Szerelmem I.

192.rész

Lilla POV

A lelkem piciny kis szegletében élt a remény. Hogy írni fog. Vagy hívni. Hogy bocsánatot kér. Hogy tud mondani valamit... egy érthető okot, hogy miért tette. Az ember már csak ilyen, ha igazán szeret valakit. Legalábbis én ilyen vagyok.
De nem írt. Nem hívott. Nem kért bocsánatot. És talán nincs is érthető oka. Csak az, hogy nem szeret.
Amikor elfogytak a könnyeim, lementem a vegyesboltba. Éjjel-nappali és szerencsére nem néztek hülyének, hogy este 11-kor napszemüvegben vagyok. Vettem pár adag ramyeon-t, tojást, zöldségeket. Szemeztem a soju-s üvegekkel, de az alkohol nem megoldás semmire. A fagyis pultot viszont messzire elkerültem.

Jimin POV

- Miért nem hívod fel?- suttogta Tae. Feküdtünk már, de tudta, hogy nem alszok.
Nem válaszoltam. Csendben nyeltem a könnyeim. Neki sem tudtam mit mondani. Senkinek sem tudok mit mondani. Elbasztam, elbasztam, elbasztam. A dal, amit a hyung-ok írtak... rólunk szól. Minden szava rejtett utalás ránk. Még a címe is. A... a szerelmünkről szól. Amit összetörtem és porrá zúztam. És miért?
Nem tudom.

Lilla POV

Korán keltem. Aludtam egyáltalán? Foltokban, azt hiszem. Lezuhanyoztam és felöltöztem. A szememet úgy ahogy rendbehozta a jeges-maszk. Szemügyre vettem magam a tükörben. Halvány lenyomata voltam önmagamnak. Tegnap reggel még... ne gondolj erre! Hívtam egy taxit és a házhoz mentem. 8-kor kelniük kell. Síri csend volt. A konyhában lepakoltam és beindítottam a kávéfőzőt. Csináltam egy kávét magamnak és Suga-nak. Biztos a stúdióban aludt. Igazam volt.
- Jó reggelt!- rázogattam.
- Noona...- tágranyílt a szeme.
- Szia! Itt a kávéd! Fel tudsz ülni vagy segítsek?
- Nem kell. Köszi.- hálálkodott és felkászálódott.- Hogy vagy? Tudom, hülye kérdés...
- Megvagyok.- vontam meg a vállam egy szomorkás mosollyal.
- Tudtál aludni?- nézett kutatóan.
- Fogjuk rá. Ettetek?
- Persze. Jin-hyung meg Eunbi-ya csinált japchae-t.
- Összevesztetek?- meg kellett kérdeznem.
- Nem. Te ettél valamit?
- Igen. Ramyeon-t.
- Jó, az is valami.
- Mi ez?- kérdeztem a mappára bökve, ami a földön hevert.
- Az új dal. Tegnap lett kész. Ne...- fogta volna meg a kezem.
Késő volt, már kinyitottam. A címe... rólunk szól. Vagyis Jiminie-ről. Ő a... ő volt a szerelmesfiú. Végigolvastam a szöveget. Sajgott a szívem. Ez ő. Nem, Lilla. Ez volt ő. Már nem szeret. Vége.
- Ez...- néztem rá.
- Igen.- sóhajtott.- Gondolkodom, hogy...
- Nem.- ráztam meg a fejem. Nem semmisítheti meg.- Dolgoztatok rajta eleget. Nagyon... nagyon jó a szöveg.
- Megbocsátanál neki? Ha... ha őszintén bocsánatot kérne.
- Nem fog.- ingattam a fejem. Makacs. Tudjuk mindketten.
- És ha mégis megtenné?
- Nem tudom.
Nem akartam hamis reményt kelteni magamban.

Suga POV

Én tudtam. Megbocsátana. De most nem fogok Jimin-ah-nak segíteni. Elbaszta. Saját maga csinálta, neki is kell kikecmeregnie belőle.

Jimin POV

- Jó reggelt! Ébresztő!- kopogott az angyalkám. Miért kop... bassza meg... elfelejtettem. Már nem az angyalkám. De itt van. Istenem, itt van...
- Noona...- hallottam Jungkookie hangját beszűrődni.
- Jó reggelt! Ne fojts meg, hé...
Aztán mormogást. Nyíltak az ajtók. A többiek is becsatlakoztak.
- Jimin-ssi...- nézett rám Tae az ágy másik oldaláról.
- Hallom.- dörzsöltem meg az arcom.
- Nálam nem is kopogott.
- Mert tudja, hogy itt vagy.- hunytam be a szemem. Ő mindent tud. Sajnos azt is, hogy mekkora egy barom vagyok.

Lilla POV

A reggeli finoman szólva is kellemetlen volt. A szemem sarkából láttam, hogy hol rám, hol Jiminie-re lesnek, hogy hátha... hát nem. De evett legalább. Nem sokat, de evett. Én meg a faszfejemmel örültem. Elsőnek állt fel és ment ki. De egy halk köszönömöt azért elmormolt. Aztán a többiek is kimentek. Tae vetett rám egy szomorú pillantást. Szomorkásan hessegettem, hogy igyekezzen, mindjárt jönnek az autók. Elgondolkodva pakoltam el.
- Noona...- jött vissza Jungkook-ah.
- Igen?
- Csak... csak ezt szeretném odaadni.
A photocard-ja volt. Elvettem és elolvastam.
"Egy idióta, de a te idiótád. Észhez fog térni. ♡JK"
Drága gyermek...
- Köszönöm.- öleltem magamhoz.
- Komolyan így hiszem.
Nem volt szívem lelombozni, így elsütöttem egy közhelyet.
- Tudom. Majd... majd minden rendben lesz.
- Nem "lillázhatnád" meg gyorsan?- sóhajtott, miután elengedett.
- Nem.- ráztam a fejem.
- Tudom.
- Megjöttek az autók.- mosolyogtam rá.- Bent találkozunk.
- Jó, noona.
Elmentek. Megcsináltam a dolgom és délre én is bent voltam. A gondolataim cikáztak, de egy valami mindig visszatért. Holnap veszik fel a táncot. Imádkozni kezdtem. Hogy történjen valami. Valami, ami megakadályozza. Önző voltam, tudom. De fájt a szívem és olyankor még az ördöggel is lepaktálna az ember lánya, csak elérje, amit szeretne.
Meghallgatták az imáimat.
- Lilla-ssi, ez most jött.- jelent meg mellettem Mingyu-ya egy papírral a kezében. Az egyik széken ültem a próbateremben, a srácok a DIONYSUS koreóját csiszolgatták.
- Mi az...- kezdtem olvasni. Basszus...- Te mondd meg neki, légyszíves.
- Jó.
Felálltam és kisiettem, mert elsírtam magam. Örömömben. A koreográfus ellen feljelentést tettek többen is, hogy szexuálisan zaklatta őket. Így a csatorna úgy döntött, hogy elhatárolódik tőle. Nem lesz felvétel.