Szerelmem I.

162.rész

Jimin POV

- Angyalkám, nem akarom elrontani a hangulatot, de... beszélnünk kell.
Már lezuhanyoztunk és egymással szemben feküdtünk. Az este elején szándékosan nem akartam beszélni róla, később pedig őszintén megmondom, el is felejtettem. De tudnia kell.
- Miről, szerelmem?- kérdezte.
- Dahyun-ah...- megakadtam. Mit is mondjak? Hogy is mondjam?
- Az a lány? Mi van vele?- húzta össze a szemöldökét.
- Beszólt. Pontosabban leszólt téged. Én meg... rá akartam ordítani, de...- megint megakadtam.
- Szerelmem, csak mondd el mi történt!- nógatott, de nem volt indulatos.
Elmeséltem neki.
- Értem.- láttam, hogy gondolkodik.
- Mennyire vagy kiakadva? Rám?- kérdeztem.
- Rád? Semennyire.- hökkent meg.
- Megérteném... én amúgy is mérges vagyok magamra.
- Miért, Jiminie?
- Mert nekem kellett volna megvédeni téged... nem a hyung-nak.- húztam a szám.
- Végülis igaza volt. "Takarítónő-féle" vagyok.- kuncogott.
- Te ezen nevetsz?- hökkentem meg most én.
- Igen. És ráadásul még azt is elismerte, hogy kiváló takarítónő vagyok.- kuncogott továbbra is.
- Hihetetlen vagy...- csóváltam a fejem.
- Jiminie, szoktam takarítani. Viszont sok minden mást is csinálok. Nem érdekel, hogy mit mond az a lány. Akik számítanak, azok szeretnek. Még takarítónőként is.- rántotta meg a vállát.- Egyébként meg tetszel neki. Azért mondta.
- Tudom... mármint levágtam, amikor megkérdezte, hogy elmegyek-e.- biggyesztettem a szám.
- Én is abból jöttem rá. De jól kezelted, szóval minden oké.- adott egy puszit.
- Nem vagy féltékeny?
- Mindig az vagyok.- sóhajtotta.- De próbálom nem túlzásba vinni. Szuper pasi vagy és mindig lesznek jelentkezők. Ez tény. A lényeg azonban az, hogy te mit csinálsz velük. Vagyis mit nem csinálsz.
- Szeretlek, angyalkám.- fogtam két kézbe az arcát.- Nagyon-nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek téged. Nagyon-nagyon.- ragyogott a szeme, mint két drágakő. Meg kellett csókoljam.

Lilla POV

- Téged zavar egyébként? Hogy "takarítónő" vagyok?- kérdeztem, amikor már hozzábújtam és aludni készültünk.
- Nem, dehogyis.- puszilta meg a homlokom.- Mármint sokkal több vagy ennél. De ha csak szimpla takarítónő lennél, az se érdekelne. Ráadásul szerintem vagy olyan okos, mint Namjoon-hyung. Egyszer kéne csinálnod egy IQ-tesztet. Komolyan.
- Köszönöm a bókot. És köszönöm azt is, hogy elmondtad mi volt.- néztem a szemébe.
- Még szép, hogy elmondtam. Te vagy a mindenem.- mosolygott édesen. Imádom.- Meg reggel amúgyis megakarom kérdezni mi volt utána, szóval kiderült volna.
- Na arra én is kiváncsi vagyok.
- Majd megkérdezzük. De most már aludjunk, jó?
- Jó, szerelmem. Jó éjt!- adtam neki még egy puszit.
- Jó éjt, angyalkám!
Nyugodt volt az éjjel, a szerelmem karjaiban. Reggel a szokásos kávéval ébresztettem. Már kint voltunk a konyhában, amikor elsőként Tae lejött.
- Jó reggelt! Kidobott az ágy?- köszöntöttem mosolyogva.
- Jó reggelt!- kicsit fura volt.
- Mizu, Taetae?- kérdezte tőle Jiminie. Tae sóhajtott egyet.- Na, mi van?- komorult el a szerelmem. Tae vetett rám egy oldalpillantást.
- Taehyung-ah, tudom mi volt. Hogy Dahyun-ah hívatlanul ideállított a barátnőddel együtt, mert tetszik neki Jiminie.- közöltem vele,
- Én tényleg nem tudtam, noona.
- Miért mentegetőzöl? Nem csináltál semmi rosszat.
- Csak...
- Mi volt miután mi elmentünk?- faggatta Jiminie. Talán így megtudjuk miért ilyen.
- Közöltük vele, hogy szóljon a barátnőjének, hogy nem vagyunk kiváncsiak a csapattársaira. Egyébként jó reggelt!- jött be álmos fejjel Suga.
- Aham. Jó reggelt!
- Egy kínszenvedés volt ez a vacsora. Az a csitri persze mentegetőzött, de már mindegy volt. Gondolhatjátok.- a kezébe nyomtam a kávéját.- Köszönöm szépen.
- Nincs mit. Megyek felébresztem a többieket.- adtam egy puszit a szerelmemnek és kimentem.

Suga POV

Ottmaradtunk hárman.
- Milyen volt a randi?- kérdeztem.
- Szuper.- vigyorgott.- Egy csomó mindent láttunk. Nézzétek!- mutatta a képeket.
- Jól van, Jimin-ah. Legalább ti jól éreztétek magatokat.
Láttam, hogy Taehyung-ah megint összeroskad.
- Tae, nem te tehetsz róla. Így alakult, de többször nem lesz ilyen.- veregettem vállon.- Noona mit szólt?
- Semmit. Mármint kinevette. Azt mondta legalább elismerte, hogy kiváló takarítónő.
Kitört belőlem a röhögés. Tipikus noona.
- Miről beszélgettek? Hagy nevessünk mi is!- jött be Jin-hyung Jungkookie-val. Jimin-ah elmondta nekik. Noona is visszajött közben.
- Noona, te hogy csinálod ezt? Hogy nem zavar...- nézett zavarodottan Jungkookie.
- Na álljunk meg egy pillanatra: 1. takarítani nem szégyen. Ha végiggondolod saját magukat sokkal jobban megszólta, mert ők 8-an nem csinálják meg azt, amit én egyedül, egy harmadekkora házban.
- Ez az, noona!- adott egy pacsit neki Jin-hyung.
- 2. a szavaknak ereje van, ez tény. De te adod nekik az erőt. 5 nyelven tudnálak most szidalmazni vagy sértegetni és nem érnék célt, mert nem értenéd. Lehet még mosolyognál is. Csak akkor sértődnél meg, amikor a saját nyelveden mondanám, mert társítasz hozzá egy jelentést. És az 1.pont miatt én nem érzem sértőnek a "takarítónő"-titulust.
- Kérlek, mondd, hogy van 3. is!- vigyorogtam.
- Lássuk csak...- gondolkodott el.- Igen. 3. ha valaki megkérdezné, mit csinálok, mit válaszolnál?
- Hát...- gondolkodott el a legfiatalabb.- Mindent.
- Ez így van.- mondta Jimin-ah széles mosollyal.
- Mert ismertek. Ő nem és pont ezért nem is számít, mit gondol rólam. És ott a jó öreg hal-szabály is.
- Mi az a hal-szabály?- kérdezte Taehyung-ah.
- Amikor új emberrel találkozok, akkor elgondolkodok, hogy ő melyik része a halnak. A szálka vagy a hús.
- Noona, ezt nem értem.- nézett értetlenül.
- Amikor halat eszel, a szálkát nem eszed meg. Csak a húst, ami táplál és erősít.- magyarázta neki.
- Ó...- kerekedett el a szeme.
- Egyébként még mindig tartom az álláspontomat, hogy gyakorlatilag megdícsért. Csak észre se vette.- kópésan elmosolyodott.

Jimin POV

Elájulok, mennyire okos. Az én gyönyörű angyalkám.
- Szeretlek.- húztam magamhoz.
- Én is téged.- neki van a legszebb mosolya az egész világon.- Mit szeretnél reggelire?
- Téged.- súgtam a fülébe.- Mindig téged foglak kérni, akárhányszor megkérdezed.
- Jiminie...- fúlt el a hangja. Nem érdekel, akkor is megcsókolom.

Lilla POV

Persze a többiek fújoltak, de nem érdekelt. Megreggeliztünk, aztán ők elmentek. Holnap este utaznak, tört rám a valóság. Kicsit el is szomorodtam. Hiányozni fog. Nagyon-nagyon hiányozni fog. Eunbi-ya felhívott napközben, hogy elmesélje a fejleményeket. Örültem, hogy Jin-ah elszánta magát. Elmondta a gondolkodási időt is. Átrágtuk magunkat rajta, próbáltam nem erősködni, bár érzem, hogy boldogok lennének együtt. De természetesen ez az ő dolguk. Az este nyugisan telt. Taehyung-ah-nak végül szerencséje volt. Tzuyu-ya felhívta és bocsánatot kért meg minden, így a kismackónknak nem kellett elmondania mit mondtak neki a srácok. Másnap délben hazajöhettek, csomagolni és pihenni.
- Angyalkám...- ölelt a szerelmem az ágyban.
- Tudom... tudom.- suttogtam a mellkasába.
- Megint egy hét.- sírós volt a hangja.
- Szeretlek.
- Én is. És megint el kell mennem.
- Hiányozni fogsz. Hívj majd... és írj is.
- Foglak. És te is, hallod? Forgatunk persze, de akkor is. Amikor tudok, válaszolok.
Még fogadkoztunk egy darabig, utána hatalmasat szeretkeztünk. Lezuhanyoztunk és bepakoltunk neki.
- Csinálok valami uzsonnát.
- Segítek, angyalkám.- csücsörített. Este 8-kor megy a gépük, enniük kell előtte. Felkiabáltunk a többieknek is, amikor készen lettünk. Tae jött le utoljára. Amikor megláttam az arcát... tudtam, hogy megtörtént.
- Gyere!- öleltem meg. A nyakamba borult.
- Mi van?- kérdezték egyszerre a többiek.
- Meghalt a nagypapája.- mondtam halkan.