Szerelmem I.

75.rész

Lilla POV

Felvette.
- Na végre! Azt hittem már csak üzenetekben fogjuk tartani a kapcsolatot!- tolt le azonnal.
- Jó reggelt! De jó, hogy látlak! Hogy vagy?- gúnyolódtam.
- Jó reggelt! Illetve jó estét! Ott már az van, ugye?- bólintottam.-  Én is örülök, hogy látlak. Jól vagyok, köszönöm. Csak hiányoztál. Mostanában mindig csak küldesz egy rövid üzenetet és annyi.- görbült le a szája.
- Tudom, ne haragudj!- pirultam kicsit. Igaza van.- Te is hiányzol. Most keltél fel?- láttam, hogy pizsamában van. Nyújtózkodott egyet.
- Nem, egy órája fent vagyok. De vasárnap van, ki kell használni. Te hogy vagy? Maradsz még? Ennyire megszeretted azokat a gyerekeket?
Elnevettem magam. Igen szeretem őket, legjobban a legnagyobb rosszcsontot. Aki éppen a combomat  simogatja.
- Igen... megszerettem őket. De van más is. Szerelmes vagyok.- böktem ki.
- Micsodaaa?- kerekedett el a szeme.
- Igen, jól hallottad. És szeretném bemutatni. Fésülködj meg és vegyél fel legalább egy köntöst, jó? Lehet egy kis szájfény sem ártana.
- Minek?- értetlenkedett.
- Tedd amit mondtam! Hálás leszel! Igyekezz, már nagyon várja, hogy megismerjen!- nógattam. Méltatlankodva kisétált a képből, de közben folyamatosan kommentározott.
- Azt mondja, mire ez a felhajtás...nem a koreai elnökkel fog találkozni...ráparancsoltam, hogy szedje rendbe kicsit magát- fordítottam Jimin-nek. Ő csak mosolygott és csóválta a fejét. Visszaült a kamera elé.
- Megfelel?- húzta a száját. Rendezettebb volt, az biztos.
- Egy fokkal jobb.- hagytam helyben.- Liza, nem is tudom, hogy kezdjem... nem készíthetsz képet és nem mondhatod el senkinek! Ez fontos! Életbevágó! Ígérd meg!- néztem rá komolyan.
- Lilla, kezdek félni. Mégiscsak a koreai elnökkel fogok találkozni?- incselkedett.
- Nem, de meg kell ígérned! Meg fogod érteni.
- Jó, megígérem. Ünnepélyesen.- húzott keresztet a mellkasára.
- Beszél angolul- súgtam oda Jiminie-nek. Megfogta és magafelé fordította a kamerát mosolyogva.
- Helló! Park Jimin vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek.- vártuk a reakciót.
Ledöbbent. Leesett az álla.
- Lilla...ez Park... Park Jimin?- dadogott.- Lilla!- na most már sikított.- Nem hiszem el! Jimin! A BTS-ből! Park Jimin! Lilla! De hát hogy...- szinte nem is artikulált.
- Ne haragudj!- mondtam Jimin-nek.- Mindjárt összeszedi magát.
- Semmi baj, jagiya.- mosolygott és adott egy puszit a számra.
- Te most... illetve ő most tényleg megcsókolt?- sikított újra.
- Liza! Szedd össze magad!- szóltam rá. Láttam, hogy sír.
- Mindjárt...kell egy zsepi...- elment zsebkendőért. Kifújta az orrát aztán visszaült és a szemét törölgette. Közben cikázott a szeme közöttünk.
- Lilla! Ő tényleg...- kérdezte remegő hangon, amikor kissé lenyugodott.
- Igen. Ő az. Ezért is kell titokban tartani.
- De hát hogy...
- Mutatkozz be, jó? Ne légy udvariatlan!- korholtam.
- Sz..szia! Labodi Liza. Ez a nevem. Én is örülök, hogy megismerhetlek.- intett félénken.
- Azt mondja nagyon szép neved van. Majd én fordítok nektek.
- Jó. Lilla, de hát hogy?
- Holnap felhívlak és mindent elmesélek, de nem akarsz inkább vele beszélni?
- A többiek is ott vannak?
- Igen. Pontosabban a házban. Mi a táncteremben vagyunk, kettesben.
- Nem hiszem el...- rázta a fejét.- Tényleg összejöttetek? Mármint úgy tényleg?
- Igen, kedves hugicám, összejöttünk. Szeret. És én is szeretem őt.
Jiminie hevesen bólogatott, amikor lefordítottam neki. Átkarolta a vállamat és adott egy puszit a halántékomra.
- Adjak esetleg még egy csókot? Hogy hihetőbb legyen?- mókázott.
- Igen, talán az jó lenne.- töprengtem, aztán pajkosan elmosolyodtam és csókra nyújtottam a szám. Megcsókolt, nyelvesen. Hallottam ahogy a húgom felszisszen, utána nevetni kezd.
- Elég! Elhiszem, na!
Ránéztünk.
- Minden oké? Jól vagy?- kérdezte tőle Jiminie.
- Persze, csak... meg kell értened.- pirult.
- Értem.- bólogatott.
- Liza, ez hétpecsétes titok. Tényleg nem derülhet ki.
- Jaj, anyaaaa! Nem vagyok hülye!- csak csóváltam a fejem a vinnyogását hallgatva.
- Fordítasz, jagiya?- kérdezte Jimin.
- Persze. Azt mondja, hogy ha jól tudja nagy rajongó vagy?- fordultam a húgomhoz.
- Igen, határozottan.- mosolyodott el szélesen.
- Azt kérdezi, hogy ki a kedvenced.
- Nincs...- tiltakozott volna.
- Liza, tudják, hogy mindenkinek van.
- Namjoon. Kim Namjoon.- mondta halkan.
- Mindjárt jövök!- adott egy puszit az arcomra és kisietett.
- Most hova megy?
- Tudod te azt nagyon jól. Idehozza Namjoont.
- Neeee....- hördült fel és felpattant.
- Mégis csak kell az a szájfény, igaz?- kiabáltam a kijelzőbe.
- Lillaaaa...ne tarts föl! Mit vegyek fel? Úristen...- lamentált.
- Liza, ne pörögj be! Csak lazán...
- Ja, könnyű azt mondani!
- A fejedet rendezd el, az látszik a kijelzőn.- próbáltam segíteni.
- Jó.- visszaült a sminkes táskájával és a kijelzőben elkezdett piperészkedni.
- Okos kislány.- dícsértem. Horkantott egyet.- Na ez roppant nőies volt.- ráztam a fejem.
- Lilla, hogy van ez az egész? Hogy találkoztatok? Mióta tart? Mondj már valamit!- állt meg és a kamerába nézett.
- Röviden: a gyerekek akikről beszéltem...hát ők azok. Itt lakom velük. Takarítok, főzök, angolul tanítom őket. Már akinek szüksége van rá.
- És milyenek? Úgy igazán?
- Aranyosak. Rendesek. Összebarátkoztunk. Nagyon jófejek. Meglátod. Majd elmesélek mindent részletesen holnap, jó?
- Rendben. És Jimin? Mikor jöttetek össze?
- Pár napja.- pirultam.
- És milyen?
- Tökéletes.- álmodoztam.
- Gondolom. Látom mennyire odáig vagy. Mondjuk eddig is odáig voltál érte. De Lilla... nagyon vigyázz magadra, kérlek! Ha lebuktok...
- Tudom. Vigyázunk. Nem vagyok hülye. Kislányom.- nyomtam meg a végét.
- Csak féltelek.
- Tudom.- mosolyogtam rá melegen.- Liza, visszajöttek!- hallottam a hangokat.- És készülj, mert mind itt vannak.- néztem oldalra. Jimin visszaült mellém és a többiek is letelepedtek egy körbe.
- Kérem a telefont!- tartotta a kezét Namjoon. Kacsintottam még egyet a húgomnak és odaadtam.
- Szia! Örülök, hogy megismerhetlek. Kim Namjoon.- szemmosolygott és megjelentek a gödröcskék. Befogtam a fülem, de fölöslegesen. Nem sikoltozott. Odahajoltam és megnéztem mit csinál. Csak ült, tátott szájjal.
- Liza!- figyelmeztettem.- Bocs, Namjoon-ah, sokkot kapott.- de aztán összeszedte magát.
- Szia! Liza vagyok. Én is örülök, hogy megismerhetlek.- integetett félszegen.
- Bemutatom a többieket is, jó?- kérdezte Nam kedvesen.
- Jó, persze.- bólintott. Nam körbeadta a kamerát.
- Szia! Jung Hoseok.
- Helló! Min Yoongi.
- Kim Seokjin.
- Jeon Jungkook.
- Kim Taehyung.
- Sziasztok!- integetett két kézzel.- Liza vagyok. Ennek az átokfajzat nőszemélynek a húga. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek benneteket.- megtalálta a hangját. Túlságosan is, mert folytatta.- Namjoon, ha nem gond, fordítanál te? Mert nem hiszem, hogy a kedves testvérem mindent le fog fordítani.
- Persze.- biccentett.
- Szóval? Kikészített már benneteket is? Szokása.- vigyorgott.
- Köszi. Minek nekem ellenség...- szúrtam oda neki. Mindenki nevetett. Jimin is. Megcsíptem a derekát.
- Jó, csak vicceltem. Szeretem. És benneteket is szeretlek. Nagyon hálás vagyok.
- Miért?- kérdezte Namjoon.
- Hogy végre elkezdte élni a saját életét. Megvalósítani az álmait. Bár, ha jobban belegondolok, nekem is köszönhető. Ha nem Párizst választom akkor...
- A KCON?- kérdezett közbe Hobi.
- Igen.
- A nővéred mesélte, hogy hogy keveredtetek oda. Meg hogy úgy kellett megkérdeznie kik vagyunk.- grimaszolt Suga.
- Ezt mondta?- nevetett.
- Liza!- figyelmeztettem.
- Miért, nem így volt?- kérdezte Suga és rámnézett. Elvörösödtem.
- De így volt. De nem azt kérdezte először.- nevetett tovább.
- Hát akkor?- kérdezte Namjoon. Mind engem néztek. Összehúztam magam. Meg fogom fojtani.
- Azt kérdezte meg, hogy kicsoda Jimin.- ha lehet még vörösebb lettem.- Aztán csak állt, mint akibe belecsapott a villám és bámulta. Úgy kellett megbökdösnöm, hogy térjen magához és kérdezze meg, hogy mi az együttes neve.
- Lizaaa! Azt fogják hinni, hogy sasaeng vagyok!- vinnyogtam. Mindenki hitetlenkedve rázta a fejét.
- Ha egy kicsit is ismernek, akkor tudják, hogy nem vagy az. Arra se tudtalak rávenni, hogy ha már Szöulba mész, akkor kinézd a BIGHIT címét és menj oda. Hátha látod őket. Titeket.- mutatott körbe.
- Ez igaz, jagiya?- kérdezte Jimin.
- Igen.
- De miért nem?- kérdezte Jin.
- Srácok, ezt már milliószor megbeszéltük. Magánélet is van a világon. Meg egyébként is: mi a szórakoztató abban, hogy egy lesötétített kisbuszt nézegetsz? Soha nem értettem.
- Hogy-hogy ő kérdezte meg? Te is beszélsz angolul.- kérdezte Namjoon.
- De franciául nem.- válaszolta.- Ő viszont igen.
- Te beszélsz franciául?- hökkentek meg.
- Igen.- bólintottam.
- És ha jól hallom, akkor most már koreaiul is.- grimaszolt a húgom.- Akkor az mennyi is? Hét, ugye?
- Mi hét?- kérdezte Jimin nagy szemekkel.
- Igen, jól számoltam. Ezt se mondtad el? Beszél ugye magyarul, angolul, németül, franciául, olaszul, spanyolul és most a koreai.- számolta az ujjaival.
- Jó a nyelvérzékem. Ennyi.- hárítottam.
- Jagiya, ez több, mint jó nyelvérzék.- rázta a fejét hitetlenkedve.- Hét különböző nyelven beszélni... az nagyon nagy dolog.
- Igen, noona. Ez...tényleg nagy.- mondta Jungkook is.
- Ez a hívás nagyon rossz ötlet volt.- temettem a kezembe az arcom.- Beszélgessünk inkább arról, hogy egyszer egy órán keresztül áradoztál a vezető gödröcskéiről, jó?- emeltem fel a fejem. Magyarul mondtam, hogy ne értsék. Elpirult ő is.
- Mi történt? Miről beszéltek?- kérdezte Namjoon kiváncsian.
- Csak helyretett, hogy fejezzem be. Zavarba jön, ha dícsérik. Nem értem miért. Ez csak az igazság.
- Teljesen úgy beszélsz, mint ő.- nevetett Hobi.
- Nem csoda, mindent tőle tanultam. Sokat köszönhetek neki.
- Te is több nyelven beszélsz?- kérdezte Suga.
- Nem, csak angolul. Nekem elég ez.- mosolygott.
- És mivel foglalkozol? Ha szabad megkérdezni?- érdeklődött Namjoon.
- Persze. Szoftverfejlesztéssel. Kocka vagyok.- vigyorgott.
- Te? Kocka?- csodálkozott.
- Igen. Ti szöveget írtok, én programokat. Mert szeretem csinálni és jó is vagyok benne.- vonta meg a vállát.
- Azt hittem...hogy...- kereste a szavakat Namjoon.
- Köszönöm a bókot. De nem vagyok modellnek való. Utálom, ha fényképeznek. Családi vonás. És szeretem a programozást. Kicsit olyan lehet mint nektek. El kezded apránként, összerakod, csiszolgatod és a végén összeáll. Izgalmas. Nekem legalábbis. Most például egy banknak fejlesztek mobilfizetési app-ot. De csináltam már digitális motort animáló programokhoz. Ilyesmiket. Odaadnád egy kicsit a nővéremet?
- Hogyne.- odanyomta a kezembe a telefont.
- Igen?
- Ezt ne fordítsd le, de az előbb azt hittem, hogy elájulok. Amikor bókolt... mert bókolt, ugye? Azért kértelek, hogy lehiggadjak.- legyezte az arcát. Csak azt felejtette el, hogy Jiminie szorosan ott van mellettem és mindent lát. El kezdett kuncogni rajta. Lizának meg leesett.
- A francba! Ugye nem mondta el neki, hogy ő a...?
- Nem hiszem, mert akkor ő is tiszta piros lenne. Mármint N...
- Ne mond ki a nevét!
- Lerakjuk?
- Igen, azt hiszem jobb lenne. De holnap hívj, jó?
- Persze. Köszönj el!- fordítottam oda telefont.
- Sziasztok! Sajnálom, de mennem kell! Remélem, hogy majd még beszélünk!
- Szia!- integettek mindannyian.
- További szép napot!- fordítottam vissza és integetve dobtam neki egy puszit. Aztán bontottam a vonalat.