Szerelmem I.

133.rész

Lilla POV

Másnap délután bementem a céghez. Jiminie is hívott, hogy nézzem meg őket, de Jungkook-ah dolgát is el akartam intézni. Sokat gondolkodtam és végül arra jutottam, hogy csak problémát szülne, ha titokban intéznénk. Beszélnem kell Sejin-nim-mel. És Kim-nim-mel is, mert fő a biztonság.
- Miről lenne szó?- kérdezte, amikor elvonultunk az egyik tárgyalóba.
- Jungkook-ah. Érdeklődik egy lány iránt és szeretne vele találkozni.
- És?- nem úgy tűnt, hogy izgatja a dolog.
- Az illető lány a TWICE egyik tagja.
- Értem.- most már azért élénkebb volt.
- Nem jöttek még össze.- szögeztem le.- De megkért, hogy segítsek összehozni, hogy találkozhassanak. Úgy gondoltam, hogy én meg az önök segítségét kérem. Jiminie azt mondta, hogy az a másik ügynökség elég szigorú, de néha partnerek.
- Pontosan mit szeretne?- kérdezte Kim-nim.
- Ahogy mondtam segítséget, hogy találkozhassanak. Biztonságosabb, ha tudnak róla, mintha a hátuk mögött szervezkednénk.
- Ez így van.- biccentett.
- Miért nem ő jött?- kérdezte Sejin-nim.
- Nem tudja, hogy itt vagyok. Szerintem még bizonytalan mi lesz ebből. És mi is. Ugyanis Tzuyu-ya őt és Taehyung-ah-t is meghívta. Mondom, ismerkednek. De mivel a lány is idol, így gondoltam jobb, ha magukkal beszélek előbb. Az is lehet, hogy szeretne egy kis izgalmat. Kicsit a tilosban járni, értik. De féltem őket. Szóval most itt vagyok.
- Jól van. Jól tette, hogy szólt. Kim-nim? Vélemény?
- A testőrök a rendelkezésükre állnak, természetesen. Nem lehetetlen, hogy találkozzanak.
- És ön? Mi a véleménye?- kérdeztem Sejin-nim-et.
- Várható volt. A másik ügynökség... hát majd meglátjuk.- hümmögött.- Jó, legyen. De minden fejleményről tudni akarok, remélem megérti.
- Persze, természetesen.- bólintottam.- Akkor szólok nekik. Köszönöm. A megértést is és a segítséget is.
- Hallom a szülőkkel elrendeződött a dolog.- vigyorgott.
- Igen.- mosolyogtam.- Áldásukat adták.
- Jól van. Menjen, szóljon nekik! És várom a híreket.
- Rendben. Viszontlátásra!- felálltam, meghajoltam és kimentem.
Elmentem a próbateremhez. Csendben beosontam. Seoyun-ah is ott volt, leültem mellé.
- Szia, unni! Mi a helyzet?
- Minden rendben. Veled? Dúl a love?
- Igen.- vigyorgott.- Ahogy nálad.
- Nem tagadom.- mosolyogtam tele szájjal.- Láttad Jiminie FANCAM-jét? Az a ruha rajta, hmmm.- borzongtam. Elnevette magát.
- Pedig megvolt az összes gombja.- évődött.- Szerencsére.- most azért kicsit komolyabb volt.
- Hát igen.- sóhajtottam.
- Várod már a jövő hetet? Csaphatnánk egy kis bevásárlótúrát előtte. Nincs semmi jó nyári cuccom.- mosolygott.
- Megbeszéltük. Szólj majd, mikor jó neked!
A fiúk közben szünetet kaptak. A két vigyori már jött is oda hozzánk.
- Szia angyalkám!- puszilt meg Jiminie.
- Szia szerelmem! Hogy megy a próba?- simogattam meg az arcát.
- Minden oké. Elintézted?- kérdezte. Kikértem a véleményét és ő is egyetértett velem.
- Igen. Jungkook-ah, gyere csak ide!- szólítottam.
- Igen, noona?- jött oda.
- Szólj a testőreiteknek mikor akartok menni és ennyi.- vontam meg a vállam.
- Noona?- hökkent meg.
- Beszéltem Sejin-nim-mel. Mehettek ismerkedni, beszélgetni.
- Tényleg?- nézett tágranyílt szemekkel.
- Igen. Tényleg. De, Jungkook-ah, óvatosan, jó? Az ő ügynöksége szigorúbb, ahogy hallom.
- Tudom, tudom. Köszönöm szépen.- borult rám.
- Jól van, jól van. Nincs mit.- lapogattam meg a hátát.
- ...8...9...10. Oké, elég!- tolta le rólam Jiminie.- Menj szólj Tae-nek!- vigyorgott. Mosolyogva csóváltam a fejem rajta.- Igen, jagiya?- húzta fel a szemöldökét.
- Szeretlek.- kulcsoltam át a nyakát.
- Én is téged.- ölelte körbe a derekamat.- Büszke vagy rám?
- Nagyon. Teljes 10 másodpercig bírtad.- nyomtam össze a pofiját.- Egy hős vagy.
- Tudtam, hogy értékelni fogod az igyekezetemet.- megjelent a holdvilág mosolya.
- Azt mindig.- nyomtam egy cuppanós puszit az ajkára.- Mit csináltok holnap? Csak próba lesz?
- Igen, miért?- csücsörített.
- Csók-nap lesz.- mosolyogtam.
- Tudom.- ó, az a kéjenc arc...
- Akkor estére kisajátíthatnálak?- döntöttem oldalra a fejem.
- A tiéd vagyok. Valami különlegeset tervezel?
- Egy randira gondoltam... otthon.- tűnődtem.- Elvonulunk, vacsorázunk, filmezünk, csókolózunk. Ilyesmi. Mit szólsz?
- Benne vagyok. Vedd fel azt a szép ruhát, amit végül nem sikerült felvenned, amikor anyáék itt voltak, jó?- támasztotta a homlokát az enyémnek.
- Rendben.- leheltem. Nagyon tetszett neki, pedig csak megmutattam, nem próbáltam fel, mert nem akartam, hogy valami baja essen. Mert mindennek tökéletesnek kellett lennie. Végül homlokig koszosan nyitottam ajtót, de ki bánja. Viszont a ruha tényleg nagyon szép, egy romantikus randin is megállja a helyét.
- És az édességet én hozom, arra ne legyen gondod.- somolygott.- Meg se kérdezd, meglepetés lesz.