Szerelmem I.

174.rész

Lilla POV

A klipp... atyaég! Vagyis nem csak az. Hanem Jiminie. Szemtelen... szégyentelen... szuperszexi.
- Na, hogy tetszett?- érdeklődött. Most már tiszta volt a szeme, semmi bizonytalanság. Csak szerelem és szenvedély.
- Hol az a szoba?- hajoltam közelebb, hogy más ne hallja.
- Gyere!- elvigyorodott és már húzott is magával.

Suga POV

- Megint meglógtak?- kérdezte Namjoon-ah.
- Szerinted?- biggyesztettem a szám.
- A két rossz gyerek, mi?- nevetett Liza. Gondolom az arckifejezésünkből levágta, miről van szó.
- Érdekes...- méláztam.
- Mi?
- A múltkor, amikor féltékeny volt, rákiabált.- grimaszoltam.- Most meg nem.
- De akkor Jimin is felemelte a hangját, ha jól tudom.
- Igen.- bólintott Namjoon-ah.
- Ez... hogy is mondjam... az egyensúlyról szól. Mint a hullámok a fizikában. Két magas hullám, egymással szemben...- rajzolta a kezével.- Megtörik egymást és a végeredmény egyenes lesz.
- Aham. És ha az egyik gödör és a másik hullám...- rajzoltam én is.- Az is egyenes lesz. Értem.
- Pontosan. Egyébként egy kis kiabálás még nem a világvége.- legyintett.- Én kifejezetten örülök, hogy rákiabált. Persze soha nem bántaná vagy alázná meg, de jó, hogy nem hagyta magát.- bólogatott.
- Mert az ex-ének hagyta, igaz?- húztam a szám.
- Igen. Egy darabig. Egy jó darabig.- sóhajtotta.
- De miért?- kérdeztem.
- Hát... nem mehetnénk valami privátabb helyre? Nem szívesen beszélnék erről itt.
- Erre!- intettem magam után és elindultam.
- Hyung, nem biztos, hogy noona örülni fog.- fogta meg a karom Namjoon-ah.
- Olyat biztos nem fog elmondani. Ha meg nem akarja, hogy beszélgessünk vele, akkor ne hagyja egyedül.- vontam meg a vállam.
- Mi a baj?- kérdezte Liza.
- Semmi baj. Csak egy kis morális véleménykülönbség.- mosolyogtam.- Gyere!
Nem kivallatni akarom, bármit is gondoljon Namjoon-ah. Ez szimpla kiváncsiság. Pár dolgot már amúgy is tudunk. Most majd kicsit többet.

Namjoon POV

Mentem velük én is. A többiek ott maradtak.
- Nos, szerinted miért hagyta magát?- kérdezte Suga-hyung.
Már a kamudormban voltunk, a nappaliban ültünk.
- Miattam.
Meghökkentünk a hyung-gal. Liza sóhajtott egy nagyot.
- Vagyis... de igen. Miattam. Pontosabban kettőnk miatt. Lilla addig mindig csak velem foglalkozott. Sokat beszélgettünk erről, miután szakítottak. Ugye örökbefogadott, rendezte az életünket... de már előtte is. Három év van közöttünk és még az iskolában... tudjátok, szekálták. Hogy kis taknyos vagyok, minek lóg velem... merthogy vitt magával mindenhová. Aztán azzal, hogy nem is vagyunk testvérek, mert nem hasonlítunk... ami, mint később kiderült, igaz...
- Noona lecsavarja a fejed, ha ilyeneket mondasz.- húztam fel a szemöldököm.
- Tudom.- elmosolyodott.- Senki sem kívánhat magának jobb testvért, mint amilyen ő.
- Na azért.- mosolyogtam már én is.
- De szekálták és ez a lényeg. Lassan lekoptak az úgynevezett barátok. Nem akartak egy pisissel lógni.- tette szét a kezét.- Elment egy elit gimnáziumba. Sajnos az osztálytársai elég sznobok voltak. Csupa gazdag gyerek. Nem nagyon értett velük szót. Nem volt közös pont. Így továbbra is velem lógott. Nekem lett pár barátom, illetve haverom, de nem voltak rám jó hatással.- pirosodott.- Elkezdtem lázadozni. Követelőzni. Anyagi dolgokra gondolok. Új cipő, új táska, új... minden.
- Mint egy átlagos kamasz.- jegyezte meg a hyung. Egyetértettem vele.
- Igen. De papáék már nyugdíjasok voltak, nem tellett mindenre. Így... így Lilla elment dolgozni, hogy nekem mindenem meglegyen.- a földet nézte. Szégyelli magát.- Meg is lett mindenem. Aztán ezek a barátok is elkezdtek követelőzni és... mindegy, kihasználtak. Úgy alakult, hogy véletlenül megláttam pár üzenetet. Összetörtem. Lilla pedig összekapart, végtelen türelemmel. Aztán meghaltak a nagyszüleink. És megint beáldozta magát.
Közbevágtam.
- Nem hiszem, hogy ő így gondolja.
- Tudom, hogy nem.- szégyenlősen mosolygott.- De akkor is így volt. Teljes munkaidőben dolgozott, csinálta a főiskolát levelezőn és gondoskodott rólam. Párszor elhívták randizni, de ahogy meghallották, hogy mi a helyzet... mondjuk úgy, hogy nem voltak vevők rá. Nem vette fel, legalábbis én nem úgy vettem észre. Belemélyedtem a programozásba. Találtam egy jó egyetemet, csak kicsit messze volt. De nagyon oda akartam menni. Lilla támogatott és bátorított. Eladta a házat, vett két lakást, kifizette a tandíjamat előre. Elrendezett mindent. Én meg élveztem, hogy az álmomnak élhetek. Ő meg ott maradt egyedül.- nyelt egy nagyot.- Aztán jött Márk. Örültem neki, hogy van valakije végre. Nem volt sok tapasztalata, de úgy tűnt... olyan volt, mint a mesében. Tudom, hogy naívul hangzik.- vonta meg a vállát.
- Szóval szerinted magányos volt és belekapaszkodott az első emberbe, aki figyelt rá.- nézett rá a hyung elgondolkodva.
- Igen, pontosan így.- bólintott Liza.
- Lehet, hogy ez volt a helyzet.- mondta a hyung komolyan.- De mind belefuthatunk zsákutcákba, ha úgy esik. Ez alól a nővéred sem kivétel. Az, hogy ilyen volt az első kapcsolata... szerencsétlenség, de nem tragédia. És legalább fizikailag nem bántotta. Várj...- intette le a tiltakozását.- A lelki bántalmazás ugyanolyan rossz, sőt... de pont amit meséltél, meg ahogy mi megismertük... szerintem ettől csak erősebb lett.
- Igen. Pont ezért mondtam, hogy örülök, hogy kiállt magáért. Hogy rákiabált Jimin-re. Mert tartja magát ahhoz, amit elhatározott. Meg annak is, hogy vannak barátai. Ti is meg a lányok is.
- És neked? Vannak barátaid? És pasid?- a hyung mindig belecsap a közepébe. Bár engem is érdekelt a válasz.
- Barátaim vannak. Pasim... nincs.- kicsit elpirult.
- Miért nincs?- kikívánkozott belőlem, nem tehetek róla.
- Ezzel a magassággal nem egyszerű, ezért. Engem nem zavarna, ha... de a fiúkat igen.- vonta meg a vállát.- Először azt mondják, hogy nem, de amikor mindenki bámul, akkor... nos, az elég zavaró.
- Mintha vízszintesben nem lenne mindegy.- vigyorgott Suga-hyung.
- Na, mintha Lillát hallanám...- csóválta a fejét.- De nem tölthetünk minden percet vízszintesben.- húzta fel a szemöldökét Liza.
- Miért nem? A nővéredéknek nagyon megy.- bökte oda a hyung faarccal, de aztán elnevette magát. Mi is.
- Hát... van benne valami.- kuncorászott még Liza, aztán elkomolyodott.- De azok után, amit az az anya...homorító mondott neki, amikor szakítottak, inkább legyenek így. Elmondta?
- Nem. Csak annyit, hogy megbántotta.- ráztam a fejem.- De lényegtelen. Nem a mi dolgunk és tuti, hogy egy nagy baromság.
- Az.- bólogatott.
- Hogy tetszett a klipp?- tereltem el a témát.
- Nagyon szuper!