Szerelmem I.

59.rész(+16)

Jimin POV

Komolyan azt hittem, hogy nem fogok tudni aludni. Annyira kívánom. Megőrülök, annyira érzékeny. Teljesen beindít. Simul, mint egy kiscica. Minden érintésemre egy érintéssel válaszol. És a szája...basszus, kéne egy dalt írni róla. Meg kéne mondanom neki. Vagy legalább a kártyát adtam volna már oda. De nem mertem. Nem akarom lerohanni. Illetve le akarom. A francba! Ahogy itt fekszünk és együtt dobog a szívünk...kerek a világ. Már lebegtem, amikor mondott valamit. Csak egy szót. Ismerős. De már lebegtem és el is nyomott az álom.

Lilla POV

Reggel egy koalamacival a hátamon ébredtem. Úgy rámcsimpaszkodott. Pontosabban egy perverz koalamacival, mert az egyik keze a mellemet markolta és a fenekemen éreztem a reggeli..khm. De ez természetes, nincs min felháborodni. Mondjuk a másikon sem. Az övé vagyok. Elkezdtem óvatosan lefejteni a karját, hogy ki tudjak mászni az ágyból. Nem akartam felébreszteni, hagy aludjon, de mocorogni kezdett. A nyakamba csókolt.
- Jagi...- morogta.- Maradj még, olyan szépet álmodtam.
- Én is, de ki kell mennem. 2 perc.
- Jó.- fújt egyet.- De vissza gyere, ide mellém!- mondta és lazított a szorításán, így ki tudtam csusszanni. Gyorsan pisiltem és megmostam az arcom meg a kezem. Aztán visszabújtam szembe vele.
- Jó kislány.- húzott a mellkasához.- Bár azt is szeretem, amikor rossz vagy. - vigyorgott.- Ugye tudod, hogy puszi nélkül sehova se mész?
Néztem a pufi szemeit és a kócos haját. Olyan édes volt.
- Hova szeretnéd?
- Mindenhova- a hátára feküdt és széttárta a karjait. Felnevettem. Feltérdeltem és letámaszkodtam a feje mellett. Elkezdtem puszilgatni, ő meg csak élvezkedett. Jutott mindenhova. A száját hagytam a végére. Egyszer, kétszer...tízszer pusziltam meg, egyre hosszabban. Tizenegyedjére megcsókolt. Hmmm.
- Megőrjít a szád- húzta meg az alsó ajkamat.- Mindig egyre édesebb.
Áttettem a lábam rajta és hevesen csókoltam. A keze a hátamat simogatta, aztán a fenekembe markolva magához szorított. Ó, basszus! Aztán lelassított és a mellkasára szorított zihálva. Én is kapkodtam a levegőt. Amikor kicsit lehiggadtam, észrevettem, hogy teljesen ráborultam. Fel akartam kelni.
- Ú, agyonnyomlak. Bocsi.
- Jagiya, ezt most meg se hallottam.- tartott vissza komoly hangon.- Nem vagy nehéz. Én meg nem vagyok gyenge.
- Tudom, de...- szabadkoztam volna, de villámgyorsan átfordított bennünket. Most ő volt felül. A két lábam között. Erős. És gyors.
- Látod?- villant a szeme.- Most nem menekülhetsz.
Végigsimítottam a két karján, fel a nyakáig és lehúztam a fejét.
- Nem is akarok- nyaltam meg az ajkát. Ő felmordult és adott egy forró csókot. Újra kifulladtunk. Oldalra dőlt rólam. Szembefordultam vele. Lehunyt szemekkel zihált.
- Te...te egy nagyon rossz kislány vagy- grimaszolt.- És nekem nemsokára énekelni meg táncolni kell.- hasra feküdt és belefúrta a párnába a fejét. Nyögött egy nagyot. Fájdalmai vannak. Rámásztam a hátára, mint egy kis béka.
- Jiminie- súgtam a fülébe. Kivette az arcát a párnából és oldalra fordította. Láttam a szépen metszett profilját. Adtam egy puszit a pofijára.
- Igen, jagiya?- mosolygott csukott szemmel.
- Nekem is fáj. Ki vagyok. Mi lenne, ha délután, a csendes pihenőn...hogy is mondjam...segítenénk egymásnak? Elvonulnánk és kicsit játszanánk? Hmmm?- adtam még egy puszit neki. Kinyitotta a szemét.
- Jagi, nem kell...
- Nem azért, mert kell. Hanem mert szeretném. Te nem szeretnéd?- húztam az agyát.
- Te most viccelsz?- megfogta a kezem és a férfiasságára tette. Kőkemény volt és hatalmas.- Úgy érzed nem szeretném?- elengedte a kezem.
Nyeltem egy nagyot és elvettem a kezem és végigsimítottam az oldalát.
- Akkor, egy kis régimódi petting?- súgtam a fülébe.
- Jagi, biztos vagy...- kezdte volna.
- Jiminie, kezdem úgy érezni mintha valami cukros néni lennék, aki ki akar használni. Felnőttek vagyunk mindketten. Én akarom. Te akarod. Nincs abban semmi rossz, ha kicsit...továbblépünk.- ingerülten kezdtem, de a végét belesúgtam a fülébe.
Megfordult alattam és két kézbe fogta az arcomat. Komolyan nézett.
- Jagiya, én nem akarlak kihasználni téged. Vagy rávenni valamire, amire még nem állsz készen. Érted?
- Értem.- fogtam két kézbe én is az arcát és adtam egy puszit.- És nem veszel rá semmire amit én nem akarok. Kapok még egy csókot? Lassan le kéne mennem átöltözni, aztán ébresztő...
Lehúzta az ajkam az ajkára és gyengéden megcsókolt. Aztán szenvedélyesebben. Már a nyakamat csókolta, én meg a mellkasán kalandoztam amikor megállt és a szemembe nézett.
- Nem tudok betelni veled- simított végig a hüvelykjével az alsó ajkamon. Játékosan ráfogtam a fogaimmal aztán puszit nyomtam rá.
- Én se veled- leheltem.
- Jagi- nyögött fel és a mellkasához húzott. - Menj, mert ha nem...
Nyomtam még egy puszit az állára és lesiklottam róla. Nem akartam szenvedtetni, de ha egyszer kihozza belőlem.
- Hozok kávét- szóltam vissza a vállam fölött és kimentem. Kint azért neki dőltem a falnak, hogy összeszedjem magam. Aztán lementem a konyhába, elindítottam a kávéfőzőt. A szobámban átöltöztem. Tiszta fehérnemű meg minden. Megcsináltam a kávékat és mentem ébreszteni. Kicsit elment az idő, pirultam. Utoljára Jiminhez kopogtam, kezemben a kávéjával. Nem akartam rárontani öltözködés közben. Nem biztos, hogy tudnék uralkodni magamon. Kinyitotta egy szemtelen mosollyal. Már fel volt öltözve, hál'istennek.
- Jagiya, nem kell kopognod, bejöhetsz.- évődött.
- Nem akartam berontani, mi van ha éppen...- pirosodtam.
- Már láttál félmeztelen- húzott magához.
- Jó, de nem élőben.- sütöttem le a szemem.
- Hát majd délután. Készülj, mert én is nézelődni szeretnék.- majdnem kiesett a bögre a kezemből.
- És biztos nagyon fogom élvezni a látványt- folytatta. Kivette a bögrét a kezemből és beleivott, de közben huncutul nézett rám. Annyira szemtelen. És annyira szexi.
- Te...te egy nagyon rossz kisfiú vagy.- fúlt el a hangom. Nevetett.
- Majd hozzászoksz.- a machó mindenit!
Én is felnevettem. Rángassuk meg a cica bajszát. Közel hajoltam a füléhez.
- Imádom amikor ezt csinálod. De lassan nincs száraz bugyim, szóval megyek reggelit készíteni.
Adtam egy puszit és elindultam le.
- Jagiya!
- Igen, Jiminie?- fordultam vissza.
- Készülj!- nyalta meg az ajkát és végigmért. Aztán visszament a szobájába. Majdnem kiment alólam a lábam. Hát ez most kicsit visszafelé sült el. Meghallottam a többieket mozgolódni, ez zökkentett ki. Reggeli. Indulás. Lementem és nagyon koncentráltam, hogy nehogy baj legyen. Lejött mindenki, majdnem egy időben. Jimin azonnal jött oda hozzám és adott egy puszit az arcomra.
- Ideülünk a pulthoz? Reggelizel velem?- kérdezte.
- Persze. Mit kérsz?
- Pirítóst meg teát.- keveseltem. Szóval az én tányéromra raktam mindenfélét. Majd megetetem. Odaültem mellé és elétoltam a tányérját.
- Tessék, hoztam vajat meg dzsemet is!
Megkente a pirítóst és beleharapott. A többiek kómásak voltak még, nem nagyon kommunikáltak. Először mi is csendben falatoztunk, aztán Jimin hozzám fordult.
- És mi szépet álmodtál, jagiya?- kérdezte.
- Valami tóparton voltunk. Fürödtünk, heverésztünk. Jó volt. És te?
- Én is hasonlót. Csak az én álmomban a tengerparton voltunk. Otthon, Busanban.- merengő volt a tekintete. Beletoltam egy darab epret a szájába.
- Hiányzik?- kérdeztem. Elgondolkodva evett.
- Kicsit. A régi utcák. Apa, anya, az öcsém...- betoltam még egy darab epret.
- Nemsokára láthatod őket. Namjoon-ah azt mondta kibulizott nektek egy napot a comeback után.
- Igen, mert gyereknapra ugye nem tudunk most hazamenni. Eljössz majd velem?
Elsápadtam.
- Jiminie...
- Jagi...- sötétült el a szeme.
Feltartottam az ujjam.
- Jiminie, most te kell meghallgass engem!
- Rendben, mondd!- nézett várakozón.
- Nagyon szívesen elmegyek, ha meghívnak. De először beszélj velük, jó? Nem tudhatod, hogy mi lesz a véleményük rólam. Nem biztos, hogy örülni fognak. Nem vagyok koreai, ráadásul idősebb is vagyok nálad.- néztem félre.
- Jagiya- fordította vissza a fejem.- A szüleim azt szeretnék, hogy boldog legyek. Nem szörnyetegek, nem esznek embert.
- Elhiszem, de akkor is, először beszélj velük. Hogy mit szólnak. Fontos vagy nekik és ők is neked. És ne erőltesd a meghívást, rendben? Lehet több idő kell nekik feldolgozni.- próbáltam nyugodtnak mutatkozni. Belül azonban féltem, hogy baj lesz. El nem tudják tiltani tőlem, de ha nem tetszik nekik a kapcsolatunk, az biztos hogy hatással lesz ránk. Az oldalának dőltem, átkarolta a vállamat.
- Őket nem rohanhatod le, mint engem. Csináljuk rendesen, jó?- raktam egy darab bacont a szájába. Elgondolkodva ette. Aztán adott egy puszit a halántékomra.
- Jól van, jagiya. Egyébként fogsz te is enni vagy csak engem tömsz?- nevetett. Adtam egy puszit a szájára.
- Is-is.- nevettem én is és bekaptam a bacon másik felét. Felvettem a pálcikákkal egy darab rántottát és odatartottam elé.
- A bacon magányos tojás nélkül.- mosolyogtam rá.
- Én is az lennék nélküled.- simogatta meg a vállam és bekapta a tojást. ÁÁÁ! A szívem túlcsordult.
- Én is nélküled.- súgtam a fülébe.
- Miért suttogsz?- súgta meglepődve.
- Mert azok ott a hátunk mögött már vagy 2 perce hallgatóznak.- folytattam a suttogást.
Hátrafordult hozzájuk, de nem engedett el. Én is odafordítottam a fejem.
-Tetszik a műsor?- kérdezte egy pimasz mosollyal.
- Lenyűgöző!- mondta Suga.
- Hihetetlen!- mondta Nam és Jin egyszerre.
Tae és Jk csak vigyorogtak, Hobi meg Seoyunnal volt elfoglalva.
- Remek. Jön a 18-as karikás rész. Remélem azt is ennyire fogjátok élvezni.- lecsúsztatta a kezét a fenekemre, hogy húzza őket. Fel is pattantak és kerülték a tekintetünket.
- Mennünk kell készülődni.- köhintett Nam.
- Igen- igen.- helyeselt Jin.
- Hajrá!- kacsintott Suga.
A két ifjonc csak vigyorgott és egy szó nélkül kiment. Hobi is, Seoyunnal kézenfogva. Kettesben maradtunk.
- Hol is tartottunk?- ölelt magához.
- Hogy én is magányos lennék nélküled.- adtam neki egy lágy csókot.- Leszel a tojásom?
- Jagiya, azt hittem már az vagyok.- évődött velem ő is.
- Még szép, hogy az vagy. Jöhet a 18-as karikás rész?- haraptam be az ajkam.
- Jagiya, megint harapdálod az ajkad. Most mit csináljak veled?- sötét volt a szeme.
- Harapdáld te!- kínáltam fel kéjesen neki.
- Basszus, ezt meg fogom bánni!- nyögte és már falta is az ajkaimat. Mámorító volt. A végén zihálva bújtam a nyakába. Lassan visszaállt a légzésünk. Felemeltem a fejem és incselkedve a szemébe néztem.
- Megbántad?- kérdeztem.
- Dehogy bántam! Csak azt bánom, hogy mennünk kell.- fújt egyet.- Már hallom, hogy jönnek lefelé.
Én is meghallottam a dobogást és a mormogást.- Kikísérsz?- fogta meg a kezem.
- Próbálj megakadályozni!- kacsintottam rá. Összeölelkezve mentünk ki a nappaliba. A többiek már ott voltak. Jimin is felkapta a táskáját. Kimentünk az előtérbe. Felvették a cipőiket. Búcsút intettem a többieknek. Jimin és Hobi még lopott egy-egy csókot és ők is kimentek.
- Ne hajtsd szét magad!- kiabáltam utána.
- Nem fogom!- kiabált vissza.
- Na persze!- legyintettem és becsuktam az ajtót.
Összenéztünk Seoyunnal és vigyorogtunk, mint két idióta.