Szerelmem I.

159.rész

Lilla POV

Túl hamar eljött a reggel. Búcsúzni mindig nehéz. Jiminie agyon puszilgatta-ölelgette az anyukáját.
- Köszönünk szépen mindent.- mondtam az apósomnak.
- Nincs mit. Gyertek amilyen sűrűn csak tudtok. Jöhetsz ám egyedül is, amikor a fiam turnézik. Nem kell egyedül ülnöd abban a nagy házban.- mondta.
- Köszönöm a meghívást.- hajoltam meg.
- Vigyázzatok magatokra!- törölgette a szemét az anyukája.- És...- elfúlt a hangja.
- Enni is fogunk. Adj még egy puszit, aztán mennünk kell!- ölelte mégegyszer magához a szerelmem, de neki is sírós volt a hangja. Jungkook-ah is pityergett. Meghajoltunk, búcsút intettünk és becsekkoltunk.
- Tessék...- nyomtam a kezükbe egy-egy zsepit. Meg magamnak is egyet. A felszálláskor már jobban voltunk. Pittyent a telefonunk, egyszerre.
S:"Kérlek mondjátok, hogy van fotó vagy videó, amikor odaadtátok egymásnak a nyakláncokat!!!"
L:"Jó reggelt! Igen van. Meg is gyanúsítottalak benneteket, hogy elárultatok🙃"
Jiminie megosztotta a videót a csoportban, amit Jihyun-ah vett fel.
N:"Nem tennénk ilyet. Ez a sors keze volt."
S:"Megjegyezném, hogy én karláncot javasoltam. Jungkookie mondta a nyakláncot. És ő nem volt ott amikor megmutattad😎"
JK:"Igen, már elmondtam a kocsiban neki."
L:"Jól van, jól van. Nyugi. Tudom, ártatlanok vagytok, mint a ma született bárány.😅Milyen volt otthon?"
SJ:"Jó reggelt! Szuper. És nektek?"
J:"Szintén. Anya megcsináltatta a horoszkópunkat."
SJ:"És?"
L:"Készüljetek, mert sose múlnak el a mézeshetek🤣🤣🤣"
S:"Mi van?!?"
J:"Ahogy írta.😜"
J:"Taetae?"
S:"Épp a nyálát folyatja a vállamra😏"
L:"Hobi-ékról tud valaki valamit?"
H:"Jó reggelt"
H:"Minden oké. Most érünk a reptérre."
H:"Nekünk is megcsináltatták a horoszkópunkat."
SJ:"És? Miért ad mindenki csak félinfókat?!?"
H:"Minden klappol. Majd mi is megmutatjuk. Kb. 2 óra és otthon leszünk."
L:"Anyuci, kibírsz annyit? Vagy fotózzam be a miénket, hogy el tudd olvasni?😊"
SJ:"Kibírok. Namjoon-ah, ugye csak délre kell bemennünk?🙃"
N:"Igen. Hihetetlen, hogy ötödjére is megkérdezed, hyung😝"
SJ:"Jobb félni, mint megijedni.😝"
Még folytatódott az adok-kapok, néha alig bírtuk visszafojtani a röhögést.

Jimin POV

Leszálltunk és gond nélkül el is jutottunk az autóhoz. Mi értünk haza elsőnek.
- Megyek, kicsomagolok.- indult felfelé Jungkookie.
- Oké. Menjünk mi is?- kérdezte az angyalkám és adott egy puszit az arcomra.
- Ühüm.- végigsimítottam a hátán. Rögtön hozzám törleszkedett. Dorombolós kiscicám.- Csomagoljuk ki egymást a ruhákból!

Lilla POV

Még hogy nem gondolatolvasó...
Vihorászva, csókolózva végül eljutottunk a szobámba. Lehúzta rólam a felsőt és a melltartót.
- 1... 2... oké, megvannak!- fogott rá a melleimre. Kinevettem.- Angyalkám, ellenőriznem kellett. Már több, mint 24 órája nem láttam őket. És nem is fogtam. Hiányoztak. Szerintem én is nekik, igaz?- cirógatott és markolgatott.
- Igaz... hmmm...- sóhajtottam. Lehúztam a pólót róla. Én is nézelődni akarok. Meg tapizni. Érezni, ahogy megfeszül a kezem alatt vagy éppen libabőrös lesz. Ahogy én most. Hmmm. Végigsimítottam a karjain, fel a nyakáig.- Szeretlek.-mondta és megcsókoltam. Magához szorított. Imádom érezni a bőrét.
- Én is téged...- mormolta a csók közben.

Jimin POV

Kopogtak. És az ajtaján nincs zár.
- Nehogy be gyere! Most tényleg meztelenek vagyunk!- kiabáltam ki. Összegabalyodva feküdtünk egy mámorító szeretkezés után.
- Csak szólni akartam, hogy megjöttünk.- Taetae volt.
- Oké. 5 perc. Legyen inkább 10.- helyesbítettem. 5 perc nem elég. Még ölelni akarom, érezni. Hallani...
- Szeretlek.- édes volt a mosolya.
- Én is szeretlek, angyalkám.
10 perc múlva rendbetettük magunkat és felöltöztünk. Kint volt mindenki a nappaliban. Beszélgettek. Üdvözöltük őket és bekapcsolódtunk.
- Tessék!- nyomta Jin-hyung kezébe a borítékot a barátnőm. Olvasni kezdte, közben a többiek meséltek meg mi is.
- Mit vétettünk?!?- hördült fel Suga-hyung. Beleolvasott ő is.- Akár 20 év?!?
- Vagy örökké!- kacsintott rá az angyalkám. Elvigyorodtam. Sose fognak elmúlni a mézesheteink.
- Mutasd a tiéteket is!- mondta Hobi-hyung-nak Jin-hyung.
- Parancsolj!- adta oda neki.
- Aham... aham... nagyon jó.- futotta végig.
- Ugye?- ragyogott a napsugarunk.
Szívtuk még egymás vérét, megreggeliztünk, igaz elég későn, de hosszú nap lesz. FANSIGN  fellépéssel együtt. Egy minikoncert, pár számot adunk elő az ARMY-knak. Fél 12-kor meg is jöttek az autók értünk.
- Írj majd, hallod? Legalább amikor elindulsz.- csücsörítettem az angyalkámnak.
- Írok előtte is.- fogta meg az arcom.- Szeretlek.- adott egy csücsöri puszit.
- Én is téged.
Miután beszálltam az autóba, azonnal Namjoon-hyung-nak szegeztem a kérdést.
- Sikerült beszélned vele?
- Igen.- vigyorgott.- Azt mondta el tud jönni.
- Köszönöm. Köszönöm szépen.- borultam a nyakába.
- Mi van veletek?- rökönyödött meg Suga-hyung. A többiek is csak lestek.
- Elmondom, de aki elszólja magát... azt kinyírom. Tényleg.- szigorúan néztem rájuk.
- Oké, oké. Szóval mi van?
- A 100 napos fordulóról van szó. Kitaláltam, hogy mivel lepem meg. Meghívtam a húgát.
- Ó... ez tök jó, hyung!- rikkantott Jungkookie.
- Jól van, Jimin-ah. Ez tényleg tök jó.- somolygott Suga-hyung.
- Seoyun-ah, a kinyírás neked nem szól, de...- kaptam észbe. Őt azért nem fenyegethetem ilyennel.
- Nem fogom én se elmondani neki.- rázta a fejét mosolyogva.
- Köszi.
- Meg is vettem a jegyet.- közölte Namjoon-hyung.- 11.-én délután 4-kor érkezik. És 17.-én utazik vissza.
- Jó. Tényleg köszönöm szépen.- mosolyogtam hálásan.
- Nincs mit, szívesen tettem.
Ó, annyira fog örülni...

Lilla POV

Sose fogom megunni a fellépéseiket. Amikor felhangzik a FANCHANT... borzongató. A dedikáláson megpróbálták őket rávenni, hogy vegyék le a sapkákat, de nem jártak sikerrel. Még titok az új hajszínük. Aztán egyszercsak valaki kiszúrta Jiminie nyakláncát.
- Jiminie-oppa, az egy szerelmi zálog?
- Huh?- húzta össze a szemét.
- A nyaklánc. Ilyet kapott a nővérem tegnap a barátjától.
- Tényleg?- mosolygott.- Biztos örült. Szép, ugye? A kék a kedvenc színem.- próbált terelni, de nem járt sikerrel.
- Te kitől kaptad?
Ó, basszus...
- Ez... egy barátság-nyaklánc. Taehyungie-tól kapta.- Namjoon-ah kapcsolt leggyorsabban. Bár inkább azt kellett volna mondania, hogy Jiminie magának vette. Mindegy.
- Mi van beleírva? Mert a nővérem barátja beleíratta, hogy örökké szeretni fogja.
- Hogy örökké barátok lesznek.- szólt közbe Suga. Jó, oké. Talán elengedik...
- Neked is van, oppa?- kérdezte egy másik lány Taehyung-ah-t.
Azért ez már kicsit kezd pofátlan lenni. Szerintem.
- Igen, persze. Csak az öltözőben maradt. Noona!- kiabált ki oldalra. Már le is vettem és Seoyun-ah kezébe nyomtam, aki odavitte és Tae nyakába akasztotta. Jiminie elkapta a pillantásom. Sajnálkozás villant a szemében. Dobtam neki egy puszit. Ez van. Az akkor is az én nyakláncom. A szerelmemtől kaptam.
- Tessék, látjátok?- Tae és Jiminie összerakta a medálokat. Villogtak a vakuk. Mosolyogtak, pózoltak. FANSERVICE felsőfokon.
- Megvan mindenki?- kérdeztem Choi-t a végén.
Van egy sémájuk. Mindent rögzítenek videófelvételen. Ezekre a találkozókra ugye a tagságival lehet jegyet venni, ami névre szól és sorszámozott. Amikor valaki illetlen vagy rendbontást csinál, akkor az eset súlyosságától függően kap egy kis... hmmm, hátrányt. Nem tud regisztrálni egy darabig a találkozókra. A múltkori négy sasaeng, akik bejöttek a backstage-be, egy éves tiltást kaptak például. Kicsit visszásnak hangzik, tudom, de szükséges. Ha nem szűrnének, akkor egy alkalommal lehet, hogy nagyobb baj is történhetne.
- Igen.- bólintott.
Mielőtt azt gondolnátok, nem a kérdezősködők fognak tiltást kapni. Illetve az egyik azt hiszem mégis. Hanem azok akik felhördültek és azt kérdezgették, hogy akkor most mi lesz a JIKOOK-párral és villogott a szemük Tae-re. Vagy Jiminie-re. Meg sírtak, hogy szegény Jungkook-ah-t elhagyták. Átkozott ship-ek!

Jimin POV

- Azért... azért szar, hogy hazudnunk kell.- fésülgettem a haját este az ujjaimmal.
- Szarnak szar, az tuti.- sóhajtott.- Nem vagyok én se rajongója. De az igazsággal nem mennénk semmire. Sőt...
- Tudom, angyalkám. Tudom.- sóhajtottam én is.- Ha bármi bajod esne...
- Nem csak az én életem lenne veszélyben. Hanem a tiéd is. Az idol-életed és a fizikai is. És én se bocsájtanám meg magamnak.- megsimogatta az arcom.- Ráadásul én biztos, hogy extra gyűlöletet kapnék, mert nem vagyok koreai. Még csak ázsiai sem. Láttad miket írtak akkor is. Fehér szemét és társai. Kicsit hipokrita, ha engem kérdezel.
- Miért?
- Mert egy egész iparág épül a bőrfehérítésre. Sokan akarnak hófehérek lenni, közben meg gyűlölik a "fehér" embereket?!? Kicsit álságos. És elég rasszista.- húzta a száját.
- Hát igen.- cirógattam az arcát.
- És téged is elővennének miatta. Hogy teszel a hagyományra meg hogy Amerika megbolondított... hogy a koreai lányok nem elég jók már neked meg az összes hülyeség. Nem érdekelné őket, hogy bántanak téged. És mindezt bebújtatnák egy hazugság mögé, hogy szeretnek. De kérdem én: melyik a nagyobb hazugság? A miénk vagy az övék?
- Szeretlek. Nagyon-nagyon szeretlek.- a hátára fordítottam és megcsókoltam. Mindig lenyűgöz. El se hiszem, hogy az enyém. Csak az enyém.
- Én is téged, Jiminie. Nagyon-nagyon szeretlek.- nézett fel rám csillogó szemekkel.
- Annyira... olyan szívesen büszkélkednék veled.
- Én is veled. Nem Jimin-nel a BTS-ből. Hanem Park Jimin-nel. Aki szeret, gondoskodik rólam és kényeztet. Tökéletes pasi. Az én tökéletes szerelmem.
Újra meg kellett csókoljam. Beszippantanom, magamba olvasztanom. Fürödni a szerelmében.