Szerelmem I.

188.rész

Lilla POV

Folyt tovább az életünk. Próba, díjátadó, forgatás. Eljött Anyuci születésnapja. Előtte való nap rinyált, hogy öregszik.
- Akkor én mit mondjak? Huh?- bökdöstem az oldalát.- Idősebb vagyok nálad, rémlik?
- És lököttebb is!- vigyorgott tele szájjal.
- Ó, angyalkám, ismerem ezt a pillantást... mire készülsz?- súgta a fülembe Jiminie.
- Bosszúra.- grimaszoltam.
- Segíthetek?
- Naná!- nyomtam neki egy cuppanós puszit. Amikor később előadtam, mit találtam ki, összecsuklott a nevetéstől, ahogy szokott. Megrendeltem, amit kell és este beavattuk a többieket. Reggel megvalósítottuk. Ahogy Jin-ah belépett a konyhába megszórtuk konfettivel. Úgy 3 kilóval. Aztán elrappeltem neki a NEVERMIND-ot. Hiszen fiatalok és éretlenek vagyunk. Volt diszkófény és hangosítás is, Suga jóvoltából. Letaglózó volt. Még nekem is. Jungkook-ah pedig felvette az egészet. És az az anyaszomorító élvezte. Még hogy én vagyok a lököttebb?!?

Jimin POV

A hyung odáig volt. Még pár nap múlva is elkaptam, hogy néha a semmiből elvigyorodik, aztán nevetni kezd. A dallal viszont elakadtam. Ez egy régi ötletem volt. Magamnak írtam, hogy ne legyek olyan szigorú magammal. Hogy értékes vagyok. Félreraktam. Mielőtt Hongkong-ba utaztunk volna, meglátogattuk Minji-noona-t és az újszülött kislányukat. Meg persze Jiho-ya-t, mert már szinte megette az anyukája életét, hogy mi van az ő Lalájával, miért nem mennek be hozzá. Tudjátok, a szokásos. A pasijai. Fáradtak voltunk, de tudtunk szakítani egy kis időt. A kislány is azonnal beleszeretett. Sírt, amikor odamentünk, de az angyalkám kettőt szólt hozzá és lenyugodott. Jiho-ya egy darabig nyugton volt, de aztán meg akarta mutatni a játékait, hát követtem a szobájába. Játszottunk kicsit, de aztán megütötte a fülemet a beszélgetésük. Rólunk volt szó.

Lilla POV

Édes kislány volt. Finom babaillatú és gyönyörű, sűrű feketehajú. Tutujgattam, ő meg nagy szemekkel nézett és tátogott. Azt hiszem még mosolygott is, de ez még önkéntelen.
- Hihetetlen. Ha munkát keresnél, felvennélek dadának. Még én sem tudom ilyen gyorsan lenyugtatni. Pedig nálam van a kajája.- nevetett az anyukája.
- Szeretem a gyerekeket.- cirógattam a pici arcát.
- És ők is szeretnek téged.
- Nem mindegyik, de a legtöbb igen.
- Jól áll neked. Jó anyuka leszel.
- Még odébb van.- mosolyogtam.- Ahogy most állnak a dolgok, van még 10 évem addig, hogy a saját babámat ringassam.
- 10 év?- rökönyödött meg Minji-ya.
- Jiminie most 23. 30 évesen bevonul. 2 év a szolgálat. És azt a gyereket még össze is kell hozni. A 10 év a legoptimistább eshetőség.- mosolyogva gyönyörködtem továbbra is a babában.- Addig ringatom a tiédet meg akinek lesz menetközben.

Jimin POV

10 év. 10 évet kell várjon. Miattam. Most írtuk alá a szerződést még 7 évre.

Lilla POV

- Valami baj van?- kérdeztem Jiminie-t az autóban, hazafelé.
- Csak fáradt vagyok, angyalkám.- bújt a nyakamba.
- Szegénykém, nemsokára otthon vagyunk. Pihenhetsz. Bocsi, hogy elrángattalak magammal.
- Szívesen mentem.- mondta halkan.
Este szorosan ölelt.
- Szeretsz?- fésülgette a hajam az ujjaival.
- Nagyon-nagyon.- mosolyogtam a mellkasába.- Nagyon-nagyon szeretlek.
- Az jó. Én is téged. Boldog is vagy?
- A legboldogabb. Jiminie, tényleg minden oké?- most már ránéztem. Fura volt, bár máskor is kérdezgette már ezeket.
- Persze. Csak ellenőrzést tartok. Tudod, ahogy egy jó pasihoz illik. Hogy elégedett vagy-e velem.- csiklandozta meg az orrom.
- Te nem jó pasi vagy, hanem tökéletes.- adtam neki egy nagy puszit.- Ha bajom lenne, megmondanám, szerelmem. De minden szuper. És te? Boldog vagy?
- Nagyon. Nagyon... nagyon... nagyon...- puszilgatott, aztán megcsókolt.

Jimin POV

Tényleg boldog voltam. Az enyém. Azt mondta, megmondaná, ha baja lenne. Hiszek neki. A hang is elhalkult a fejemben. Reméltem, hogy csendben is marad.