Szerelmem I.

116.rész

Lilla POV

Mélyen és jót aludtam. A kis koalamacim is rám volt csimpaszkodva, amikor felébredtem. Még feküdtem pár percig, élveztem a melegségét, a jelenlétét. De a természet szólított, így kióvatoskodtam magam mellőle és a fürdőbe siettem. Pisiltem, arcot és fogat mostam még úgy meztelenül. A tükörben láttam az éjszaka nyomait. Halványak voltak, de láthatók. Imádtam. Felöltöztem halkan és megkávéztam. Hagyom még aludni, fáradt. Előkészítettem a reggelit és böngésztem a neten. Aztán készítettem neki is kávét és felébresztettem.
- Jó reggelt, szerelmem!- puszilgattam.
- Hmmm... ez hiányzott a legjobban...- húzott magához még csukott szemmel.- A hyung-ok nem ébresztenek ilyen kedvesen.
- Majd legközelebb megkérem őket, hogy így keltsenek, ha szeretnéd.- kuncogtam.
- Nem, nem szeretném. Azt szeretném, ha te keltenél így. Mindennap.- húzta fel az orrát.
- Azt én is.- pusziltam meg a száját.
- Hogy aludtál?- mosolygott rám.
- Nagyon jól. És te?
- Én is.
- Mi a mai program?
- Próba, interjúk, megbeszélés. Remélem hamar végzünk.
- Az jó lenne.
Még cseverésztünk, amíg megitta a kávéját, aztán együtt felmentünk. Felkeltettem a többieket, amíg ő  felöltözött. Negyedóra múlva lent is volt a konyhában. Lassan lejöttek a többiek is. Hülyéskedtünk, beszélgettünk, ettünk.
- Jagi, ez... ez az exed?- fordította oda a telefonját. Elfehéredtem. Én voltam rajta az exemmel az utolsó karácsonyi céges party-jukon.
- Igen, ő az. Honnan szedted ezt a képet?
- Az INSTAGRAM-ról. Be vagy rajta jelölve. Most jött fel az értesítés.
- Hogy az a mocskos...- fogtam a fejem szentségelve. Namjoon is belépett a sajátján és már ők is a képet nézegették az asztalnál.
- Khmmm, elég jóképű.- jegyezte meg Jin.
- Nagy cucc.- fújtattam.
- Milyen magas?- kérdezte Jungkook. Jimin miatt kérdezett rá szerintem.
- 192. 192 cm tömény isten-komplexus.- húztam a szám. Suga felröhögött.
- Miért sírtál?- kérdezte Jiminie. Odamentem és hátulról átöleltem.
- Ennyire látszik?- néztem a képre.- Ja, hát igen. Látod azt a lányt oldalt? A "kedves" exem közölte, hogy ha elég kitartásom lenne, akkor "talán"-ezt külön kihangsúlyozta- lehetnék olyan csinos, mint ő. Amikor sírni kezdtem, akkor meg felszólított, hogy szedjem össze magam, mert kellemetlen helyzetbe hozom mindenki előtt.- húztam a szám.
- Az egy barom...- súgta a fülembe.
- Tudom.- adtam egy puszit neki.- Most már tudom.
- Csinos lány, tényleg, de te is csinos vagy. Akkor miért? Nem értem.- mondta Namjoon.
- Neki ez a hatalomról szólt. Hogy uralkodjon rajtam. Egyébként szakításkor megtudtam, hogy azzal a lánnyal csalt már hónapok óta.- vontam meg a vállam.
- Akkor miért nem hagyott el? Mármint érted...- kérdezte Hobi.
- Értem. Szintén a hatalom miatt. Ettől erősnek érezte magát. Férfiasabbnak, ha úgy tetszik. Valakinek ez kell hozzá. Én sem láttam át rajta sokáig. Nagyon ügyesen elő tudta magát adni. Mindenkit el tudott bűvölni. Istenem, hányszor kellett végig hallgatnom, hogy mekkora szerencsém van vele. Ő mondta ezt. Komolyan.- bólintottam nyomatékképpen, amikor láttam, hogy összevonják a szemöldöküket.- Merthogy a sok jelentkezőből engem választott. A poén, hogy én nem is voltam a jelentkezők között. Nem mondom, tényleg tetszett, de ott voltak a vizsgák, a húgom, a munka. Sértette az önérzetét, hogy nem csorgatom utána a nyálam. Kihívás voltam neki, hát levadászott. Én meg, ugye, naív voltam, tapasztalatlan. Arra neveltek, hogy legyek őszinte. És azt feltételeztem, hogy ő is az. A félreértések elkerülése végett: egy tengernyi könnyembe került az, hogy most ilyen összeszedetten beszélek róla.- sóhajtottam.- A kép készülte után pár napra szakítottunk.
- Tapasztalatlan? Ezt pontosan hogy érted?- kérdezte Tae.
- Ő volt az első barátom.
- Az első...? Azt mondtad a főiskola utolsó évében ismerted meg.
- Igen, és?- nem értettem hirtelen, hogy ez miért érdekes.
- 21 voltál...
- Ja, hogy ezért csodálkozol.- esett le.- Igen, annyi.
- Hogyhogy nem volt előtte senkid?- kérdezte Jungkook.
- Én nem jártam bulizni. Ismerős?- mosolyogtam rá. Ők ugyanígy voltak.- Hétvégenként dolgoztam a szállodában meg otthon segítettem. Amikor meghalt a nagypapám is, akkor átkérettem magam levelezőre és a szálloda felvett teljes munkaidőben. Muszáj volt, különben elviszik a húgomat. És a gyászt se felejtsd el. Az a pár barát vagy inkább haver gyorsan elkopott, mert sem időm, sem kedvem, sem pénzem nem volt minden hétvégén party-zni. A húgom sokáig magát okolta, hogy bedőltem az exemnek. Akkoriban ment el egyetemre, egy másik városba. Magányos voltam. De nem értem... mutasd csak mégegyszer...- nyúltam Jiminie telefonjáért.- Ó, hogy az a...
- Mi van, jagiya?
- Csak elolvastam mit írt a képhez.- nem akartam folytatni. Magyarul kezdtem káromkodni.
- Ez nem hangzott valami jól.- grimaszolt Jin-ah.
- Nem is volt szép, de nem fizetek, csak ha elismétled amit mondtam.- grimaszoltam én is.
- Jagiya, mit írt?- nógatott a szerelmem.
- "Csak akkor fogod fel mid volt, amikor elveszítetted". Mintha valaha is visszamennék hozzá.- forgattam a szemem.
- Volt már ilyen?- kérdezte Suga.
- Nem, még nem. Ha jobban belegondolok nem is hiszem, hogy vissza akar kapni. Biztos az utódomat akarja megbüntetni ezzel valamiért. Mindig is tudta hogyan okozzon fájdalmat. Hol a telefonom?- néztem körül a pulton sebtiben.- Írok a húgomnak, hogy nehogy reagáljon rá.- felkaptam és pötyögni kezdtem.
L:"Szia! Az az idióta kirakta a képünket INSTA-ra. Nehogy beugorj neki! Nincs kommentelés. Majd hívlak! Szeretlek, vigyázz magadra!"
- Oké, ez letudva.- mosolyogtam Jiminie-re és megpusziltam.
- Jól van, én megyek készülődni.- állt fel Namjoon.- Köszönöm a reggelit.
- Én is.- állt fel Hobi is.
- Nincs mit. Egészségetekre!- mosolyogtam rájuk. Aztán a többiek is felmentek, kettesben maradtunk a szerelmemmel.
- Jagiya, jól vagy?- tanulmányozta az arcom.
- Jól, szerelmem.- átöleltem a nyakát és megpusziltam. Hogyne lennék jól? Végre itthon van.
- Veled is ilyeneket csinált?
- Hasonlóakat.- sóhajtottam.- Tudod, amikor összekapartam magam a szakítás után, felkerestem a lányt. Figyelmeztetni akartam. Elhajtott. Az exem beetette, hogy én manipuláltam őt és nem fordítva. Hogy zsaroltam érzelmileg és ezért kellett nekik hónapokig titokban összejárni. Hogy hányszor sírt a vállán, hogy megpróbált szakítani velem, de én nem hagytam, öngyilkossággal fenyegetőztem. És hogy Márk, az exem, figyelmeztette, hogy vissza akarom majd szerezni. Hiába mondtam, hogy nem igaz. Nem hitt nekem. Ráhagytam, eljöttem. Pár hónap múlva a lány keresett meg engem. Hogy hagyjam végre békén az exemet. Ne hívogassam, ne könyörögjek, hogy találkozzunk. Ne álljak a boldogságuk útjába. Akkor is hiába mondtam, hogy nem igaz. Ez a módszere. Megingatja az önbizalmad és kétségek között tart. De ilyen messzire sosem ment, hogy nyilvánosan csinálja. Ez új. Jobb szereti négyszemközt, mert akkor nincsenek tanúk. De ez már nem az én problémám.- vontam meg a vállam.
- Nem, nem a tiéd.- fogta két kézbe az arcomat és megcsókolt. Lágyan, szerelmesen. Hallottuk, hogy jönnek le a többiek.
- Megjöttek a testőrök. Szeretlek.- támasztotta a homlokát az enyémnek utána.
- Én is szeretlek téged. Nagyon-nagyon.
- Gyere, jagi! Kísérj ki!- ölelt át hátulról. Imádok a karjaiban lenni. Az előszobában puszizkodva elbúcsúztunk.
- Írj majd! Én is írok vagy hívlak, amikor tudlak, rendben? Mész ma valahova?
- Nem. Itthon leszek.- simogattam meg az arcát.- Ne hajtsd szét magad! Szeretlek.- magához húzott és forrón megcsókolt.
- Mennünk kell, Jimin-ah!- szólt oda Namjoon-ah, mielőtt kilépett az ajtón.
- Én is szeretlek.- mondta lihegve, miután már mindenki kiment.- Megyek, mert megölnek.
Adott még egy gyors puszit és néztem ahogy a kisbuszhoz sétál. Integetett aztán beszállt. Jin-ah dudált egyet és már ott sem voltak.

Jimin POV

Elgondolkodva sétáltam a buszhoz. Eddig nem tudtam arcot kapcsolni a történethez. Bár mondjuk lényegtelen. Intettem neki még egyet, aztán bevetődtem Taetae és Jungkookie közé hátra.
- Minden oké?- kérdezte Hobi-hyung.
- Persze.- biccentettem. Jungkookie valamiért horkantgatott mellettem. Ránéztem, hogy mi a franc van vele.
- 192?- irgalmatlanul elkezdett röhögni és a többiek is. Bassza meg, úgy tudtam...
- Nem tudom mit röhögtök. Mindannyiótoknál magasabb.- közöltem szájhúzva, mikor úgy ahogy lenyugodtak.
- Hát ez igaz.- grimaszolt hátranézve Namjoon-hyung.
- És egy szar alak.- folytattam.
- Ez is igaz.- bólintott Suga-hyung.
- Ennyi. Namjoon-hyung, el tudjuk intézni, hogy jöhessen a comeback-re?
- Már elintéztem.- mosolygott.
- Köszönöm szépen.- vigyorogtam és már kaptam is elő a telefonom.