Szerelmem I.

152.rész

Lilla POV

- Megállunk még előtte, ha nem baj. Céges ügy.- azért elpirultam.
- Persze, unnie.- bólintott Eunbi-ya. Seoyun-ah is pirult. Tényleg két kótyagos tinilány vagyunk.
- Bemutatlak a srácoknak. Mit szólsz?
- Részemről rendben.- na most már pirult ő is.
- Mi legyen? Sétáljunk utána az étteremhez vagy tartsuk itt a taxit?- kérdeztem őket.
- Sétáljunk.- mondták egyszerre.
- Oké.
Fizettem, Choi már kint várt ránk.
- Jó napot, hölgyeim!- köszöntött.
- Helló, Choi! Hogy van?
- Jól, mint mindig. Erre!- terelt bennünket.- Ugye...- súgta halkan.
- Persze. Tudja.- bólintottam. Felkészítettük Eunbi-ya-t. Se fotó, se semmi. De ő nem is olyan.
- Szia, noona!- köszöntöttek felállva engem, mert én mentem be először. Természetesen én rögtön Jiminie-re néztem. Aztán a tányérjára. Suga elkezdett röhögni.
- Én megmondtam...- csapkodta Jiminie vállát. Ő csak mosolyogva ingatta a fejét.
- Szia... noona!- megölöm. Úgy tudja mondani... á, basszus, mindjárt ráugrok.
- Szia...sztok!- azért kiöltöttem rá a nyelvem.
- Szia, Seoyun-...ah!- köszöntötte a barátnőjét Hobi-ya.
- És ő lenne Eunbi-ya.- lépett be a vendégem.
- Sziasztok! Lee Eunbi vagyok.- hajolt meg. Namjoon-ah, mint vezető, természetesen rögtön magához ragadta a szót.
- Szia! Már sokat hallottunk rólad. Mi vagyunk a BANGTANSONYEONDAN!- meghajoltak.- Kim Namjoon.- mutatkozott be név szerint is, aztán szépen sorban a többiek. Utoljára anyuci. A következő pillanatban megértettem, miért ő volt az utolsó.
- Noona... nem... nem ebédeltek inkább velünk?- kérdezte. Olyan feje volt, mint az édesszájú kisfiúnak a cukorkabolt előtt.
Mi a szösz? Viccelődtem az esküvőjükkel, de... nincs de. Jin-ah-t elvarázsolta Eunbi-ya.
- Lányok? Mit szóltok?- kérdeztem tőlük. Jiminie-nek persze virult a feje.
- Nekem jó.- felelte Eunbi halkan. Seoyun-ah válaszát meg se vártam, hiszen tudtam.
- Oké, de hova üljünk?- néztem körbe.
- Hozunk széket!- sietett Jin-ah a válasszal. Ő is látta a komisz vigyort Jiminie arcán. A szerelmem azon nyomban hozott is egy széket nekem és letette az övé mellé.
- Foglalj helyet!- mutatott rá. Hobi is hozott egyet Seoyun-ah-nak és Jin-ah Eunbi-ya-nak.
- Köszönöm szépen.- ültem le a helyemre és ő is azonnal helyet foglalt mellettem. Szorosan ültünk, hál'istennek kicsi volt az asztal.
- Jagiya... azért az esküvőjükön majd elmondhatjuk Eunbi-ya-nak, hogy együtt vagyunk?- súgta a fülembe.
- Nem. Csak amikor elhálták a házasságot.- súgtam vissza.
Lecsúszott a székről. Mindenki rámnézett, hogy min nevet ennyire.
- Vicces lány vagyok.- megrántottam a vállam és enni kezdtem.

Suga POV

A hyung is meglátta a fényt. Csakúgy, mint Hobi-ya és Jimin-ah. Noona éppen most kaparta össze a földről. Megkérdeztem min röhögött annyira. Amikor elmondta... egymásra borulva röhögtünk.

Jimin POV

- Figyeld...- súgta az angyalkám. Jin-hyung csüngött Eunbi-ya minden szaván. Helyes lány, de én csak arra tudtam gondolni, hogy már szinte a karjaimba dőlt az én gyönyörű jagiya-m.
- Nem lépünk le?- mormoltam, hogy csak ő hallja.
- És hogy?
- Noona...- szólaltam meg hangosabban.- Beszélhetnénk? Van egy kis problémám.
Hát talán nem így kellett volna mondanom.
- Menjünk!- állt fel.
- Hova ez a nagy sietség? Azt mondta kis probléma.- somolygott Suga-hyung. Tudtam, hogy valamelyik be fog szólni.
- Az én... szótáramban nincs olyan, hogy kis probléma.- emelte fel a szemöldökét.
- Ülj vissza nyugodtan. Ott mennyi volt, Namjoon-ah?- kérdezte egy komisz vigyorral.
- Három puszi, két jagiya.- csóválta a fejét a leader-ünk. De nem tűnt haragosnak.
- Itt is három puszi, meg így szerelmem, úgy angyalkám. Szóval fölösleges a színjáték.- grimaszolt Suga-hyung ránk.
Egymásra néztünk. Tényleg? És még puszizkodtunk is?

Lilla POV

Tényleg. Most beugrott. Persze vagy öt percig tartottuk magunk, de aztán elkezdett etetni, én megköszöntem és nyomtam egy puszit a szájára. Mintha csak otthon lettünk volna. Basszus... visszaültem és nyomtam neki egy cuppanósat. Most már úgyis mindegy. Hallottam, hogy Hobi-ya-ék is puszizkodnak. Eunbi-ya kuncogott rajtunk.
- Bocsánat, idő van.- nyitott be Choi.- Jönnötök kell.
- Megyünk.- állt fel Namjoon.- Két percetek van.- ez nekik szólt. Hármójuknak. Jin-ah épp hebegve, pirulva kérte el Eunbi-ya telefonszámát.
- Szeretlek.- adott egy csókbahajló puszit a szerelmem.
- Én is téged.- simogattam meg az arcát.
- Majd írj, hallod?- simogatta be a hajam a fülem mögé.
- Írok. Vigyázz magadra! És...
- Nem hajtom szét magam. Csak forgatunk.- forgatta a szemeit.
- Teeee...- fenyegettem meg.- Légy jó kisfiú!- adtam neki egy eszkimópuszit.
- Mindig az vagyok.- csücsörített.
- Kivéve amikor nem.- évődtem vele.
- De akkor is szeretsz, ugye?- döntötte oldalra a fejét.
- Most és mindörökké.
Magához rántott és megcsókolt.

Eunbi POV

Sejtettem ám már, hogy valamelyikük a barátja. Nem mondott semmit, de csak egy szerelmes lány nem nézelődik és nem veszi észre azt sem, amikor őt nézik. Jól mutatnak együtt. Tökéletesen boldogok és szerelmesek. Jimin-ah-n látszik, hogy odáig meg vissza van. Unnie is.
- Nos... most már tudod.- nézett rám komolyan.
- Igen.- vontam meg a vállam.- Ez magánügy.
- Oké, menjünk!- állt fel mosolyogva.
- Hova?- kérdezte Seoyun-ah.
- Desszertre vágyom. Meg kávéra.

Lilla POV

- Te mit veszel Hobi-ya-nak az EZÜST-NAP-ra?- kérdeztem Seoyun-ah-t.
Már az étteremben ültünk, túl egy finom sajttortán. Épp a kávénkat ittuk.
- Nem tudom. Talán egy karkötőt. És te?
- Nyakláncot. Ezt egész pontosan.- odamutattam neki a telefonomat. A képen egy ezüst lánc volt és rajta egy függő, egy kék üvegkristály érdekes, virágszerű foglalatban.
- Ez nagyon szép. Jó választás.
- Ugye? A legjobb, hogy bele lehet íratni bármit a kőbe és nem látszik. Csak ha belenézel. Látod?- mutattam egy újabb képet.- Kíváncsi vagyok Jiminie mit vesz. Remélem nem gyűrűt.- nyeltem egyet.
- Miért?- hökkent meg.- Itt a fiúk azt szoktak.
- Jaj, tudom... de nálunk... a gyűrűnek nagyobb jelentése van, érted? Eljegyzéskor szokták adni, amikor... amikor megkérik a kezed. És tudom, hogy nem azért adná, meg őt is idegesíti ez...- mutattam a kamu karikagyűrűmre.-... és szívesen látna a kezemen egy olyat is, amit ő adott... de akkor is. - húztam a szám.
- Akkor mondd meg neki.- mondta Eunbi-ya.
- Igaza van.- bólintott Seoyun-ah is.
Végülis miért ne?
- Jó, így lesz.- egyeztem bele.- Jin-ah írt már? Kérlek, mondd, hogy nem kell csalódnom.- kacsintottam Eunbi-ya-ra.
- Igen.- olyan vörös lett, mint a főtt rák.
- Ez az én anyucim!- ujjongtam.- Lazára próbálta venni, mi? Nagyon örülök, hogy megismerhettelek... blablabla... remélem még összefutunk... stb.
- Igen.
- Jó. Válaszoltál neki?- kiváncsiskodtam tovább.
- Persze. Hogy én is.
- És?
- Ennyi. Mit kellett volna...- látszott, hogy zavarban van.
- Nem tetszik?- kérdeztem. Én úgy láttam kölcsönös a dolog.
- De. Hogyne tetszene. Csak...
- Félsz?
- Igen. Elvégre ő az aki. És nem tudom, hogy... hogy működhetne.
- Ha akarjátok, akkor működik. Nem egyszerű, ezt aláírom, de hidd el, hogy nem nőfalók. Jó emberek. Rendesek, kedvesek, te is láthattad.
- Láttam, persze.
- Nem kényszeríteni akarlak, csak nem szeretném, ha... ha elszalasztanál valamit, pontosabban valakit félelemből. Az életük bonyolult. Ez tény. De te tudod a legjobban, hogy milyen, amikor megszabják hogyan élj, mit csinálj, kit szeress. Hogy milyen érzés.
- Tudom, igen.- sóhajtott.
- Szeretik, amit csinálnak, tényleg. De ők is emberek, mint mindenki más. És Jin-ah jó pasi. Nem csak külsőleg.
- Igen, ezt tanúsíthatom.- bólintott Seoyun-ah is.
- Megkérdezhetem, hogy Jimin-ah min nevetett annyira?- kérdezte hirtelen.
Hát ha ennyire tudni akarja...
- Pár hete viccelődtem, hogy lefoglalom nektek a HYATT báltermét, az esküvőtökre. És Jiminie megkérdezte, hogy az esküvőn azért elmondhatjuk-e neked, hogy együtt vagyunk. Én pedig azt válaszoltam, hogy majd elmondjuk, amikor elháltátok a házasságot.
Leesett az álla, Seoyun-ah meg úgy kacagott, hogy most majdnem ő csúszott le a földre.
- Bocs, ilyen a humorunk.- vontam meg a vállam.
- Ezt is tanúsíthatom.- mondta még mindig nevetve Seoyun-ah.

Jimin POV

L:"Szia szerelmem! Most értünk haza Seoyun-ah-val. Minden oké? Jin-ah magához tért már?🤣 Szeretlek❤❤❤"
Épp végeztünk. Elköszöntünk már a stábtól és az autókhoz igyekeztünk. Pötyögni kezdtem.
J:"Szia angyalkám! Most indulunk haza. A hyung? Szerintem azt se tudja hol van. Ismerős😉 Szeretlek❤❤❤"