Szerelmem I.

33.rész

Lilla POV

A taxi megállt egy sikátorszerűség mellett. Kiszálltunk és besétáltunk. Volt ott egy ajtó. Előtte egy morcona, testes kidobó. Beengedett bennünket. Valami nightclub volt. Óriási bárpult, boxok, asztalok, középen tánctér. Voltak már jópáran. Mindenkin márkásabbnál márkásabb ruhák. A lányok kitették mindenüket, még azt is ami nem volt. Hmmm.
- Á, ott van Jackson. Gyere, bemutatunk neki.
Odamentünk az asztalhoz, amire mutatott. Egy jóképű srác ült ott. Felállt.
- Namjoon-ah! De jó, hogy el tudtatok jönni! Ezer éve nem beszéltünk! Jin- hyung!- fogott kezet vele is.
Majd rám nézett.- Ő lenne az akiről meséltél?
- Igen, Jackson. Lilla-ya, bemutatom Jackson Wangot. Jackson, ő lenne a mi noonánk, aki ma egy amerikai ügynökség managere.- kacsintott rá,
- Rendben. Akkor térjünk át angolra. Örülök, hogy megismerhetlek.
- Én is örülök.
- Noona, mi körbemegyünk egy kis pofavizitre. Itt hagyunk Jacksonnal, nála jó kezekben leszel.
- Rendben, ha nem zavarom- néztem kérdőn Jacksonra.
- Dehogyis. Mindig jó új emberekkel megismerkedni, beszélgetni.
- Akkor később, noona.- intett Jin és elmentek.
- Foglalj helyet.- invitált.- Kérsz valamit inni?
- Csak valami gyümölcslevet, köszönöm.
Odaintett egy pincért és rendelt.
- Szóval akkor te Magyarországról jöttél?
- Igen.
- És elmondtad már nekik?
- Mit?
- Hogy amikor noona-nak hÍvnak az mit jelent nálatok?- vigyorgott.- Amikor ott jártam, az első héten felvilágosÍtottak. Égett is a fejem rendesen.
- Kérlek el ne mondd nekik! Zavarban lennének. Nekem már fel se tűnik. Az első pár napban fura volt, mindig elkapott a nevetés, de már...
- Akklimatizálódtál. És hogy érzed itt magad? Koreában? És a srácok?
- Minden szuper. Vannak dolgok amik furcsák, de ez egy más kultúra. Így kell elfogadni. A srácok? A legjobbak. Nem azért mondom, mert nekik dolgozom. Tényleg így gondolom.
- Tudom.Nem hiába vannak ott, ahol.
- Keményen dolgoztak meg mindenért és dolgoznak most is, mindennap.
- Őrült egy világ a miénk. Hajtod magad a végletekig. Néha szerencséd van, néha nem. Sokszor csak kritikát kapsz. Pedig megtettél mindent.
- Igazad van meg nem is. Sajnos ilyen az emberi természet. Ha száz hozzászólásból csak öt negatÍv, akkor is csak az marad meg. Pedig mellette volt kilencvenöt pozitÍv, ami az egekig magasztalt. Látom a srácokon is. Ördögi kör.
- Tudom. Én is ilyen vagyok.
Kellemes volt vele beszélgetni. Namjoonnak igaza volt. Jó fej, értelmes, vicces és kedves. Repült vele az idő. Páran odajöttek menetközben üdvözölni őt és gondolom felmérni engem. Volt aki bemutatkozott, egy-kettővel beszéltem is pár szót Amerikáról, a zeneiparról de Jackson mindig ügyesen leszerelte őket, mielőtt baj lenne. 11 után Jin, aki enyhén ittas volt már akkor, elrángatott minket táncolni. Nem akartuk elrontani a kedvét, ezért hagytuk magunkat. Namjoon az egyik asztalnál beszélgetett valakivel. Nem nagy partyarc, mondjuk én sem. De most jól éreztem magam. Egy félórát-órát táncoltunk, többen együtt, de fura volt, mert egyedül én voltam nőnemű. A lányok nem táncoltak, mert szerintem túl rövid volt a szoknyájuk. Még szerencse, hogy én nadrágban jöttem. Amikor kifáradtunk, leültünk. Nam is odajött és négyesben beszélgettünk. Egyszer csak a fiúk elhallgattak. Mintha jeges szél fújt volna hirtelen.
- Ki a franc szólt ezeknek?- mormogta Jackson a bajsza alatt.
Namjoon és Jin arca is megkeményedett.
- Namjoon-ssi! Jin-ssi! De jó látni titeket! Milyen rég nem beszéltünk! A többiek?- kérdezte egy nyávogó hang. Odanéztem. Egy nagyon szép lányt láttam, mögötte másik három. Az arca tökéletesen angyalira sminkelve, viszont a ruhája...pff. Kurvás. Feszes latex, mindenhol lyukakkal. A félhomály miatt először nem ugrott be, ki is ő. Aztán bevillant. Tavaly összehozták Jiminnel ezt a nőt a pletykalapok. Mi is a csapat neve? Ó, a B.A.B.Y..
- Haemin- dongsaeng! Nem vagyunk barátok. Hívj nyugodtan Jin- sunbae-nek!- Jin hangjával vágni lehetett volna. Soha nem hallottam még ilyennek. Ez lenne Haemin? Eléggé...taszító. Fúj.
- Jaj, oppa! Ne légy ilyen ellenséges!- vihogott. Mint egy idióta.- De mindegy.- legyintett. Arcátlan.-  Jimin-ssi itt van valahol? Hol van az én Chimem?- nézett körbe kutatón.
- Nincs itt. Dolga van. De amúgy is ne érdekeljen. Ti már lezártátok amit le kell. Nyugodj bele.- mondta Nam szigorú arccal.
- Nem, nem nyugszom bele. Mi összeillünk. Ő is tudja. Mind elfoglaltak vagyunk, de majd megoldjuk. Ő az én Chimem. Hiányzik.- szomorúan bigyesztette az ajkait.
Annyira mű volt. Az egész csaj meg ez a színjáték. Bár ezek szerint nemcsak pletyka volt. Volt valami közöttük. Nem tehetek róla, de irigyeltem. Hogy... Jimin meg ő...De úgy kell tennem, mint aki nem érti, szóval ittam egy kortyot és szemügyre vettem a többieket is. Az egyiken látszott, hogy szégyelli magát, hogy vele van, de a másik kettő ugyanolyan számító pillantásokkal méregette a fiúkat, mint Haemin. A srácok nem válaszoltak, csak megvetően nézték. Mikor látta, hogy nem számíthat támogatásra tőlük vagy reakcióra, akkor váltott.
- És ki ez az idegen veletek? Még sose láttam errefelé.- nézett végig rajtam. Én csak mosolyogtam és megkérdeztem Jacksont angolul:
- A hölgyek is csatlakoznak?
- Nem, a hölgyek - azt hittem megfullad- nem csatlakoznak.
Aztán visszaváltott koreaira.
- Jó szórakozást! Valahol máshol, ha lehetne.- intett egyet nekik és visszfordult az italához és hozzánk.
- Na de, Jackson Wang! És az udvariasság?
- Elég udvarias volt.- nézett rá Namjoon unott arccal.- Épp beszélgetünk, menjetek, beszélgessetek ti is. Csak valaki mással és nem velünk. Jó szórakozást!- fordult el tőlük Namjoon is.
- Nagyon szépen köszönjük, úgy lesz- mondta gúnytól csöpögő hangon és felhúzta az orrát.- Még találkozunk!- mosolyt erőltetett az arcára és gyerekesen integetett, de a szeme villogott. Úgy vonult el, mintha nem történt volna semmi különös, csak régi ismerősök váltottak pár kedves szót.
Fújtunk mindannyian egy nagyot.
- Szóval ő Haemin. Tavaly olvastam róla.- mondtam reményeim szerint tárgyilagos hangon.
- Igen. Jimin egy ideig...hogy is mondjam...érdeklődött iránta.- sóhajtotta Namjoon.- Aztán egy díjátadón meghallotta miket mond a háta mögött. Azonnal megszakította vele a kapcsolatot, arra hivatkozva, hogy elfoglaltak vagyunk. Nem akart, illetve nem akartunk konfrontációt. Azt hittük belenyugszik, de nem úgy tűnik.
- Szerette? Jimin?- meg kellett kérdeznem. Szorongva vártam a választ.
- Nem hiszem. Szép lány, jól el tudja magát adni, ha érted mire gondolok. De már egyre többen ismerik az igazi arcát. Azért ilyen kétségbeesett, azért kapar még mindig Jimin után is. Sok mindenkinek okozott már gondot, kezd kiborulni a bili- felelte.
- Igen, de az ügynöksége mindig elsimítja. Lehet, ott is tart egy-két vasat a tűzbe.- mondta Jackson.
- Nekem kell egy ital. Rossz a szám íze.- állt fel Jin.
- Ó, ott van Bobby, megyek beszélek vele.- állt fel Nam is.- Majd jövünk.
- Oké. Jackson, ki kell mennem. Kicsit felfrissítem magam. Kérnél nekem még egy almalevet?- fordultam felé.
- Persze. - mosolygott.
Kimentem. Üres volt, így az első boxba be is mentem. Könnyítettem magamon és már majdnem lehúztam amikor meghallottam azt a hangot, amit soha többet nem akartam.
- Mi a francot képzelnek ezek magukról?- szinte sikított. Elindítottam gyorsan a hangfelvevőt a telefonomon.
- Hogy mernek így beszélni velem? Olyan nagyra vannak magukkal. Világsztárok! Amerikai turné!- horkantott.- Példaképek...Pff. Még mit nem. Sehol se voltak, most meg dirigálnak. Majd én megmutatom nekik, hogy velem ne kekeckedjenek!
- Haemin! Légyszi..-hallottam egy félénk hangot.
- Hallgass, vagy te is kapni fogsz! Nehogy már még őket védd! És ez a Jackson! Na ő aztán végképp hogy képzeli, hogy ezt a hangot használja velem? Egész este azzal az amerikai managerrel beszélgetett, hallottátok a többieket. Biztos nyal, hogy szervezzen turnét nekik is. Egyébként is hogy néz ki ez a nő? Mint egy disznó! Azok a combok meg a nagy segge...
Itt lett elegem. Lehúztam a WC-t és magamra erőltettem egy mosolyt. Ők nem tudják, hogy értem őket. Tartsd magad a sztorihoz!  Kinyitottam az ajtót és a mosdóhoz indultam. Azért lefagyott amikor meglátott.
- Ó, Haemin!- rebegte az előbb letorkolt lány.
- Hallgass!- sziszegte oda neki.
- Ó, sziasztok! Beszél valamelyikőtök angolul?- kérdeztem ártatlan mosollyal.
- Én egy kicsit.- mondta az egyik csatlós.
- Akartam mondani, hogy hallottam már pár számotokat. Nagyon tetszettek. Később adnék egy névjegyet. Keressetek meg, hátha tudunk ajánlani nektek valamit.- mondtam negédes mosollyal miközben kezet mostam. Ő lefordÍtotta a többieknek.
- Akkor se kéne a segÍtsége, ha ő lenne az utolsó esélyünk.- mondta Haemin műmosollyal.
- LefordÍtanád?- néztem kérdőn a csatlósra.
- Azt mondja, hogy köszönjük szépen, élni fogunk a lehetőséggel.
Oscar-dÍjat ide! Megvan az idei győztes!
Haemin folytatta koreaiul.
- Idejön és rámászik mindenkire. Nem tudja, hogy a koreai férfiak a vékony lányokat szeretik? A disznó csak a tányéron mutat jól, az ágyban nem- simÍtott végig a derekán meg a csÍpőjén. Nobel-békedÍj járna nekem is, mert nem ugrottam neki, hanem tartottam magam. Kérdőn az alkalmi tolmácsomra néztem.
- Irigykedik, hogy milyen formás alakod van. Ő is szeretne ilyen domborulatokat.
- Ó, igen. A koreai genetika. Ti mind olyan szép vékonyak vagytok. Igazi sztáralkat.- néztem végig rajtuk elismerően.
- Erről jut eszembe. Van is egy ötletem, hogyan leckéztethetnénk meg ezt a nagyképű Jacksont.- a tolmács azonnal fordÍtott.
- Csak reménykedik, hogy ahogy Jacksonéknak, úgy nekünk is tudsz majd segÍteni betörni az amerikai piacra.
- Meglátjuk.- biccentettem mosolyogva. Már fájt az arcom az erőltetéstől.- További jó szórakozást, lányok! Később tényleg keressetek meg, oké?
Kint akartam már lenni.
- Oké!- mondták kórusban, ezerwattos művigyorral. Az a szemét Haemin még koreai szivet is mutatta. Búcsút intettem én is egy hasonló művigyorral. Miután becsuktam az ajtót csak az járt az eszemben, hogy meg kell találjam Namjoont. Ő tudja majd mit kell tenni. Visszasiettem az asztalhoz.
- Jackson! Hol van Namjoon?- kérdeztem kétségbeesetten. Felállt.
- Mi a baj? Mi történt?
- Hallgasd meg!!!- elindÍtottam a felvételt. Összedugtuk a fejünket, hogy a zene ellenére halljuk.
- Uramisten! Mire készül?- nézett rémülten a végén.
Nem is sejtettük, hogy a baj már megtörtént. És mi a kezére játszottunk.