Szerelmem I.

168.rész

Lilla POV

- Madárka? Ez honnan jött?- kérdezte Namjoon-ah.
- Olyan volt, mint egy kis fióka, ahogy az asztalnál ült. Összeroskadva, mindene fekete.- vontam meg a vállam. Fent voltam már én is a srácoknál.- És azt mondta nem szereti a nevét... hogy az apja neve.
- Értem. Csúnya egy történet, ahogy Seoyun-ah elmesélte.
- Az.- mondta Suga szájhúzva.
- Pár ember nem való szülőnek.- sóhajtottam.
- Rendben lesz. Már "meglilláztad".- nyomott egy nagy puszit az arcomra Jiminie.
- Meg ám!- nevetett Jin-ah.
Még egy jó félórát ott voltunk velük, aztán Sejin-nim visszajött Madárkával. Elbúcsúztunk tőlük és visszasétáltunk a kávézóba. Minho-ya épp el volt foglalva, így beültünk négyesben a különterembe.
- Akkor ugye már nem akarsz elmenni Minho-ya-éktól?- kérdeztem.
- Én... csak nem akarok a terhükre lenni, noona... hogy kerülgetniük kelljen.- fújt egy nagyot.
- Nem hiszem, hogy Minho-ya úgy gondolja, hogy a terhükre vagy. És most már van munkád. Ha elég erősnek érzed magad később, akkor majd keresünk neked egy helyet. Egy szobát vagy garzont. De szerintem maradnod kéne náluk, legalább egy kicsit. Minho-ya tudja mit érzel, ő is átment ezen. Túl sok minden változott meg most hirtelen az életedben. Kell egy biztos pont. Csak amíg összeszeded magad.
- Igaza van.- mondta neki Eunbi-ya is. Seoyun-ah is bólogatott.
- Jó.- egyezett bele, kis gondolkodás után.- Noona, kérdezhetek?
- Persze.- bólintottam.
- Mi a munkád... mit csinálsz?
- Mindenfélét. Papíron Bang PD-nim asszisztense vagyok.
- Tényleg?- esett le az álla.
- Hű, most fontos embernek érzem magam!- húztam ki magam nevetve.
- Az is vagy!- bökött oldalba Seoyun-ah.- Tényleg az.- kacsintott Madárkára.
- Köszi. Egyébként a srácok dolgait intézem. Seoyun-ah a stylist-juk. Eunbi-ya pedig a nemhivatalos ingatlanosunk. Holnap kezdesz?
- Igen. Sejin-nim azt mondta, menjek be 8-ra és akkor kapok belépőt meg egy kis eligazítást.
- Jól van. Nagyon ügyes voltál ma. Büszke voltam rád.- mosolyogtam rá. Elpityeredett.- Aigoo... nem akartalak megríkatni...- simogattam a vállát, mert megint felvette a fészkébőlkivert-fióka tartását.
- Mi történt?- lépett be Minho-ya.
Ingattam a fejem, hogy semmi. Csak elérzékenyült. Szegény... biztos nem sokszor hallotta ezt. Hogy valaki büszke rá. Leült ő is és vigasztalta, amíg lehiggadt.
- Na, mi volt? Mesélj!- biztatta Minho-ya. Nem szóltunk közbe. Hagytuk, hogy Madárka mondja el. Lassan kezdte, akadozva, de aztán belelendült.
- Gratulálok!- ölelte magához.
- Namjoon-ah üzeni, hogy este felhív.- adtam át neki.
- Köszönöm. Köszönöm szépen.
- Nincs mit.- mosolyogtam rá.
- Gyere, újságoljuk el Junho-ssi-nak!- húzta fel Madárkát.
- Rendben.- még egy félmosolyt is megeresztett.- Én is... én is köszönöm szépen, noona.- hajolt meg felém.
- Tényleg nincs mit. A többi már rajtad múlik. Figyelj oda, tanulj és minden rendben lesz.
- Úgy lesz, noona.- bólogatott hevesen.
- Tudom. Na menjetek, örömködjetek!
Kimentek. A lányok dícsérni kezdtek, én pirulva tűrtem. Egy darabig. Aztán erővel eltereltem a témát. Nem nagy cucc. Nekünk sminkes kellett, ő meg tud sminkelni. Ennyi.

Jimin POV

Az este... hmmm. Fantasztikus volt.
- Megmasszírozhatlak majd?- súgta a fülembe vacsora közben.
- Ha szeretnél...- súgtam vissza.
Az én kis kéjenc istennőm meg a varázskezei. És varázsajkai. A puncija meg maga a mennyország. Nem tudok betelni vele. Reggel, miután megkávéztunk, felmentünk. Ő felkeltette a többieket és visszament a konyhába. Dudorászva készülődtem, amikor kopogtak. Kiszóltam, hogy jöjjön be. Namjoon-hyung volt.
- Igen?- kérdeztem.
- Vihar volt Budapesten. Csak este 8-kor érkezik a húga.
- Ó, basszus... egy pillanatra azt hittem, hogy nem tud jönni.- fújtam egy nagyot. Vettem ugyan egy karkötőt is neki, de akkor is ez a fő meglepetésem.
- Nyugi, már úton van. El ne felejts szólni Choi-nak!
- Nem felejtek. Köszönöm, hyung.
- Nincs mit.
- Mizu?- nézett be Suga-hyung. Elmondtam neki.
- Nem is baj.- vigyorgott.- Te úgyis csak sötétben kaphatod meg az ajándékod.
- Sötétben?- hökkentem meg.
- Aham.- még szélesebb lett a vigyora.- Tetszeni fog.
Mi lehet az?!?