Szerelmem I.

105.rész(+18)

Lilla POV

Fél 8-kor megszólalt az ébresztő. Kióvatoskodtam magam mellőle, hogy ne ébresszem fel és gyorsan elrendeztem magam. Felhúztam egy leggingst és a frissen beszerzett CHIMMY kapucnis felsőmet, elvégre Sárga-nap van. Jiminie-nek is vettem egyet. A konyhába mentem és elkészítettem a reggelit. Choi-nak is vittem.
- Jó reggelt!- köszöntöttem, amikor kinyitotta az ajtót.- Hogy telt az éjszaka?
- Aludtam, mint a bunda. Nagyon finom volt a vacsora. Köszönöm szépen.- mosolygott.
- Örülök, hogy ízlett. Remélem ez is fog. Felkeltem Jiminie-t, mi is megreggelizünk, aztán elmegyünk sétálni.
- Rendben. Annyi, hogy arra gondoltam, hogy negyed órával hamarabb induljunk. Biztonságosabb.
- Semmi akadálya. 11:45-re útra készen leszünk. Jó étvágyat!
- Köszönöm.
Otthagytam és visszasiettem a nagy házba. Felkaptam a tálcát és a hálószobába mentem.
- Jiminie, szerelmem, jó reggelt!- simogattam az arcát, miután leültem mellé.
- Jó reggelt! Hol a puszim?- adtam neki vagy tizet, de még mindig csukva tartotta a szemét.- Miért vagy felöltözve?- méltatlankodott amikor megfogta a vállam, hogy megcsókoljon.
- Nyisd ki a szemed és meglátod!- adtam neki egy eszkimópuszit. Elvigyorodott, amikor meglátta.
- Sárga-nap van. Itt a tiéd is.- elvettem az éjjeliszekrényről és az ölébe raktam. Felült és felhúzta.
- Mindjárt jövök. A természet szólít.- adott egy puszit. Kivett egy alsónadrágot a táskájából és kiment. Pár perc múlva visszajött.
- Ágyba kapom a reggelit?- látta meg a tálcát az ágyon.
- Igen, szerelmem, úgyhogy bújj vissza gyorsan!- ütögettem meg a matracot. Beugrott mellém és rámhengeredett.
- Tényleg elkényeztetsz...- puszilgatott.- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged.- magamhoz szorítottam és a nyakába bújtam.- Nagyon-nagyon.
- Hogy aludtál?- kérdezte, amikor már elhelyezkedtünk törökülésben, a tálcával magunk előtt.
- Szuperül. És te?- kortyoltam a kávémba.
- Én is.- fogott egy croissant és egy nagyot harapott.
- Vittem reggelit Choi-nak is. Azt mondta, hogy 11:45-kor indulunk. Így biztonságosabb.
- Jó. Bújj csak ide... lövök egy képet.- húzott magához a vállamnál fogva.- Hagy irigykedjenek...- küldte el azonnal a csoportba. Csak mosolyogtam rajta. Puszizkodva ettünk tovább.
- Kiviszem, mindjárt jövök.- álltam fel az ágyról, amikor végeztünk.
- Rendben, addig felöltözök.- térdelt fel és elkapott egy csókra.
Kivittem a tálcát és visszafelé magamhoz vettem a rózsacsokrot amit vettem. Bedugtam a hátam mögé és bementem a szobába. Már felöltözött és az ő keze is a háta mögött volt.
- Jiminie... Jagiya...- szólaltunk meg egyszerre. Elnevettük magunkat. Odasétáltam elé.
- Egyszerre?- kérdeztem.
- Jó.- vigyorgott.
Előhúztuk a csokrokat. Gyönyörű vörösrózsacsokrot kaptam.
- Ez meseszép. Köszönöm.- adtam neki egy puszit.
- Az enyém is gyönyörű.- nézett csillogó szemekkel. Én egy vegyes csokrot választottam. Mindenféle színű rózsa volt benne, ami csak kapható.
- Tetszik? Tőled kaptam az ihletet. Az első csokorról pontosabban.
- Nagyon tetszik.- megfogta az állam és megcsókolt.- Van ám itt még más is. Boldog 10. napfordulót!
A kezembe nyomott egy kis dobozkát egy masnival átkötve. Annyira látszott, hogy izgul.- Remélem, hogy tetszik...- nézte, ahogy kibontom.- Ha nem, akkor...
- Ó, Jiminie, ez álomszép!- egy angyalszárnyat mintázó fülbevaló volt benne.- Köszönöm szépen!- öleltem át a nyakát és megcsókoltam.- Be is teszem.- raktam le a csokrot.- Segítesz?
- Persze.- vigyorgott és ő is lerakta az ő csokrát. Én beraktam a jobb fülembe, ő a balba.
- Milyen? Jól áll?- forgattam a fejem.
- Nagyon jól.- két kézbe fogta az arcom és mélyen megcsókolt. Megkapaszkodtam a derekában.- Az én gyönyörű angyalom.- mormogta az ajkamra.
- Szeretlek.- simítottam végig a hátán.
- Én is szeretlek, jagiya.
- Neked is van ám itt még valami.- léptem el mellőle.- Bár az én ajándékom nem ilyen szép.- vettem elő a dobozt.
- Jagiii... ne csináld...- forgatta a szemét.
- Jó. Nem csinálom. Tessék! Boldog napfordulót!- nyújtottam át a dobozt.

Jimin POV

Tetszett neki. Az én kis angyalom megkapta végre a szárnyait. Olyan piros volt, amikor szabadkozott. Nem értem miért. Biztos tetszeni fog az ajándékom. Hiszen tőle kapom. Amúgy is, ez a szöktetés már elég nagy ajándék volt. Majdnem egy teljes nap háborítatlanul, kettesben. Átvettem a dobozt.
- Köszönöm szépen.- mosolyogtam és leültem az ágyra. Bontogatni kezdtem a masnit és a papírt. Mi ez? Egy fotóalbum volt meg mindenféle fotópapír. És egy POLAROID fényképezőgép.
- Azt mondták a boltban, hogy ez a legmodernebb most. Mindent tud. Selfie, időzítő... stb. Tudom, hogy legtöbbször a telefonnal fotózol, de gondoltam...
- Ez szuper, jagiya. Köszönöm szépen!- húztam oda és nyomtam egy cuppanós puszit a szájára. Aztán kivettem a dobozból a gépet és együtt beüzemeltük. Lőttem pár képet magunkról, róla és a virágainkról. Meg akartam örökíteni, hiszen ez az első Rózsa-napom vele. Be is raktam az albumba a fotókat.
- Menjünk!- fogtam kézen utána. A nappaliban felkapta a pokrócot és a vizespalackokat és kimentünk. Gyönyörű idő volt. Napos és szélcsendes. Már nyíltak a vadvirágok is. Találtunk egy kis tisztást.
- Itt jó lesz?- kérdezte.
- Tökéletes.- mosolyogtam szélesen. Leterítettük a pokrócot és elheveredtünk a hátunkra. Beszélgettünk, hallgattunk, csókolóztunk, néztük a felhőket.- Ezt minden nap el tudnám viselni.- sóhajtottam. Lefotóztam fölöttünk az eget.
- Én is.- suttogta, felém fordult és megpuszilta a vállam. Én is az oldalamra fordultam.
- Szeretlek.- simogattam meg az arcát. A szeme fényesebben csillogott, mint a gyémánt a fülében.
- Én is szeretlek, Jiminie.- lágyan megcsókolt. Ráérősen csókoltam. Még van egy kis időnk, gondoltam. Bedugtam a kezem a pulcsija alá és cirógatni kezdtem. Éreztem, ahogy elmosolyodik. Az ő keze is kalandozni kezdett.
- Ugye azt mondtad, hogy van kerítés?- kérdeztem, amikor már a nyakát csókoltam.
- Igen.- túrt a hajamba.
- Jó.- feltérdeltem és lehúztam róla a leggingst és a bugyit egyszerre. Megnyalta az ajkát, amikor magamról is letoltam mindent alulról.- A pulcsi marad, mert nem akarom, hogy megfázz.- befeküdtem a lába közé.- Alulról melegen tartalak. Becsszó.- felnevetett és átkulcsolt a lábaival.
- Egy igazi úriember vagy.- két kézbe fogta a fejem és megcsókolt. Simogattam ahol értem. Ő is engem. Bebújtam a pulóvere alá. Muszáj volt. Imádom a melleit. Először vihogott, de aztán már csak nyögdécselt és elfúló hangon dícsért.
- Ó, basszus... ez isteni... imádom a szád...
A hasamon éreztem milyen forró és nedves az öle. Lassan lecsókoltam magam a puncijáig. Megveszek az ízéért. Nyalogattam, csókoltam, haraptam. Beletúrt a hajamba és kicsit eltolt magától. Engem nézett sötét szemekkel, felkönyökölve. Kérdőn néztem rá.
- Dugj meg!- mondta egyenesen. Kicsit elpirult, de nem nézett félre.- A farkadat akarom.- elfúlt a hangja a vágytól. Imádom, amikor ilyen. Egyszerre ártatlan és mocskos. Mégegyszer végignyaltam, közben végig a szemébe néztem. Elakadt a lélegzete, amikor fölétámaszkodtam és a makkom rögtön a bejáratánál volt, de nem hatoltam be. Még nem.
- Szóval ezt szeretnéd? Hmmm?- kicsit megbillentettem a medencém.
- Igen...- végighúzta a körmeit a derekamon. Nehezen fogtam vissza magam, mert rohadt csábító volt a gondolat, hogy elmerüljek benne, de mozdulatlan maradtam.- Naaa...- bigyesztette a száját.
- Kérd szépen, mint egy jó kislány...- húztam az agyát. Megvillant a szeme. Ó, minden lesz csak nem jó kislány...
- Kérlek...- kezdte csókolgatni az állam.- Hatolj belém... érezni akarlak... érezni, ahogy szétfeszítesz... újra és újra... dugj meg... olyan vastag a farkad... hmmm... és kemény... dugj meg... kérlek...- súgta a fülembe. Nem bírtam tovább. Tövig hatoltam belé. Hátravetette a fejét és felsikoltott.- Igen... ez az... ó, bassza meg... annyira szeretlek...- hörgött. Lehúzta a fejem és nyálasan megcsókolt. Teljesen bevadított. Forró volt a szája, még forróbb a puncija. Minden lökésnél felemelte a csípőjét és nyögött a számba.
- Jagi... ne...- nyöszörögtem.- Bassza meg...- ő is közel volt. Éreztem, ahogy a hüvelye lüktet körülöttem és már az én combom is nedves volt tőle. De már vészesen közel jártam és szerettem volna neki örömet okozni magam előtt.
- Mindjárt... igen... csak még... Jiminiee...- elélvezett. Egy utolsót löktem és elélveztem én is. A nyakába ejtettem a fejem és próbáltam lélegzethez jutni. Ő is.
- Szeretlek.- emeltem fel a fejem végül és nyomtam egy puha puszit az ajkaira. Elmerengve néztem az arcát. Gyönyörű. Kócos, kipirult és az enyém.- Köszönöm.- még egy puszi. Imádom az ajkait.
- Jiminie? Mit köszönsz?- kérdezte meghökkenve.
- Hogy vagy nekem. Hogy... mindent.- csuklott el a hangom. Napestig sorolhatnám, hogy mit. Hogy szeret, gondoskodik rólam, törődik velem, kényeztet... egyszóval mindent.
- Szeretlek. Nagyon-nagyon.- simogatta ki a nedves tincseket a homlokomból.- Én vagyok a legboldogabb lány ezen a világon.- megfogta az arcom és megcsókolt.- És én is köszönöm, hogy vagy nekem.- puszilgatott összevissza mosolyogva.- Hideg a feneked.- paskolta meg.- Fel kéne öltöznünk.
- Igen, azt hiszem.- simogattam meg az arcát.- Mibe fogunk megtörölközni?- térdeltem fel és néztem körbe tanácstalanul. A zsebébe nyúlt és kivett egy csomag papírzsebkendőt.
- Tessék, szerelmem!- nyújtotta felém.
- Te mindenre gondolsz?- elvettem nevetve és kinyitottam.
- Inkább remélek...- kuncogott. Kivettem kettőt és letöröltem amennyire tudtam. Aztán magamat is. Felöltöztünk. Megnézte a telefonját.
- 11 óra. Vissza kéne mennünk a házhoz.- húzta kicsit a száját. Én se akarok menni.
- Menjünk.- sóhajtottam. Kiráztuk a pokrócot, összehajtottuk és egymásba karolva visszabandukoltunk. A teraszon Choi toporgott. Az arca nem ígért sok jót.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Kaptál egy halálos fenyegetést.