Szerelmem I.

109.rész

Lilla POV

Nem tudom mikor sikerült elaludnom. Már ha ezt alvásnak lehet nevezni. Fel-felébredtem, mert üres volt az ágy nélküle. Reggel fáradtan ébredtem. Kinyomtam az ébresztőt és azonnal küldtem neki egy üzenetet.
L:"Jó reggelt! Hogy vagy? Sikerült pihenned valamit? Minden rendben volt? Nem volt vihar?"
Kikeltem és kimentem kávét csinálni.
J:"Jó reggelt! Fogjuk rá. Aludtam, de inkább csak félálomban. Jól vagyok, ne aggódj. Az úton is minden rendben volt. Se vihar, se turbulencia. Most kávézunk. 7-kor landolunk. Illetve itt már délután 2 van. Elmegyünk a szállodába, lepakolunk, eszünk valamit és indul a daráló."
L:"Az jó, hogy minden rendben volt. Én is megébredtem párszor. Hiányzott a szuszogásod. Illetve te úgy mindenestül. Szeretlek."
Kimentem a kertbe kávézni.
J:"Én is téged. Nekem is hiányzol. Tegnap fel akartalak hívni, de Hobi-hyung azt mondta, hogy ne. Ő felhívta Seoyun-ah-t és azt mondta utána rosszabb lett."
J:"Sírtunk is kicsit."
Elszorult a szívem. Én se tudtam betartani az ígéretemet, mert sírdogáltam egy kicsit miután jóéjt kívántunk egymásnak.
L:"Akkor töredelmesen bevallom, hogy rossz kislány voltam. Én is sírtam egy kicsit miután elköszöntünk."
J:"Oké, megbocsátok, de csak mert elmondtad. És mert én is sírtam. Még 10 235. Az előbb számoltam ki. Be kell kapcsolnunk az övet, jagiya. A szállodából jelentkezem, jó? Szeretlek. XOXO"
L:"Rendben, szerelmem. Szeretlek. Vigyázz magadra. XOXO"
Vajon mit fog szólni a levélhez?

Jimin POV

Leszállt a gép. A rajongók nagyon kedvesek voltak, de nem voltam hangulatban. Sajnáltam, mert mindig jó érzés látni őket, de most... annyi minden összejött. Elvergődtünk az autókig és a szállodához mentünk. Közben újra átvettük a programot. Megkaptuk a szobáinkat és mindenki elvonult pakolni és felfrissülni.
- Rohadt fáradt vagyok.- jött be hozzám Tae Jungkook-al a nyomában. Már lezuhanyoztak és átöltöztek. Én még egy szál törülközőben voltam, éppen a bőröndömet nyitottam ki, hogy kipakoljak.
- Én se vagyok valami kipihent.- húztam a szám. Elvetődtek az ágyamon. Kivettem a ruhákat és beraktam a szekrénybe. Legalul volt a pulóvere. Kivettem és megszagoltam. Hmmm. Ebben fogok aludni. Remélem kitart egy hétig az illata. Valami leesett a földre. Lenéztem. Egy boríték. Felvettem.
- Mi az, Jimin-ah?- kérdezte Tae.
- Egy levél.- válaszoltam, mintha nem lenne egyértelmű. Jiminie. Ez állt rajta. Megfordítottam és kibontottam.

Drága egyetlen Jiminie-m!

Szeretlek.
Itt ülök és azon gondolkodom, hogy van-e ennél jobb szó arra, amit érzek. De nem találok jobbat. Rövidke szó, csak három szótag, mégis annyi mindent jelent. Pillangókat a hasamban akárhányszor megpillantlak. Szívdobogást akárhányszor hozzám érsz. Földöntúli boldogságot akárhányszor rám mosolyogsz. És még ezer másik dolgot. Azt, hogy a szememben nincs csodálatosabb nálad. Tökéletes vagy. Mindig tiltakozol, de az vagy. Nekem tökéletes vagy.
Szeretlek.
Nem ígérhetem, hogy mindig minden napsütés és szivárvány lesz. De azt igen, hogy mindent meg fogok tenni, hogy eloszlassam a viharfelhőket. Ígérem, hogy itt leszek neked. Itt leszek veled. A tiéd vagyok. Tiéd mindenem. A figyelmem, a rajongásom, a gondoskodásom. Minden szívdobbanásom és minden lélegzetvételem. Nagy szavak, tudom, de így van. Így érzem.
Szeretlek.
Azért ismételgetem, mert amikor ezt a levelet olvasod, már távol vagy. Valószínűleg túl vagyunk egy pár üzenetváltáson és én próbáltam minden másról beszélni, csak arról nem, hogy mennyire hiányzol. Mert fáj. De ez csak fizikai távolság. Lélekben melletted vagyok. A gondolataim csak körülötted forognak.
Szeretlek.
Most és mindörökké.

A te Lillád

2018.05.12.

Meg kellett törölnöm a szemem.
- Mi történt, Jimin-ah?- nézett rémülten rám Tae.
- Ez... ez egy szerelmes levél.- pillantottam rá. Írt nekem egy szerelmes levelet. A szívem ki akart ugrani a helyéből. Fel kell hívnom.
- Szerelmes levél?- kerekedett el Jungkook szeme.
- Igen.- biccentettem.
- El... elolvashatjuk?- kérdezte pirosan. Láttam, hogy Taetae is ég a kiváncsiságtól. Odébb löktem a bőröndöt és befeküdtem közéjük. Miért is ne? Nincs benne semmi olyan. Behajoltak két oldalról és a papírra meredtek. Én is újra olvastam. Minden egyes szavát meg akartam jegyezni.
- Basszus, ez nagyon szép.- mondta halkan Tae.
- Ugye?- mosolyogtam.
- Szerelmes akarok lenni.- biggyesztette le a száját Jungkook.
- Majd leszel. Egyszer megtörténik.- mosolyogtam rá is.- Felöltözök és felhívom. Falaztok nekem?
- Persze, Jimin-ah.- álltak fel ők is az ágyról és kifelé indultak.
- Köszönöm.- gyorsan magamra kapkodtam mindent és leültem az ágyra. Elindítottam a videóhívást.

Lilla POV

8-kor megérkeztek az ablaktisztítók. Eligazítottam őket és bementem a dolgomra. Épp Namjoon szobáját takarítottam, amikor megcsörrent a telefon. Jiminie hívott. Ezerrel dobogni kezdett a szívem. Azt hittem, hogy csak üzenni fog.
- Szia!- mosolyogtam a kamerába, miután megjelent a kijelzőn.
- Szia, jagiya!- integetett.- Elolvastam a leveled.- halvány pír öntötte el az arcát és a legédesebb mosoly. Imádom.- Nagyon...- elfúlt a hangja.- Nagyon-nagyon tetszett.
- Örülök.- éreztem, hogy kipirul az én arcom is.
- Én... nem is tudom mit mondjak.- piros volt, de nevetett. Eltakarta a száját.- Imádtam. Még soha... mármint persze kaptam már szerelmes levelet... de ez... szeretlek, jagiya. Igazán. Ugye tudod? Nagyon-nagyon szeretlek.
- Én is szeretlek téged, Jiminie.- éreztem, hogy könny szökik a szemembe.- Nem sírok, csak... elérzékenyültem.- megtöröltem a szemem.- Örülök, hogy felhívtál.- mosolyogtam rá.
- Még szép, hogy felhívtalak. Megnyugtat, hogy látlak. Hogy hallom a hangod.- oldalra döntötte a fejét és sóhajtott egyet.- Hiányzol.
- Te is nekem, szerelmem. Még... pillanat...- számoltam fejben.- 10 114 perc.
- Akkor nemsokára már 10 000 alatt leszünk. Haladunk.- bólogatott.- Jagiya, Tae és Jungkookie itt volt, amikor megtaláltam a leveled.- beharapta az ajkát kis grimasszal, de aztán folytatta.- Kiváncsiak voltak és... remélem nem baj, de megmutattam nekik.
- Szeretlek. Ezt ők is tudják. Semmi olyan nem volt abban a levélben, amit ne olvashattak volna el.- mosolyogtam rá. Megmutatta a barátainak. És? Ha tehetném, világgá kürtölném.
- Én is így gondoltam.- bólintott.
- Bízom benned. Olyat úgyse fogsz elmondani vagy megmutatni nekik, ami nem publikus.- nyugtatgattam.
- Persze, hogy nem. Nagyon tetszett nekik is egyébként.- cukin vigyorgott.
- Nekem az számít, hogy neked tetszett.
- Odáig meg vissza vagyok érte.- eltűntek a szemei.- Mindenhova magammal fogom vinni. Ez lesz a talizmánom.- a szívére tette a kezét, benne az összehajtott levelemmel. Imádnivaló. Kopogást hallottam.- Igen?- szólt ki oldalra. Taehyung-ah volt.
- Namjoon-hyung küldött, hogy nézzem meg mi van veled. Azt mondom majd neki, hogy WC-n vagy. De aztán jönnöd kell. Bocsi. Szia, noona!- hajolt be a kamerába.
- Szia!- integettem.
- Jól van. 5 perc és megyek.- tolta félre.
- De tényleg gyere, mert legközelebb nem én fogok jönni, hanem a hyung.- figyelmeztette még kifelé menet.
- Akkor ne tarts föl!- becsukódott az ajtó.- Hol is tartottam? Ja, igen. Berakom majd a telefontokomba és akkor bármikor el tudom olvasni. Mit csinálsz egyébként?
- Most szedem szét a szobákat. A takarítóscég is itt van.
- Reggeliztél már?
- Igen, szerelmem.
- Nagyon helyes.- mosolygott.- Mit ettél? Várj, kitalálom... tojás és bacon?
- Telitalálat!- vigyorogtam a kamerába.- Honnan tudtad?
- Megérzés.- emelgette a szemöldökét.
- Hát igen, a bacon-ödnek hiányzik a tojása.- nevettem.
- A tojásodnak meg a bacon-je.- nevetett ő is.- Most fogunk mi is ebédelni, aztán interjúk lesznek. Írj majd, menetközben, ha tudok, akkor válaszolok, de este mindenképpen hívlak majd.
- Rendben, szerelmem.- bólogattam.- Mikor akarsz majd szólni a szüleidnek?
- Miután leraktuk küldök nekik egy üzenetet. Egyébként hogy vagy? Nem fáj... nem fáj semmid? Tegnap...- vakarta meg a fejét zavarában.
- Nem, nem fáj semmim.- kuncogtam pirulva.
- Akkor jó.
- Egyébként is én kértem, hogy vadulj... és szuper volt, szóval...- haraptam be az ajkam.
- Tudom, de... bár már bánom, hogy szóba hoztam.- dörgölte meg az arcát.
- Jiminie? Miért bánod?- kérdeztem meghökkenve.
- Mert egy hétig itt kell ülnöm a farokerdő közepén, azért.- csibészesen elmosolyodott. Égtelenül elkezdtem nevetni. Farokerdő?
- Ó, Jiminie...- törölgettem a szemem és próbáltam lehiggadni.
- Szeretem, amikor nevetsz.- mondta mosolyogva.
- Én meg azt szeretem, amikor így mosolyogsz. Mintha kisütne a nap.- megtámasztottam a fejem a két kezemben és csak gyönyörködtem benne. Követte a példám és csak néztük egymást egy percig.
- Lassan mennem kell.- sóhajtotta.
- Tudom.- sóhajtottam én is.
- Szeretlek.
- Én is téged.
- Ne felejts el írni, jó? És este hívlak.
- Dehogy felejtem el. És várom. Hogy hívj. Jó étvágyat és ne felejtsd el írni anyukádnak!- integettem a kamerába és dobtam egy nagy csomó cuppanós puszit is.
- Köszönöm. Szeretlek.- cuppogott ő is és integetett.- Szia, angyalkám!- láttam, hogy nyúl a telefonért.
- Szeretlek!
Azt hiszem még hallotta, mielőtt kinyomta. Sóhajtottam egyet, de azért most nem annyira fájdalmasat. Valahogy csak eltelik ez a hét. És újra itt lesz.