Szerelmem I.

37.rész(+16)

Lilla POV

Nagyjából összeszedtem magam, legalábbis azt hittem. A fiúk végeztek és felmentek készülődni. Én csak szórakozottan intettem nekik amikor kimentek. Odafordultam az asztalhoz, hogy elpakoljak. Sikkantottam, mert Jimin állt előttem és huncut szemekkel nézett.
- Ennyire ijesztő vagyok?- hajtotta oldalra a fejét.
- Ne...nem. Csak azt hittem mindenki felment már.- nekihátráltam  a pultnak. Ő jött utánam. Nem ért össze a testünk, de a pillangók ott repdestek a hasamban. Letámaszkodott a pultra mellettem és végig nézett rajtam.
- Tetszik rajtad ez a pulcsi. Tudod miért?
- Miért?- leheltem.
- Mert az enyém.
Tágra nyílt szemekkel néztem. Tae adta. De várjunk csak. Egy szóval sem mondta, hogy az övé. Csak hogy hozta, mert ...Szóval Jiminé. Kiszáradt a szám. Megnyaltam az ajkam. Ő közelebb hajolt és egy hihetetlenül lágy csókot nyomott rá a puha párnáival. Aztán az arcomra, utána a nyakamra. A lehellete a nyakamon megbizsergetett.
- Mennem kell. Este találkozunk.- szemmosolygott és kiment. Atyaég, azt hiszem le kell cserélnem az alsóneműm. Elpakoltam aztán megjelent Suga.

Suga POV

- Noona, jobban vagy? Hatott a gyógyszer?- kérdeztem amikor visszamentem a konyhába.
- Hmm?
- A fejed? Jobban van?- tényleg megzavarodott.
- Igen, jobb.- de nem nézett rám.
- Noona, lenne itt valami.- kezébe nyomtam a photocardom.
- Ez hogy került hozzád?- kérdezte.
- Kérlek, ne öld meg! Jin-hyung hozta el, amikor bekente a hátad.
- Én feldarabolom ezt a pasit. Komolyan.  Ne röhögj!- de már nevetett ő is.
Aztán elolvasta mit írtam.
" NEVERMIND. Min YoonGi- zseni"
- Ó, Yoongi-ya, ez annyira te vagy! Köszönöm!- megölelt.
- Tényleg ne bántsd, jót akart!- mondtam miután elengedtük egymást.
- Tudom. Elvitte az összeset?
- Igen. Észre se vetted?
- Nem. Itt vagytok élőben. Ez jobb, mint bármilyen kép.- adott egy puszit.- Szóval akkor váratlan pillanatokban autogrammot fogok kapni mindenkitől? Hmmm, kiváncsi vagyok ki mit fog írni.
- Na arra én is.- vajon Jimin-ah mivel rukkol elő?- Ahogy hallom, megyünk.
Kikísért és búcsút intett nekünk. Ha jól láttam Jimint egy kicsit hosszabban és ábrándosabban nézte. Legalább nem a tegnapon jár az esze.

Lilla POV

A délelőtt egy furcsa delíriumban telt. Elvégeztem a dolgomat és még mindig csak dél volt. Mit csináljak? Bemegyek a városba nézelődni. Majd eszek valamit a kávézóban. Beszélgetek Minho-ya-val. Átöltöztem és elindultam. Nézegettem a kirakatokat, vettem pár könyvet magamnak is, meg a srácoknak is az angolhoz. A napszemüvegben, maszkban, sapkában teljesen elvegyültem. Senki nem tudhatta, hogy tegnap velem volt tele az internet. Tök jó. Beültem a kávézóba, beszélgettem, ettem, néztem az embereket. Namjoon 3-kor érdeklődött, hogy vagyok és írt, hogy csak 7 után jönnek, mert van valami gond. Írtam Jinnek, hogy kérdezze meg a srácokat, hogy mit ennének és ne aggódjon a főzésen, megcsinálom egyedül. 10 perc múlva válaszolt egy listával, ami elég hosszú volt. Csodálkoztam is. Aztán szabadkozott, hogy új cég hozta a kaját nekik és 1. nem jó és 2. nagyon kevés és nagyon éhesek. Szegények! Aztán támadt egy ötletem. Rendeltem 4 nagy tálca szendvicset, 2 tálca süteményt és 30 adag gyümölcssalátát. Az egyiket mangó nélkül. Ráirattam, hogy PJM. Aztán írtam Namjoonnak a címért meg hogy szóljon Kim- nimnek, hogy küldemény fog érkezni. Fél 5-re otthon voltam. Jin írt, hogy életmentő vagyok és lehúzott pár kaját a listáról. Nekiültem kicsit tanulni aztán jött a  főzés. Benyomtam a playlistemet. Épp az ARIRANG ment amikor hazajöttek. Észre se vettem őket, mert annyira belemerültem a dudorászásba meg az aprításba. Egyszercsak elhallgatott a zene.
- Noona, hát ez?- csóválta a fejét Suga.
- Mi van? Ez egy szabad ország. Azt hallgatok amit akarok. Egyébként meg ez volt az első amit hallottam tőletek.
- Hogyhogy?- csodálkozott Tae.
- Hosszú. Majd a vacsoránál elmesélem, jó?- mosolyogtam rá. -Mi volt a gond? Megoldódott?- fordultam Namjoonhoz. Mind nagyon fáradtak voltak.
- Á, ne is mond. Hülyeség volt az egész. Már le volt fixálva minden, erre egy kezdő rendezőt küldött a cég, aki a klipjeinket csinálja. Mindent meg akart változtatni. Azt mondta szabad kezet kapott. Aztán kiderült, hogy mégsem. De jó sok vitatkozásba meg telefonálgatásba került. Eleve csúszásban voltunk, de ez még rátett egy lapáttal.
- Egyébként köszönjük a kaját.- jött oda Jin és beleszimatolt az edényekbe.- Azt hittem megeszem a díszletet meg a srácok is.- intett feléjük.
- Nincs mit.
- Igen, igen. Köszönjük.- mondták a többiek is.
-  Tényleg nincs mit. Épp a kávézóban voltam, amikor Jin- ah írt, hogy éhesek vagytok. Viszont most már menjetek zuhanyozni és vigyétek anyucit is, mert mindjárt megeszi előletek a vacsorát.- néztem Jinre, aki már nagy kanállal kóstolgatott. Elpirult.
- Megyek már, de olyan finom.- vett még egy kanállal. Bélpoklos.
- Még finomabb lesz, ha kész lesz. Söprés!- csaptam felé.
- Noona, ne bánts! Már megyek is.
- Félóra és ehetünk.- néztem a többiekre.
- Jövünk majd teríteni- mosolygott Jk.
- Rendben- mosolyogtam vissza rá. Elindultak kifelé. Jimin még visszafordult.
- Köszi a gyümölcssalátát. Nagyon finom volt.
- Szívesen, nem én csináltam, de örülök, hogy ízlett.- mosolyogtam rá félszegen. Nem tudtam mit mondhatnék. Szerencsére Tae magával húzta. Valószínűleg tényleg csak egy álom volt a reggel. Befejeztem az utolsó simításokat. A fiúk jöttek teríteni. Mind a hárman. Amikor leültünk enni belekezdtem a történetmesélésbe.
- Szóval az ARIRANG. Megleptem a húgom egy párizsi kiruccanással. Egyik nap azon tanakodtunk mit csináljunk. A recepciós megkérdezte, hogy mi a gond. Elmondtuk. Erre ő elmesélte, hogy a lányának van két koncertjegye, de betegek a barátnőjével. Nem tudnak elmenni, és ha gondoljuk akkor odaadja. Akkor még ez az egész KPOP ismeretlen volt nekem. Szóval elmentünk. A mellettem ülő lányt kérdeztem meg kik vagytok. Azt hittem megöl a szemeivel. De felvilágosított. Aztán amikor bejöttek a többiek megint hozzá fordultam, hogy most akkor mi van. Na, akkor már tényleg ideges volt. Más ölt volna azokért a jegyekért én meg úgy ültem ott, hogy azt se tudtam ki kicsoda. Aztán a koncert után felmentem a netre és a többi már történelem. Röviden ennyi.
- És melyik a kedvenc számod, ami a miénk?- kérdezte Jk.
- A FIRE. Az volt az első, ráadásul élőben.- feleltem nagy mosollyal.
- Az tényleg jó szám.- nyuszimosolygott.
- Hogy van Seoyun-ah?- fordultam Hobihoz.
- Jól. Csak őt is kikészítette ma az a mitugrász amikor elkezdett variálni. Volt egy pillanat amikor be akartam mosni egyet neki.
- Mond meg, hogy üdvözlöm. Szerdán lesz az egyéni felvétel, ugye?- bólintott.- Jó, akkor talán el tud szabadulni egy kávéra. Úgyis be kell mennem a követségre. Addigra meglesz a jogosítványom. Majd ráírok.
- Jogosítvány? Hogyhogy? Milyen jogosítvány?- kérdezte Tae.
- Átmentél?- kekeckedett Suga.
- Ez olyan nagy csoda? Nem is ültél még mellettem. Nagyon is jól vezetek.- grimaszoltam neki.
- Akkor tanítsd meg Namjoont is, ha ilyen jó vagy!- szívták a vérét, ő meg vörösödött.
- Majd lesz nekem is jogsim, le lehet szakadni rólam!- de végül ő is nevetett velünk.
A vacsora így telt, viccelődve, jó hangulatban. Mikor befejezték Nam mondta, hogy megint 8- kor kell kelniük és jó éjt kívántak. Fáradtak voltak, és az igazi megpróbáltatás holnap lesz. Elpakoltam és én is  lefeküdtem. De nem tudtam még aludni így zenét hallgattam meg videókat nézegettem. Egyszercsak pittyent a telefonom. Jimin írt. Az este néha összeakadt a tekintetünk, de valami vagy valaki mindig közbeszólt. Mit akar?

J:" Fent vagy?"
L:" Igen. Miért nem alszol? Holnap nehéz napotok lesz."
J:" Nem tudom kiverni a fejemből a reggelt."
J:" Te már elfelejtetted?"

Huh, hát azt én sem.

L:" Nem."
L:" Nem felejtettem el."
J:" Adnál egy jóéjt-puszit? Hátha akkor el tudnék aludni."
J:" Lemehetek?"

Basszus. Basszus. Basszus.
Én is akarom.

L:" Gyere."
Fél perc múlva halkan kopogott. Kinyitottam az ajtót. Megfogta az ajtófélfát és olyan mosolyt villantott, hogy össze kellett szorítanom a combjaimat.
- Hajolj közelebb. Puszit akartál, megkapod.
Odahajolt. Nyomtam a szája sarkára egy puszit.
- Tessék. Jó éjt!
- Köszönöm, most már biztos el tudok aludni. De te sem alszol, szóval én is kell adjak neked egy jó éjt puszit!
Elkapta a derekam és adott. Egy mély, alapos, érzéki csókot. A végén észrevettem, hogy a pólóját markolom két kézzel a mellkasán. Lihegve simogattam ki az anyagot.
- Bocsi - motyogtam. Megfogta a tenyerem és belecsókolt.
- Ne kérj bocsánatot. Tetszik.- mosolygott.
- Ugye tudod, hogy ez nem puszi volt?- kérdeztem tőle.
- Majd egyszer kielemezzük mi a különbség, de most megyek mielőtt...jó éjszakát!- nyomott egy puszit az ajkamra és eltűnt.

Jimin POV

Kell egy hidegzuhany. Vagy....vagy mindkettő. Igen, úgy jobb lesz.