Szerelmem I.

42.rész

Jimin POV

A francos franc az egészbe! Miért hittem, hogy ez olyan jó ötlet? Ja, majd csak úgy elfelejtem. Semmi kedvem most senkihez. Taetae meg is kérdezte egy félóra után, hogy minek szerveztem, ha láthatóan nem vagyok olyan hangulatban. Ő a legjobb barátom. El kéne mondanom neki. De nem ma. Ma csak inni akarok. Jungkookkal lőttek egy selfie-t. Mondták, hogy mosolyogjak, hát magamra erőltettem egy mosolyt. A vakuk villództak az étterem ablakában. Persze, hogy 5 perc után híre ment, hogy itt vagyunk.
- Nézzétek mit küldött Jin-hyung!- görbült le Tae szája.
- De jó nekik!- görbült Jungkooké is.
Tae írt valamit vissza. Pár perc múlva jött is egy rövid videó. Kiosztott minket rendesen. Igaza volt. És igaza volt Tae- nek és Jk- nek is. Inkább egy nyugis este velük, mint ez a haccacáré. Azt hiszem részeg vagyok, ha már ezt is beismerem. Odajött Kim- nim.
- Srácok, azt hiszem elég ennyi mára. 10 perc és megyünk.
Bólintottunk. Elköszöntünk a többiektől és a testőrök gyűrűjében eljutottunk az autóig. Tae a hazaúton írogatott valakivel, de nem érdekelt. Otthon kiraktak a testőrök és mentünk aludni. Forgott velem a világ, de fel tudtam menni egyedül.  Felfelé mondta Taetae, hogy Suga-hyunggal írogatott. Majd jönnek, még el vannak. Biztos jobb estéjük van, mint nekünk volt. Jó éjt kívántam és bementem a szobámba. Levettem a farmert meg a zoknit és átváltottam az alvós pólómra. Szinte azonnal elnyomott az álom, de ez rémálom volt. Hideg volt és sötét. A kezeim kutattak valami illetve valaki után, de nem találták. Zihálva ébredtem. Kiszáradt a szám. Mennyi az idő? Éjfél. Nem aludtam sokat. Kell valami innivaló.  Lementem a konyhába és kivettem egy vizet. Nagyot kortyoltam. Elnéztem az ajtó felé. Alszik már? Biztosan. Mi lenne ha egy percre...nem. Nem lehet. Mégis arra indultam. Halkan kinyitottam az ajtót. Félhomály volt és zenét hallottam. Fent lenne? Közelebb léptem. Nem, csak elaludt filmnézés közben. Elvettem a telefont és kinyomtam. Mosolygott álmában. Csak 5 perc. Bebújtam a takaró alá. Megsimogattam az arcát. Megmozdult. Azt hittem felébredt, de nem. Csak odabújt hozzám. Jó meleg volt. Nem olyan hideg, mint az ágyam. Csak 5 perc. Aztán elaludtam.

Lilla POV

Lezuhanyoztam és lefeküdtem, de még nem tudtam elaludni. Kerestem egy filmet és elindítottam. Aztán lassan elnyomott az álom. Egy virágos kertben voltam. A nap szépen sütött és meleg volt.Volt ott egy különösen szép kék virág. Lehajoltam, hogy megszagoljam. Ismerős volt az illata. És mintha lélegzett volna. Hmmm.
Fél 7- kor megszólalt az ébresztő. Lenyomtam. Várjunk csak. Valaki van az ágyamban. Egy kar volt a derekamon és egy láb az enyémen átvetve. Jimin. Mikor jött be? És miért? Óvatosan, hogy ne ébresszem fel, kiszálltam az ágyból. Szemügyre vettem. Gyönyörű arca kisimult, angyali. Nem csinálhatja ezt. Elég volt. Kimentem a fürdőbe és a reggeli rutin után, felöltözve kimentem. Leültem az ágy szélére és keltegetni kezdtem.
- Jimin-ah! Jó reggelt!
Átfordult a hátára.
- Jimin-ah! Kelj fel, légyszíves!
- Fent vagyok- szólt morcosan, csukott szemmel.- Miért vagy a szobámban?
Hogy mi van? Megbántottan néztem rá.
- Éppenséggel te vagy az én szobámban.
- Mi?- nyitotta ki a szemét és nézett körbe.- Ó, basszus!- fogta meg a fejét és túrt a hajába.
- Igen. Ó, basszus! Menj fel, mielőtt valaki meglát!- álltam fel az ágyról. Tudom, hogy még nem volt magánál, de akkor is fájt. Elfutotta a könny a szemem.
- Várj!- kapott a kezem után.- Ne haragudj! Nem úgy gondoltam. Csak másnapos vagyok. Tegnap sokat ittam. Szétszakad a fejem. Ne haragudj!- kérlelt.
- Jó, hagyjuk. Menj fel a szobádba, még van egy kis időd pihenni. Én mentem kávézni.- kihúztam a kezem a kezéből és kimentem.

Jimin POV

A francba! Nem így akartam. Láttam a könnyeket a szemében. Megbántottam. De hátha így könnyebb lesz neki. Elfelejteni, továbblépni. Találni valakit, aki megadhatja azt amit megérdemel. A francba!

Lilla POV

Jó, nem volt magánál. Lehet tényleg nem emlékezett, hogy került a szobámba. Legalább bocsánatot kért. Az is valami. De mi a fene ütött belé? Tegnap reggel...a szemem a pultra tévedt kávézás közben. Oda ahol megkért, hogy csókoljam meg. Már attól melegem lett, hogy rágondoltam. De aztán olyan fura lett. Mintha nem akarná többé. Elszorult a szívem. De most dolgom van. Reggelit előkészíteni aztán felverni a srácokat. Miközben forgolódtam eszembe jutott az álmom. A kert. A kék virág. Honnan olyan ismerős? Felkopogtam mindenkit és visszasiettem a konyhába. Lassan mindegyikük lejött kómásan. Nem nagyon beszélgettünk. Jimin is lejött, bűntudat volt az arcán. És elég zöldnek is látszott. Á, a másnaposság. Töltöttem teát neki és készítettem egy tányérra pirítóst meg aszpirint.
- Aszpirin a fejedre, piritós a gyomrodra. És tessék- raktam elé a teát- ne igyál kávét, amíg fáj a fejed. Nem tesz jót.- tudom, tudom. Hülye vagyok. Mert még egy mosolyt is megeresztettem.
- Köszönöm.- mondta halkan, de ő is mosolygott.
- Honnan tudod, hogy fáj a feje?- kérdezte Suga kiváncsian.
- Boszorkány vagyok, a varázsgömböm mutatta.- ütöttem el tréfásan. Nem mondhatom el, hogy mi volt reggel. Hogy mellette ébredtem.
- Most komolyan.
- Nem látod milyen zöld az arca?- kis kotnyeles Jk. Isten áldja!- Biztos másnapos. Mondjuk nem is csodálom azok után amennyit ivott tegnap este.- bökte oldalba Jimint. Őt meg Tae. Ezen elkezdtek marakodni, de nem fajultak el dolgok, csak jó elterelés volt.
Amikor elcsendesedtek Hobihoz fordultam.
- Ha már a tegnapról esett szó, napsugaram, nem akartam este Seoyun-ah előtt mondani, de mi ez az agyrém amivel fárasztod? Hmmm? Hogy nem tudod moziba vinni meg étterembe? Hmmm?
Szólásra nyílt a szája, de leintettem.
- Költői kérdés volt. Bele se kezdj. Komolyan az minden vágyad, hogy 200 emberrel üljetek egy teremben, akik csörögnek, zörögnek, beszélnek? Ahelyett, hogy kettesben összebújva, nyugiban megnézzetek egy filmet, ahol senki sem zavar? Tényleg? Mert ha ezt szeretnéd, akkor gyertek le a nappaliba, én mellétek ülök meg a srácok is és egy zacskóval annyit zörgök, hogy egy hangot se fogtok hallani a filmből. Aztán majd rájössz. És ez az étterem mánia! Ez a 21. század. Bármit meg lehet rendelni bárhonnan. Házhoz hozzák, csak szervezés és pénz kérdése az egész. Abból pedig nincs hiány, szerencsére. Vagy főzzetek együtt. Tisztában van vele, hogy ki vagy és ez mivel jár. Könyörgöm, nem arra van szüksége, hogy villogjatok valami puccos étteremben. Hanem hogy azt a kevés időt, amit ki tudsz szorítani, azt együtt töltsétek. Na, ne törj le!- mentem oda hozzá, mert láttam, hogy megszeppent.- Az a baj, hogy te csak arra figyelsz, hogy mit nem lehet. Arra kéne, hogy mit lehet.- megsimogattam az arcát.-  Ha ki akartok mozdulni, arra is vannak ötleteim. Ja, még valami: beszélned kéne Bang PD- vel. Egyetértesz?- fordultam Namjoonhoz.
- Igen. Mindenképp.- bólogatott.
- De hát miért?- értetlenkedett Jungkook.
- Hogy ne érje váratlanul.  Ha bukta van és csak akkor jön rá, akkor haragudni fog. Annyit meg nem ér az egész. Viszont, ha tud róla, akkor felkészülhet és segíthet. Ráadásul akkor legalább a cégnél nem kéne bújkálniuk. Ez is adna egy kis mozgásteret.- magyarázta neki.
- Pontosan- bólogattam én is.- Én nem ismerem annyira, mint ti, de az már számomra is nyilvánvaló, hogy szeret benneteket. Fájna neki, ha nem bíznátok benne. Szóval beszéld meg Seoyun-ah-val, hogy mi legyen, mert ez rá is tartozik, aztán tedd amit tenned kell!- adtam egy anyai puszit Hobi fejtetőjére. Jiminhez fordultam.- Hogy van a fejed?
- Jobban, köszönöm.- felelte. Mintha zavarban lenne vagy tudom is én.
- Jó. A világbékére is vannak ötleteim, csak szólok.- néztem körbe nevetve. Ők is nevettek. Megszólalt a telefonom. Odamentem és felvettem. A kórház volt. Vajon miért hívnak? Kimentem a nappaliba, hogy ne zavarjuk egymást a fiúkkal.