Szerelmem I.

3.rész

Lilla POV

Ilyen az én szerencsém. Ott álltam szemben vele, aztán a következő pillanatban elfutottam. A valóság mindig utolér. Munka kell és lakhatás. Majd ha lesz tető a fejem felett, akkor kisírom magam. Beestem a recepcióra, ahol elhadartam, hogy az interjúra jöttem. A recepciós adott egy látogatói kártyát és mondta, hogy menjek a 12. emeletre. Ahogy kiléptem megláttam a tömeget. Rajtam kÍvül még legalább húszan várakoztak. Mind szép, vékony koreai lányok. Szerintem több mint a fele fiatalabb volt, mint huszonöt. Jött egy titkár vagy asszisztens és a kezembe nyomott egy adatlapot, hogy töltsem ki. Miközben írogattam a többieket elvitte valahova. Majd visszajött egy palakozott vízzel és megkérdezte nem vagyok-e szomjas. Hálásan elfogadtam és nagyot kortyoltam. És akkor megint  bevillant mekkora gyökér voltam NamJoonnal. Úristenre és az összes aprószentekre! Otthagytam az épület előtt, kezében a photocardommal. Autogrammot kértem tőle, adott is volna, én meg mint egy őrült, elfutok. Ezen tépelődtem, amikor meghallottam a nevem. Felálltam és elindultam. Én vagyok az utolsó. Szuper, az illető elég gyorsan ledarálta. Pfff. Ahogy kinyitottam az ajtót meghajoltam:
-Jó napot! Lillának hívnak és a...- mutatkoztam volna be, de ahogy a tekintetem felemelkedett a padlóról, elakadt a szavam. Az agyam nem tudta feldolgozni ami előttem volt.
A BTS hét tagja ült velem szemben, középen a szélesen vigyorgó RM-mel. Hát meg kell mondjam, igaz, hogy ültek és látszott rajtuk, hogy rohadtul unják a banánt- élen YoonGi-val- de leesett  az állam. Lenyűgözőek voltak. Miután meredtem rájuk egy percig összeszedtem magam valamennyire, megköszörültem a torkom és újra kezdtem.
-Szóval, a nevem Lilla és a bejárónői állásra szeretnék jelentkezni.
RM mondott valamit koreaiul a tagoknak majd felém fordult. Elébevágtam mielőtt megszólalhatott volna.
-Ne haragudj, hogy úgy elfutottam, de...
-Szót se érdemel.- tette fel a kezét- Tudom, hogy szükséged van az állásra. A helyedben én is futottam volna. Beszéltem a srácokkal és mind egyetértünk, hogy téged veszünk fel.
Végignéztem rajtuk. YoonGi unottnak tűnt, Jin és HoSeok sablon mosolyt villantott. JiMin konkrétan rám se nézett, JungKook meg bambult maga elé. Egyedül TaeHyung dobozmosolygott melegen rám. Visszanéztem NamJoonra. Ő is mosolygott, de a szemében feszültséget láttam.
-Biztos vagy benne? - kérdeztem tőle egyenesen- A többiek nem látszanak túl elégedettnek.
-Ne foglakozz velük! Kell valaki aki gondoskodik rólunk és pár tagunknak is fejleszteni kell az angolját. Te leszel az aki ebben segít majd nekünk. Készülnünk kell a turnéra és ezer más dolgunk  is van, tehát a házat is rendben kell tartani. Ennyi. Pont.
Ekkor Tae kérdezett valamit. NamJoon lefordÍtotta.
-Azt kérdezi mikor tudsz kezdeni, mert a ház romokban van.
Ránéztem a kérdezőre és mosolyogva csak annyit mondtam:
-Most.
Tapsikolt vigyorogva. Többet tud angolul, mint mutatja. Használnia kell amit tud és további tudást felvennie. Ha sikeres turnét szeretnének, akkor kommunikálniuk kell. Ha a nemzetközi ARMY-k, mint én, látják, hogy törekszenek, még ha minimálisan is, akkor a népszerűségük még tovább nőhet. A határ a csillagos ég.
-Akkor ezt megbeszéltük.- mosolygott RM.- Gyere velem, nekünk most jelenésünk van Bang PD-nimnél. Már vár bennünket.
-Ti meg menjetek haza és pihenjetek. Jó lenne, ha megerőltetnétek magatokat és viselkednétek, nem csak fintorognátok, mint valami primadonnák!
Az utolsó részt koreaiul mondta. Én csak a hangsúlyából éreztem, hogy rendre utasÍtotta őket.
Búcsút intettem nekik egy kicsit félszegen aztán NamJoonnal felmentünk a 15. emeletre. A liftben megcsíptem a karom, hogy ébren vagyok-e. El se hiszem. Más ölni tudott volna ezért, szó szerint, nekem meg csak úgy összejött. Valami nagyon jót tehettem előző életemben. Ugyanakkor elgondolkodtam, hogy is lesz ez. Elvégre rajongó vagyok. Imádom őket. Vajon milyenek lehetnek, amikor nem forognak a kamerák és nincs körülöttük az egész slepp? Ilyenek mint most? Vagy olyanok mint eddig gondoltam?
-Gondolom most kezded feldolgozni. Kérlek, ne gondold túl a dolgokat! Ha bármi adódik, hozzám mindig jöhetsz. Egyébként miután itt végeztünk elviszlek a kedvenc kávézómba. Szeretnék még négyszemközt beszélni veled. Van 1-2 dolog amivel tisztában kell legyél mielőtt belépsz az oroszlánketrecbe.
-Ahogy jónak látod- bólintottam.
Odaértünk az irodához. A titkárnő felállva meghajolt majd a telefonért nyúlt és bejelentett minket. Intett, hogy mehetünk.
Beléptünk és meghajoltunk. Közepes méretű iroda volt. Divatos berendezés, lemezek és díjak a falon. RM beszélni kezdett. Gondolom ismertette vele a tényállást. Ezután a nagyfőnök felém fordult és hibátlan angolsággal megszólalt:
-Üdvözlöm, kisasszony. Örülök, hogy megismerhetem. Kérem, foglaljon helyet!
Elkezdett kérdezgetni, de csak általánosságokat. Tömören válaszolgattam neki. Kutató volt a tekintete.  Kiváncsian vártam, hogy jóváhagyja-e a felvételemet. Miután kifogyott a kérdésekből ült 1 percig, majd komoly hangon megszólalt:
- Nézze, kisasszony, őszintének kell lennem. Egy házban élni egy nőnek hét férfival nem egyszerű. Főleg ha az illetők híres idolok. Fel kell készülnie lelkileg. Ha tudomást szereznének a tényről, hogy egy nő is lakik velük, a sajtó és a rajongók azonnal ízekre szednék. Ám az ötletet még mindig jónak tartom. Sajnos a múltban voltak gondjaink ezen a téren, NamJoon-ah majd tájékoztatja. Bízom benne és ő azt mondja önnel nem lesz probléma. Legyen úgy. Ugyanakkor szeretném felhívni a figyelmét, hogy szigorú titoktartási szerződést kell aláírnia. Nem engedhetem, hogy bármilyen módon ártson a srácoknak. Ha bajba keveri őket, abban nem lesz köszönet. Mindenáron meg fogom védeni őket. Remélem érthető vagyok?- komoly arccal várta a válaszom.
-Természetesen érthető volt.- válaszoltam komolyan és egyetértően biccentettem.
Egymásra meredtünk, majd biccentett egyet ő is és sóhajtott.
-Akkor ezt megbeszéltük. A titkárnőm holnap elküldi a munka- és titoktartási szerződést. Írja alá, NamJoon-ah majd visszahozza a HR-nek. Most, ha nem haragszik, fáradjon ki. Nekem még van egy kis megbeszélnivalóm NamJoon-ah-val.
Felálltam és meghajoltam, majd reményeim szerint határozott léptekkel kimentem. Miután becsuktam az ajtót magam mögött, egy kicsit összeroskadtam. Nem mondom, elég szigorú kisugárzása van, de ilyen egy sikeres cég feje. Belerogytam egy székbe, a titkárnő biztatóan rámmosolygott. Ismeri a főnökét, tudja milyen hatással van azokra akik még nem találkoztak vele.
Elmerengtem a jövőn. Ha már RM-től el vagyok ájulva akkor mi lesz JiMin közelében? Igen, ő a biasom. Tudom, tudom. Rendes ARMY-nak nincs olyan. Szeretem én mindannyiukat. Tényleg...csak hát Jimin olyan...nincsenek rá szavak.
Töprengésem az ajtó nyitódása szakÍtotta meg. NamJoon biztatóan rámmosolygott és megkérdezte:
- Mehetünk?
Bólintottam és felálltam.
- Gyalog megyünk, rendben? Nincs messze, 10 perc talán. Egy jó barátom a tulajdonos. Van egy privát terem, ott tudunk beszélgetni.- mondta a liftben, miközben felöltötte a "páncélját". Napszemüveg, maszk és most még egy sapka is. Hát igen, ha nem akarja hogy lépten-nyomon megállÍtsák vagy letámadják akkor muszáj.
-Tudod imádom a rajongóinkat, de kell egy kis nyugalom néha.- az egész arca el volt fedve, de a hangja mosolygott. Én is elmosolyodtam.
-Gondolom- feleltem- bár nekem nincsenek rajongóim. Csak egy, a húgom.
-Akkor ez közös bennünk. Nekem is van egy húgom. Imádom.
Kiléptünk az épületből, NamJoon mutatta az utat, de nem beszélgettünk. Nem erőltettem, mert le kell higgadnom a fangörcsből. Ő is szótlan volt.
-Ez az.- mutatott egy világoskék ajtóra. Egy meghitt, franciás hangulatú kávéházba léptünk. NamJoon meghajolt a pultban álló férfifelé, de nem állt meg. Egy tolóajtóhoz vezetett ami mögött egy másik helyiség volt 3 kis asztallal és székekkel. Kellemes meleg volt bent és az egyik asztalon szendvicsek és kávé meg tea volt odakészítve. Gondolom ideszólt, hogy jövünk. Vajon miről lesz szó?