Szerelmem I.

49.rész(+16)

Lilla POV

A kávézó tele volt.
- Szia, Minho-ya!- köszöntem amikor beléptünk.
- Szia! Hát te?- mosolygott.
- Velem jött. Egyébként szia!- szólalt meg Jimin. A hangja mintha féltékeny lenne. Egy kicsit. Vagy nagyon?
- Értem.- mosolygott mindentudóan Minho.- Már mindent előkészítettem, ahogy kérted.- fordult most már felé. Kérdőn néztem Jiminre.
- Ide szóltam, amíg el voltál foglalva.- biccentettem.
- Egyébként nagyon jó volt a SECRET GARDEN. Kösz az ajánlást.- mosolyogtam Minhora.
- Nincs mit. Legközelebb nézd meg a THE MIRACLE-t. Az ugyan rövidebb, de az is nagyon jó. Menjetek, már biztos éhesek vagytok.- mosolygott és visszament a pultba.
Jimin elindult, én követtem. Kinyitotta a tolóajtót és betessékelt. Bent levettem mindent, még a kabátot is. Leraktam egy székre. Az asztal megvolt rakva mindenfélével. Hátranéztem Jiminre, hogy hol van már. Nekidőlt az ajtónak, a sapkája, maszkja és a táskája a földön.
- Jagi...- hívogatott az ujjával. Lassan odasétáltam. Csak pár lépés volt, de alaposan végig mért közben.
Megnyalta az ajkát. Hozzásimultam teljes testtel, ő pedig végigsimított a hátamon, le a fenekemre.
- Ez a farmer lesz a halálom- belemarkolt. Nem durván, de azért erőteljesen és hevesen megcsókolt. A szája, ha lehet, még édesebb volt. Beletúrtam a hajába. Egyáltalán nem arról van szó, hogy hirtelen valami végzet asszonyának képzeltem magam. De úgy voltam vele, hogy tart ameddig tart, de élvezni fogom. Élvezni, hogy úgy tűnik kíván, hogy kellek neki. Nem kihasználni akartam, hanem elfogadni. Bármit is ad. Csók, ölelés, szex. Mindegy csak érezzem. Élveztem a csókját, a nyelve játszott az enyémmel, simogatta. Bedugtam a kezem a kabátja alá és a hátára csúsztattam. Csupa izom. Szorosabban simultam hozzá. A hasamon éreztem, hogy ő is fel van izgulva. Hatalmasnak éreztem. A melleim elnehezültek. A mellbimbóimat ágaskodtak. Felsóhajtottam. Ő még jobban szorított magához. Az egyik combját bedugta a lábam közé. Hozzádörgöltem magam.
- Aaaah...- emelte fel a fejét.- Olyan forró vagy- kezdte kényeztetni a nyakamat.
- Te teszel azzá- nyögtem és hajtottam hátra a fejem, hogy jobban hozzáférjen. Az ő és a saját farmerom együtt dörzsölte a lábam közét. Basszus, mindjárt...huh, ez nem a megfelelő hely vagy idő. Ő is megérezhette, hogy megálltam, mert lassított. Már csak puszilgatta nyakam aztán felemelte a fejét és adott egy lágy csókot a számra. Egy pár pillanatig ködös szemmel néztünk egymásra. Aztán a vállára hajtottam a fejem, ő pedig a hajamat meg az oldalamat simogatta, amíg visszaállt normálisra a légzésünk.
- Jiminie, te tényleg elveszed az eszem.- mondtam a mellkasának. Felemelte az államat és a szemembe nézett.
- Azt hiszed, hogy te nem az enyémet?- kérdezte komolyan.
- Én majdnem...
- Én is- cirógatta meg az arcomat- Gyere, jagiya, üljünk le enni.- kézenfogva odahúzott az egyik székhez.- Itt jó lesz?- bólogattam és leültem. Helyet foglalt mellettem.- Kávét?
- Igen, köszönöm.- mosolyogtam rá. Meg is csinálta, pont ahogy szeretem.
- Egyél!- tolta közelebb a tálcát. Vettünk egyet-egyet és falatozni kezdtünk. A második szendvics után vettem egy süteményt.
- Jiminie, lenne egy kérdésem. Ha nem akarsz nem muszáj válaszolni.
- Kérdezz nyugodtan!- mosolygott.
- Sok barátnőd volt már? Csak mert elég...tapasztaltnak tűnsz.- elöntött a pír. De még milyen tapasztaltnak.
- Kettő. Volt ugye a debut előtt egy és most te.- grimaszolt.
- Akkor másképp kérdezem: sok csajod volt már?- grimaszoltam én is.
- Nem volt olyan sok, mint hiszed. Voltak flörtök persze, volt ami komolyabbra is fordulhatott volna, de zsákutca volt. Nem volt meg az a plusz vagy nem tudom. Meg sokan csak ki akartak használni.- húzta el a száját.- Egy darabig nem is próbálkoztam. Aztán jött az elődöd.- sóhajtott.- Arra gondoltam, hogy ő nem idol és így talán működhet. De ő is csak kihasznált. És nem csak engem, hanem a többieket is.- büntudat volt a szemében.
- Tudom, Namjoon-ah elmesélte a sztorit. Az interjú után, pont itt.- mutattam körbe.
- Hát meg lehetett a véleményed rólam.- túrt bele a hajába frusztráltan.
- Te nem csináltál semmi rosszat.- néztem rá komolyan.- Nem tudhattad mire készül.
- Mégis bűntudatom van. Én beszéltem rá a többieket. Egy hajszálon múlt, hogy nem lett botrány.
- Ennyire szép volt? Ennyire tetszett?- félve kérdeztem.
- Nem fogok hazudni, tényleg szép lány. És kedvesnek tűnt. Meg szerethetőnek. Bájos, mint egy törékeny virágszál. Úgy is kezeltem. Óvatosan, apró lépésekkel akartam haladni. Lassan meghódítani, hogy nehogy elijesszem. Hercegnőként bántam vele.
- Értem.- könny szökött a szemembe. Elfordultam.
- Jagiya, nézz rám, légyszíves!
- Minek? Én nem vagyok se hercegnő, se törékeny virágszál.- fúlt el a hangom. A régi nóta. A pasik ilyenekre vágynak.
- Te királynő vagy. És egy egész virágoskert. A nyomodba se érhet.- odahúzott székestül maga mellé.. Ellenálltam, de erősebb volt nálam.- Jagi, nézz rám, hagy lássam azt a szép szemedet!- ránéztem. Legördült egy könnycsepp az arcomon.- Őt soha nem kértem meg, hogy legyen a barátnőm.- törölte le a könnyem.- És nem vágytam rá annyira, hogy egy csókjától majdnem elélvezzek. Nem másztam be az ágyába, mert hiányzott az illata és fáztam nélküle. És a legfontosabb: miatta soha nem voltam féltékeny a barátaimra.- nézett komolyan a szemembe.
- Te féltékeny vagy a többiekre? Miattam?
- Igen.
- De hát én senki mással...
- Tudom.
- Akkor miért?- értetlenkedtem.
- Suga-hyung azt mondta, hogy elvesz tőlem.- nézett most ő félre.
- Egész pontosan mit mondott?
- Azt, hogyha nekem nem kellesz, akkor ő visz téged. Merthogy egyetlen hibád van, az, hogy én kellek neked, de ezt ki lehet javítani.
Felnevettem.
- Ennyire vicces?- kérdezte megbántottan.
- Yoongi-ya jobban ismer és szeret téged, mint azt hinnéd. Nem venne el tőled, még ha én akarnám se.- fogtam két kezembe az arcát.- Csak tudja hogyan kell rád hatni.
- Akkor is beakartam mosni egyet neki.
- Jobb, hogy nem tetted. Nem azért mondta, hogy bántson, hanem hogy segítsen. Neked és nekem. De egyet azért szeretnék leszögezni: szeretem őket. Mindegyiküket. Az, hogy téged jobban és máshogy, ezen nem változtat. Érted, amit mondani akarok?
- Azt hiszem.
- Ne csak hidd, tudd is. Fogok velük beszélgetni, viccelődni és alkalmanként megölelni. Ebben nincs semmi hátsó szándék sem az én, sem az ő részükről. Nem haraphatod le a fejünket, jó?
- Igyekezni fogok, de néha nem tudok uralkodni magamon.
- Akkor majd én lenyugtatlak.- néztem rá kihívóan.
- Mire gondolsz, jagiya?- nézett vissza buja fénnyel a szemében.
- Hát erre.- ráhajoltam a szájára és megcsókoltam. Éhesen viszonozta.
- Mennyi az idő?- kérdeztem miután kifulladtunk.
Megnézte.
- Fél 12. Lassan mennünk kéne.- sóhajtotta.
Ránéztem az asztalra.
- Szólok Minho-ya-nak, hogy a maradékot elvisszük.
- Miért?
- Mert csak két szendvicset ettél és ki tudja mikor jutsz megint kajához. Ráadásul ki van fizetve, ételt pedig nem pazarlunk. Ha meg nem te, akkor megeszik a többiek. Ennyi.
- Majd én szólok Minho-ya-nak!- olyan fura volt a hangja.
- Jiminie, te féltékeny vagy rá?- összeszorította az állkapcsát. Megcirógattam.- Minho-ya meleg. Immár 4 éve a barista sráccal él együtt nagy boldogságban. Csak nem verik nagy dobra, mert senkinek semmi köze hozzá. Te se mondd senkinek, jó?- adtam egy puszit az állkapcsára. Odamentem a tolóajtóhoz.
- Készülj össze, én intézem a többit!- és kimentem. Kértem 2 papírdobozt és beszéltünk pár szót. Megígértem, hogy következő héten benézek. Visszamentem és Jimin segített a szendvicsekkel és süteményekkel. Felöltöttem én is a védőfelszerelést és kezünkben egy-egy dobozzal elköszöntünk. Elindultunk.