Szerelmem I.

88.rész

Lilla POV

Jó volt a hangulat, nem voltunk túl hangosak, de mintha mindenki elengedte volna magát. Megnyugtató volt.
- Holnap mikor kell kelnetek?- kérdeztem Nam-ot amikor már kint ültünk a nappaliban. Jin már felment, Hobi is, hogy felhívja Seoyun-t, Suga pedig a stúdióba vonult.
- Mint ma.
- Rendben.- nyugtáztam. Jiminie a két lábam között ült. Valami videókat nézegettek a neten. Nevetgéltek rajta, megmutatta nekem is. Annyira boldognak tűnt, ellazultnak. Nyomtam egy cuppanós puszit a homlokára. Csak vigyorgott. Böngésztek tovább, gondoltam én is megnézem mi a helyzet a nagyvilágban. Villogott az email-értesítő. Megnyitottam. A kiadótól írtak. Megköszönték, hogy visszaírtam és kérték, hogy ha nem gond, akkor az időeltolódást bekalkulálva, holnap este 9-kor beszéljünk SKYPE-on. Hmmm. Tényleg kiváncsi vagyok mire gondoltak. Elvégre én nem egy tapasztalt író vagyok. Nem is küldtem senkinek kéziratot vagy ilyesmi. Elkezdtem bepötyögni a választ. Jiminie hátradőlt, áttettem a karjaim rajta, de írtam tovább.
- Mi történt, jagiya?
- A kiadó írt. Holnap este 9-kor felhívnak. Csak válaszolok nekik.
- Ez tök jó!- simogatta meg a combom.
- Igen, az.- nyomtam meg a küldést.- Már nagyon kiváncsi vagyok, hogy mit szeretnének tőlem.
- Lehet ki akarják adni, amit írtál.- mondta vigyorogva.
- Lehet, meglátjuk.- mosolyogtam.
- Ez tényleg tök szuper, noona.- mosolygott Jungkook.- Nemrég újra olvastam. Nagyon jó. Jól eltaláltál minket.
- Köszönöm, Jungkook-ah.- mosolyogtam rá.- Tényleg nem tudom mit akarnak. Mert ugye át kell írni, ha ki akarnák adni.- elgondolkodva simogattam Jiminie karját.
- Én is újraolvastam, amikor kiderült, hogy te írtad.- vigyorgott Jiminie.- Jungkookie-nak igaza van. Bár már tavaly is tetszett. Emlékszel, hyung? Még viccelődtünk is vele, hogy valaki bekamerázta az öltözőt.- beledőlt a karjaimba.
- Igen. Az ugratások meg a szekálások... mintha ott lettél volna. Viszont most elbúcsúzom. Elfáradtam. Jó éjt!- állt fel Namjoon.
- Megyünk mi is?- kérdeztem Jiminie-t.
- Menjünk!- kibontakozott az ölelésemből és ahogy felállt, húzott engem is. Mind felmentünk és jó éjt kívánva bementünk a szobákba. Gyorsan megmostuk a fogunk, aztán kényelembe helyeztük magunkat az ágyban.
- Mi volt?- kérdeztem miután ráfonódtam. Még nem volt alkalma elmesélni, de most végre kettesben vagyunk. Elregélte mi történt, miután otthagytak a konyhában.
- Örülök, hogy megtudtátok beszélni.- rajzolgattam köröket a mellkasára.
- Én is, jagiya. Én is.- megpuszilgatta a fejem és két kézzel simogatott.
- Szeretlek.- támasztottam az állam a mellizmára.- Mondtam ma már?- mókáztam neki. Úgy tett mintha törnie kéne rajta a fejét. Aztán elvigyorodott.
- Igen. De szívesen hallom újra és újra. És én is szeretlek téged.- feljebb tornásztam magam és megcsókoltam.
- Mondott valamit a főnök? Az ebédről?- kérdeztem.
- Nem, csak, hogy 1-kor és ennyi. Miért?
- Hát, hogy mit vegyek fel. Nem akarom alul vagy túlöltözni. Étterembe megyünk? Ez hivatalos vagy baráti ebéd? Érted...
- Ilyen rövid idő alatt nem hiszem, hogy le tud szervezni egy éttermet, de soha nem tudhatjuk. Bang PD-nim csupa meglepetés. Szerintem nem kell nagyestélyi, de azért adjuk meg a módját. Mert szerintem is-is. Hivatalos is és baráti is.
- Oké. Akkor majd reggel mutasd meg mit választottál és majd hozzádöltözök, rendben?- nyomtam egy cuppanós puszit az ajkára.
- Rendben. Ha meg esetleg meg tudok valamit menetközben, akkor hívlak majd. Jó lesz így?
- Tökéletes.- még egy puszi, aztán mégegy. Kisimította a hajamat az arcomból és megcsókolt. Nem mélyítette el, csak kóstolgattuk egymást, játszottunk. A végén összedörzsölte az orrunk. Visszafészkeltem magam a vállába. Aztán meghallottam. Halk volt, de egyértelmű. Valaki sír. Taehyung.
- Jiminie...
- Hmmm?
- Taehyung-ah sír.
- Mi?... Ó, a francba!- most már ő is hallotta.
- Biztos most jön ki rajta a feszültség. Átmész?
- Át. Jössz velem?
- Szerintem most csak rád van szüksége.
- Jó, igyekszem vissza. Ne haragudj, jagiya.- nézett bocsánatkérően.
- Jaj, Jimine, miért haragudnék? Ne csináld. Menj, vigasztald meg.- simogattam meg az arcát.
- Szeretlek!- adott egy puszit és kiszállt az ágyból.
- Én is téged, szerelmem.- intettem neki, még cuppantott egyet az ajtóból és elment. Felkapcsolva hagytam a lámpát, hogy lásson, amikor visszajön.

Jimin POV

Bekopogtam halkan aztán benyitottam.
- Taetae...- mentem oda az ágyhoz.
- Jimin-ssi...- könnyezett. Odafeküdtem mellé.
- Miért sírsz?
- Cs...csak a stressz. Mi...mindjárt ab...abbahagyom.
- Akarsz beszélgetni?
- Ne...nem tudom. Már megb...megbeszéltük. Cs...csak...
- Van valami más is?- ismerem már rég.
- Apáék írtak. A nagypapám. Nincs jól.- átölelt.
Hmmm. Ez nem jó. A nagymamája elvesztése nagyon fájt-fáj neki. Ha ne adja isten a papája is... Hallgattunk egy darabig. Kicsit lenyugodott, már csak szipogott.
- Itt maradsz velem?- a sötétben is láttam, hogy csillog a könnyektől a szeme.- Ó, ja. Nem. Nincs semmi baj. Menj vissza nyugodtan.
- Tae, majd visszamegyek. Most itt vagyok.
- És ha...
- Igen?- mit akarhat?
- Elférünk hárman is. Szólj, hogy jöjjön át. Máskor is aludtunk már hárman. És Jungkookie több helyet foglal.- végre mosolygott is.
- Megkérdezem. Mindjárt visszajövök.
Átmentem a szobámba. Azonnal felemelte a fejét.
- Még nem alszol?- kérdeztem, bár egyértelmű volt.
- Nem, szerelmem. Hogy van?
Megvakartam a tarkómat.
- Háát jobban.- leültem az ágy szélére.- De nem akar egyedül maradni. És azt kérdezi, hogy nem alszunk-e ott vele.
Szó nélkül felállt. Aztán végignézett magán.
- Lemegyek nadrágért és megyek utánad. Bugyiban mégse aludhatok ott.
- Várj- álltam fel. A szekrényből elővettem egy rövidnadrágot.- Tessék, ezt felveheted.- nyújtottam át.
Húzta is fel.
- Köszönöm, jagi.- odamentem és megöleltem.- A papája sincs jól. Azért van ennyire ki.
- Az nem jó.- szomorodott el ő is.- Menjünk.- felkapta a takarót és kézenfogva átmentünk.
- Én fekszek középen, jó?- kérdeztem tőlük.
- Persze, hogy jó.- felelte Tae. A szerelmem csak bólintott.
Elhelyezkedtünk. Még adtam egy puszit neki, aztán Tae-hez fordultam. Ő meg nekisimult a hátamnak.
- Mit mondtak a szüleid? Mennyire nagy a baj?- kérdeztem halkan.
- Nem mondtak semmi konkrétat. Szerintem komoly. Ha ennyire titkolóznak. Amikor... a mamám meghalt... emlékszel? Akkor is ez volt. Nem mondtak semmit, aztán meg...- megint kicsit hüppögni kezdett.
- Nem akarják, hogy aggódj.- nézett át a vállam felett Lilla.- Kérdezd meg Sejin-nim-et holnap, hogy szombaton délután nem mehetnél-e haza. Akkor az éjszakát ott töltenéd és vasárnap este meg csatlakoznál a többiekhez a repülőtéren.
- Noona, gondolod, hogy megengednék?- bizonytalankodott.
- Nem tudom. De érdemes megpróbálni, legfeljebb nemet mondanak. A vasárnapotok délután 5-ig biztosan szabad. Ha pénteken bepakolsz, akkor Jiminie-ék el tudják vinni neked a reptérre. De nem akarom erőltetni, csak egy ötlet.- visszabújt a hátam mögé. Felhúztam a kezét a derekamról és megpusziltam.
- Szerintem ez jó ötlet, Taetae. Csak gondolkodj el rajta.- mondtam neki.
- Jó, nem élem bele magam, de majd megpróbálom. Köszi, noona.
- Nincs mit. Beszélgessetek nyugodtan, én megpróbálok aludni. Jó éjt!- megpuszilta a vállamat.
- Jó éjt, jagi!
- Jó éjt, noona!
Éreztem a hátamon a lélegzetét, ahogy lelassul aztán szerintem már aludt is. Elmosolyodtam.
- Milyen érzés?- kérdezte Tae.- A szerelem.
Elgondolkodtam.
- Jó. Nagyon jó. Nincs rá szó. Illetve van. Több ezer. Boldog vagyok, ha csak rágondolok. Megnyugtat, amikor megölel. Felizgat, amikor megcsókol. Mindenről tudunk beszélni. De még hallgatni is jó együtt. Nem is tudom. Majd meglátod te is.
- Örülök, hogy boldog vagy. Tényleg. Egész más lettél. Határozottabb. Egyenesebb. Ha érted mire gondolok. Én nem biztos, hogy oda tudtam volna állni a főnök elé. Aztán meg elénk. És tartani magam, ahhoz amit eldöntöttem. A szüleidről nem is beszélve. Namjoon-hyung mondta tegnap, hogy mi volt.
- Igen, a szüleim.- sóhajtottam.- Apa el se köszönt. Csak intett. Anya meg majdnem elsírta magát, hogy ugye majd azért hívom őket.
- Meg fognak békélni?
- Nagyon remélem. Nem akarok harcolni velük. Majd amikor hazamegyek, akkor beszélünk. Sok mindent el kell mondanom nekik.- éreztem, hogy elvörösödök.- Eddig azt se tudták, hogy itt lakik velünk.
- Hogy-hogy?- csodálkozott kicsit hangosan.
- Csss...- csendesítettem.- Mert szégyeltem magam. Ahogy viselkedtem. Nem mertem elmondani.- húztam a szám.- Le is cseszett. Lilla-ssi. Hogy a szüleim szentek, mert nem tekerték ki a nyakamat. Merthogy a semmiből jelentettem be, hogy barátnőm van, aki ráadásul itt lakik és idősebb. Meg hogy nem koreai.
- Hát, Jimin-ssi, igaza van.- heherészett. Elkezdett mocorogni a szerelmem. Valamit dünnyögött, aztán becsúsztatta a kezét a pólóm alá, de békésen aludt tovább. Elmosolyodtam.
- Jobban vagy?- kérdeztem.
- Igen, köszi. Sokkal jobban.
- Akarsz még beszélgetni? Vagy nézzünk valami filmet, amíg elalszunk?
- Jó lesz a film. Szerintem úgyis bealszok 10 perc után.- kópésan mosolygott, ahogy a telefon fényében láttam.
- Válassz akkor valamit!- nyomtam a kezébe.- Nekem mindegy.
Bement a könyvtárba és keresett egyet. Elindította. Csendben néztük, aztán elnyomott bennünket is az álom.