Szerelmem I.

19.rész

Lilla POV

Megjöttek. Hallottam Nam hangját, aztán bejött a nővér egy nagy ajándéktáskával. Újabb ajándék? Kinyitottam. Belenéztem. Nem akartam hinni a szememnek. A nővér szerintem azt hitte megbolondultam, hogy állok, nézek bele a táskába és motyogok.
- Kisasszony, nem tudtam nem észrevenni, de az öccsei...ők az az énekes- táncos csapat?
- Ezek? Ezek csak az idegeimen táncolnak!- fakadtam ki.
Odamentem az ajtóhoz és kinéztem:
- Ez most komoly?- néztem végig rajtuk. Suga alig tudta visszafojtani a röhögést. Á, mindegy. Haza akarok menni végre. Visszamentem, a nővér segített felöltözni.
Szóval, hoztak ruhát. Pontosabban egy pizsamát hozzáillő köntössel, és papuccsal és bugyival. És alvómaszkkal. Mind fényes selyem. És BABARÓZSASZÍN. Meg egy fésűt is. Annak örültem mondjuk, pedig az is rózsaszín volt. Mire felvettem mindent olyan voltam mint egy cukorka. A maszkot felvettem hajpántnak, hagy örüljenek. Amikor kitolt a nővér, volt pofájuk röhögni. Durcásan biggyesztettem a szám rájuk és fújtattam.
- Noona!- Jin szemei hatalmasak voltak. Pink princess, huh.- Olyan rózsaszín vagy!- tapsikolt.
- Ja, mint akit a BARBIE- diliházból szalajtottak.- ráztam a fejem.- Fejezzétek be a röhögést!- de aztán nem bírtam tovább és én is elröhögtem magam.
- Na, vigyetek haza!- mondtam amikor levegőhöz jutottam.
Jin átvette az irányítást és ő tolta a kerekesszékemet. A többiek hozták a virágot, a lufikat meg mindent.
- Most hazaviszünk és pihenni fogsz. Halljam!
- Megyünk haza és pihenek.- ismételtem engedelmesen.
- Nem sürögsz-forogsz, majd mi gondoskodunk rólad.
- Nem pörgök és kiszolgáltok.
- Szeretnénk, ha hamar meggyógyulnál.
- Igenis, Anyuci.
- Már megint szemtelenkedsz. Felborítsalak?- kérdezte a liftben. A többiek csak vigyorogva figyeltek bennünket.
- Akkor nem fogok hamar meggyógyulni- aegyo- ztam neki.
- Nem tudok rád haragudni, végre rózsaszínben vagy!- aegyo-zott ő is és utána valamiért összepacsizott Jiminnel. Én csak hitetlenkedve ráztam a fejem rá.
Aztán leértünk a mélygarázsba. Amikor megláttam a testőröket nem tudtam megállni, hogy ne húzzam össze magam.
- Na, semmi baj. Ezek a régi embereink. Megbízhatóak. - jött oda Nam azonnal mellém.
Bólintottam, de nem tudtam megszólalni.
Kim- nim jött oda.
- Jó napot! Csak szólni akartam, hogy hétfőn majd én hozom a kontrollra. Jön velünk egy felügyelőnő, aki majd készít néhány fotót a sérüléseiről. Sajnálom, ez az eljárás. Aztán vallomást kell tennie. 11- re legyen készen, ha nem gond.- biztatóan mosolygott.
- Persze, nem gond. Kész leszek.- halványan én is visszamosolyogtam rá.
- Akkor ezt megbeszéltük.- meghajolt és elment.
- Gyere, noona, segítek- fogta meg a kezem Nam, hogy segítsen. Felálltam belekapaszkodva.
- Köszi, tudok ám menni, csak fáj. Ennyi, eldőlt, nem leszek ketrecharcos. Nem nekem való. Nektek se ajánlom. - mondtam miközben beültem Yoongi mellé. Hobi ült a másik oldalamra.
- Nem is terveztük, noona.- simogatta meg a térdemet Hobi. Nekidőltem. Elindultunk.
- És mi jót csináltatok tegnap?- kérdeztem.
- Ittunk.- felelte Suga.
- Ittatok? Sokat?- kérdeztem.
- Hát...igen.- most Hobi válaszolt.
- Ti is?- fordultam hátra a 3 legfiatalabbhoz.
- Igen.- mondták egyszerre.
- Miért?
Jungkook mondott valamit, de nem értettem.
- Mit mond? - fordultam Hobihoz.- Nem értem a satoorit.
- Hogy elfelejtsük a felvételt.- mondta könnyes szemmel.
- Ó...ennyire rossz volt?
- Negyedannyira sem mint neked- fogta meg a kezem Suga. Ránéztem.Neki is könnyes volt a szeme.
- Sajnálom, bárcsak 5 perccel előbb hívtam volna.- hallottam Jimin hangját.
Hátrafordultam.
- Mindjárt otthon leszünk és akkor beszélünk, jó?- néztem egyenesen Jiminre. Bólintott aztán kinézett az ablakon. De láttam ahogy lefolyt az arcán egy könnycsepp.
Csendben maradtunk az út hátralévő részében. Hobi kisegített az autóból. Belekaroltam és lassan bementünk. Mintha ezer éve lett volna. A nappaliban mintha semmi sem történt volna. Makulátlan rend, sehol egy folt, nyom vagy bármi. Odanéztem, ahol rám találtak. Majdnem meghaltam ott azon a helyen alig több mint 24 órája. Automatikusan a lehető legtávolabbra indultam. Hobi segített elhelyezkedni. Mindenki csak állt mozdulatlanul. Oké, elég! Összecsaptam a tenyerem, hogy kizökkentsem öket.
- Ki csinál nekem egy kávét? Tegnap reggel óta nem ittam, már elvonási tüneteim vannak!- néztem kérdőn körbe rájuk.
- Majd én- indult kifelé Yoongi.
- Ti is hozzatok magatoknak valamit inni aztán beszélünk.- hessegettem kifelé a többieket is.
Suga visszajött a kávékkal és leült mellém. A többiek is visszajöttek, de nem szólaltak meg. Akkor kezdem én.
- Jimin-ah, azt mondtad sajnálod, hogy nem telefonáltál hamarabb.- néztem rá.
- Igen.- felelte halkan.
- Mennyi ideig tartott? A támadás? Ti láttátok a felvételt, nekem egy örökkévalóság volt.- néztem körbe.
- 4-5 perc.- mondta Suga.
- Ha 5 perccel hamarabb hívod akkor lehet, hogy nem támad meg és lehet, hogy most te lennél halott vagy elrabol vagy tudom is én. De lehet, hogy megijedt volna, amikor rájön, hogy itthon vagyok és ugyanígy megtámad és mindaketten halottak lennénk ebben a pillanatban. Ugyanez áll arra is, ha 5 perccel később hívtad volna. Azt mondom, pont időben hívtad. Én is élek, te is élsz, ő meg remélem megrohad egy elmegyógyintézetben.
- De...
- Kérlek, csak gondold végig amit mondtam. Ti is. - szólítottam meg a többieket is.
- De megsérültél- mondta halkan Jimin.
- Igen, de a négy verzióból csak egyben nem sérülök meg, kettőben viszont halott vagyok. Te pedig három verzióban is esélyes vagy a halálra. És van ugye ez ami most van. Hogy itt vagyunk, így együtt és mindketten lélegzünk. Igaz, Namjoon- ah?- néztem Namra. Átrágta magát azon amit mondtam. Lassan bólogatni kezdett.
- Igaza van- mondta a többieknek. A fiúkon látszott, hogy kicsit felengedtek.
- Akkor megbeszéltük? Mert valaki itt- sandítottam Jinre- gondoskodást ígért, én meg éhenhalok. Gondolom ti sem ettetek semmit még ma. A nagy ivászat után.
- Noona, mit szeretnél? Csak mond, megcsinálom- mosolygott Jin.
- Mi lenne, ha pizzát rendelnénk? És pizsamaparty-t rendeznénk? Hmmm? Elég alulöltözöttnek érzem magam. Biztos nektek is van pizsamátok. Felmehetnénk lazulni a játékszobába. Jó buli lenne, nem?
- Én benne vagyok. Ú, az szuper! Pizzaaaa!- hangzott mindenfelől.
- Jó ötlet. Megrendelem a pizzákat. Ki milyet kér?- kérdezte Namjoon.
Mindenki bekiabálta. Namnak nagy nehezen sikerült leadnia a rendelést.
- Namjoon- ah, hol a telefonom? Üzenni akarok a húgomnak.
- Itt van- hozta oda nekem az egyik fiókból.- Utólagos engedelmeddel elmentettem minden tag telefonszámát benne és a tiéd is megvan nekik. Csak a biztonság kedvéért.
- Persze, semmi gond.- mosolyogtam rá.
- Oké, megyek én is átöltözni.
Felment ő is. Írtam egy üzenetet a húgomnak. Nem mondtam el mi történt, nem akartam, hogy aggódjon. Utána elkezdtem gondolkodni. Hogy viselkedjek Jiminnel? Ő hogy fog viselkedni velem? Üldögéltem ott elmerülve, aztán csöngettek.
- Megjött a pizza!!! Valaki jöjjön, mert én nem tudok kimenni!- kiabáltam.
Tae és Jk futott le. Elnevettem magam. Tae-n egy sötétkék pizsama volt mackókkal, Jk- n meg fehér, mindenféle színű csillagokkal. Mint két óvodás. Behozták a pizzákat. A legnagyobbat viszont Sugán nevettem. Lila szatén pizsamában volt. Azt mondta ajándékba kapta és még soha nem volt rajta, de mondanom se kell, nem hittünk neki. Elindultunk felfelé. Felakartak vinni, de közöltem velük, hogy szó sem lehet róla. Fent leültünk enni egy nagy körben.