Szerelmem I.

184.rész

Jimin POV

Egy óra múlva visszahívott. Már az ágyban feküdt. Én is megnyugodtam addigra. Már amennyire. Átbeszéltük mégegyszer, ezerszer biztosított, hogy teljesen jól van. Próbálta elűzni a bűntudatomat. Sikerült is neki. De a tudatalattimban ott volt. Elutaztunk New York-ba. Sokat üzengettünk. És próbáltunk meg interjúztunk. A mókuskerék. Jött a koncert. És én élveztem. Élveztem a kibaszott koncertet. Elsírtam magam a végén. Hát ilyen rossz ember vagyok? Itt örülök magamnak, az angyalkámat meg megtámadták pár napja.

Lilla POV

Hosszan beszéltünk, mielőtt elaludtam. Tudtam, hogy sírt, mielőtt kinyomott az előző híváskor, mert láttam a könnyeket a szemében. Biztosítottam, hogy teljesen jól vagyok. A kezem majd rendbe jön. Szerencse, hogy a születésnapi ajándéka már készen van. A new york-i koncert után mentek Londonba. Jiminie nem hívott, csak üzent. Meglepődtem. Aztán korholtam magam. Bolond vagy, Lilla. Fáradt. Majd hív. Nem hívott. Másnap sem. Ő nem. Viszont Taehyung-ah igen.
- Szia, noona!- intett a kamerába.
- Szia, Taetae! Miújság?
- Noona... beszéltél mostanában Jimin-ssi-vel?
- Persze. Habár... az utóbbi két napban csak üzengettünk. Mi a baj?- húztam össze a szemöldököm.
- Nem is tudom... volt egy fura megjegyzése. A CITIFIELD-beli koncert után. De már előtte is... valami nem stimmel. Mint egy őrült, úgy dolgozik.
- Mit mondott?- nyeltem egy nagyot.
- Hogy rossz ember.
- Elmondta miért?
- Nem, illetve hadovált össze-vissza. Hogy ha ezt nem tudja jól csinálni, akkor legalább a másikat csinálja jól... és nem tudom, noona.- túrt frusztráltan a hajába.- Nem tetszik. Csak akkor mosolyog, amikor neked készít videót vagy képet. Egyébként meg olyan, mint akin rajta van a világ összes fájdalma.
- Köszönöm, hogy szóltál. Most is próbál?
- Persze.- fújtatott.
- Jól van, Taetae. Meglátom mit tehetek. Tudja, hogy felhívtál?
- Nem. Szerintem nem.
- Maradjon is így egyelőre, oké? Megint a spirálban van és az nem segít, ha veszekedni kezdtek.
- Oké, persze.- mosolygott hálásan.
- Tényleg köszi, hogy felhívtál. El is fogjuk neki mondani később.
- Jó, noona. Szia!- köszönt el.
- Szia!- búcsúztam én is.
Felhívtam a légitársaságot. 3 és fél óra múlva megy egy gép Londonba. Átrakattam a jegyem.

Jimin POV

Egyre jobban fáj mindenem. De a vállam a legrosszabb. A büdös kurva életbe...
- Jimin-ah, állj le!- jött oda Sejin-nim meg az orvosunk.
- Igen, Sejin-nim?
- Ülj le, hogy megvizsgálhasson a doktor! Sungdeuk-ah mondta, hogy fájdalmaid vannak.
- Csak fáradt vagyok.- hárítottam.
- Ez nem kérés volt.- közölte.
- Jó.- fújtatva leültem.
Megvizsgált és nem tudtam tettetni. Rohadtul fájt.
- Oké. 1 nap pihenő. Ha meglátom, hogy táncolsz, lecsaplak. Aztán újra megvizsgál az orvos.- utasított a manager-ünk.
- De...
- Akkor a koncerten fogsz ülni. Mindkettőn. Te döntesz.
Magamba zuhantam. Hát már ez sem megy?!?
- Jimin-ah, ha most nem pihensz, tartósabban megsérülhetsz. Akár az egész turnéra.- mondta az orvos komolyan.
- Jó.- hajtottam le a fejem.- Pihenek.
A büdös kurva életbe...

Lilla POV

Leszálltunk. Szerencsém volt a csomagokkal, hamar sikerült felvennem. Fogtam egy taxit és megadtam a szállodát úticélnak. De mi van, ha nem ott vannak? Felhívtam Choi-t.
- Igen, kisasszony?
- A szállodában vannak vagy a stadionban?
- A szállodában. Jimin-ssi nem mondta? Pihenőre fogták. A vállizma rendetlenkedik.
Ó, bassza meg... még ez is.
- És mit csinál?
- Alszik. Felkeltsem? Gondolom azért hívott, mert nem tudja elérni. Ha fontos az ügy, akkor felkeltem.
- Ne keltse fel! Egy óra múlva ott vagyok.
- Itt? Londonban?- csodálkozott.
- Igen. Taehyung-ah felhívott, hogy... mindegy. Mi a szobaszáma? A recepción majd önt keresem.
- Jó. 1148.
- Köszönöm. Akkor egy óra múlva.
- Örülni fog.- utalt Jiminie-re.
- Remélem.
- Biztos.- letette.
- Tud valahol egy jó gyógynövényes boltot?- kérdeztem a taxisofőrt.- Lehetőleg közel a szállodához, ahova megyünk. Szükségem lenne valamire.
- Tudok. Akkor először odamegyünk.
- Köszönöm szépen.