Szerelmem I.

153.rész(+18)

Jimin POV

- Tamtamtatam... tamtamtatam...- dúdolgattam a nászindulót, miközben bámultam kifelé az ablakon. Lassan a többiek is beszálltak. Az autóba és a dúdolgatásba is.
- Elég!- morgolódott Jin-hyung.
- Jaj... bocs... önkéntelenül volt.- mentegetőztem. Csak eszembe jutott az "esküvőjük".
- Szerintetek... szerintetek én is tetszem neki?- bizonytalannak tűnt.
- Biztosan.- bólintott mosolyogva Namjoon-hyung.- Te ne tetszenél?
- Naná, hyung.- veregette vállon Hobi-hyung.
- Csak mert... nem is tudom. Olyan közömbösen válaszolt. Vagy nem is tudom. Mi van, ha...
- Máris ráírtál?- kérdezte Suga-hyung.
- Igen. Miért? Szerintetek nem kellett volna?- most meg rémültnek tűnt.
- Jól tetted, hyung.- mosolyogtam rá.- Ne hagyd kétségek közt.
- Igen, igen. Nem azért kérdeztem.- vigyorgott Suga-hyung.- És gondolom nem szerelmet vallottál.
- Nem, dehogyis.- pirult.- Csak, hogy örültem meg hogy remélem még találkozunk. Tudjátok, lazán.
- De azért nem hagyatkozol a véletlenre, ugye?- kérdeztem tőle.
- Nem... csak hogy... meg mikor...
- Bármikor. Ha meg nincs ötleted...- somolyogtam.
- Akkor megyek noona-hoz.- vigyorgott.
- Pontosan. Szerintem meg már úgy megreklámozott, hogy Eunbi-ya fog randira hívni téged.- vigyorogtam én is.
- Az tuti!- nevettek a többiek.

Lilla POV

- Szia szerelmem!- borultam a nyakába az előtérben, amikor hazaért. A többiek csak csóválták a fejüket rajtunk.
- Szia angyalkám! Hiányoztam?- mosolygott a hangja.- Mert te is nekem.
- Igen, hiányoztál.- súgtam a fülébe- Virágillatod van.
- Nem véletlen. Tessék, ez a tiéd!- húzott elő a háta mögül egy csokor tulipánt.
- Köszönöm szépen. Nagyon szép. Milyen volt a forgatás?
- Jó. Gyere, menjünk be!- vette át a papucsát.
- Jól láttam, hogy Tae-nél is virág volt?- szagolgattam az enyémet.
- Igen. Megy át Tzuyu-ya-hoz.- vigyorgott.
- Jungkook-ah tudja?
- Igen, angyalkám. Magas ívből tojik rá.
- Valóban? Vagy csak úgy tűnik?
- Valóban, legalábbis ezt mondta. Beszéltem ma vele erről.
- Jó. Jiminie, majd szeretnék valamit megbeszélni veled.
- Baj van?- állt meg hirtelen.- Nagyon komoly lettél.
- Nem, szerelmem.- simogattam meg az arcát.
- Akkor mondd!
- Itt?- az ajtóban álltunk. Pont benyitottunk volna.
- Angyalkám, tök mindegy, hogy itt vagy 5 méterrel odébb. Halljam!
- Az EZÜST-NAP-ról van szó. Olvastam, hogy itt szokás... mármint a fiúk néha gyűrűt szoktak venni. Meg akarlak kérni, hogy te ne...
- Miért ne?- görbült le a szája.
- Mert nálunk ez többet jelent... akkor szoktak gyűrűt adni, amikor megkérik a kezed. Ez az ígéretgyűrű-dolog... nekem furcsa.
- Értem.- még mindig biggyesztette a száját. Pont ezért nem itt és most akartam megbeszélni.
- Gyere!- húztam magammal a másik irányba, a lakrészem felé. A szobámban rámutattam az ágyra.- Feküdj le!- engedelmeskedett, aztán elhelyezkedtem félig rajta.- Nem nyomlak? Kényelmes?
- Igen.- végre elmosolyodott. Adtam neki egy puszit.
- Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek. Egy nap... egy nap majd adsz nekem egy gyűrűt és akkor nem a világ, hanem az egész univerzum legboldogabb lánya leszek. De én úgy nőttem fel, hogy a gyűrűnek komoly jelentése van. Pont ezért zavar a kamu karikagyűrűm is, érted? Mert azt mutatja, hogy valaki máshoz tartozom. Holott téged szeretlek.
- Én meg pont ezért akartam gyűrűt venni.- merően nézett rám.
- Tudom, szerelmem. Tudom. Ha gyűrűt akarsz venni, tedd azt. Nem fogom a fejedhez vágni. Itt nem erről van szó. De azért akartam beszélni veled erről, hogy tudd, hogyan érzek ezzel kapcsolatban.
- De ezzel most sarokba szorítasz. Azt mondod vehetek, el is fogadod, de nem fogsz neki örülni.
- Jaj, Jiminie... nem érted...
- De. Pontosan ezt mondtad. Megyek zuhanyozni.- húzódott ki alólam.
- Jiminie...
- Majd jövök.
Azzal kiviharzott. A kurva életbe, miért nem várta meg, hogy elmagyarázzam?!?

Jimin POV

Totál kiakadtam. Persze, hogy valakibe belebotlottam a konyhában.
- Jimin-ah, mi történt?- állított meg Suga-hyung.- És ne mondd azt, hogy semmi, mert mindjárt felrobbansz.
- Jaj, hyung... most nincs hangulatom ehhez.- mentem volna tovább, de megfogta a karom.
- Mi a fasz történt? 10 perce még összevoltatok ragadva. Ha nem csalt meg és te sem őt, akkor semmi olyan, amit ne lehetne megbeszélni. Nos?
Elmondtam neki a lényeget.
- Most már mehetek?- kérdeztem utána, már kicsit higgadtabban.
- Igen. Vissza, oda.- mutatott a szobája felé.- Menj és kérdezd meg, hogy miért érez így a dologgal kapcsolatban!- elengedett és csinálta tovább a kávéját. Várjunk csak egy kicsit...
- Te tudod?- vontam össze a szemöldököm.
- Igen.- bólintott.- Te is tudnád, ha megkérdezted volna. De ez még pótolható.
Akkora egy hülye vagyok...