Szerelmem I.

110.rész

Jimin POV

Még hallottam, ahogy azt kiabálja, hogy szeret. Elmosolyodtam. Hiányzik, de határozottan jobb kedvem volt, hogy beszéltünk. Gyorsan elküldtem az üzenetet a szüleimnek és összeszedtem a cuccaim. A levelet beraktam a tokba és az étterembe mentem a többiek után.
- Már épp menni akartam, hogy előkerítselek.- jegyezte meg Namjoon-hyung.
- Itt vagyok, hyung, itt vagyok.- leültem mosolyogva Tae és Hobi-hyung közé.- Már rendeltetek?- fogtam meg az étlapot.- Farkaséhes vagyok.- kezdtem tanulmányozni.
- Rád vártunk. De mond csak, mitől van ilyen jó kedved?- kérdezte Hobi-hyung. Megvontam a vállam.
- Jó kedvem van. Ennyi. Mit egyek?- méláztam félhangosan. Gyanúsan csöndben voltak. Csak Tae és Jungkookie horkantgatott. Megráztam a fejem.- Jó, oké. Felhívtam, beszéltünk, nevettünk és most jó kedvem van.- néztem körbe rajtuk.- Talán baj?
- Bajnak éppen nem baj.- rázta a fejét most Namjoon-hyung.- De azt hittük... hogy ha beszéltek, akkor magad alatt leszel.
- Tudom. De fel kellett hívnom, mert... volt valami, amit nem üzenetben akartam neki elmondani.
Részemről letudtam a dolgot, de persze nem hagyták annyiban.
- Mit?- kérdezte Jin-hyung.
- Szerelmet kellett vallanom.- feleltem őszintén.
- Azt hittük azon már túl vagy.- szúrta oda Suga-hyung.
- Mutasd meg nekik!- bökött meg Taetae. Felkaptam a telefonom és kivettem a tokból a levelet.
- Ez volt a bőröndömben.- nyújtottam felé. Elvette, kihajtotta és olvasni kezdte.
- Mi ez?- hajolt oda Jin-hyung hozzá.
- Szerelmes levél. Hmmm... szép. Nagyon szép.- vigyorgott.
- Add csak ide!- vette ki a kezéből Jin-hyung.- Hűha... nagyon oda van...- bólogatott aztán átnyújtotta Namjoon-hyung-nak.
- Hyung, megtennéd, hogy hátradőlsz? Távol a vázáktól... poharaktól... késektől...- kértem, miután szemügyre vettem mi van előtte. Ő a pusztítás istene. Bármi megtörténhet. Mindenki röhögni kezdett.- Sőt talán jobb lenne, ha Hobi-hyung tartaná.- grimaszoltam.
- Jogos.- pirult. Odaadta Hobi-nak és összehajoltak.
- Nos, most már értjük miért hívtad fel.- adta vissza a kezembe. Elmosolyodtam és újra átfutottam, bár már minden szót megjegyeztem. Összehajtottam és visszaraktam a helyére.
- Te mit eszel?- kérdeztem Tae-t, miután újra kézbe vettem az étlapot. Olyan éhes vagyok, hogy megtudnék enni egy lovat. Nem láttam, hogy a többiek elégedetten hátradőlve vigyorognak.

Lilla POV

Lassan telt a nap. Üzengettünk, rövid videókat küldtünk egymásnak. Olyan volt, mint máskor, annyi különbséggel, hogy ma nem jönnek haza. Elhessegettem magamtól a rossz érzést, mert még 6 ilyen napom lesz. Egyébként is megígérte, hogy hív majd. Délután 3-kor hívott is. Ott már este 10 volt. Szerencsére már egyedül voltam, a takarítóscég végzett már. Elmesélt mindent részletesen, hogy mi volt az interjúkon, a buta és az okos kérdéseket. Hogy mi volt a benyomása a riporterekről és úgy egyáltalán mindent. Jót nevettem, amikor a kiskutyákról mesélt. Hogy milyen édesek voltak, meg hogy Namjoon-ah-t lepisilte az, amelyik kiszökött Suga kezéből. Bement hozzá Tae és Jungkook-ah, hülyéskedtünk velük is egy sort, aztán filmet néztünk. Ők elindították ott, én meg a nappaliban. A BOSSZÚÁLLÓK-at néztük, közben mindenki elmondta, hogy milyen szupererőt szeretne. A film háromnegyedénél a két fiatalabb elment aludni, mert kimerültek és Jiminie-nek is ragadtak le a szemei.
- Szerelmem...
- Ne rakd le...- kérlelt.
- Aludnod kéne.- győzködtem.
- Fogok is. Csak még... ne rakd le, jó? Majd ha elaludtam.- édes volt a csík szemeivel.
- Rendben, szerelmem.- mosolyogva néztem.
- És írj, amikor felkelsz majd holnap.- suttogta.- Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek.- csücsörített a kamerába.
- Én is szeretlek téged, Jiminie. Nagyon-nagyon. Szép álmokat!- cuppantottam egy puszit a kijelzőre. Elmosolyodott. Nyomtam egy képernyőfotót róla.
- Szép álmokat majd neked is, jagiya.- hunyta le a szemét. Láttam mikor aludt el. A film végéig vonalban maradtam, néztem, ahogy alszik. De aztán leraktam, mert nem akartam, hogy esetleg valami zaj miatt felriadjon. A következő két nap hasonlóan telt. A negyedik napon volt az ELLEN felvétele. A JÓBARÁTOK-os részt és a fellépést nagyon élvezték, mint elmesélte, de az interjú... megtudnám fojtani azt a nőt...
- Az ARMY-k szétfogják szedni, amikor adásba kerül. Élükön velem. Komolyan mondom, Jiminie. Már fogalmazom fejben, hogy mit fogok írni. Elfelejtette, hogy ki kicsoda mert megváltozott a hajszínetek? Komolyan?- rohadt mérges voltam.
- Jagiya, azt is megkérdezte, hogy kinek van barátnője. De Namjoon-hyung ügyesen hárította.- húzta ő is a száját.- És még ránk is ijesztett. Egy pasi ugrott ki egyszercsak egy dobozból mellettünk üvöltve.
- Ó, hogy az a... ááá!- horkantottam frusztráltan.
- Sejin-nim azt mondta, hogy többet nem jövünk. Majd arra hivatkoznak, hogy elfoglaltak vagyunk.
- Nagyon helyes.- bólintottam.
- Beszélgessünk inkább valami másról. Milyen napod volt?- támasztotta az állát a tenyerébe mosolyogva. Elmeséltem mindent, még azt is, hogy merről fújt a szél.
- Azt hiszem ez minden.- gondolkodtam el.
- Jó. Holnap reggel kapsz egy kis meglepetést, remélem tetszeni fog.- kacsintott.
- Mi az?- derült fel az arcom.
- Meglepetés. Azt jelenti, hogy nem tudod mi az és szépen meglepődsz.- csúfondároskodott. Elnevette magát a duzzogó arcomon.- Ne durcizz, mert megharaplak! Te is mindig meglepsz, szóval én is meglephetlek téged.- évődött.
- Jól van, na. Csak kiváncsi vagyok.- nevettem el én is magam.
- Holnap megtudod. Ó, igen, a holnap, jut is eszembe. Előbb foglak hívni. Csinálunk egy VLIVE-ot itteni idő szerint éjfélkor. Aztán megyünk a reptérre és irány Las Vegas!
- Jól van, szerelmem. Hívsz amikor tudsz, én itthon leszek.
- Segítenél valamiben? Szeretnék mondani pár mondatot angolul a live-ban.- vakarta meg a fejét.
- Mit szeretnél mondani?
- Hát hogy hálásak vagyunk meg köszönjük a támogatást. Ilyesmiket. Csak ne legyen túl hosszú, mert nem akarok beégni, hogy belezavarodok.
- Nem fogsz. Kezdjük a köszönettel.
- Thank you... so much.- mosolygott.
- Mit köszönsz?- néztem rá várakozón.
- Hát a támogatást... mindent.
- Akkor?
- Thank you so much for... everything.- derült fel az arca, amikor eszébe jutott a megfelelő szó.
- Nagyon jó. Utána? Mivel szeretnéd folytatni?
- Hogy ez mind miattuk van. Hogy... itt vagyunk. Hogy ennyi mindent elértünk.
- You made us what we are today. Ez szó szerint azt jelenti, hogy ti tettetek azzá, akik ma vagyunk.
- Ez jó... megismételnéd? Leírom.- maga elé vette a füzetét.
- You made us what we are today.
- Köszönöm, jagi. És hogy szeretjük őket. We love you.- lekörmölte azt is.
- Olvasd fel!
- Thank you so much for everything. You made us what we are today. We love you... nem is tudom. Olyan mintha...- húzta a száját.
- Hiányozna valami.- igen. Szép, de túl egyszerű.
- Igen, de mi?- túrt a hajába.
- Hmmm...- vakartam a fejem.- Talán... Remember...- morfondíroztam.- Azt hiszem ez jó lesz. Remember that we love you.- mosolyogtam rá.- Hogy emlékezzenek ti is szeretitek őket.
- Ó, ez az, jagiya! Thank you so much for everything. You made us what we are today. Remember that we love you.- olvasta fel most már az új verziót.- Köszönöm szépen.- megjelent a holdvilág-mosolya.
- Nincs mit, szerelmem.- a tenyerembe támasztottam az állam és úgy csodáltam. Hiányzik. Az ölelése, a csókja, az illata. Még 4 éjszaka.
- Mennyi még?- olvasott a gondolataimban. Megint.
- 5636 perc. Félidőnél járunk.- megdörzsöltem az arcomat. Megígértem, hogy nem sírok.
- Már vagy százszor elolvastam a leveled. Kívülről tudom, de megnyugtat, amikor előveszem.- döntötte oldalra a fejét.- A többiek meg szívják miatta a vérem. De nem érdekel. Csak irigykednek. Szeretlek.
- Én is szeretlek téged. És már a felén túl vagyunk.
- Igen, jagiya. Már a felén túl vagyunk.- sóhajtotta.- Készülj, mert le se fogsz tudni vakarni magadról. Be kell pótolnunk minden ölelést és puszit.- mosolygott édesen.
- Hmmm... Ez nagyon jól hangzik.- merengtem el a gondolatra. Önkéntelenül is megsimogattam a nyakamon a foltot. Már halványodott, de még ott volt. És a többi is szerte a testemen.
- Fáj?- kérdezte.
- Dehogyis.- elpirultam kicsit.- Csak... kivagyok.- vallottam be.- Hiányzol.- megnyaltam az ajkam, mert kiszáradt a szám.
- Te is nekem.- mélyült el a hangja.- Azt is bepótoljuk, megígérem.- beharapta az ajkát. Kigyúlt az arcom. Ekkor kopogást hallottam és már nyílt is az ajtó. Bocsánatkérő pillantást vetett rám.
- Jimin-ssiiiii, unatkozunk!- vetődött le mellé Tae és Jungkook.
- Szar lehet nektek.- gúnyolódott velük egy félmosollyal.
- Noona, hallod, hogy beszél velünk?- hajolt a kamerába Tae. Elnevettem magam.
- Hallom, Taehyung-ah, hallom. Mit szeretnél, mit csináljak?
- Neveld meg!- hajolt be Jungkook-ah is. Teljesen kitakarták Jiminie-t.
- A barátnője vagyok, nem az anyukája. De ha már a nevelésnél tartunk: amikor bekopogsz valahova illik megvárni, amíg azt mondják szabad.- grimaszoltam. Jiminie hahotázni kezdett a háttérben.
- Ez az, jagiya! Adjál nekik!
- Noona, most miért?- görbült le a szájuk.
- És ha meztelen?- kérdeztem vissza.
- Már láttuk.- legyintett Tae.
- És ha éppen valamit csinál is meztelenül? Azt is láttátok már?- húztam fel a szemöldököm.
- Fúj... nem...- öklendeztek.
- Jó, hát ezért kell megvárni a választ.- okítottam őket.
- Oké, noona, megjegyeztük.- bólintottak.- Elmesélte mi volt ma?- kérdezte Tae.
- Igen.- húztam a szám.- Nagyon megijedtetek? Amikor kiugrott az a pasi?
- Annyira nem, talán csak Hobi-hyung.- vigyorgott Jungkook.- Még a földre is leesett.
- De azért az nagy szemétség volt, hogy Namjoon-hyung-nál nem kapcsolták be a jelzést.- biggyesztette a száját Tae.
- Hogy érted?
- Van az a lámpa, tudod, hogy mikor tapsoljanak... és amikor a hyung bemutatkozott, akkor néma csönd volt.- szorította össze az állkapcsát Jungkook.
- Ó, basszus, ez egyre rosszabb lesz...- ráztam a fejem.
Kopogtattak.
- Gyere!- szólt ki Jiminie. Jin és Namjoon volt.
- Nem zavarunk?- kérdezte Jin.
- Nem, hyung. Mi a helyzet? Ti is unatkoztok?
- Filmet néztünk, aztán hallottuk, hogy bandáztok. Gondoltuk mi is csatlakozunk.
- Suga és Hobi?- kérdeztem.
- Ó, szia!- hajoltak be most ők.- Hobi-ya Seoyun-ah-val beszél szerintem.- felelte Jin.
- Suga-hyung meg komponál, szokás szerint.- közölte Namjoon.- Gondolom megkönnyebbüléssel hallottad, hogy többet nem megyünk az ELLEN-be.- fújtatott.
- Igen, ez így van. Soha nem volt szimpatikus. Látszik rajta, hogy nincs egy őszinte pillanata. Csak nézzétek meg a mosolyát. Néha annyira erőlteti, hogy szinte grimaszol. Egyébként meg egy nagy szemét. Már bocs. És nem csak veletek. Mindenkivel. Pár éve amit Mariah Carey-vel is leművelt. Undorító.- bigyesztettem a szám.
- Mit csinált?- kérdezte Tae.
- Az a hír járta, hogy várandós. Nem akarta bejelenteni, mert túl volt pár vetélésen. Ez meg leültette és pezsgővel kínálta. De mondta neki... a kis álszent... hogy ha terhes akkor persze ne igyon. Mariah próbált hárítani, de sikertelenül. Végül ivott, de épphogy megnedvesítette a száját. Három hét múlva az a baba is elment.
- A pezsgőtől?- kerekedett el Jungkook szeme.
- Nem, Jungkook-ah. Nem a pezsgő a lényeg. Hanem az, hogy nem akarta elmondani, amíg nem biztos, hogy megmarad.- magyarázta neki Jin.
- Pontosan.- biccentettem.- A nehézségeiből csinált nézettséget magának az a nő. Mindegy, ne is beszéljünk róla. Mi a helyzet? Hogy vagytok?
- Jól. Fáradtan, de jól.- mosolygott Namjoon.
- Ma majdnem rád írtam, hogy bepácoltad-e a bulgogi-t vacsorára.- grimaszolt Jin.- Ültünk az öltözőben és ahogy körbenéztem, olyan volt, mint a múltkor. És jött a gondolat, hogy emlékeztesselek.
- Á, déja-vu-d volt. Megesik. Tudtátok, hogy van egy ellentéte ami sokkal rosszabb? Jamais-vu-nak nevezik. Szó szerint azt jelenti hogy "sosem látott". Akik átélik azt mondják, hogy nagyon ijesztő.
- Mitől ijesztő?- kérdezte homlokráncolva Namjoon.
- Mert tovább tart, nem csak egy kósza pillanat. Tegyük fel, hogy mész mondjuk a BIGHIT-be. Mindennap ugyanazon az úton. Ismersz minden házat, utcát, boltot. Mindent. Aztán amikor beüt a Jamais-vu, egyszercsak minden idegen. Nem tudod hol vagy. Miért vagy ott. Volt olyan akit 45 percen keresztül próbált meggyőzni a felesége, hogy 10 éve házasok, ő meg váltig állította, hogy még soha nem találkoztak. Gondoljatok bele. Ültek az autóban, mint addig minden nap és egyszercsak a pasi megkérdezte, hogy ki ő és miért ül mellette. Először azt hitte, hogy szivatja. Szörnyű lehetett mindkettejüknek.- csóváltam a fejem.- Azt mondják, hogy az ismétlődő dolgoktól alakulhat ki. Utána persze visszatér a normális kerékvágásba, de addig...- grimaszoltam.
- Noona, te honnan tudsz ilyeneket?- nézett nagy szemekkel Jungkook.
- Sokat olvasok.- vontam meg a vállam.
- És mi a helyzet otthon? Minden oké?-kérdezte Jin.
- Persze. Most éppen gombócot gyártok. Meg kimchi-t.- bementem a konyhába és megmutattam.
- Direkt csinálod ezt velem?- bigyesztette a száját anyuci.
- Naná, hogy direkt!- nevettem. Újra kopogtattak.
- Szabad!- hallottam Jiminie hangját. Hobi jött, a kezében a telefonjával, mögötte Suga.
- Mondtam, hogy mind itt vannak.- vigyorgott Hobi. Odatartotta a telefonját. Ő meg Seoyun-ah-val volt hívásban.
- Szia!- integettem.- Jössz akkor holnap?- kérdeztem.
- Szia! Persze, ki nem hagynám.- mosolygott.
- Mi lesz holnap?- kérdezte Tae.
- Seoyun-ah-val együtt nézik majd a klippremiert. Meg gondolom a VLIVE-ot is, igaz, jagiya?- hajolt oda Jiminie.
- Igen, szerelmem. És ha sikerül rávennem, akkor a BILLBOARD-ot is.
- Vedd úgy, hogy sikerült.- hallottam Seoyun-ah-t.
- Hurrá!- kiabáltam. Még egy félórát hülyéskedtünk, beszélgettünk, de aztán lassan elszivárogtak. Jó éjt kívántam mindenkinek. Jiminie is eldőlt.
- Fáradt vagy, igaz?
- Igen.- ásított.- Bocsánat... reggel írj, amikor felkeltél!
- Írok, Jiminie. Szép álmokat! Szeretlek. Nagyon-nagyon.
- Én is téged, angyalkám. Megvárod, amíg elalszom?- dünnyögte.
- Ahogy mindig, szerelmem. Jó éjt!- cuppantottam egy puszit a kijelzőre. Elmosolyodott, de már nem nyitotta ki a szemét. Még néztem pár percig, aztán kinyomtam. Vajon milyen meglepetést talált ki?