Szerelmem I.

46.rész

Jimin POV

Felmentem a szobámba a virágért. Hogy kezdjek bele? Már kigondoltam mindent, de most meg olyan semmilyennek hangzott a fejemben. Mindegy, már nincs idő változtatni. Viszont eszembe jutott valami. Bekopogtam Namjoon-hyunghoz. Kiszólt, hogy szabad. Bementem. Ránézett a virágra.
- Most fogsz beszélni vele? Sok szerencsét!
- Igen.- túrtam bele a hajamba.- Köszönöm. Hyung, szeretném megkérdezni, hogyha sikerül, akkor elkísérhetném holnap a kórházba? Felveszek minden álcát, senki nem fogja tudni, hogy én vagyok. De szeretnék vele menni. Utána úgyis megy be a céghez és akkor ott csatlakozom hozzátok és csinálhatjuk a programot. Lehet?- néztem rá kérdőn. Elgondolkodott. Én toporogva vártam.
- Lehet.- mosolyodott el.- De csak azért, mert megkérdezted és nem kezdtél magánakcióba a hátam mögött. Viszont Jimin-ah, tudod, nincs csókolózás! A maszknak végig rajtad kell lennie! Neked is veszélyes és neki is.
- Tudom. Nem akarok felesleges bonyodalmat. Csak elkísérni, mint egy normális pasi. Már ha sikerül.- néztem a csokorra.
- Mondj el szépen mindent őszintén és majd kiderül!- jött oda és veregette meg a vállam. - Na menj, hódítsd meg!- és kitolt a folyosóra. Vettem pár mély levegőt és elindultam lefelé. Ennek most tétje van. Ő már a nappaliban ült, lehajtott fejjel. Vajon mire gondolhat? Leraktam a virágot a földre. Ez majd később jön. Odasétáltam.Nem hallotta, hogy ott vagyok. Megköszörültem a torkom, erre rám nézett.
- Szia!- kezdtem. Idióta! Ma már találkoztatok!
- Szia!- köszönt vissza. Miért ilyen szomorú? Leültem karnyújtásnyira.
- Szeretnék...szóval szeretnék bocsánatot kérni a reggelért. Nem akartam...nem akartalak megbántani.
- Jó, semmi gond. Mondtad, hogy ittál. Gondolom nem emlékeztél rá, hogy hol kötöttél ki.- olyan csalódott volt a hangja.
- I..igen.
- Miért ittál? És miért voltál olyan furcsa tegnap? Reggel még...reggel még nem volt semmi gond. Aztán rám sem akartál nézni. Amiatt a lány miatt, akiről múltkor beszéltél?
Ez a beszélgetés nem úgy alakul, ahogy elterveztem. Mit mondjak?
- Hát...igen, illetve nem...
- Jó. Hát akkor ennyi. Mehetsz hozzá. Mindketten felnőttek vagyunk. Egy-két csók nem a világ, de nem vagyok se játékszer, se pótlék. Ez itt és most véget ér. Ha egyáltalán felmerült, hogy gondolkodnod kell kit válassz, hát én kiszálltam. Legyetek boldogok. Nincs harag, komolyan. Nem fogok árulkodni sem majd amikor bemutatod. De én egyetlen akarok lenni. Lehet, hogy hülyén hangzik, de akkor is. Jó éjt!- állt fel és már indult volna. Felpattantam és elálltam az útját. Cselekedni kellett, mert van itt egy óriási félreértés. Megfogtam a kezét. Rám nézett, a szemében értetlenség és könnyek.
- Én akkor rólad beszéltem.- mondtam komolyan. Tágra nyílt a szeme.- Igen, jól hallottad. Kérdezd meg nyugodtan Suga-hyungot.- láttam, hogy pörgeti vissza a fejében az emlékeket.
- Ó, basszus!- habogta.
- Pontosan. Ó, basszus! Figyelj, készültem egy kis beszéddel, de inkább bele csapok a közepébe: lennél a barátnőm?
- Meg...megismételnéd?
- A virág!- jutott eszembe. Átugrottam a sarokülőn és vissza, kezemben most már a csokorral.- Nem tudom melyik a kedvenc virágod, szóval kértem mindenből egy szálat.- mondtam neki kicsit kipirulva. Ő még mindig hitetlenkedve nézett.- Szeretnélek megölelni és megcsókolni, amikor hazaérek vagy épp elmegyek. Megbeszélni a mindent és a semmit is. Melletted elaludni és felébredni. Minden szabad percemet veled akarom tölteni. Nem lesz sok, sajnálom. Nem vagyok tökéletes, de amim van, azt mind neked adom. Ha szeretnéd...- halkult el a hangom.
- Biztos vagy benne?- suttogta.
- Kevés dologban voltam biztosabb életemben.- válaszoltam határozottan.
- Jiminie...ez egy nagyon szép beszéd volt.- mosolygott.
- Kérlek...válaszolnál? Leszel a barátnőm? Hallani szeretném!- sürgettem. Akartam, hogy kimondja.
- Mindig ilyen türelmetlen vagy?- de hallottam a hangján, hogy csak incselkedik. Okééé.
- Igen, majd hozzászoksz.- adtam a lazát. Megsimogatta az arcomat és egy olyan mosolyt villantott, hogy beleremegtem.
- Igen. Szeretnék a barátnőd lenni.
Elöntött a boldogság. Lecsaptam a szájára. Belesűrítettem minden érzésemet a csókba. Neki van a legédesebb szája az egész világon. És az enyém. Csak az enyém.

Lilla POV

Elpakoltam és kimentem a nappaliba. Leültem, mert a lábaim meg a gyomrom is remegett. Lehajtottam a fejem és elvesztem a gondolataimban és érzéseimben. Nemsokára...Ekkor halk torokköszörülést hallottam. Felnéztem. Jimin toporgott pár lépésre.
- Szia!- idegesnek tűnt.
- Szia!- válaszoltam. Leült.
- Szeretnék...szóval szeretnék bocsánatot kérni a reggelért.- kezdte bizonytalanul.- Tényleg nem akartam...- persze hogy nem akart mellettem aludni.- nem akartalak megbántani.
- Jó, semmi gond. Mondtad, hogy ittál. Gondolom nem emlékeztél rá, hogy hol kötöttél ki.- vetettem oda csalódottan.
- I...igen.- hebegte. Ebből elég! Ha ő nem mondja ki, akkor majd én.
- Miért ittál?- kérdeztem.- És miért voltál olyan furcsa tegnap? Reggel még...- engem csókoltál a konyhában.- Szóval reggel még nem volt semmi gond. Aztán rám sem akartál nézni.- miért fáj ez ennyire?- Amiatt a lány miatt, akiről múltkor beszéltél?
- Hát ...igen, illetve nem...- belevágtam a szavába. Nem bírom tovább. Csak el ne bőgjem magam.
- Jó.- vágtam oda.- Hát akkor ennyi. Mehetsz hozzá. Mindketten felnőttek vagyunk. Egy-két csók nem a világ, de nem vagyok se játékszer, se pótlék. Ez itt és most véget ér. Ha egyáltalán felmerült, hogy gondolkodnod kell kit válassz, hát én kiszálltam. Legyetek boldogok. Nincs harag, komolyan. Nem fogok árulkodni sem majd amikor bemutatod. De én egyetlen akarok lenni. Lehet, hogy hülyén hangzik, de akkor is. Jó éjt!- álltam fel. Sikerült. Nem sírtam el magam. Majd a szobámban... Felpattant, gondolom, hogy szabadkozzon, de nem akartam meghallgatni. Most nincs hozzá erőm. Indultam volna, de elém állt, megfogta a kezem és a szemembe nézett.
- Én akkor rólad beszéltem.
Az arca komoly volt. Őszinte. Elkerekedett a szemem. Jól hallottam?
- Igen, jól hallottad.- olvasott a gondolataimban.- Kérdezd meg nyugodtan Suga-hyungot.
Visszagondoltam miket beszéltünk akkor.
- Ó...basszus!- most akkor mi van?
- Pontosan. Ó, basszus!- mosolygott. Aztán újra komoly lett.- Figyelj, készültem egy kis beszéddel, de inkább belecsapok a közepébe: lennél a barátnőm?
Ó, te szent szar!
- Meg...megismételnéd?- habogtam hitetlenkedve.
- A virág!- milyen virág? Átugrott a sarokülő és vissza, kezében egy gyönyörű csokorral.- Nem tudom melyik a kedvenc virágod, szóval kértem mindenből egy szálat.- halványan elpirult. Ez volt a legromantikusabb dolog, amit életemben kaptam.- Szeretnélek megölelni és megcsókolni, amikor hazaérek vagy épp elmegyek. Megbeszélni a mindent és a semmit is. Melletted elaludni és felébredni. Minden szabad percemet veled akarom tölteni. Nem lesz sok, sajnálom. Nem vagyok tökéletes, de amim van azt mind neked adom. Ha szeretnéd- halkult el. Ez volt a legédesebb vallomás. Azt hittem álmodom.
- Biztos vagy benne?- kérdeztem.
- Kevés dologban voltam biztosabb életemben.- felelte határozottan. A tökéletes válasz.
- Jiminie...ez egy nagyon szép beszéd volt.- boldog mosoly terült el az arcomon.
- Kérlek, válaszolnál? Leszel a barátnőm? Hallani szeretném!- láttam rajta, hogy tényleg szüksége van rá. Húztam egy kicsit.
- Mindig ilyen türelmetlen vagy?- kérdeztem pajkosan.
- Igen, majd hozzászoksz.- vetette oda lazán. Annyira machó volt. Igazi pasi. Megsimogattam az arcát.
- Igen. Szeretnék a barátnőd lenni. Felvillanyozódott az arca és már csókolt is. Mindent éreztem a csókjában. Öröm, vágy és tiszta boldogság. Neki van a legpuhább, legérzékibb ajka az egész világon. És az enyém. Csak az enyém.