Szerelmem I.

175.rész

Lilla POV

A taxis szerintem azt hitte, milliomosok vagyunk. Viccelődtem is Lizával, amikor hazaértünk, hogy biztos azt hitte, hogy valami szupermodell Amerikából, aki vásárlási-lázban szenved.
- Ha amerikai lennék, nem itt vennék APPLE-termékeket.- grimaszolt.- Egy csomó minden nem volt a boltban.
- Jogos.
Amíg hazaértek, Lizával beállítottuk az enyémet. Kiokosított mindenben és letöltött egy csomó segédprogramot. Utánanéztünk az egyetemnek is. Egyszerű a jelentkezés, csak egy kérdőívet kell kitölteni. Minden online, az előadásokat le lehet tölteni, miután befizette az ember a tandíjat. A vizsgák is online folynak le és ami a legjobb: az ember saját maga szabályozhatja, hogy mikor. Csak el kell küldeni a dolgozatot.
- Ez szuper!- lelkendeztem.
Aztán hazajöttek. Beleugrottam Jiminie nyakába, összevissza puszilgattam és közben elújságoltam, mit ügyködtünk.
- Jól hangzik.- mosolygott szélesen, amikor már úgy ahogy lenyugodtam.- Jelentkezzünk és utána elújságoljuk a szüleimnek is, rendben?
- Hát persze, szerelmem.- nyomtam még egy nagy puszit a szájára. Bementünk, Liza már kiosztotta mindenkinek az új szerzeményeket, épp ismerkedtek velük. Tae felment telefonálni, mint megtudtuk, Jin-ah meg zuhanyozni.
- Képzeld, angyalkám: Namjoon-hyung is jelentkezni akar.
- Jól van, hajrá!- mosolyogtam az említettre.
- Köszönöm. Már rég gondolkodom rajta.- vigyorgott.
- És Taetae is.
- Legalább tudunk egymásnak segíteni.- mosolyogtam a szerelmemre.
- Igen.
- Asszem nekünk is kéne, igaz, hyung?- bökdöste meg Hobi-ya Suga-t.
- Asszem.- kacsintott rá.
- Felmegyek zuhanyozni.- kelt fel Jungkook-ah. Fura volt. Elgondolkodva néztem utána.
- Mindjárt jövök.- adtam egy puszit Jiminie-nek és utána mentem.

Jimin POV

Valami van Jungkookie-val. Én is láttam rajta.

Lilla POV

- Jungkook-ah, mi a baj?- kaptam el még a szobája előtt.
- Semmi.
Elhúztam a szám.
- Komolyan kérdezem: mi a baj?
- Semmi... csak...
- Menjünk be!- intettem az ajtóra.
- Jó.- biccentett. Kinyitotta és betessékelt. Mindig poénkodunk, hogy olyan, mint egy sötét verem az a szoba. Igaz is, meg nem is. Ő így szereti és igazság szerint ő a legtisztább és a legrendezettebb. Az ember azt hinné, hogy mivel ő a legfiatalabb, így a legszeleburdibb is. És mégsem az. Kiváncsi vagyok miért.
- Szóval mi a baj?- fordultam felé. Egy percet gondolkodott.
- Mindenki halad előre. Én meg nem.
- Ez nem igaz.
- De.- biggyesztette a száját.- Most már iskolába is mennek...
Megállt.
- Te is beiratkozhatsz.- jegyeztem meg.
- Nekem nem megy a tanulás.
- Ez sem igaz. Az új dal is tanulás, az új koreó is. Hobi-ya mindig mondja, hogy te kapod el legelőször a fonalat.
- Az nem ugyanaz. Az iskola... engem untat. Vagy nem is...
- Nem köt le.
- Nem.
- Ha nem, hát nem. Ennyi.
- De akkor mit csináljak, noona?
Jó kérdés. Mit... mit... á. Talán...
- Azt mondtad a múltkor, hogy meg akarsz tanulni főzni. Én szívesen megtanítalak.
Jobb nem jutott eszembe.
- Az... az nem ugyanaz.- nézte a földet.
- Mire gon... ó, mint a többiek, igaz? Aigoo, most lényegében ugyanazt csinálod, mint a múltkor. Hagyod, hogy mások határozzák meg ki vagy.
- Én... nem...
- De igen. Csak most te írod a saját negatív kommentedet. Nem vagy kevesebb, mint ők. Te te vagy.
Hagytam, hogy átgondolja, közben körbenéztem. Az meg mi?
- Ezeket te rajzoltad?- húztam ki a táskájából egy füzetet. Gyönyörű tollrajzok voltak benne, mindenféle témában. Tájkép, állatok, tárgyak... minden.
- I... igen.
- Ezek nagyon jók...- lapozgattam.- Csak úgy?
- Hát... igen. Csak amik eszembe jutnak vagy meglátom és... lerajzolom.
- Festened kéne.- hümmögtem.
- Áá...- kezdte volna a tiltakozást. Hihetetlen...
- Jungkook-ah, ha most azt mondod, hogy nincs hozzá tehetséged, én olyan balhét rendezek, hogy csak na!- csattantam fel.
Elnevette magát.
- Oké, noona. Oké. Nem mondom.- tette fel a kezét. Elnevettem magam én is.
- Okos döntés. És ezek tényleg nagyon jók.- adtam a kezébe a füzetét.- Figyelj, a YOUTUBE-on van egy csomó jó kis videó a rajzolásról, festésről, a különféle technikákról meg tippek kezdőknek. Majd küldök pár linket, amiből elindulhatsz. Próbálkozz, gyakorolj! Nem úgy születtél, hogy tudtál táncolni és énekelni, hanem MEGTANULTAD.- nyomtam meg a szót.- És most mesterfokon űzöd, mert van hozzá tehetséged. Ahogy ehhez is. És, Jungkook-ah, nem értem, hogy miért hiszed magad butának, mert nem vagy az. Az intelligencia sokrétű, nem csak az, amit előszeretettel mérnek az iskolában. De ha már szóba került: ha jól tudom, te elég magas pontszámot értél el azon. Még úgy is, hogy azt mondod, neked nem megy a tanulás.
- Hát... igen. 128.- rózsás pír ömlött el az arcán.
- Na látod.- paskoltam meg a vállát.
- Köszönöm, noona. Köszönöm.- rámborult és megszorongatott.
- Nincs mit, csak az igazat mondtam. Jobban vagy?- kérdeztem, amikor már lazított az ölelésén.
- Igen, persze.
- Jól van. A főzni-tanulást azért gondold át. Hasznos dolog legalább az alapokat tudni és jól ki is kapcsol. És nem is annyira bonyolult.
- Szeretném megtanulni, azért is mondtam múltkor.
- Oké, akkor majd csatlakozz, aztán oktatgatunk. Menj zuhanyozni, én is megyek.- bontakoztam ki.
- Jó, noona. És még egyszer köszönöm.- hajolt meg.
- Nincs mit.- mosolyogtam és otthagytam. Vár a szerelmem.

Jimin POV

Visszahuppant mellém egy nagy mosollyal.
- Mizu?- súgtam a fülébe.
- Csak a szokásos.- bújt hozzám. Aham. Majd elmondja. Adtam neki egy puszit.- És itt?- kérdezte.
- A húgod okosít bennünket. Megmutatott már egy csomó mindent.
- Megcsináljuk a jelenkezést?- szuszogta a nyakamba.
- Igen, angyalkám. Gyere, menjünk a konyhába, hogy ne zavarjuk őket.- pusziltam meg a homlokát. Ott legalább...
- Imádom az ötleteid.- éreztem, hogy elmosolyodik. Szóval ő is arra gondol.
- Én meg a lelkesedésed. De miért is vagyunk még mindig itt?- álltam fel és húztam magammal. Kuncogva jött utánam.

Lilla POV

Felrakott a pultra és kicsókolta belőlem a szuszt.
- Hmmm... bent hagytuk a laptopokat.- túrtam a hajába, amikor levegőhöz jutottam.
- Majd idehozom. Mi van Kookie-val?
Elmeséltem neki a lényeget.
- Nem értem, de tényleg. Oké, nem köti le az iskola, de nem is buta. És olyan tehetséges sok minden másban... ott vannak például a rajzai. Láttad őket?
- Igen, megszokta mutatni, amikor olyan kedve van. Nagyon jók. Majd biztatom én is.- adott egy cuppanós puszit.- Hozom a gépeket, jó?
- Jó.- simogattam meg az arcát.
Összedugtuk a fejünket az asztalnál, miután visszajött és leadtuk a jelentkezést. Meg is jött mindkettőnknek a visszaigazolás meg hogy hova utaljunk és mennyit.
- Jiminie... miért fizetted ki a MACBOOK-ot?- hökkentem meg, amikor beléptem a számlámra.
- Mert én kértelek, hogy vedd meg.- válaszolta.
- De én már megvettem akkorra.- még mindig zavart voltam.- Ajándéknak szántam...
- Elég sok ajándékot kapok tőled, angyalkám.
- A legtöbbször csak apróságokat. Azok nem...
- Akkor is ajándék. És nekem tetszenek. Örülök nekik.- cirógatta meg az arcom.
- De most is...- elsötétedett a szeme és közbevágott.
- Ha most azt mondod, hogy iderepítettem a húgodat, te meg "csak" egy csillagot vettél nekem, olyan balhét rendezek, hogy...
Megcsókoltam. Meghökkent, de aztán viszonozta.
- Ez most azt jelenti, hogy megnyertem a vitát?- évődött utána.
- Azt jelenti, hogy szeretlek. És nem akarok ezen vitázni. Fogok még venni neked ajándékot, ahogy te is nekem. Szépen megköszönjük és elfogadjuk. Akármekkora is. Mit szólsz?
- Áll az alku.- kisütött a holdvilág-mosolya. Imádom.- Öröm veled üzletelni.- mondta, mert összevissza puszilgattam.- Utaljuk el a pénzt, aztán felhívjuk anyáékat, jó?
- Jó, szerelmem.

Jimin POV

- Sziasztok! Csókolom!- integettünk a kamerába, amikor felvették.
- Sziasztok! Karácsony van? Tegnap is hívtatok, ma is.- mosolygott apa az értetlen arcunkat látva.
- Olyasmi, apa. Olyasmi.- vigyorogtam.
- Nagyon virultok, fiam. Mi történt?- mosolygott anya is.
- Híreink vannak.- megfogtam az angyalkám kezét.- Aggódtál a jövője miatt. Nos, most már nem kell. Hagy mutassam be a jövendőbeli manager-ünket.- felemeltem a kezét és megcsókoltam.
- Ez... hogy... gratulálunk!- leesett az álluk.
Az angyalkám csak pirult. Persze elmondtuk a részleteket is.
- És itt jön be a másik jó hír.- jelentette be az angyalkám.- Beiratkoztunk az egyetemre. Mindketten.
- Ó... kisfiam...- törölgette a szemét anya.
- Gratulálunk ehhez is.- mondta apa.
- Köszönjük szépen.
- Tényleg karácsony van.- hüppögött anya.
- Noona... ó, bocsánat.- jött be Jin-hyung.
- Te még beszélgess nyugodtan.- adott egy puszit az arcomra.- Én elbúcsúzom. Vár a vacsorakészítés.
- Jól van, lányom. Menj csak! És mégegyszer gratulálunk.- köszöntek el tőle mosolyogva.
- Köszönöm szépen. Csókolom!- felállt mellőlem.

Lilla POV

Félfüllel azért hallottam, mit beszélnek. Hogy mennyire örülnek neki, nekünk. Jungkook-ah is lejött hozzánk. Köszönt Jiminie szüleinek, aztán jött segíteni. Jiminie is elbúcsúzott és miután lerakta, odajött hozzám.
- Új kukta? A régi...
Megfordultam. Ezt nem hiszem el... ó, csak viccelődik, jöttem rá, amikor a szemébe néztem.
- El volt foglalva.- nyomtam egy puszit a szájára.
- Igaz. Tudok valamit segíteni?
- Éppenséggel rád vártunk. Megmutatod neki, hogy kell tojáslepényt sütni?
- Persze. De nem arról volt szó, hogy te tanítod?- cukkolt.
- A jó főnök kidelegálja a feladatokat az arra legalkalmasabbnak.- pöcköltem meg az orrát.
- Hallottátok? Én vagyok...
- Hallottuk, hallotuk. Te vagy a leglegleg.- csóválta a fejét Jungkook-ah.
- Igen, az vagy.- mosolyogtam a szerelmemre.
- Szeretlek.- súgta a számra, mielőtt megcsókolt.