Szerelmem I.

58.rész(+16)

Lilla POV

Egy gyors zuhany aztán tipródás mit vegyek fel. Vegyek fel melltartót? És vegyem le fent? Nem tudok benne aludni, szóval kénytelen lennék. Az meg olyan...jó, nincs melltartó. És a felső? A spagettipántos alvós felsőmben nem akarok melltartó nélkül sétálgatni a házban. Oké, ne húzd az időt! Felkaptam az egyik bő pólót meg egy rövid nadrágot. Megfésülködtem, fogat mostam és felsiettem. Bekopogtam. Az ajtón abban a pillanatban kinyílt, behúzott a szobába és az ajtónak döntött. Mint akkor. Az első csóknál. A különbség az volt, hogy rögtön hozzám tapadt és a nyakamra hajolt.
- Szia jagi! Finom az illatod- csikizett az orrával ahogy szimatolt.
- Nekem jobban tetszik a tiéd- túrtam a hajába.
- Ezen nem fogunk összeveszni- éreztem hogy mosolyog. Az ajkai cirógatták az érzékeny pontot a fülem alatt.- Imádom, ahogy megborzongsz. Hallom ahogy elakad a lélegzeted, aztán sóhajtasz- egy apró harapott belém, gyengéden. És igen: elakadt a lélegzetem és sóhajtottam.
- Igen, pont így.- szuszogott a nyakamba.
- Jiminie...- leheltem.
- Igen, jagiya?- nézett rám.
- Csókolj meg, kérlek!
- Ezt kérned se kell- csillant fel a szeme. Lassú, érzéki csókot adott. Aztán egyre szenvedélyesebb lett és húúú, azt hittem belehalok az élvezetbe. Simogattuk egymást közben és kezdtünk igazán beindulni. Én is, ő is. Kezei a pólóm alatt jártak a derekamon, hátamon, hasamon. Cirógatott, aztán szenvedélyesebb lett. Felnyögtem az élvezettől. Áttért a nyakamra és csókolta, szívogatta. Huh, még több élvezet.
- Olyan finom selymes a bőröd.- súgta a fülembe.- Amikor kentem a hátad csak arra tudtam gondolni...hogy vajon mindenhol ilyen selymes?- közben nedves csókokat hagyott a nyakamon. Ááá!- És hogy csak egy mozdulat lenne azt a törülközőt eltüntetni...
A kezei közben egyre feljebb voltak, már éreztem az ujjbegyeit a mellem alján. De megállt. Engedélyre várt. Megadtam neki. Megfogtam a fejét és a szemébe néztem.
- Én is csak arra tudtam gondolni. Hogy milyen lenne, ha meg é...- megcsókolt és a kezei már a melleimet simogatták. Végre. Megváltás volt ahogy simogatott és színtiszta kéj. A hüvelykujja először az egyik, aztán a másik mellbimbómon siklott végig. Belenyomtam a tenyerébe, hogy masszírozza, markolgassa. Felnyögtem. Közben én is simogattam, a hajába túrtam. Lecsúsztattam a hátán, be a pólója alá. Forró, sima bőr és kőkemény izmok. Belemarkoltam, aztán simogattam. Végig húztam az ujjbegyeim a kockáin, a mellizmán, a nyakán. Csoda hogy nem szakítottam le a pólót róla. Éreztem, hogy ő is megborzong, amikor eltaláltam az érzékeny pontjait. Aztán majdnem elélveztem, mert a hüvelyk- és mutatóujjai közé csippentette a már amúgy is ágaskodó mellbimbóimat és nem túl erősen, de megcsavarta.
- Jimin...aaah- szakadt fel belőlem. Hozzádörgöltem a lábam közét. A bugyimnak már annyi volt, szerintem a rövidnadrágnak is. Megszívta a nyakam.
- Jagiya...imádom ahogy a nevemet nyögöd...teljesen bepörget.- és hozzám dörgölőzött ő is. Nyeltem egyet. Túl nagy.- Még egy perc és könyörögni fogok, hogy benned lehessek- nyeltem még egyet.- De megígértem, hogy nem foglak siettetni.- sóhajtotta.
Hát lehet én fogok könyörögni mindjárt. De nem mondtam ki. Nem, mert ha kimondom, az tuti, hogy az ágyban kötünk ki és nem aludni fogunk. Vagy el se jutunk az ágyig. Kihúztam a kezem a pólója alól és lassan felcsúsztattam a nyakára. Felemelte a fejét. Adtam neki egy lágy csókot.
- Köszönöm, Jiminie.
Megpuszilta az arcom.
- Gyere, jagi, feküdjünk le, jó?- kézenfogott és az ágyhoz húzott. Behelyezkedtünk egymással szemben. Cirógatta az oldalam, én meg a mellkasát.
- Jagi, kérdezhetek?
- Persze.
- Neked sok barátod volt már?
- Hát az exem meg most te.- mosolyogtam mert tudtam mi jön.
- Akkor másként kérdezem: sok pasid volt már? Csak mert elég tapasztaltnak tűnsz...- elnevettük magunkat.
- Nem, Jiminie. Csak ő és most te.
- Hogy-hogy?
- Nem értem rá pasizni. A nagyszüleim neveltek fel bennünket a húgommal. Kötelességemnek éreztem segíteni. Szóval dolgozni kezdtem, elég korán, hmm, olyan 15 lehettem. Aztán 18 éves koromban meghaltak mindaketten. Ott maradtam a húgommal, az iskolával, a munkával. Ha ezt valaki meghallotta, azonnal elmenekült. Persze érdekelt a szex meg minden, de azért nem akartam valakit, hogy bocs a kifejezésért, megdugjon. Csak hogy meglegyen. Érted?
Bólintott. Komolyan hallgatott.
- A nagyszüleim 50 évig voltak házasok. Amikor a nagymamám meghalt, a papám pár hónapra rá szó szerint utána halt. Nem bírta nélküle. Imádtam őket és az volt a példa számomra, ahogy ők szerették egymást. Feltétel nélkül. Igaz, néha veszekedtek, de aztán kibékültek. Sokat viccelődtek. Elfogadták a másikat és támogatták. Ezt akartam én is. Úgyhogy vártam. A hercegre. A főiskola utolsó évében megismerkedtem az exemmel. Menő srác volt, minden lány rá akart mászni. És ő engem akart. Most már tudom, hogy csak uralkodni akart felettem. Elcsábított szép szavakkal. Levett a lábamról. Mivel tapasztalatlan voltam, mindent elhittem. Ráadásul törődött velem, bókolt, kényeztetett. Legalábbis az első időkben. Aztán elkezdte. Megjegyzéseket tett. " Ebben a ruhában túl nagy a feneked, cseréld át!"
" Ne nevess ilyen hangosan, mindenki minket néz!" " Te csak egy nő vagy, mit értesz te ehhez!" Ilyesmik. Amikor érezte, hogy túl feszítette a húrt, visszavett. Kedveskedett megint meg az összes hülyeség. Én meg bevettem- könny futotta el a szemem.
- Jagi...- simogatta meg az arcom.
- Nem miatta sírok. Hanem magam miatt. Mert el kezdtem megváltozni érte. Csendesebb lettem, nem viccelődtem, fogyókúrázni kezdtem. Persze ez sem volt elég neki. Szerelmes voltam vagy legalábbis azt hittem. És azt hazudtam magamnak, hogy boldog vagyok, jó ez így. És maradtam vele. De aztán...a KCON után hallgattalak benneteket és elkezdtem gondolkodni. Hogy biztos ez kell nekem? Szóval összeszedtem a megmaradt bátorságomat és megmondtam neki. Aztán történt ami történt. Én meg bezárkóztam. Mert nem bíztam benne, hogy kellhetek valakinek. De azt szilárdan elhatároztam, hogy senki kedvéért nem fogok megváltozni.
- Nem is kell, jagiya- csókolt meg lágyan- Nekem így tetszel. Ahogy vagy.
- Pedig először te se voltál elragadtatva tőlem.- néztem rá komolyan.
- De tetszettél. Pont ezért...addig mindenkivel aki tetszett, pórul jártam. Azért voltam olyan ellenséges veled, ne haragudj- a mellkasához húzott és szorosan átölelt. Viszonoztam.- A levesért, meg a többiért. Szégyellem is magam miatta.
- Kicsit csípős volt, de semmi különös.- adtam neki egy puszit. - Szeretem a csípőset.- vontam meg a vállam.
- Az biztos.- nevetett, de még látszott a bűntudat a szemében. Rámosolyogtam. Elmúlt. Nem érdekel.
- Visszatérve a kérdésedre: amit te tapasztalatnak gondolsz, az csak vágy. Mert vágyom rád. Már elég régóta.- adtam neki egy forró nyelves csókot. Éhesen viszonozta.
- Jagi, úgy látom szereted a veszélyt is.- mordult fel. A fenekemnél fogva magához szorított. Megint kőkemény volt.- Ilyeneket mondani, amikor egy ágyban fekszünk.- villant a szeme.
- Én csak őszinte voltam. - adtam az ártatlant nagy szemekkel,
- Asszony, nem fogok tudni aludni!- próbált mérges fejet vágni, de a szemei elárulták.
- Asszony?!?- hüledeztem. De tetszett.
- Látom, hogy tetszik. Ne tettesd!- puszilta meg az orrom.
- Igen, tetszik.- adtam egy puszit  én is az orrára.- Jiminie, szeretnéd, ha oppának szólítanálak?
- Úgy szólítasz, ahogy szeretnél. Egyébként meg tetszik, ahogy a kimondod a nevem. Meg ahogy nyögöd- adott egy csókot aztán a fülembe súgta- És biztos vagyok benne, hogy az is tetszeni fog amikor sikoltod.- meghúzta a fülcimpám a fogával. Huh.- De nem ma.- nézett a szemembe megint.
- Nemsokára.- adtam egy puszit az állára.
- Tényleg nem fogok tudni aludni- nyögte és szorosan átölelt. Utána csendben voltunk, csak hallgattuk egymás szívdobogását. Béke volt és boldogság. Igen, nemsokára.
- Álmos vagy?- kérdezte halkan pár perc múlva.
- Annyira nem.- súgtam.- Csak jó így.
- Lekapcsolom a lámpát, jó?
- Oké- bólintottam. Hátranyúlt, sötét lett és azonnal visszaölelt.
- Nekem is jó így- suttogta. Lassan simogatta a hátam meg a hajam. Aztán halkan dúdolni kezdett. A SERENDIPITY-t. Néhány sort halkan énekelt is. Gyönyörű a hangja élőben. Főleg pár centire az ember fülétől. Borzongatóan jó. Elmerültem az élményben. Amikor véget ért felkönyököltem.
- Olyan szép hangod van. Minden dalban más és más, de mindig tökéletes.- a szemem már hozzászokott a sötéthez. Láttam a körvonalait. Megsimogattam az arcát. Belecsókolt a tenyerembe.
- Köszönöm, de lehetne jobb. Sokat hibázok.
- Nem igaz. Ne beszélj így magadról! Látom, hogy mennyit gyakorolsz. Az ilyen intenzív koreók mellett óhatatlan, hogy el ne csússzon egy-két hang, de hidd el, hogy ez nem számít. A legtöbben észre sem veszik. Te színpadra születtél, hogy milliók imádjanak. És imádnak is. Mert ők is érzik, hogy ott a helyed. És tudják, hogy te mindent megteszel, hogy ők egy újabb fantasztikus élménnyel menjenek haza. És ez minden alkalommal így is van.
- Jagiya...- húzott magához egy édes csókra. Puhán, ráérősen csókolóztunk. Az illata körbevett. Sóhajtottam egyet. Megsimogatta az arcomat.
- Mi a baj?- kérdezte.
- Semmi az ég világon. Csak boldog vagyok- simogattam meg én is az ő arcát. A szám újra az övét kereste. Nem tudok betelni vele. Minden szerelmemet belesűrítettem a csókba. Most ő sóhajtott. Adott egy puszit a homlokomra.
- Én is boldog vagyok- húzott a mellkasára, ahogy a hátára feküdt.- Nagyon boldog.
Ráfonódtam. Éreztem mikor nyomta el az álom. A szorítása lazult, de nem engedett el és akkor belesuttogtam az éjszakába.
- Szeretlek.
Magyarul mondtam, mert hát...csak. Aztán lehunytam a szemem és elaludtam én is.