Lilla POV
Kivittem a szennyest, Jiminie addig nekilátott a kávékészítésnek. Visszamentem a konyhába és összefontam a karjaimat a derekán hátulról.
- Én leszek a csimpid.- puszilgattam a vállát.
- Csimpi?- hallottam, hogy mosolyog.
- Igen, mint a CROODÉK-ban. Tudod, az az ősemberes mese.
- Nem ismerem.- rázta a fejét.
- Majd megnézzük, jó? Nagyon jó kis film.- bújtam hozzá.
- Jól van. Szeretem a meséket.- simogatta meg a karom.
- Én is.
Megfordult és megölelt.
- Hol kávézzunk? A kertben?- kérdezte, miután az orromhoz dugta az övét.
- Ha nincs hideg, akkor igen. De honnan tudod...- néztem rá nagy szemekkel.
- Láttalak párszor, kint üldögélni reggel a kávéddal.- simította be a fülem mögé a hajam. Aztán adott egy puszit.- Odanéz az ablakom.- mosolygott.
- Huh- pirosodtam- remélem nem csináltam semmi cikit.
- Nem, nem csináltál.- adott egy eszkimópuszit.- Csak üldögélni szoktál meg néha sétálni. Simogatod a fákat meg a virágokat.
Felhúztam az orrom vigyorogva.
- Szeretem a természetet. Kirándulni, hegyet mászni. Kempingezni. A szabadban lenni.
- Tényleg, két hete... mielőtt tudod... akartam kérdezni, hogy mit csináltál?
- Mikor mit csináltam?- kérdeztem vissza.
- Kint voltál kávézni és a ház sarkánál leguggoltál, utána bejöttél, aztán vissza ugyanoda és csak guggoltál ott vagy negyedórát.
Beharaptam a számat. Elmondjam? Végül is miért ne? Vagy nagyon gáz?
- Kérlek, ne nézz hülyének, jó?- tettem a mellkasára a két kezem.- Szóval, találtam egy hangyabolyt és...- nem tudtam hogy mondjam.
- És?
- Tényleg hülye vagyok, hogy ezt elmondom.- beletemettem az arcom a két kezembe.- Szóval vittem nekik cukrot meg egy üdítőskupakban vizet. És aztán néztem, ahogy elhordják.- kinéztem az ujjaim között, hogy mit reagál. Elnevette magát.
- Butaság, tudom. De éhesnek tűntek...- mentegetőztem.
- Jaj, jagiya, ez a legédesebb dolog, amit valaha hallottam!- elvette a kezemet az arcomról és megcsókolta.- Imádlak!- adott egy cuppanós puszit az ajkamra és szorosan megölelt. Belefúrtam a nyakába az arcom.- Szóval éhesnek tűntek?- cukkolt.
- Jaj, tudod, hogy értettem...- de már én is nevettem.
- Tudom, tudom. Gondjukat kellett viselned.- simogatta meg a hajam.- Ahogy nekem is.- a végét már halkan mondta. Felnéztem rá és két kézbe fogtam az arcát.
- Te vagy a szerelmem. Szeretlek. És te is gondomat viseled. Szó szerint elkényeztetsz.- megpusziltam.
- Mert szeretlek. És mert megérdemled.- adott egy lágy csókot.
- Tudod, hogy nagyon boldoggá teszel? Tényleg én vagyok a legszerencsésebb lány az egész világon.- mosolyogtam rá szélesen.
- Én meg a legszerencsésebb pasi.- adott egy cuppanós puszit.- Szerencsés lány, szereted a hideg kávét?- nyomta össze az orcáimat.
- Amíg veled ihatom, nem érdekel hideg-e vagy meleg!- csücsörítettem.
- Fel tudnálak falni, olyan édes vagy! De tudom, hogy melegen szereted.- adott egy eszkimópuszit és elengedett. Mosolyogva és dudorászva neki látott megcsinálni a kávékat. Nem tudtam ellenállni, meg kellett, hogy öleljem megint hátulról. Amikor kész lett, fogta a két bögrét és kiindult, velem a hátán.
- Gyere, csimpi! Lessük meg a hangyákat!- nevetett. Ez a legédesebb hang az egész világon.Jimin POV
A hangyák most nem voltak ott, elbújtak. Majd legközelebb. Leültem az egyik napozóágyra, lovaglóülésben, ő pedig velem szemben.
- Biztos pihennek. De ez jó jel. Azt jelenti, hogy nem lesz eső ma.- mosolyogva kortyolt a kávéjába.
- Az jó. Bár mi úgyis bent leszünk egész nap a táncteremben.- vontam meg kicsit a vállam.- Te mit fogsz csinálni ma?- kérdeztem.
- Takarítok. Tanulok. Felhívom a húgomat. Semmi extra. Várlak haza. Holnap akarok majd bemenni a városba. Megadod később a címet? Az illatszerest. Körül akarok nézni.
- Persze, jagi. Egy pillanat...- fogtam a telefont és átküldtem. Utána titokban készítettem egy fotót róla, ahogy ott ül velem szemben, az arcát a nap felé fordítva.
- Köszönöm, szerelmem.- mosolygott édesen. Én is elmosolyodtam. Rám nézett.- Imádom, amikor így mosolyogsz.- lerakta a bögrét a földre és közelebb jött. A lábait körém rakta.
- Mire készülsz, jagiya?- kérdeztem.
- Adnom kell neked pár puszit. Muszáj.- és elkezdett puszilgatni. Leraktam én is a poharat és megöleltem. Közelebb húztam, hogy érezzem a melegségét. A végén rámborult és csak ölelkeztünk.
- Ez most nagyon kellett.- fújta a nyakamba.
- Nekem is, jagi, nekem is.- simogattam a hátát. Így maradtunk pár percig.
- Mennyi az idő? Megnéznéd, szerelmem?- adott egy puszit a nyakamra. Megnéztem.
- Fél 8.
- Hmmm. Elő kell készítenem a reggelit.- emelte fel a fejét.
- Összepakolom a táskámat addig, jó?- betűrtem a füle mögé a haját.
- Mit kérsz reggelire?- túrt bele a hajamba.
- Téged.- megnyaltam az ajkam.- Mindig téged foglak kérni, akárhányszor megkérdezed.- elsötétült a szeme és elnyílt a szája. Meg kellett csókolnom. Fel tudtam volna falni. Megfogtam a fenekét és magamra ültettem. Átkulcsolta a derekamat a lábaival és rámtapadt. Már húztam volna fel a pólóját, amikor észbe kaptam, hogy hol is vagyunk.
- Francba...- hörögtem, mert éreztem, hogy köröz a csípőjével. Megfogtam, hogy egy helyben tartsam.
- Jiminie...- nyöszörgött a számba. Aztán ő is magához tért. Párás szemekkel nézett rám, az ajkai még nedvesek voltak a szenvedélyes csóktól.
- Basszus...- beletemettem az arcom a nyakába és vettem pár mély levegőt.- Elveszed az eszem...
- Te is az enyémet, szerelmem.- puszilgatta a fejem és sóhajtozott.
- Szeretlek!- emeltem fel a fejem és az álmodozó szemeibe néztem.
- Én is téged, Jiminie. Nagyon-nagyon.- adott egy apró puszit az ajkamra.
- Menjünk?- kérdeztem ajakbiggyesztve.
- Menjünk.- bólintott. Lecsúszott az ölemből.- Dőlj hátra!- figyelmeztetett. Engedelmeskedtem. Hátradőlt a könyökére, felemelte a lábait, összezárta, aztán már talpon is volt. Mint egy tornász.
- Hmmm...- fogtam meg a combját és húztam a két lábam közé, miután kiültem a napágy szélére.- Ez a kis mutatvány... hú... nagyon tetszett...- néztem fel rá.
- Teszett?- beletúrt a hajamba.- Pontosan mi tetszett benne?- somolygott sejtelmesen.
- Minden.- nyaltam meg az ajkam, mert kiszáradt a szám.
- Az, hogy égnek álltak lábaim? Vagy hogy szét voltak tárva?- lehajolt és adott egy puszit.- Vagy a nedves folt közöttük?- simított végig az ajkamon a hüvelykjével.
- Jagiya...- szó szerint morogtam.
- Szeretlek.- csillogott a szeme, ahogy adott egy újabb lágy puszit az ajkamra.- Menjünk, mert még át kell öltöznöm. Jó?- simogatta meg az arcom.
- Jó.- biggyesztettem a szám. Felálltam, felvettük a bögréinket és kézenfogva bementünk. Loptam még egy csókot, aztán szétváltunk.
YOU ARE READING
Szerelmem I.
Fanfiction"-Na így már jobb. Most, hogy nevetsz el kell árulnom valamit. Megjelöltelek. Az előbb. - Megjelöltél?- vontam össze a szemöldököm. - Kiszívtam a nyakad. Most már mindenki tudja, hogy hozzám tartozol.- mosolygott büszkén. - Miért? Aláírtad?- kérdezt...