Szerelmem I.

193.rész

Jimin POV

Csináljam úgy, hogy jó legyen? Gondolkodnom kell. Felhívtam Tae-t.
- Nem tudnál te is elszabadulni?
- Mindjárt visszahívlak.
Én közben hívtam Minho-ya-t, hogy kéne a különterem. Azt mondta előkészíti. Szuper. Tae is visszahívott, hogy elengedték. Mondtam, hogy jöjjön a kávézóhoz.

Taehyung POV

Talán... talán végre megnyílik. Végre elmondja miért. Már a kávézónál voltam majdnem, amikor Tzuyu-ya írt. Bocsánatot kért a tegnapiért. Ne haragudj... bocsáss meg... blablabla. Kérdezte mit csinálok. Megírtam neki nagyvonalakban.

Jimin POV

Megjött Tae, bementünk.
- Szia, Minho-ya!- köszöntöttük.
- Sziasztok!- viszonozta, aztán benézett a hátunk mögé.- Lilla-ya nem jött?- kérdezte kicsit csalódottan. A pasijai. Megint. Szóval ő még nem tudja.
- Ma nem. Dolga... dolga van.- ingattam a fejem.
- Á, oké. Csak, mert kipróbáltam azt a receptet, amit adott. A limonádé-blondie-t. Raktam is be belőle.
- Köszönjük.
Bementünk és leültünk. Choi és Han kint telepedett le.
- Nos, mizu?
- Mondd csak, hogy lehettem ekkora fasz?- néztem rá komolyan.
- Hát, Jimin-sii...
Hosszan beszélgettünk. Sok kérdést tett fel és én őszintén válaszoltam mindegyikre. Elmondtam neki mindent. A baba-dolgot is. Hogy most már tudom, hogy miért volt féltékeny, de akkor idegesített, hogy babysitter-eket akasztottak a nyakamba. És tudom, hogy akkor azt válaszoltam, hogy nem tudom, de most már tudom, hogy nem akartam, hogy megcsókoljon. Csak... csak hülye voltam.
- Ha láttad volna akkor a tekintetét...- sóhajtottam.
- A mostanit látom. Hiányzol neki. Szeret.
- Csinált... csinált nekem olyan gyógyitalt.
- Láttam a kezedben a palackot.- mosolygott.
- Gondolod... gondolod, hogy megbocsátana?
- Jimin-ssi, üvöltöztetek is már nem egyszer egymással és kibékültetek. Kérj bocsánatot! Aztán meglátod.
- És ha nem...
- Akkor kérdd újra meg újra, amíg meg nem teszi. Mondd el, amit most nekem. Csak csináld végre, ha tényleg akarod.
- Már hogyne akarnám!
- Akkor menjünk!- állt fel.
- Köszönöm.- felálltam én is és megöleltem. Aztán felöltöztünk és kimentünk.
- A többiek már hazamentek.- közölte Choi.
- Oké, akkor menjünk mi is!- mosolyogtam. Ha kell, akkor térden állva fogok könyörögni, de ráveszem, hogy megbocsásson. Amikor kiléptünk a kávézóból, kiabálást hallottunk.
- Oppaaa!
Odakaptuk a fejünket, csak nem sasaeng-ek?
Rosszabb. Tzuyu-ya... és Dahyun-ah. Basszák meg...
Taehyungie vetett rám egy rémült pillantást.
- Nem én hívtam őket.
- Tudom.
- Lerázom.
- Köszi. Addig... addig elmegyek virágot venni.- jutott eszembe, hogy itt van egy virágbolt pár méterre.
- Jó.
Sarkon fordultam és elmentem.

Taehyung POV

- Hát ti? Nem emlékszem, hogy hívtalak volna.- biggyesztettem a szám.
- Oppaaaa... meg akartalak lepni. Meglepetés!- cukiskodott. Fúúú...
- Nem szeretem az ilyen meglepetéseket.- láttam, hogy Lee is helytelenítően rázza a fejét.- Főleg nem a nyílt utcán.
- Oppa, miért vagy ilyen? Nem örülsz nekem?- ha nem lettem volna mérges, elnevettem volna magam a fancsali arckifejezésén. De pipa vagyok.
- Most éppen nem.- köptem a szavakat.
Lerázta magáról a megjegyzésemet.
- Hová mentek? Mehetünk mi is?- nézett rám várakozón.
- Nem. Épp haza indultunk. Majd hívlak!
- Oppaaa...- rinyált. Fúúú...
- Nem alkalmas most, nem érted? Dolgunk van.- láttam, hogy Jimin-ssi kijön a virágostól egy hatalmas virágcsokorral. Elmosolyodtam.- Majd hívlak! Sziasztok!- siettem a legjobb barátomhoz.

Tzuyu POV

- Szép volt az a csokor.- jegyezte meg Dahyun-ssi.
- Ja.- húztam a szám. De az oppa-m nem mondta, hogy kibékültek volna. Akkor miért... biztos ezzel akar bocsánatot kérni, visszaszerezni. Basszus...- Várj, lefotóztad?- vettem észre a kezében a telefont.
- Igen.- bólogatott, de még mindig a kijelzőt nézte.
- Van egy ötletem. Gyere!