Szerelmem I.

195.rész(+18)

Lilla POV

Annyira kívánom... felnyögött, amikor végighúztam a körmeim a hátán. Nem erősen, csak hogy érezze. És hogy egy kis nyoma azért maradjon. Az enyém. Meg akartam jelölni. Nem zavarta, sőt... Éreztem, hogy ő is beindult. Szinte leszaggatta rólam a ruhákat. Letoltam a derekáról a nadrágot, hogy kiszabaduljon a farka. Gyönyörű...
- Akarlak... most.- fogtam rá újra.- Tégy a magadévá!
Csak morrant egy nagyot és felrakott a mosdószekrényre. Lerázta a nadrágot magáról és félrerúgta. Megremegtem, amikor puncimhoz érintette a makkját. És már bennem is volt. Tövig merült... basszus, ez isteni... és még istenibb lett, amikor mozogni kezdett.
- Hmmm... ez az... bassza meg...- hörögtem. Vad volt és szinte már állatias, de erre volt szükségem. Elszívtuk egymás elöl a levegőt, annyira hevesen csókolóztunk.- Sze...szeretlek...- sikoltottam a szájába, amikor elélveztem. Még kettőt lökött és követett. A csípőmön ott lesz a kéznyoma, ez tuti, olyan erővel szorította. Éreztem, ahogy lüktet bennem.
- Szeretlek.- emelte fel a fejét a nyakamból. Elmerültem a szép szemeiben és a kielégült mosolyában. Adtam neki egy lágy csókot, aztán elvigyorodtam.
- Jiminie, te tényleg elhoztad az ágyneműt a lakásból?

Jimin POV

Igen, el. Hiányzott az illata. Áthúzta lent az ágyat, amikor... amikor elköltözött. De azt is felhoztam azért... még akkor. Aztán, amikor annak kiment az illata, eszembe jutott, hogy a lakásban aludt két éjszaka... és igen, elmentem érte. Kellett, hogy vigasztaljon, megnyugtasson. Lesegítettem a szekrényről és beálltunk a zuhany alá. Lemosdattuk egymást. Édesen mosolygott, miközben ügyködtünk, de aztán elkomolyodott.
- Sajnálom, hogy elrohantam... én csak... szóval teljesen letörtem, amikor megláttam a virágot. Olyan volt, mint amikor megkérdeztél engem és... nem forgott az agyam.
- Tudom, angyalkám. Én meg azt sajnálom, hogy totojáztam. Már akkor... már akkor utánad kellett volna rohannom és könyörögni, hogy bocsáss meg.- két kézbe fogtam az arcát.- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged.

Lilla POV

Másodjára lassan szeretkeztünk, lágyan, szerelmesen. Utána összebújtunk a takarók alatt, meztelenül.
- Keresett? Dahyun-ah?- kérdeztem halkan. Tudni akartam.
- Igen, próbált legalábbis. De mivel privát a fiókom, így csak az engedélykérését láttam. Elutasítottam. Nem érdekel, mit akar mondani. Tzuyu-ya is csak azért volt az ismerősöm és tudott megjelölni abban a hülye story-ban, mert Tae barátnője volt. Őt is letiltottam. Megmutatom a telefonom, ha...
- Nem kell. Hiszek neked. Liza nem keresett?
- Én hívtam fel. Hátha oda mentél... érted.
- És mit szólt?
- Nem örült, az tuti. Namjoon-hyung elmagyarázta neki, hogy mi történt, de biztos nem én vagyok most a szíve csücske. Tudtam, hogy ez lesz, de akkor is meg kellett próbálnom.
- Majd beszélek vele.
- Nem akarsz neki üzenni? Biztos aggódik. Tessék!- adta a kezembe a telefonját.
- Köszönöm.
Gyorsan írtam neki, hogy egyben vagyok és hogy ahogy lesz telefonom, felhívom. Válaszolt. Azt, hogy örül, de ki fogja tekerni a nyakam. Visszaraktam a telefont az éjjeli szekrényre.
- Köszönöm, szerelmem.- bújtam hozzá.
- Nincs mit. Szeretlek. Nagyon-nagyon.- súgta a hajamra.
- Én is szeretlek téged. Nagyon-nagyon.
Álomba sustorogtuk magunkat. Körbevett és bekebelezett. Újra egy kupac kéz és láb voltunk.

Jimin POV

- Jó reggelt, szerelmem!- puszilgatott. Tényleg itt van? Ugye nem álom? Kinyitottam a szemem.
- Jó reggelt!- mosolyogtam megnyugodva. Végre valóra vált az álmom.
- Hogy aludtál?- simogatta meg az arcom.
- Nagyon jól. Miért vagy felöltözve?- biggyesztettem a szám, de azért örültem. A CHIMMY-s pulcsi volt rajta ugyanis.
- Pót-Valentin-napot tartunk. És gondoltam nem örülnél, ha meztelenül készíteném el a reggelinket.- intetta megrakott tálca felé a komódon.
- Hát nem. Szóval pót-Valentin... oké.- felültem és a háttámlának dőltem.- Tudod, hogy itt a fiúkról szól a Valentin-nap, ugye?- döntöttem oldalra a fejem.
- Igen?- húzta fel a szemöldökét. Huncut angyalkám. A szeme elárulta. Tudta, hát persze, hogy tudta.
- Igen.- bólintottam.- A lányok édességet adnak a fiúnak, aki tetszik nekik.
- Édességet?- kuncogott.
- Igen. Olyat, amit tudnak, hogy szeret. Egy szép masnival átkötve.
Lekapta magáról a pulcsit. A derekán ott díszelgett egy nagy, piros masni.
- Ez a kedvencem. Honnan tudtad?- húztam magamhoz.
- Mintha említetted volna egyszer. Vagy kétszer. Talán háromszor is.- túrt bele a hajamba.- Megkóstolod most? Vagy inkább későbbre tartogatod?- kérdezte kéjesen.
- Szerinted?- döntöttem hátra és már rajta is voltam.
A kuncogását belefojtottam egy heves csókba. Fel akarom falni, most azonnal. Elvégre a türelmetlenségemről vagyok híres...