Szerelmem I.

144.rész

Lilla POV

Bekopogtam.
- Hyung, nem akarok most beszélni!- kiabált ki. Biztos azt hiszi, hogy Namjoon-ah jött.
- Noona vagyok. Bemehetek?
- Noona...- kinyitotta az ajtót.
- Segíthetek? Csomagolni?- kérdeztem.
- Én...- a háta mögé nézett. A bőröndje nyitva volt, de még az úti cuccai voltak benne. A szekrény pedig csukva. Jó. Ezek szerint... bár nem akartam elhamarkodott következtetést levonni. Bementem, mielőtt visszacsukná az ajtót az orromra.
- Noona... nem vagyok valami jó társaság most.- toporgott.
- Megesik. Mindenkinek vannak rossz napjai.- leültem az ágyára, a bőrönd mellé.- És? Gondolkodtál már hogyan tovább?- néztem rá.
- Én...- vakarta meg a tarkóját.
- Gondolom továbbra is énekelni meg fellépni fogsz. Csak már szólóban.- emeltem fel a szemöldököm.
- Lehet. Nem tudom.- nézte a földet. Kivettem egy pólót a csomagból.
- Ez tiszta? Vagy ki kell mosni?- kérdeztem.
- Ööö... ki kell mosni.
- Jó, hozd ki a szennyestartót és beledobáljuk, ami odamegy. Holnap kimosom.- vártam mit reagál.
- Rendben.- behozta.
- Hiányozni fogsz.- az ötödik vagy hatodik ruhadarab után mondtam. Addig csendben ügyködtünk.
- Noona...- vinnyogott.
- Akkor is hiányozni fogsz.- vontam meg a vállam.- Küldesz majd koncertjegyet? De minimum VIP-t. Belépővel a backstage-be.
- Gondolod, hogy adhatnék... hogy koncertezhetnék egyedül?
- Persze. Kérdés, hogy kell-e... hogy akarod-e, hogy egyedül légy...- hagytam a levegőben lebegni. Egy darabig nem válaszolt, nem reagált.
- Nem tudom.- mondta halkan.
- Én tudom. Nem kell. És szerintem nem is akarod.- kivettem egy nadrágot.- Ez?
- Tiszta.
- Oké.- odaadtam. Berakta a szekrénybe.
- A hyung is ki akart lépni.- fordult oda hozzám újra.
- Nem akart.- válaszoltam.
- De...
- Nem akart. És, Jungkook-ah, egy dolgot elfelejtesz. Én vele voltam. Támogattam, mert már akkor is szerettem. Tzuyu-ya azonban...
- Nincs velem.- biggyesztette a száját.
- Nincs. Nem foglak gyerekként kezelni. Az igazság, ha fáj is... csak az igazság. A hyung-od értünk állt ki. Kettőnkért. Jungkook-ah, ha nem vagyok indiszkrét... megmutatnád a telefonod? Hogy miket írt?
- Végülis... miért ne. Tessék!- nyomta a kezembe. Elolvastam. Semmitmondó, közömbös, udvarias... lekoptatás. Meg is mondtam neki.
- Hát legalább nem hitegetett. Előbb kellett volna megkérjelek, hogy mutasd meg.- sóhajtottam.
- Most már látom én is.- futotta át ő is.- Tae... Taehyung-ah kell neki. Nem én. De miért? 
- Ez nem olyan, amit eldöntesz. Hogy kihez vonzódsz... kit szeretsz. Ha így működne, én rámozdultam volna a második héten Yoongi-ya-ra. Kedves volt, sokat hülyéskedtünk, beszélgettünk. Kiváló barát-alapanyag. Én meg veszkődtem Jiminie után.- vontam meg a vállam.
- Én azt hittem, hogy össze fogtok jönni.- eresztett meg egy félmosolyt.- Suga-hyung-gal. Amikor mondtam Jimin-ssi-éknek... azt hittem kiesnek Jimin-ssi szemei.
- Tényleg?- vigyorogtam.
- Igen. Amikor fent aludtunk a játékszobában.- kuncogott.- Tae...- elhallgatott.
- Igen? Mi van vele?
- Mondta, hogy esélyes a többi hyung is. Mert hogy mind kedvelnek. Pont... pont ezzel példálóztam neki... mármint Tae-nek... hogy rajtad se látszott semmi. És hogy biztos Tzuyu-ya is így van... velem.- nyelt egy nagyot.
- Mert sose hittem, hogy valaha is számításba venne, érted? Főleg a balhé után.
- Ami miattam volt.- elvörösödött.
- Nem, Jungkook-ah, nem a te hibád volt. Elfelejtettem, hogy nem vagytok túl sokat női társaságban. 
- Hát nem.
- Zavarba hoztalak, igaz, nem szándékosan. Tanácstalan voltam és amikor megláttam, hogy milyen dühösen néz... hát ráförmedtem. Ennyi. Történt ami történt, de nem a te hibád.
- Hanem Jimin-ssi-é.- vágta ki.
- Mondhatni. De bocsánatot kért és én megbocsátottam.
Ezt is csak úgy otthagytam lógni a levegőben. Hátha elgondolkodik rajta. Pakoltunk tovább.
- Tudod, azért azt sajnálom, hogy nem láthatom színpadon az EUPHORIA-t.- jegyeztem meg. Direkt nem néztem rá.
- Noonaaa...- nyüszögött. Megpaskoltam a bőröndöt.
- Kiürült. Mi legyen?- néztem a szemébe.- Megtöltsük... vagy elrakod a helyére?
- Noonaaa...- nyelt egy nagyot.
- Jungkook-ah, mérges voltál. Lehet még mindig az vagy kicsit. De ők a családod. Szereted őket és ők is szeretnek téged. Ez nem fog megváltozni. De ha kitartasz a hirtelen felindulásból tett kijelentésed mellett, akkor az idő, amit együtt tölthettek, lecsökken. A közös élmények száma is. És a közös munka és siker is. Meg tudnál állni a saját lábadon. Tehetséges vagy, fiatal, jóképű. Minden adottságod megvan hozzá. Mindannyiótoknak megvan. Taehyung-ah hatalmasat hibázott. Nem mondom, hogy meg kell neki bocsátanod. Mert nem kell, hanem meg fogsz. Tudod te is nagyon jól. Lehet nem holnap vagy holnapután, de megfogsz. Légy magaddal őszinte! Szereted őket, szeretsz a csapat tagja lenni. És az ő hibája miatt magadat és a többieket büntetnéd?
- De hogy... hogy állhatnék most eléjük...- legurult egy könnycsepp az arcán. Felálltam és eléléptem.
- Jaj, drágám...- töröltem le neki.- Gondolod, hogy nem örülnének? És hogy hogy? Úgy, ahogy most itt. Két lábon. Volt valaha olyan, amit ne mondhattál volna el nekik?
- Nem.- sóhajtott egy nagyot.
- Erről van szó. Megmondod, hogy sajnálod... és ennyi. Vagy akarod, hogy én mondjam?- ajánlottam fel.
- Hát... nem is tudom. Nekem kéne... igaz?- nézett nagy szemekkel.
- Inkább jó lenne. Ha a te szádból hallanák.
- Jó. Megmosom az arcom, rendben? Aztán lemegyünk.- szipogott.
- Rendben.- mosolyogtam rá. Elmorzsoltam azért pár könnycseppet én is, amíg rendbe szedte magát. Basszus... ez most megviselt. Bele se merek gondolni, hogy a többiek mit érezhetnek. Főleg Jiminie miatt aggódtam. Annyira szereti. És Taehyung-ah meg a legjobb barátja. Basszus...
- Kész vagyok.- jött ki a fürdőből.
- Jó. Mehetünk?- lehet, még gondolkodna vagy kérdezne vagy... vagy csak erőt gyűjtene.
- Igen.- biccentett, de nem indult el. Megölelt.- Noona, köszönöm. Köszönöm szépen.
- Nincs mit.- simogattam a hátát.
- Menjünk!- húzta ki magát.

Namjoon POV

Ültünk, mint egy nagy rakás szerencsétlenség.
- Mi lesz, ha...- kezdte Jin-hyung, de megakadt. Nem akarta kimondani.
- Nem tudom.- hajtottam le a fejem.
- Én nem... nem akartam, hogy... hogy ez történjen.- motyogta Taehyung-ah.
- Hát ezt egyikünk se.- grimaszolt Suga-hyung.- Miért nem szóltál neki? Még ha nem is rögtön, de később?
- Nem tudtam, hogy... és tényleg nem hittem, hogy... hogy azért írt rám.- könnyezett megint.
- Istenem, csak sikerüljön neki...- nézett Hobi-hyung a lépcső felé.- Olyan régóta fent vannak...- csuklott el a hangja.
- Sikerülni fog.- mondta Jimin-ah.- Bízzunk benne.
- Nem arról van szó, hogy nem bízunk.- néztem rá. Talán kicsit élesebben mondtam, mert összerezzent. De ez a feszültség... mindjárt felrobbanok.- Bocs, csak...- legyintettem.
- Nem azért... jön... jönnek...- nézett a lépcső felé most ő. Jönnek... többesszámban. Istenem, kérlek...

Jungkook POV

Mind felálltak és ránk meredtek, amikor leértünk. Pontosabban rám. Vettem egy mély levegőt.
- Srácok...- kezdtem, de elcsuklott a hangom. Meg kellett köszörülnöm a torkom. Körbenéztem rajtuk. Ezer emlék futott át a fejemen. Fújtam egyet. Oké, fog ez menni.- Bocsánatot kérek. Ideges voltam...
- Se...- Hobi-hyung hirtelen elhallgatott. Noona biztos a szemeivel öli éppen. Tuti, mert Jimin-ssi vigyorogva csóválta a fejét.
- Szóval sajnálom. Nem gondoltam komolyan. Illetve nem gondoltam át. Mint mondtam... ideges voltam.- Taehyung-ah megint sírni kezdett. Most egyenesen ránéztem.- Haragszom rád. Szólnod kellett volna.- picit azért megremegett a hangom és bekönnyeztem. Szedd össze magad!- Neked kellett volna elmondanod, nem Tzuyu-ya-nak. Mindegy, megtörtént. Egy darabig... igen, azt hiszem egy kis ideig jó lenne, ha nem beszélnénk. Vagyis nem úgy... ahogy eddig.
- Sajnálom...- zokogta.
- Tudom. Én is.- elhallgattam. Nem volt többet mit mondanom neki.

Jimin POV

Az angyalkám is könnyezett, de megcsinálta. Sikerült neki. Jungkookie megint körbenézett rajtunk.
- Megbocsátotok? Marad...
- Ne szórakozz!- Jin-hyung elkapta egy medveölelésbe. Mi követtük. Tae is, mert húztam magammal.

Lilla POV

Hallgattam, ahogy egymás szavába vágva biztosítják, hogy szeretik és örülnek, hogy marad. Mind sírtak. Kell egy pohár víz. Kiszáradtam. Elindultam a konyhába. Jiminie megfogott.
- Hova mész?- kérdezte.
- Csak inni, szerelmem.- mosolyogtam rá fáradtan.
- Ülj le, majd én hozok neked!- megsimogatta az arcom, aztán magához húzott.- Szeretlek.- súgta a fülembe.
- Én is téged.- megnyugtatott az illata. Belefúrtam a fejem a nyakába.
- Köszönöm.- Namjoon-ah borult ránk.