Szerelmem I.

82.rész

Jimin POV

A nap nagyon jól indult és jól is folytatódott. Oda-vissza nyomtuk a koreókat, de viszonylag jól ment. Néha megnéztem a telefont és mindig várt egy üzenet. Nem túl hosszúak, de kedvesek. Éppen mit csinál, mivel végzett. Küldött egy képet az ebédjéről, küldtem én is az enyémről. Édes volt, szívmelengető. Háromkor tartottunk egy kis szünetet.
- Hyung!- mentem oda Namjoon-hoz.- Mindjárt jövök, jó?
- Hova mész?- kérdezte mielőtt belekortyolt a palackjába.
- Időpontot kérni.
- Menjek veled?- kérdezte.
- Ha szeretnél, persze. Szóljak Hobi-hyungnak is? Aztán, ha megvan az időpont, esetleg beszélhetnénk. Hogy hogy legyen. Mit mondjunk, ilyesmi.- néztem rá várakozón, hogy mit felel.
- Oké, menjünk. Hobi-hyung, idejönnél?- állt fel. Odajött és Namjoon pár szóban elmondta neki.
- Persze, menjünk.- bólintott.
- Srácok, mindjárt jövünk!- szólt a többieknek a leader-ünk és elindultunk.
A titkárnő asztalánál megálltunk egymás mellett.
- Ajumoni- hajoltunk meg.- Szeretnénk időpontot kérni a főnökhöz.- mondta Namjoon. Ekkor kinyílt az ajtó.
- Namjoon-ah! Mi járatban?- kérdezte Bang PD. Meghajoltunk felé is.
- Időpontért jöttünk. Szeretnénk megbeszélni valamit önnel, uram.- felelte Namjoon. Nem láttuk az arcát, mi kissé hátrébb álltunk. Bang PD végignézett rajtunk.
- Mindhárman?- húzta fel a szemöldökét. Miért kérdezi? Nem értettem.
- Igen, pontosabban Hobi-ya és Jimin-ah. Én, mint leader vagyok itt.- világosította fel.
- Értem. Mi a délutáni program?- fordult a titkárnőhöz.
- Most lesz egy konferenciahívása, de aztán szabad.- nézett a képernyőre a titkárnő.
- Rendben. Egy félóra múlva jöhettek. Írja be őket. Hosszú beszélgetés lesz?- nézett ránk. Nyeltem egyet. Egymásra néztünk tanácstalanul.- Szóval hosszú.- grimaszolt.- Jó, akkor ne írjon be senkit utánuk. Félóra múlva várlak benneteket.- és visszament az irodájába. Ó, basszus! Azt hittem több időnk lesz.
- Gyertek!- indult el Namjoon.
- Hyung...- fogtam meg a karját.
- Mi a baj, Jimin-ah? Megvan az időpont. Beszéljük meg mi lesz!- nézett rám. A hangja parancsoló volt, de a szemében megértés volt.
- Persze, beszéljünk. Csak azt hittem...
- Hogy több időnk lesz? Hát nincs. Ne görcsölj, te is azt mondtad, hogy az nem jó.
- Én is azt hittem.- szólalt meg Hobi-hyung halkan.
- Srácok, meggondoltátok magatokat?- kèrdezte a liftben.
- Dehogyis!- vágtam rá azonnal. Hobi-ya is rázta a fejét.
- És gondolkodtatok rajta, hogy mit kéne mondani?
- Hát...- vakartam meg a fejem.- Igen is meg nem is. Mindig arra jutok, hogy úgy kéne, mint a ragtapasszal. Akkor kevésbé fáj. Ha lerántod. Ha nekiállok körülírni meg minden...
- Van benne valami.- grimaszolt. Visszaértünk a terembe. Namjoon szólt a koreográfusnak és a staff-osoknak, hogy mi a helyzet és megkérte őket, hogy menjenek ki. A többiek csak kiváncsian várták a híreket. Leültünk melléjük. Csak járt a fejem mindenfelé. Miután mindenki kiment, Namjoon is leült mellénk.
- Kaptunk időpontot. 25 perc múlva megyünk.- közölte velük.
- Szóltok a lányoknak? Bár lehet, hogy Seoyun-ah már tudja.- grimaszolt Hobi-ra Suga.
- Lehet.- nézett Hobi vissza rá.
- És te?- kérdezett most közvetlenül engem.
- Nem. Nem akarom, hogy idegeskedjen. Majd utána elmondom neki.- haraptam be a szám.
- Beszéltetek erről? Adott valami tanácsot?- faggatott tovább.
- Igen. Hogy csináljam úgy, ahogy én szeretném. Azt mondta, hogy én, illetve mi jobban ismerjük a főnököt.- sóhajtottam.
- Igaza van, Jimin-ah.- szólt közbe Jin-hyung.
- Tudom.- eresztettem meg egy félmosolyt.- Namjoon-hyung-nak már mondtam, hogy lehet csak egyszerűen be kéne jelenteni. Egyenesen. Azt hiszem Bang PD-nim nem nagyon vevő a szóvirágokra. De... nem tudom... Vélemény?- néztem körbe rajtuk. Mindenki elgondolkodott.
- Én egyetértek.- mondta Suga-hyung.
- Hobi-hyung? Te? Elvégre te kezdesz, te vagy az idősebb.- fordultam felé.
- Hát... nem is tudom. Furán hangzik, hogy odaállok és csak szimplán kivágom, hogy szerelmes vagyok és barátnőm van.
- De hát ez az igazság.- mondta Jin.- Akárhogy kertelnél, a végén akkor is ez a lényeg. Én is egyetértek Jimin-ah-val. Le a ragtapasszal!
- A szerződés sem tiltja.- szúrta oda Jungkook-ah.
- Nem.- bólintott Namjoon.- Nem tiltja. Csak legyetek őszinték, de udvariasak. Nincs kiabálás.
- Ez gondolom nekem szól.- grimaszoltam.
- Igen, Jimin-ah.- komolyan nézett rám.- Ne haragudj, de te is ismered magad. És ismered Bang PD-t is. Észérvekkel és őszinteséggel meg lehet győzni. Hőzöngéssel nem. Bármi lesz, megoldjuk.- veregette meg a térdem.- Csak gondolkozz, mielőtt megszólalsz.
- Én se akarok balhét, hyung. Elhiheted.- Pittyegett a telefonom.
L:" Szia szerelmem! Háromra csukd be a szemed és képzeld azt, hogy megöleltelek. Szorosan. 1...2...3 ♡♡♡♡♡ Szeretlek♡♡♡♡♡"
Elmosolyodtam. Becsuktam a szemem és elképzeltem. Vettem pár mély levegőt. Elvigyorodtam. Aztán pötyögtem a választ.
J:"Érzem az illatod. Szeretlek♡♡♡♡♡xoxox"
- Jimin-ah?- szólított Namjoon.
- Idő van? Mennünk kell?- álltam volna fel, de visszatartott.
- Nem... csak egy pillanatra azt hittem rosszul vagy. De már látom, hogy minden oké. Ez a vigyor...- de vigyorgott ő is.
- Mit mondhatnék? Boldog vagyok.
- Azt látom.- megnézte a telefonját.- Oké, szedjük rendbe magunkat és menjünk. Inkább legyünk ott előbb.
- Oké.- álltunk fel Hobi-ya-val.
Pólót váltottam, megigazítottam a hajam és egyéb nyalánkságok.
- Drukkolunk!- mondta Jin-hyung, amikor összeálltunk egy csapatölelésre.
- Köszönjük.- veregettem meg a vállát.
- Jól van, csak ügyesen.- veregette meg a vállamat Suga.
- Úgy lesz, hyung.
Tae és Jk külön is megölelt mindkettőnket.
- Menjünk!- indult ki Namjoon.
Amikor odaértünk a titkárnő beszólt a telefonon, aztán intett, hogy mehetünk. Beléptünk és meghajoltunk. Sejin-nim is ott volt.
- Remélem, nem gond, de szóltam Sejin-ah-nak is.- közölte Bang PD pókerarccal.
Összenéztünk Hobi-val, de végül is mindegy. Úgyis megtudná.
- Természetesen nem.- felelte Namjoon és félreállt.
- Mondjátok, srácok, mit szeretnétek?- könyökölt az asztalra a főnök és várakozón ránk nézett.
Huh, kezdődik.
- Bang PD-nim, Sejin-nim...- kezdte Hobi, aztán megállt. Vett egy mély levegőt.- Szóval egy fontos ügyben jöttem. Nem akarok kertelni: szerelmes vagyok. Barátnőm van.
Bang PD-n nem látszott semmi érzelem. Hátradőlt.
- Szóval barátnőd van. Értem. Ki az illető hölgy?
- Kim Seoyun-ah. A stylistunk. Az egyik stylistunk.- hebegte. Megfogtam a karját, hogy erőt öntsek belé.
- Mióta?- újabb kérdés.
- 10 napja.
- Értem. És te, Jimin-ah? Te is ezért jöttél? Szerelmes vagy és barátnőd van?
- Igen, uram.- bólintottam.
- Ki az?
- Labodi Lilla-ya.
- Szóval a noona-tok. Mióta tart?
- 4 napja.
- Értem.
A feszültség csak nőtt bennem, annyira kimért volt. Összenézett Sejin-nim-mel és Namjoon-hyung-gal.
- Mi van ha kirúgom?- nézett egyenesen rám. Ó, bassza meg! Erre nem gondoltam. Majd kitalálunk valamit. Megoldjuk, de elengedni nem fogom. Nyugi, csak beszélgettek... vettem egy mély levegőt. Őszinteség, higgadtság. Mantráztam.
- Attól még a barátnőm marad. Szeretem.
- És ha téged rúglak ki?- kibaszott pókerarccal mondta.

Namjoon POV

Támogatásként jöttem. Bang PD tudta, miért jönnek, bár láttam, hogy Hobi meglepte. De Jimin-re számított. Csendben figyeltem, ahogy vallatja őket. Először Hobi-t, aztán Jimin-t. Azért én is meglepődtem, hogy megfenyegette, hogy kirúgja noona-t. De Jimin higgadtan válaszolt. A következő kérdésnél viszont rémülten néztem először a fönökre, aztán Jimin-re. Hogy mit reagál. Ó, bassza meg!
Jimin is hitetlenkedve nézte. Aztán lehajtotta a fejét. Hobi odament mellé és a hátát simogatta, hogy erőt öntsön belé. Nem látták, ahogy Bang PD jelez nekem, hogy nyugodjak le és ne szóljak közbe. Mi a franc? Miért provokálja?

Jimin POV

Lélegezz... lélegezz. Tényleg kirúgna? Ezért? Ultimátumot ad? Komolyan? Mert szerelmes lettem? Ezer érzés hullámzott végig rajtam. Kész káosz. Gondolkozz, érvelj és maradj higgadt! Szedd össze magad! Kifújtam a levegőt és felemeltem a fejem. A főnökünk és a managerünk arcáról semmit se lehetett leolvasni. Nem mertem Namjoon-ra nézni.
- Akkor is a barátnőm marad. Ha ez a döntése, akkor rúgjon ki.- felhúzta a szemöldökét, de nem szólalt meg. Sejin-nim sem. Namjoon viszont felhördült, Hobi meg talán sírt is. Feltettem a kezem, hogy csendre intsem őket.- De, uram, mondhatnék valamit?
- Persze, Jimin-ah. Rajta!- dőlt hátra.
- Uram, nem akarok elmenni. Nem akarok kilépni. De nem hiszem, hogy olyan nagy bűn, hogy szerelmes vagyok. Itt vagyok, nem lógok. Csinálom a dolgomat, mint mindenki. A szerződésünk sem tiltja a kapcsolatot. Csak a közönség, a rajongók. Azért akartam elmondani, hogy legalább itt ne kelljen titkolóznom. Egy család vagyunk. Nem akarok elmenni, de ön dönt.- elhallgattam. Nem tudtam mi egyebet mondhatnék még. Segítségkérően oldalra néztem Namjoon-ra, aztán vissza Bang PD-re. Elgondolkodva nézett.
- Hmmm. Rendben. Menjetek vissza a többiekhez, hatszemközt szeretnék beszélni Sejin-ah-val és Namjoon-ah-val. Majd megyünk mi is.- nem volt gunyoros vagy dühös. Inkább tárgyilagos. Vagy nem tudom. A saját érzéseimen se tudok most per pillanat kiigazodni. Meghajoltunk és még vetettem egy pillantást a leader-ünkre. Könnyes volt a szeme, de próbált biztatóan mosolyogni. Kint megálltam és legörnyedtem az egyik székre. Hobi-hyung riadtan ugrott oda.
- Hyung, egy pillanat. Csak egy pillanat.- támaszkodtam meg a térdemen. A titkárnő hozott egy palackos vizet.
- Nagyon szépen köszönöm.- vettem el tőle. Lecsavartam a kupakot és meghúztam.
- Oké, menjünk.- álltam fel. A kocka el van vetve. Várom a döntést.