Szerelmem I.

51.rész

Jimin POV

Nem néztem utána direkt. Mert ha igen, akkor visszarángatom a terembe és nem jövünk ki egy darabig. Kötelezettségeim vannak, teljesítenem kell. Még szerencse, hogy nem hisztis fajta. Bár nekem kedvem lett volna hisztizni egy kicsit. Mármint úgy férfiasan. Elég, mondtam magamnak. Este együtt lesztek. Ez ilyen. Más is dolgozik és megoldja. Egyébként is milyen jó lesz, amikor újra megölelhetem és beszívhatom az illatát. És érezhetem, ahogy hozzámsimul. Olyan jó érzés. Mintha hazatérnék. Minden édes és meleg és egyszerűen jó. Ezekkel a gondolatokkal léptem be a sminkszobába. A többiek rám néztek.
- Jimin-ah- nézte a telefonját a leaderünk.- Pont 5 perc. Nem hittük volna.
- Azt mondtad 5 percem van.
Se dac, se gúny, egyszerű ténymegállapítás. Rajtunk kívül csak a megbízható személyzet volt bent, előttük beszélhetünk nyugodtan, szeretnek bennünket.
- Elengedtél reggel, ez a legkevesebb, hogy időben itt vagyok.- vontam meg a vállam és leültem Tae mellé. Namjoon-hyung hitetlenkedve nézett rám. Ennyire rosszul viselkedtem az utóbbi időben? Ennyire megnehezítettem a dolgát? Sajnálom. Meg is mondtam neki.
- Hyung, sajnálom, ha úgy érezted, hogy nem tisztellek. Pedig de.- néztem rá komolyan. Összevillant a tekintete a többi hyunggal.
- Köszönöm, Jimin-ah. Jó hallani.- bólintott.
- Tőletek is elnézést kérek.- néztem körbe.- Az elmúlt egy év nem lehetett valami könnyű velem. Csak kicsit letértem az helyes útról. Elvesztettem magam. Hogy mi a valóság és mi a szerep. De ennek most vége. Jobb tag és ami fontosabb: jobb barát leszek. Ígérem.- biccentettem nyomatékképpen. Tae rám fordult egy medveölelésben. Jk is ránk ugrott. A többiek is odajöttek és megöleltek, miután Tae elengedett. Legutoljára Jin-hyung.
- A mi kis mochink felnőtt.- veregette a vállam.
- Ideje volt, nem?- grimaszoltam.- Legalábbis mindig ezzel korholtatok. Igazatok volt. A felnőttségről jut eszembe! Hobi- hyung, idejönnél?- és odaléptem Namjoonhoz. - Beszéltél Seoyun-ah-val? Mész Bang PD-hez?
- Igen.- bólintott.
- Mehetnénk együtt, ha jó neked. És Namjoon-ah, ha nem gond, el tudnál jönni velünk?- néztem rá kérdőn.
- Persze, mindenképp. Akkor nem fajulnak el a dolgok.
- Egyébként se fognak.- mondtam magabiztosan.- De megnyugtató, hogy ott leszel. Köszönöm.- hajoltam meg felé. Mindenki leesett állal nézett rám.
- Mi a baj?- vontam össze a szemöldököm.
- Ki vagy te és mit tettél Jimin-ah-val?- kérdezte Suga.
- Én vagyok az. Mondtam, hogy jobb akarok lenni. Az is leszek. Nem mondom, hogy zökkenőmentes lesz, de meg fogok tenni minden tőlem telhetőt. Különben ez a ti noonátok kirakja a szűrömet. Márpedig ez nem fog megtörténni. De ha ennyire hiányzik a régi Jimin, tessék: jaj annak aki az utamba áll, hogy időben hazamehessek a jagiyámhoz!- de azért elnevettem magam. Ők is. Visszaültem Tae mellé. Átkarolt és magához húzott.
- Jimin-ssi, boldognak tűnsz.
- Az is vagyok, Taehyungie.- paskoltam meg a combját.
- Mi volt tegnap? Elmondod?
- Hát nem egészen úgy ment, ahogy elterveztem, de végül összejött.- mosolyogtam.
- Miért?
- Azt hitte, hogy van valaki más is a képben és hogy inkább azt választom. Érthető az előző napi viselkedésem miatt. De letisztáztam aztán úgy voltam vele, hogy franc a beszédbe. Megkérdezem egyenesen, hogy lenne-e a barátnőm. Igent mondott. Csókolóztunk, beszélgettünk. Szuper volt.- mosolyogtam az emlék hatására. Elmeséltem a nyakkiszívós sztorit, persze cenzúrázva. Tae a térdét csapkodta. A többiek megkérdezték mit nevet ennyire. Nekik is elmondtam.
- Igaza van, te vámpír- nevetett Jin- hyung.
- Jó, nincs aláírva, de akkor is látják, hogy van valakije. Egyébként is azt mondta, hogy őt nem zavarja és ez a lényeg, nem?- grimaszoltam. Egyetértően heherésztek.
- Délelőtt minden rendben volt? A kórházban meg az utcán?- kérdezte Hobi- hyung.
- Igen, hál'istennek. Minden simán ment. Én még a kórházból felhívtam a kávézót és amikor végzett, fogtunk egy taxit és odamentünk. Nem is tudtam, hogy ilyen jóban vannak Minho-ya-val.
- Ja, összebarátkoztak. Be szokott járni hozzájuk minden héten párszor.- mondta Namjoon.
- Szóval amíg jönnöm nem kellett ott voltunk. Csókolóztunk, ettünk, beszélgettünk, csókolóztunk. Ebben a sorrendben.
Valamit kihallhattak a hangomból. Mindig tudják.
- Miről beszélgettetek?- kèrdezte Jin-hyung.
- Megkérdezte, hogy hány barátnőm volt már.
- Ó, és mit mondtál?
- Hogy kettő. Egy régen meg most ő.
- Jimin-ah!
- Mi van? Igazat mondtam. De nem hülye. Átfogalmazta a kérdést, hogy hány csajom volt.- húztam a szám.
- És erre mit válaszoltál?- kérdezte Suga-hyung.
- Hát az igazat. Hogy voltak, de nem annyian, mint hiszi. Beszéltem vele Yunhee-ról is.
- Na és mit?- érdeklődött Namjoon.
- Hát hogy miért volt az egész. Hogy szép lány volt és nem idol. Egy törékeny virágszál, akivel hercegnőként bánhatok.
Felszisszentek.
- Na most félreértitek, ugyanúgy mint ő.
- De Jimin-ah, hogy mondhattad ezt?- korholt Hobi.
- Úgy, hogy ő több. Királynő meg egy egész virágoskert, nem csak egy szál kóró. Hát így.- néztem rajtuk körbe.
- Remélem, ezt elmondtad neki is.- mondta Jin.
- Természetesen. Meg azt is, hogy Yunhee-t nem kértem meg hogy legyen a barátnőm. Nem másztam be mellé, mert hiányzott és soha nem voltam féltékeny rátok miatta. Értitek? Az amit Yunhee iránt véltem érezni csak egy újabb szerep volt. Azt hittem, hogy így vagy úgy kell tennem és éreznem. Nem én voltam.
Pittyent a telefonom.
- Most ért a követségre. Jó.- olvastam mosolyogva. - Hol is tartottam?- kérdeztem a többieket. Közben beültem én is sminkelni.
- Hogy nem voltál önmagad.- segített ki Tae.
- Igen. Az összes csajjal ez volt. Szerettem volna, hogy szeressenek. Ők meg szerettek volna kihasználni. Mindenben igazat adtak, papagájként ismételgették minden mondatom. Nem volt egy önálló gondolatuk sem, csak az, hogy valahogy megpróbálják belőlem kiédesgetni azt, amit igazán akartak. Egy bevásárlótúrát vagy hogy szervezzek le egy találkozót az ügynökséggel. Vagy hogy egyáltalán hírbe hozhassák velem. Meg is tettek érte mindent, ha értitek mire gondolok.- húztam a szám.- Én meg...én meg hagytam. Azt hittem, hogy így megkaphatom azt amire igazán vágyom. Legalábbis egy darabig. Aztán véget vetettem a dolgoknak, mert éreztem hogy ez nem jó így. Fájt, de utólag mindig rájöttem, hogy nem érdekeltek igazán. Úgyis csak megjátszott volt. Részemről és részükről is.- kezelésbe vettek a fodrászok. Láttam, hogy érdeklődve figyelnek. Mindegy.
- Lilla-ssi-nek azonban vannak saját gondolatai és véleménye. És nem is fél elmondani.- nevettem. A többiek is, mert ismerik.- Akkor sem, ha különbözik az enyémtől. Mert nem fél a következményektől.- feltettem a kezem, mielőtt belekezdenének- Nem is kell neki. De pont azért nem tart a következményektől, mert ő nem valamit akar, hanem engem. Viszont van saját élete és nem az enyémet akarja élni. Hanem, hogy is mondjam, megengedi, hogy része legyek az övének. Istenem, hát jobban beilleszkedett 2 hónap alatt, úgy hogy az elején koreaiul sem tudott, mint én 1 év alatt. Hallanotok kellett volna tegnap este. Egy pillanat alatt leírt, beborítékolt és feladott postán.- nevettem el magam. Seoyun a kezembe adta a ruhákat. Elkezdtem átöltözni.
- Ez neked vicces?- kérdezte Jk csodálkozva.
- Igen.- gomboltam be az ingem.- Nem hisztériázott, nem vádaskodott, nem fenyegetett vagy zsarolt. Hanem mint egy önálló, felnőtt nő közölte, hogy mehetek utamra. Azt hitte, hogy valaki más is van a képben és én nem tudok dönteni közöttük. Mert ő nem tudta, hogy amikor "szépségórát" tartott nekünk, akkor én róla beszéltem, hogy tetszik. De tartja magát annyira, hogy ne vegyen részt ilyen játszmákban. És ez jó. Nagyon jó. Tartsa is magát többre.
- Akkor most teperhetsz- vihogott Jk.
- Nem, nem. Teperni akarok. Hatalmas különbség!- veregettem vállba.- Kész vagyok?- néztem a noonákra. Bólogattak.- Köszönöm szépen.- hajoltam meg feléjúk.- Hol lesz az interjú?- fordultam Namjoonhoz.
- A tárgyalót rendezték be. Itt vannak a kérdések.- nyújtott egy papírt felém.
- Jó, megyek átolvasom. Majd gyertek!- és kimentem.
Beszélnem kell az egyik asszisztenssel. Kell egy telefon.