Szerelmem I.

142.rész

Lilla POV

Még bementünk a SAIPAN PLAZA-ba körülnézni, aztán a szálloda felé vettük az irányt.
- Meg kéne tanulnom vezetni.- simogatta a combom.
- Megtaníthatlak, ha szeretnéd.- mosolyogtam rá, aztán visszanéztem az útra.- Teljes időre kibéreltem.
- Annyira... lazán csinálod.
- Már régóta vezetek. Otthon volt is autóm, de már nincs. Odaajándékoztam a húgomnak.
- Nincs honvágyad?- kérdezte.
- Hmmm... néha. De csak futó gondolatok... eszembe jut egy dal vagy hely... vagy egy íz. Mint a gyümölcsleves.- vontam meg a vállam.
- Hú, az tényleg finom volt.
- Ugye? Szóval nincs honvágyam. Jól érzem magam Koreában.- simogattam a kezét.
- Az jó. Örülök.- kulcsolta össze az ujjaink.
Cseverésztünk még csip-csup dolgokról, aztán megérkeztünk. Összekarolkozva mentünk a bungalóba.
- Kérsz kávét? Vagy valami mást?- vettem fel a kagylót.
- Egy jeges teát. De rendeset.- vigyorgott.
- Rendben, szerelmem.
- Utána meg lezuhanyozunk, jó?- ölelt meg hátulról.- Le kell mosnunk a sót magunkról.
- Jó, szerelmem.
Megrendeltem az italokat és kimentünk a lounge-hoz. Seoyun-ah is kint üldögélt az övékében. Egyedül.
- Szia! Mizu? Hol van Hobi-ya?- sétáltunk oda.
- Nem tudom.- húzta a száját. Összenéztünk Jiminie-vel.
- Veszekedtetek?- kérdeztem.
- Hát...- nézett rám könnyes szemmel.- Igen, mondhatni.
- Mi történt?- kérdezte Jiminie.
- Úgy... úgy volt, hogy megyünk nézelődni, vásárolgatni. De felhívott az egyik barátnőm. Valamin  összevesztek a barátjával és... beszélgetni akart. Értitek? Kicsit panaszkodni...
- Aham. És?- kérdeztem.
- Elhúzódott a beszélgetés és Hoseokie türelmetlenkedett... én meg mondtam neki, hogy ha annyira menni akar, akkor menjen. És elment.- remegett a szája.
- Ó, basszus...- húztam a számat most én. Jiminie is grimaszolt.
- Aztán visszajött és akkor... hát gondolhatjátok. Elviharzott és azóta nem láttam.
- Beszélek vele.- puszilta meg a halántékom a szerelmem.
- Oké. Én itt maradok Seoyun-ah-val.

Jimin POV

A szobájában találtam rá.
- Hyung? Itt vagy?- kopogtam be.
- Gyere!- kiabált ki.
- Hyung... mi történt?- csak ült ott, az ölében egy párnával.
- Seoyunie biztos elmondta.- mondta savanyú képpel.
- Mondd el te is!- leültem mellé és megveregettem a lapockáját.
- Csak együtt akartam tölteni vele a napot. Ennyi. Ő meg a hülye telefonon lógott.- szakadt ki belőle.
- Hyung...- néztem rá.
- Aztán, azt mondta menjek... én meg elmentem.- a végét csak suttogta.- Amikor visszajöttem... olyan csalódott volt.
- Csodálkozol?- kérdeztem.
- Nem. Most már nem... de akkor... mérges lettem, érted?
- Igen.- bólintottam.
- Szó szót követett... és eljöttem. Azóta itt vagyok. Csak együtt akartam tölteni vele a napot...- torzult el az arca.
- Szakítottatok?
- Nem!- hördült fel.
- Jól van, csak kérdeztem.- paskoltam meg a combját.- Hogy tudjam mennyire kell bocsánatot kérned.

Lilla POV

- Én is vele akartam tölteni a napot... és értem, hogy... de miért ment el?- potyogtak Seoyun-ah könnyei. Elmesélt mindent részletesen. Megöleltem, hogy megvigasztaljam.
- Mert pasi. És azt mondtad neki, hogy menjen. Ő meg szó szerint vette.- vontam meg a vállam.
- De akkor is...- fúlt zokogásba.
- Tudom... tudom. Bolond volt. Szépen bocsánatot kér, te megbocsátasz és happyend.
- Gon... gondolod, hogy ennyi?- emelte fel a fejét.
- Igen. Szeret téged, te is őt. A párok néha vitatkoznak... veszekednek, de ez normális.
- És gondolod, hogy megteszi... bocsánatot fog kérni?
- Igen. Biztos már azt tervezgetik Jiminie-vel, hogy hogyan csinálja.- töröltem le az arcát.

Jimin POV

Megbeszéltük, leszerveztük. Rendbe szedte magát, épp indulni készültünk.
- Jól van, hyung. Így jó lesz.- mosolyogtam rá.
- Jimin-ah... köszönöm.- ölelt meg.
- Nincs mit, hyung. Kiengeszteled és minden rendben lesz. A napnak még nincs vége, a maradék időben romantikázhattok.
- Szerinted megbocsát?
- Persze. Szeretitek egymást. Csak legközelebb jobban figyelj. Ne csak azt, hogy mit mond, hanem azt is, hogyan.
- Úgy lesz. Tényleg köszönöm.
- Gyere, hyung!- húztam magammal.