Szerelmem I.

98.rész

Lilla POV

Nem akartam felkelni, amikor megszólalt az ébresztő. Kinyomtam gyorsan. Az arcom belefúrtam a hátába, aztán észbe kaptam. Felfogom ébreszteni, ha tovább mocorgok. Azért adtam pár pille csókot a nyakába, mert olyan finom illata volt. Kihúzódtam mögüle és a fürdőbe mentem. Miután felöltöztem, a konyhába osontam. Megcsináltam a szokásos kávémat és leültem a reggeliző asztalhoz. Kicsit szörföltem a neten, de legnagyobb sajnálatomra belefutottam pár posztba, amiben a B.A.B.Y.-ről és az ominózus fotóról Jackson-nal volt szó. Nem volt olyan vészes, a kommentek nagy része pozitív volt, de mégis... volt egy pár, ami nem. Az ördögi kör. Csak a rossz marad meg a fejedben. Gyorsan át is kattintottam máshova. A SERENDIPITY-t tényleg nagyon várják. Mindenki méltatta, pedig ez még nem is a végleges felvétel. Előkészítettem a reggelit és egy kávé kíséretében visszamentem a szobámba. Leraktam a bögrét és halkan keltegetni kezdtem.
- Jó reggelt! Szerelmem, sajnálom, ideje felkelni...- puszilgattam az arcát.
- Jó reggelt!- megborzongtam, olyan mély volt a hangja.- Gyere csak ide!- felemelte a takarót. Becsusszantam és szorosan átölelt. Most ő puszilgatott csukott szemmel, de mosolyogva.- Hogy aludtál?- kérdezte.
- Nagyon jól. És te?- simogattam a hátát.
- Én is nagyon jól.- szuszogott.- Veled mindig jót alszom.
- Én is veled, szerelmem.- cirógattam a tarkóját.- Csak azt sajnálom, hogy ilyen korán kell kelned.
- Azt én is.- biggyesztette a száját.- Remélem időben végzünk ma.- megsimogatta az arcomat.
- Az jó lenne.- adtam egy puszit a szájára.
- Igen, nagyon jó.- mormolta az ajkamra és megcsókolt.- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged, Jiminie. Nagyon-nagyon.
- Hmmm. Olyan jó meleg vagy. És puha. Ugye van még pár percünk?- húzott a mellkasához.
- Igen, van.- dünnyögtem a mellkasára.
- Tudod mi a fura?- kérdezte halkan egy kis idő után.
- Mi, szerelmem?
- Nem emlékszem, hogy milyen volt. Nélküled.- szégyenlősen heherészett.
- Én sem. Minden olyan... nem is tudom, hogy mondjam.- kerestem a szót, de nem találtam. Ő viszont igen.
- Természetes.- emelte fel a fejem.- Hogy összebújunk, vagy ahogy a nyakamba ugrasz, amikor hazaérek. Az esték... a reggelek... a beszélgetések... minden. Hogy így kell lennie.
- Mert így is kell, hogy legyen.- simogattam meg az arcát.- Meg volt írva. A tiéd vagyok. Te pedig az enyém. A másik felem.- félúton találkoztak az ajkaink.
- A francba!- mondtuk egyszerre, amikor megszólalt a figyelmeztetés a telefonomon. Azért még adott egy csókba hajló puszit.
- Menjünk, szerelmem!- pusziltam meg az orrát.
- Jó.- durcizott. Kimásztam és felhúztam őt is.- És mi a terv mára? Mész valahova?- kérdezte, miután belekortyolt a kávéjába és elindultunk felfelé.
- Még nem tudom. Ha időben megjön a posta, akkor igen.- karoltam a derekába.- Szeretném mihamarabb visszaküldeni a szerződést.
- Jól van, jagi. Ha esetleg úgy alakul, akkor gyere be hozzánk. És majd együtt hazajövünk.
- Jó ötlet.- felértünk az emeletre.- Várlak lent.- lábujjhegyre álltam és nyomtam egy puszit a puha párnáira. Belehúzott egy csókba.
- Remélem nem felejtetted el, hogy mi a terv szombat estére és vasárnapra.- súgta az ajkamra.- Csókolózni fogunk. Sokat.
Elpirultam. Én nem csak csókolózást tervezek.
- Nem, nem felejtettem el.- túrtam bele a hajába és adtam én is egy csókot neki.- Csak erre tudok gondolni.- húztam meg az alsó ajkát.
- Jagi...- falta megint az ajkam.
- Hmmm. Jiminie... elveszed az eszem. El fogtok késni.- de azért puszilgattam tovább. Elfordult, elvigyorodott és elordította magát.
- Ébresztő! Hasatokra süt a nap! Ki az ágyból! Hol is tartottunk?-  kérdezte halkabban tőlem és vissza húzott  magához. Hallottuk a fojtott nyögéseket és a tiltakozást az ajtók mögül.
- Itt.- fúlt el a hangom, ahogy lehúztam a fejét. Kávés volt a csókja, aztán a hátam is. Ugyanis megölelt és elfelejtette a bögrét a kezében.
- Ó, basszus...- nézett rám rémülten. Kirobbant belőlem a röhögés. Lenéztem és láttam magam alatt a tócsát.
- Megyek, átöltözök.- csóváltam a fejem nevetve.
- Látod, nem csak te veszted el az eszed.- ráncolta az orrát.- Ne haragudj, jagiya.- nézett rám kiskutya szemekkel.
- Dehogy haragszom. De azért örülök, hogy már csak langyos volt.- mosolyogtam rá és megsimogattam az arcát.- Add ide a bögrét, majd lent kapsz friss kávét, jó?
- Jó. Még egy puszi?- csücsörített.
- Még szép.- cuppantottam egy nagyot a szájára.- Menj, mert még fel is kell ezt takarítanom. Szeretlek.
- Én is téged.- mosolygott végre ő is. Leszaladtam és átöltöztem, aztán visszaszaladtam a felmosóval, mielőtt valaki beletrappol. Aztán irány a konyha. Lassan leszivárogtak mindannyian.
- Jó reggelt!- köszöntöttem őket.
- Jó reggelt!- mondták morogva.
- Üljetek le enni! Talán attól jobb kedvetek lesz.- mosolyogtam rájuk.
- Te hogy a francba vagy ilyen vidám minden reggel?- húzta a száját Suga.- És ne mond, hogy a tökfej miatt.- bökött Jimin-re, aki csak vigyorgott és leült a pulthoz.- Mert már előtte is ez volt.- morgolódott tovább.
- Nem tudom, ilyen vagyok.- vontam meg a vállam.- Az élet szép. Egészséges vagyok, van mit ennem, van hol laknom. Ez a rövid változat. Kiváncsi vagy a hosszúra is?
- Nem, még túl korán van.- kortyolt a kávéjába, de azért felfelé görbült a szája sarka.
- Ha nem, hát nem.- mosolyogtam még szélesebben, aztán Jimin-hez fordultam és a fülébe súgtam.- Tudod, szerelmem, akármit is mondjon, most miattad van jókedvem. Mert szeretlek.- nyomtam egy puszit a pofijára és átöleltem a nyakát.
- Én is téged.- húzott közelebb a derekamnál fogva. Csillogó szemekkel nézett rám, aztán lágyan megcsókolt.
- Boá!- imitáltak öklendezést páran. Elmosolyodtunk mindketten.
- Ha nem fejezitek be, akkor a következő nyelves lesz.- fordultam oda hozzájuk.
- Nagyon nyelves.- bólogatott Jiminie vigyorogva.
- Kösz, kihagyjuk. Egyetek, mert nemsokára indulunk!- nézett körbe Namjoon.
- Ülj le te is, jagi! Együnk!- puszilta meg az orrom Jiminie és elengedett.
- Oké.- engedelmeskedtem, mert már én is éhes voltam. Elkezdtünk enni, közben hallgattuk a többieket.
- Srácok, ha benne vagytok, akkor KFC lesz a vacsora.- jutott eszembe hirtelen.- Van egy csomó csirke, el kéne használni, mielőtt elmentek.
- Oké, noona. Azt mindenki szereti, igaz?- mondta Jin.
- Igen.- bólogattak.
- Akkor ezt megbeszéltük.- mosolyogtam.- Mi a baj?- kérdeztem Jimin-t, mert láttam, hogy elkomorul.
- Egy hét. Egy hétig nem leszek itt.- húzta a száját és nekitámasztotta a homlokát az enyémnek.
- De még itt vagy.- adtam neki egy eszkimópuszit.
- Igen.- de halovány volt a mosolya.
- Aztán visszajössz. És tudunk beszélni közben is, hála a modern technológiának.- próbáltam felvidítani. Őt is és magamat is. Mert hiányozni fog. Nagyon.
- Tudom, jagi, csak...- sóhajtotta.
- Tudom, szerelmem.- sóhajtottam én is. Csak néztünk egymásra.
- És mi jót fogsz csinálni, amíg nem vagyunk itthon?- kérdezte Namjoon, gondolom, hogy kizökkentsen.
- Mindent, ami kimaradt.- kérdőn néztek, hát elmagyaráztam.- A tavaszi nagytakarítást. Matracfertőtlenítés és társai. Tegnap jött az email, hogy kaptok új hűtőket a szobáitokba. Azokat is be kell állítani. Aztán jönnek az ablakosok, mert ugye két hete lemondtam.
- Ablakosok?- hökkent meg Jiminie.
- Akik az ablakokat tisztítják kívülről.- mosolyogtam rá.- Én nem tudom megcsinálni. Nincs akkora létránk, de ha lenne is, az se számítana. Tériszonyom van.- vontam meg a vállam.
- Félsz a magasban?- hökkent meg.
- Ühüm. Halálosan. Felállok egy székre és szédülök.- húztam a szám.
- Én is. Hogy mersz repülőre ülni?- kérdezte Tae csodálkozva.
- Hát úgy, hogy muszáj. Ha világot akarsz látni, akkor repülőre kell ülni. Bár most már edzett vagyok. Csak fel- és leszálláskor pánikolok.
- És a LONDON EYE? Meg az EIFFEL-TORONY?- kérdezte Jiminie, kezében a telefonjával.
- Te honnan... hát persze. Az INSTAGRAM.- fogtam meg a csuklóját és megnéztem a kijelzőt.- Ha eljutsz ezekre a helyekre akkor nem szabad kihagyni csak azért, mert félsz.- mosolyogtam rá.
- Mondjuk ez igaz.- szólt közbe Tae.- Én is, illetve mi is fel akarunk majd menni.
Pittyent a telefonom. Valaki privát üzenetet küldött az egyik selfie-mre, amit még Thaiföldön csináltam a parton.
"ROCKB13: Szép bikini..."
Elhúztam a szám. Nem láttam, hogy Jiminie figyel. Már épp blokkolni akartam az illetőt, amikor újabb üzenet érkezett.
"ROCKB13: Ez lesz rajtad este is?"
Összevontam a szemöldököm. Felnéztem és Jiminie méregetett kajánul. Aham.
- Mi a baj, noona?- kérdezte Hobi.
Mielőtt válaszolhattam volna újabb üzenet jött.
"ROCKB13: Ha rajtam múlik akkor nem sokáig. De ha Jungkook-ah sokat fog bámulni, akkor beverem a képét. Csak szólok."
Elvigyorodtam.
- Semmi baj, Hobi-ya.- vetettem oda és pötyögni kezdtem. Nem néztem direkt Jimin-re.
"LILLA_LABODI: Igen, ez lesz rajtam. Örülök, hogy tetszik. A kezeid meg inkább velem legyenek elfoglalva, ne Jungkook-ah orrával. Szeretlek."
Felnéztem Jimin-re, amíg elovasta. Megnyalta a száját. Hmmm.
- Egymással szemben ültök és az INSTA-n írogattok? Most komolyan?- grimaszolt Suga.
- Épp tárgyalok. A csapat érdekében.- grimaszoltam vissza. Jiminie nevetve csóválta a fejét és írt valamit. Kiváncsi voltam mit, mert elég hosszan pötyögött.
- A csapat érdekében?- hökkent meg Namjoon. Végre megjött az üzenet. Most én nyaltam meg a számat.
"ROCKB13: A kezeim... egy percre se fognak elengedni. Ez nem is kérdés. Viccelsz? Ez a bikini... basszus. Kész vagyok. Bár ez nem is a bikini. Hanem te. Gyönyörű vagy. És az enyém. Szeretlek. Nagyon-nagyon."
Elmosolyodtam. Válaszoltam.
"LILLA_LABODI: Csak a tiéd. Mindenem a tiéd. Most és mindörökké. Mit szólnál egy nagyon nyelves csókhoz?"
Leszállt a székről, kézen fogott és egy szó nélkül kihúzott a konyhából a szobámba. Beharaptam az ajkam. Ez finom lesz.
- Szóval tárgyalsz? A csapat érdekében?- döntött neki az ajtónak belülről. Szinte morgott. Összeszorítottam a combjaim.
- Igen.- simítottam végig a mellkasán, fel a nyakáig.- Az orrtörés nem gyógyul meg 3 nap alatt.- csókolgattam az állát. Megmarkolta a derekamat és hozzámsimult.- De azért ne hidd, hogy önzetlenül teszem, mert...- felnyögtem, mert csócsálni kezdte a fülcimpám.- Ó, basszus, megőrjítesz!- áttért a nyakamra. Végigsimítottam a karjain, majd bedugtam a kezem a pólója alá. Aztán végre megcsókolt. Nagyon nyelvesen és rohadtul izgatóan. Majdnem leszaggattam róla a pólót. És persze, amikor már igazán beindultunk volna, bekopogott Namjoon.
- Idő van!
- Igen... megyek... egy pillanat.- zihálta a vállamba. Kivettem a kezem és lágyan simogattam a hátát, amíg én is levegőhöz jutottam.
- Összegyűrtem a pólód, bocsi.- adtam egy puszit a halántékára.- Adjak egy másikat?
- Igen, légyszíves.- nézett végig magán. A komódból kivettem az egyik pólót. Lekapta ami rajta volt.
- Köszönöm, jagiya.- húzta fel a másikat.- Gyere, csimpi, kísérj ki!- húzott oda magához. Rácsimpaszkodtam a hátára. A táskáját már kivitte az előtérbe. Már csak Tae volt bent.
- Megvártalak, hogy ne csak a te fejed vegyék le.- mosolygott.
- Köszi, Taetae. Írj majd, jó?- adott egy puszit Jiminie.
- Jó, mindenképp.- simogattam meg az arcát.- Szeretlek.
- Én is téged.- cuppantott még egy puszit az ajkamra és elindultak. Jin megint dudált, mint múltkor.
- Vigyázz magadra! És ne hajtsd szét magad!- integettem utána. Visszafordult és dobott még egy puszit, aztán beszállt és elhajtottak.