Szerelmem I.

99.rész

Jimin POV

Beszálltunk Tae-vel és elindultunk.
- Miről "tárgyaltatok"?- fordult hátra hozzám Namjoon-hyung. Félmosolyra húztam a szám.
- Bikinikről meg hogy 3 nap alatt nem gyógyul meg az orrtörés. Csak a szokásos.
Suga-hyung felröhögött.
- Jungkook-ah, kapd elő a telefonod és kezdj el edzeni!- mondta neki fulladozva.
- Miért?- nézett furcsán Jk.
- Mert a Jimin-ah be fogja verni az orrodat, ha túlságosan megbámulod noona-t ma.- szúrta oda Jin-hyung, de ő is nevetett.
- És miért csak az enyémet?- még mindig nem értette.
- Azért Jungkook-ah, mert van ez a fura arc, amit most is vágsz.- oktatta Namjoon-hyung.- És nem túl gyakran látsz bikinis lányokat élőben. Szóval nagy az esély, hogy ilyen fejet fogsz vágni este is.
Olyan vörös lett, szinte megsajnáltam. Szinte.
- Gondolj arra, hogy díjátadón vagyunk és vesz a kamera. Ez mindig beválik.- javasolta neki Tae.
- Jó. Úgy lesz.- mondta halkan Jungkook.
- Te meg, Jimin-ah... ne lihegd túl a dolgokat!- nézett rám Namjoon komolyan.
- Jó. Úgy lesz.- de én hangosan mondtam és határozottan. Mert tudom, hogy szeret. Csak engem. Senki mást. Ahogy én is őt.

Lilla POV

Elrepült a délelőtt. Jiminie-vel folyamatosan üzengettünk. Küldött pár rövid videót is, ahogy szórakoznak, viháncolnak. Valamivel 12 után megjött a futár is. Nekiültem átolvasni a szerződést. A biztonság kedvéért háromszor is ellenőriztem, hogy minden úgy van-e, ahogy megállapodtunk, de tiszta volt minden. Aláírtam és küldtem Jiminie-nek egy üzenetet, hogy 3 körülre ott leszek. Ők már bent voltak. Jin és ő az énektanárral egyeztettek és nézték át a kottát, amit kaptak. A többiek a szólójukra gyakoroltak vagy bevették magukat a stúdióba. Gyorsan ettem egy szendvicset, átöltöztem és elindultam. Gyönyörű, meleg tavaszi nap volt. Boldog voltam, mert... az élet csodaszép. És végre kitaláltam, hogy milyen ajándékot vegyek a szerelmemnek. Annyira odavan a fotózásért, pontosabban a pillanatok megörökítéséért, így a választásom egy polaroid fényképezőgépre esett. Vettem hozzá mindenféle instant fotópapírt meg egy albumot, amibe elrakhatja a kész képeket és becsomagoltattam. Aztán eszembe jutott, hogy kéne valami sárga ruha, mert mintha Seoyun-ah azt mondta volna, hogy ezen a napon a párok összeöltöznek. Sárgába. Póló esetleg? Vagy pizsama? Majd kikérem Seoyun-ah tanácsát. Vettem 3 doboz fánkot és az irodaházba sétáltam. Lent bementem a testőrökhöz.
- Jó napot! Tessék, ez a maguké.- tettem le az egyik doboz fánkot az asztalra.- Choi, beszélhetnénk?
- Köszönjük.- hajoltak meg, Choi pedig odajött hozzám.
- Igen?
- Lebeszéltem a szombatot Tahyung-ah-val. A GIMPO-ról megy a gépe, ugye?- biccentett.- Oké, onnan kb 40 perc az út. Én úgy tervezem, hogy már ott leszek 2-re. Akar jönni maga is, hogy átnézzük együtt a házat? Nem szeretnék kellemetlen meglepetéseket.- várakoztam, amíg átgondolja.
- Persze. 1-kor felveszem és együtt odamegyünk, ha ez megfelel.- válaszolta.
- Rendben, akkor ezt megbeszéltük. Van valami különleges kívánsága? Vagy allergiája?- kérdőn nézett.- Az étel. Én főzök. Nem szeretném kórházba juttatni.- mosolyogtam rá.
- Semmi, kisasszony. Mindent megeszek.- vigyorgott.
- Jó. Ha esetleg eszembe jut még valami, akkor hívom. További szép napot!- búcsúztam el tőlük és a lifthez mentem, közben írtam Jiminie-nek.
L:"Szerelmem, itt vagyok. Merre talállak?"
J:"8-dik. De még egy órát itt kell lennünk Jin-hyung-gal. Ne haragudj. A hyung-ok a stúdióban vannak, ha gondolod menj oda. Vagy Seoyun-ah-hoz. Hívlak amikor végeztem. Szeretlek♡♡♡XOXO"
L:"Jól van, szerelmem. Akkor jó gyakorlást addig is. Megyek Seoyun-ah-hoz, ha van ideje rám. ♡♡♡Szeretlek♡♡♡XOXO"
Írtam Seoyun-nak.
L:"Szia! Merre vagy?"
S:"Szia! A szokásos. Gyere ide!"
Felmentem a 6.-ra.
- Sziasztok! Ki kér fánkot?- köszöntöttem a lányokat.
- Szia, unnie! Ki nem?- vigyorgott Seoyun.
- Hogy vagytok ezen a szép napon?- raktam le az egyik dobozt kinyitva az asztalra.
- Valakinek nagyon jó kedve van!- csipkelődött Minji-ya.
- Ti sem zokogtok.- mosolyogtam rá szélesen.
- Ez igaz. Kisfiam, gyere ide!
Kiváncsian ránéztem. Aztán a sarokból előkerült egy édes, két év körüli kisgyerek. Olyan szép volt, mint egy kis porcelánbaba.
- Gyere, mutatkozz be!- húzta ki a lába mögül. Meghajolt, egyem a szívét.
- Jó napot, Lee Jiho a nevem.
- Nagyon örülök a találkozásnak, Lee Jiho.- hajoltam meg én is.- Az én nevem Labodi Lilla.
- Lala?- nézett nagy szemekkel először rám, aztán az anyukájára.
- Lilla.- javította ki az anyukája.- Menj vissza játszani!- simogatta meg a fejét.
- Nagyon szép kisfiú.- néztem utána.- És milyen kis okos!
- Köszönöm. A szemünk fénye. Csak néha nyűgösködik, hogy nem akar bölcsödébe menni és akkor behozom. Mint ma.- sóhajtott.
- Nem tetszik neki, hogy kistestvére lesz.- vontam meg a vállam.- Tipikus pasi.- vettem el egy fánkot.
- Te honnan...- nézett végig magán, mert vékony volt, mint a nádszál.- Honnan tudod?- a többiek is csodálkozva néztek rám.
- A tartásod. Ahogy jársz. A terhes nők kicsit másképp mozognak. Ráadásul múltkor láttam, hogy sós kekszet rágcsálsz meg gyömbért iszol. A reggeli rosszullét?- kérdeztem.
- Igen. De hál'istennek elmúlt, ha minden igaz.
Beszélgettünk, cseverésztünk. Jiho közben odaosonkodott hozzánk újra és csak nézett engem.
- Ne haragudj, csak...- kezdte Minji.
- Még nem nagyon látott európai embert, igaz? Ne szabadkozz, semmi baj. Idejössz?- veregettem meg a combom. Picit biccentett és lassan odajött.- Szeretnél ide ülni? Felvehetlek?- kérdeztem halkan.
- Ühüm.- felnyújtotta a két kis kezét. A hóna alá nyúltam és az ölembe ültettem.
- Kényelmes?- kérdeztem, mert csak nézett nagy szemekkel. Bólintott.
- Neked miért nem fekete a hajad?- kérdezte.
- Mert Jieun-ah befestette. Tetszik?
- Ühüm.- motyogta.
- Kisfiam! Megbeszéltük...- szólt rá Minji.
- Igen, nagyon szép.- mondta mosolyogva és tisztán.- De miért hullámos? Anyucié egyenes.- megfogta az egyik fürtömet.
- Tudod, nem mindenki haja egyenes. És nem mindenkié fekete, még akkor sem, ha nincs befestve. Vannak szőkék, meg vörösek is. Láttál már olyat?
- Ühüm.- motyogta megint. Minji megköszörülte a torkát.- Igen. A tévében. Anyuci, szomjas vagyok.- fordult oda az anyjához.
- Gyere, elmegyünk a kantinba!- mosolygott rá Minji.
- Nem, Lalával akarok menni.- durcizott.
- Kisfiam...- rázta a fejét.
- Elviszem, nem probléma.- álltam fel. Átölelte a nyakam.- Álmos vagy, igaz?- simogattam meg a fejét.
- Itt az üvege. Csak kérd meg őket, hogy töltsék fel langyos tejjel. Megissza, aztán alszik.
- Mindjárt jövünk. Gyere, pajti, szerezzünk neked innivalót!- simogattam meg a hátát.