Szerelmem I.

120.rész

Jimin POV

Azonnal válaszolt. Elmosolyodtam. Félóra és itt van.
- Mit vigyorogsz?- kérdezte Tae.
- Félóra és jön.
- Aham.- vigyorgott ő is.
- Mondtam neki, hogy neked is kell olyan világítós izé. Azt mondta majd megcsináljuk.
- Köszi.
Persze, ahogy eszembe jutott az ágya, beugrott a reggel... basszus, ne már! Felhúztam a lábaimat, hogy ne lássák, de a hyung-ok sasszeműek.
- Még szerencse, hogy nincs itt senki más rajtunk kivül.- szúrta oda Namjoon-hyung.
- Igen.- feleltem pirosan. Gyerünk, Jimin, uralkodj magadon!
- Lazulj le! Minél görcsösebben akarod, annál nehezebben fog elmúlni.- javasolta Hobi-hyung.
- Próbálok.- hátrahajtottam a fejem és vettem pár mély levegőt.- Oké...- fújtam ki az utolsó mély lélegzetet.
- Be vagy zsongva. Ilyenkor megesik.- vonta meg a vállát Jin-hyung.
- Állandóan... csinálnám.- grimaszoltam.- Ez normális?- néztem körbe rajtuk.
- Az.- mondta Suga-hyung.
- Jó, csak nem akarom, hogy azt higgye... hogy csak a szexen jár az eszem.
- Nem gondolom, hogy azt hinné. És ő is eléggé be van zsongva.- jegyezte meg Namjoon-hyung.
- Ja. Amikor rátok szóltam tegnap, úgy pattant fel, mintha rugóra járna. Szóval biztos ő is így van ezzel.- nevetett Jin-hyung. Elvigyorodtam. Tényleg így volt.
- Seoyunie is megmondta: ugyanolyan rossz, mint te vagy!- nevetett Hobi-hyung is.
- Igen, az.- kuncogtam.
- Tegnap is...- heherészett Jungkook-ah.
- Igen? Mi volt tegnap?- kérdezte Suga-hyung.
- Lent voltunk a próbateremben.- válaszoltam helyette.
- És?- a hyung-ok várták, hogy folytassam.
- Elégedetlen voltam az egyik résszel és Lilla-ya tett egy javaslatot.- vontam meg a vállam.
- Mit?- hajoltak közelebb. Elnevettem magam.
- Hogy tegyem bele a BLOOD, SWEAT AND TEARS-ből, amikor megdugjuk a színpadot.
Egy pillanatra meghökkentek, elgondolkodtak, de amikor leesett nekik... Suga-hyung eldőlt, úgy röhögött.
- És beleraktad?- kérdezte, miután már kapott levegőt.
- Bele.- haraptam be a szám. Elővettem a telefonom és megmutattam nekik
- Ez jó. Nagyon jó.- húzott a hóna alá Hobi-hyung.- Eszelős ez a koreó.
- Még kell rajta csiszolni, de köszönöm.- mosolyogtam rá hálásan.
- Jimin-ah, gyere!- szólt be az ajtón Sungdeuk-ah.
- Megyek!- indultam hozzá.
- Ti is gyakoroljatok!- nézett a többiekre.
- Igenis!- tisztelgett neki vicceskedve Tae. A koreográfusunk csak csóválta a fejét. Átmentünk egy másik terembe. Leült a tükörhöz.
- Na, mutasd, mire jutottál!- elindította a zenét. Vettem egy nagy levegőt és belekezdtem.

Lilla POV

Írtam Jiminie-nek, amikor odaértem, de nem válaszolt. Felmentem a 10.-re. Hobi-ya hangját már messziről hallottam, arra indultam.
- Jobb... 2...3... forgás... fent a kezed! Feljebb Tae!
Megálltam az ajtóban, megvártam a szám végét.
- Sziasztok!- köszöntem rájuk.
- Szia noona!- jött oda azonnal Jin. A többiek is követték.- Mit sikerült intézned?
- Találtam egy ingatlanügynököt. Ma elküldi a hirdetéstervezetet. Ha rábólintasz, akkor szólok neki, hogy mehet. Megkértem arra is, hogy küldjön tájékoztatót az üzlethelyiségekről is, amik most a kínálatukban vannak. Elküldheted majd a bátyádnak.
- Ú, köszönöm szépen.- hálálkodott.
- Nincs mit. Nagyon kedves lány. Jó megérzésem van vele kapcsolatban.
- Lány?- kérdezte.
- Igen. Talán probléma?- vontam fel a szemöldököm.
- Nem, nem.- szabadkozott azonnal.
- Tudom, hogy ezt a szakmát is a férfiak uralják általában, de a recepciós lány az ügynökségen őt hívta, amikor előadtam mi járatban vagyok. Gondolom úgy vélte, mivel külföldi vagyok, így engem nem zavar.
- Engem se, félre ne értsd! Csak meglepődtem. Intézd, ahogy és akivel akarod. Ha azt mondod jó lesz, akkor ennyi.- mondta komolyan.
- Jó lesz. Lelkiismeretes és elszánt.- biccentettem.- Hol van Jiminie?
- A szomszédban Sungdeuk-ah-val.- mondta Hobi.
- Köszi. Megyek megnézem.- mosolyogtam. Benyitottam halkan. Jiminie épp a közepén volt a számnak. Sungdeuk-ah instruálta közben.
- Nagyobb ívben a lábad... és lassabban... oké így...
Azt hittem, hogy észre se vettek, de ahogy véget ért, Jiminie már futott is oda hozzám. Sungdeuk-ah csak vigyorogva csóválta a fejét rajta.
- Szia, jagi!- nyomott egy puszit a számra.- Ez az a szoknya...- sóhajtotta a fülembe, ahogy magához húzott. A fekete ceruzaszoknyát vettem fel, mint azon a szombaton, amikor elraboltam.
- Ühüm.- simultam hozzá.
- Ááá...- nyögött.- Remélem nem kötődsz nagyon a bugyidhoz.- harapta be az ajkát és éhesen méregetett.
- Nem.- ingattam a fejem vigyorogva.
- De most nem tarthatok szünetet. Ugye maradsz?- nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Persze, ha szabad. Maradhatok?- néztem Sungdeuk-ah-ra.
- Nekem oké.- bólintott.
- Mi is nézhetjük?- hallottam az ajtóból Hobi-ya hangját.
- Gyertek!- intett nekik a koreográfus.
Mind elhelyezkedtünk, Jiminie még lopott egy csókot, aztán beállt. Ámulva néztem és hallgattam. Énekelt, mert a koreót a dalhoz kell igazítani, hogy ki tudja énekelni. Amikor véget ért, rámnézett és a legédesebb mosoly terült el az arcán. Azt hittem kirobban a szívem a mellkasomból. "Szeretlek" tátogta, de nem tudott odajönni, mert Sungdeuk-ah és Hobi már mellette voltak és a változtatásokat beszélték meg. "Én is szeretlek" tátogtam vissza neki. Megjelent Sejin-nim is, valamit meg akart beszélni Namjoon-ah-val.

Jimin POV

Oda akartam menni hozzá, de nem tudtam. Mindegy, minél hamarabb végzek, annál hamarabb... oké, Jimin, koncentrálj! Bejött a manager-ünk is. Beszélt valamit Namjoon-hyung-gal. Mi meg hárman ötleteltünk tovább.
- Mi a fene?- hallottam felhördülni a manager-t. Láttam, hogy a telefonját nézi és csóválja a fejét. Mi történt már megint? Remélem nem egy újabb fenyegetés.
- Mi történt, Sejin-nim?- kérdezte Namjoon-hyung.
- Megjött a szobafoglalásokról az email. De ez nem jó... nagyon nem jó...- kapta is a telefont, hogy felhívja a koncertszervezőket. Hallgattuk, ahogy egyeztet angolul.
- Okay, i waiting for your call. Bye! Ezt nem hiszem el.- sóhajtott Sejin.
- Mi történt?- érdeklődött Nam.
- Berlinben van egy kis gond. A szervezők lefoglalták a szobákat, de elfelejtették közölni, hogy egy emeleten legyenek. A szálloda meg azt mondta, hogy nem tud változtatni, mert... mit tudom én miért.-  fújtatott.
- Melyik szálloda?- kérdezte a barátnőm.
- A RADISSON.
- Ragaszkodnak hozzá?
- Én ugyan nem, a koncertszervezők vannak velük kapcsolatban.
- Akkor ajánlhatnék másikat?
- Ja, tényleg, te szállodában dolgoztál.
- Igen.- bólintott.- Telefonálok egyet, rendben?
- Csináld!
Már vette is elő a telefonját. Kikereste akit akart és hívta is. Köré sereglettünk.
- Guten morgen, Marieke! Ich bin Lilla aus Budapest...
És csak beszélt és beszélt. Ámulva hallgattam, igaz egy szót sem értettem.
- Augenblick, frage ich... hanyadik emeletet szeretnék?- kérdezte Sejin-nim-et.
- Én... nem is tudom.- vakarta az állát.
Valamit kérdezett a vonalban levőtől.
- A szemben lévő épület 5 emeletes. Akkor a 7. emelet jó lesz?- nézett a manager-ünkre.
- Igen, gondolom.- bólintott.
- Mi a koncertszervező email címe?
Sejin-nim megadta. Végighallgattuk, ahogy elköszön, aztán lerakta.
- Mindjárt elküldi az ajánlatot a szervezőknek. Van mélygarázsuk, a közlekedés nem lesz probléma. Kértem extra biztonságiakat is kisegíteni, ha szükséges. A lift kártyás, szóval illetéktelenek nem tudnak feljutni. 30 szoba van az emeleten. Az egyikben berendeznek egy fitness termet, így nem kell lemennetek. Két ember fogja takarítani az összes szobát és felvinni a szobaszervízt, hogy egyszerűbb legyen ellenőrizni, hogy ne tűnjön el semmi és ne fényképezzenek. Ja, a konyhafőnök meg addig megtanul pár koreai fogást, hogy ne sírjatok.- dőlt hátra elégedetten.- Ó, még valami. Ha jó az ajánlat és elfogadják, akkor még ne mondják le a másikat. Hagy terjedjen a hír, hogy ott szállnak meg. Marieke-ék nagyon diszkrétek, tőlük nem fog kijutni semmi.
- Jagi...- megfogtam a kezét és felhúztam.- Ezt hogy... hihetetlen vagy.- öleltem meg mosolyogva.
- Szerelmem, ez volt a munkám. És jó voltam benne, ha lehetek ennyire szerénytelen.- adott egy puszit az arcomra.
- Nem mi vagyunk az elsők, igaz? Hírességek, úgy értem.- nézett rá Namjoon-hyung.
- Nem.- vonta meg a vállát.
- Kiket ismersz?- csillant fel Jungkook szeme.
- Az ismerem őket túlzás. Megszálltak nálunk, de többet nem mondhatok.
- Mondj neki legalább egyet, különben becsavarodik.- jegyezte meg Suga-hyung. Elvigyorodott.
- VASEMBER.
- Te... ismered...- nyelt egyet Jungkookie. Igazából mindannyian.
- Igen, mondhatjuk. Nagyon normális és udvarias. És a felesége is nagyon kedves.
Megszólalt Sejin-nim telefonja. Csendben maradtunk, amíg tárgyalt.
- Jó, akkor ez elrendeződött. Az ajánlat jó, sőt jobb, mint az eredeti volt. Köszönöm a segítséget.- mosolygott a barátnőmre.
- Igazán nincs mit. Egész Európában vannak ismerőseim a szállodákban. Ha kell, akkor szóljanak.
Láttam, hogy Sejin-nim és Sungdeuk-ah összenéz és egyetértőleg bólint.
- Oké, ennyi izgalom elég volt mára. Holnap comeback. Menjetek haza pihenni!- tapsolt a manager-ünk. Mindenki ujjongott, én a füléhez hajoltam.
- Csak annyit mondj meg milyen színű?
- Fekete.- nyalta meg az ajkát.
- Uhmmm... menjünk haza!- nyögtem.