- Jó de akkor mi lesz most? - ébredtem fel Anna hangjára amit észre is vett.
Nem szóltam csak felültem és a telefonáló lányt kezdtem ell fürkészni.
- Jó reggelt! - emelte ell magától a telefont egy pillanatra mire elmosolyodtam.
- Jó reggelt! - súgtam vissza.
- De apa.. - nyomta meg az utolsó szót. - Engem már aztán nem érdekel - nyomta ki a telefont majd egyúttal az ágyra dobta azt.
- Miről volt szó? - néztem rá ajkamat harapdálva.
- Ahj.. - terült ki az ágyon. - Most kitalálták hogy újra össze jönnek de,továbbra is a másik városban akarnak lakni.. Én meg mondtam hogy addig nyugodt a szívem amíg ők együtt vannak de én nem fogok oda költözni.. - sóhajtott.
- Mondanám hogy maradj itt de.. - ekkor a lány csillogó szemekkel nézett rám.
- Ez nagyon jó ötlet! - ült velem szembe. - Most gondolj bele,hogy ha össze költöznénk milyen jó lenne már.. Vehetnénk egy cicát, egésznap együtt lehetnénk.. - nézett rám.
Milyen aranyosss
- Kérdezd meg a szüledtől előbb utánna tervezgessünk - nyomtam a szájára egy puszit majd lementünk reggelizni.
- Akkor felhívom előbb anyát aztán apát.. - nézett rám mire bólintottam.
Amíg csináltam a reggelinket Anna kiült a ház elé telefonálni.
Nagyon örülnék ha Anna itt lakhatnak,azonban ez mégis csak egy nagy döntés,meg hát a szüleitől ha sokáig messze élne honvágya lenne.. Ez azért elég bonyolult..
Egy kis idő múltán Anna vissza jött.Nem szólt semmit csak hátulról átkarolt,fejét pedig a vállamra hajtotta.
- Naaa? - kérdeztem félve a választól.
- Hát.. - engedett ell, egyúttal pedig szembe fordított magával.
- Igeen? - néztem rá izgatottan.
- Hát.. - mosolyogott rám.
- Na de most igen vagy nem? - néztem rá szemöldökem felhúzva.
- Kiraktak otthonról szóval indulhatunk a cuccaimért.. - ölelt meg mire annyira lefagytam hogy megszólalni sem tudtam.
- Miii? - bögtem el magam mire az engem ölelő lány felnevetett.
- Itt fogok veled lakni érted? - fogta meg az arcomat. - Bőgő masina.. - nevetett fel majd szorosan magához ölelt.
- Annyira örülök - kuncogtam fel.
Csak azt nem tudom hogy hogyan fogunk oda eljutni.
A későbbiekben felöltöztem majd elkezdtem csörgetni Yasu számát.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Szia Hanna, mizújs?- szólt a telefonba Yasu.
- Szia Yasu.. - ennél a pontnál Anna tekintetét felém szegezte. - Kérhetek egy szívességet? - kérdeztem.
- Persze mond csak - válaszolt majd a telefon túloldalán hallani lehetett a gyújtó kattogását.
- Eltudnál dobni a mellettünk lévő városba? - - kérdeztem a számat húzva mire Yasu felnevetett.
- Indulok hozzád.. Majd ott megbeszéljük - hallatszódott a hangján hogy mosolyog.
- Okés.. - mosolyogtam majd bontottuk a hívást.
- Te Hanna.. - támaszkodott Anna az asztalra. - Ki az a Yasu? - nézett rám hunyorítva.
- A megmentőnk - vágtam rá.
- Ugye nem az a Yasu akit még a suliban Derek emlegetett hogy te és.. - mondta volna tovább de közbe szakítottam.
- Mi? Nem! - indultam a lány felé aki értetlenül nézett rám. - Nem történt semmi sem köztünk,nem gondoltam volna hogy te is elhiszed kedves diáktanács alelnök - mosolyogtam rá mire az előttem lévő szemeit forgatva sóhajtott egy nagyot.
Megkönnyebbültél ugye?
- Már azthittem - nevetett fel kínosan.
- Nocsak, féltékenykedünk? - néztem rá.
- Nem csak.. - indult meg felém. - Te az enyém vagy - csókolt meg.
Egy kis idő múltán Yasu már kintről dudált.
- Szóval hova megyünk? - tekerte le a kocsija ablakát Yasu.
- Szia Hanna! - kukucskált ki mellőle Leo.
Miután megvitattuk hogy hova tart utunk további része, elindultunk.
- Mennyi az idő? - kérdezte Yasu.
- Mindjárt hat óra.. - néztem a telefonom képernyőjére.
- Nyolcra érünk oda.. - gondolkodott ell Anna.
- Hanna neked nem lesz gond hogy ha későn érsz haza? - nézett rám Leo mire megvontam a vállam. - Tényleg.. Jobban van Petrick?
- Hát.. Mondhatni igen.. - néztem rá.
- Ki az a Petrick? - nézett rám Anna.
- A főnöke - mondta Yasu mire Anna bólintott egyet.
Amíg a pirosnál álltunk Yasu rágyújtott,utunk további részét zene hallgatással töltöttük.
