Szerelmem I.

112.rész

Lilla POV

Persze, hogy nem hívott. A fáradtságára még rátett egy lapáttal a koktél. Másnap nem győzött bocsánatot kérni, már úgy kellett ráparancsolnom, amikor hívott, hogy fejezze be, mert az összes üzenetében szabadkozott.
- Jó, befejeztem. Hogy tetszett a klip?
- Nagyon tetszett. Bár a végén, amikor rátok zuhan az a betontömb...- grimaszoltam.- De egyébként nagyon jó. Már 30 millió felett van a nézettség, láttad?
- Igen. Namjoon-hyung egész nap közvetítette, hogy alakul.- mosolygott.
- Bombasiker már most. Várod már a holnapot?
- Igen. Jó, nem először adjuk elő, de azért ez a BILLBOARD... élő, egyenes adásban. Ráadásul a közönség sem akármilyen.
- Izgalmas, igaz?
- Az.- vigyorgott.
- Lámpaláz?
- Csak a szokásos.- biccentette oldalra a fejét.
- Szuperek lesztek. Mint mindig. El fognak ájulni tőletek.
- Reméljük. Mesélj! Mit csináltál eddig ma?
- Lakás pontosabban szobafelújítást.- vontam meg a vállam.
- Huh?- kerekedett el a szeme.
- Láttam egy jó DIY-ötletet PINTEREST-en. Gondoltam megcsinálom. Megmutatom.- bementem a szobámba és megfordítottam a kamerát.- Várj, bekapcsolom a fényt.
Szóval rendeltem muszlin anyagot, LED-függönyt és felfüggesztettem az ágyam fölé. Mintha a csillagok alatt feküdnénk. Ilyen fél-baldachinszerűség, gondolom sokan megcsinálták, mert annyira hangulatos.
- Jagi, ez marha jól néz ki.
- Ugye? Olyanok a fények, mint a csillagok.- elfeküdtem az ágyon és úgy is megmutattam neki.- Tegnap láttam, miután elköszöntünk. Megrendeltem és Seoyun-ah segített ma megcsinálni. Meg találtam ilyen öntapadós dekorfóliát és kidekoráltam a szekrényt meg a komódot.- odafordítottam a telefont, hogy azt is megnézhesse.- Ja, a fényeket lehet állítani mindenféle színre. Nézd csak!- nyomogattam a távirányítót.- Sötétben biztos jobban látszik majd.- visszafordítottam magam felé a kamerát.- Szóval ezt csináltam ma.
- Tényleg jól néz ki. Taetae biztos megkér majd, hogy neki is csinálj ilyet.- mosolygott.
- Hát ha segítesz, akkor megcsinálhatjuk.- biccentettem.
- Én?- csodálkozott.
- Valakinek fel kell mászni a létrára. Nekem tériszonyom van. Neki is.- grimaszoltam.
- Jól van, akkor segítek.
- És te? Mi volt ma?
Elmesélte a napjukat. Sűrű volt.
-... lezuhanyoztam és hívtalak. Ennyi.- vigyorgott.
- És hogy vagy? Fejed? Gyomrod?
- Minden oké. A te receptedet használtam reggel: aszpirin, pirítós, tea.
- Jól van, szerelmem. És mi lesz holnap?
- Próba, próba, aztán készülődés, vörösszőnyeg és a show. Utána LIVE, kis alvás és megyünk haza. Végre.- fújta.
- Igen, végre.- sóhajtottam én is.
- Már kiment az illatod a pulcsiból.- húzta a száját.
- A párnádból meg a tiéd.- húztam fel az orrom.- Mikor landoltok hétfőn?
- Délután 1-kor. Fél 3 felé érünk haza, ha minden jól megy.
- Akkor az...- számoltam fejben.
- 2845 perc. Már csak annyi. Kiszámoltam.- mosolygott édesen.
Nem annyi volt. Kicsivel kevesebb. Ő nem tudta, de kibuliztam, hogy kimehessek elé a reptérre. Nem a terminálra, természetesen, de ott leszek a kisbuszban. És akkor végre megölelhetem.
- Kell valamit csinálnotok aznap? Vagy pihenhettek?- kérdeztem.
- Próbálni. 24.-én comeback. De Namjoon-hyung lebeszélte, hogy otthon próbálhatunk. Annyi, hogy Sungdeuk-ah is átjön.
- Jól van. Gondolom a jetlag miatt is jobb, ha van valami elfoglaltságotok aznap.
- Hát igen.- vakarta a tarkóját.- Az átkozott jetlag. Majd a gépen azért megpróbálok aludni, hogy hamarabb visszaszokjak. Mindegy, nem érdekel, csak már otthon legyek.
- Nemsokára, szerelmem. Nemsokára.- sóhajtottam.- Nézzünk valami filmet?
Választott egyet és elindítottuk mindketten. Beszélgettünk, hallgattunk, aztán elaludt. Másnap vagy 20 videóüzenetet kaptam tőle. Seoyun-ah átjött, együtt néztük a díjátadót. Nem is volt kérdés, hogy nyernek-e. Mindenki odáig volt értük, tökéletes volt minden. A LIVE után azonnal hívtak, teljesen fel voltak pörögve. Egy jó órát ökörködtünk meg meséltek miközben ettek. Aztán elmentek lefeküdni. Mi megcsináltuk a szokásos szeánszunkat Jiminie-vel: filmeztünk és megvártam, amíg elalszik.
- El se hiszem, Seoyun-ah...- huppantam vissza mellé a kanapéra- holnap hazajönnek.- sóhajtottam.
- Igen, végre.- sóhajtott ő is.
- Mit csináljunk addig?- morfondíroztam. Valamivel el kéne terelni a gondolatainkat az ólomlábakon járó időről. Összedugtuk a fejünk és megszületett: kicsinosítjuk magunkat. Seoyun-ah felhívta az egyik barátnőjét, akinek szépségszalonja volt és behízelkedett bennünket hozzájuk egy óra múlvára. Fenséges volt, már ha a gyantázástól eltekintünk. Na jó, annyira az sem volt rémes, de a masszázzsal egybekötött hajmosás jobb volt. Nem annyira, mint amikor Jiminie mossa... de jó volt és kész. Tetőtől talpig leradíroztak, krémeztek, hidratáltak. Kaptunk iszappakolást meg az összes többi nyalánkság. Felfrissülve és megszépülve köszöntem el Seoyun-ah-tól miután végeztünk.
- Ez isteni volt. Köszönöm szépen. Akkor holnap délben?
- Nincs mit. Igen, délben felveszünk.
- Rendben. Jó éjt! És mégegyszer köszönöm!- intettem búcsút mosolyogva, amikor beszálltam a taxiba. Otthon átöltöztem, ettem két szendvicset és lefeküdtem. Viszonylag hamar elaludtam és korán keltem. Azonnal írtam neki.
L:"Jó reggelt, szerelmem! Jelentem felkeltem. Rendben el tudtatok indulni? Már tűkön ülök."
Negyed óra múlva jött a válasz.
J:"Jó reggelt, angyalkám! Bocsi, de várnom kellett a WC-re. El kellett bújnom, mert itt van a gépen egy pasi a DISPATCH-től. Sejin-nim szúrta ki. Kivagyok. Meg is változtatták a tervet. A céghez kell mennünk, mert tuti, hogy követni fognak. Oda tudsz jönni majd?"
A rohadt hiéna mindenit!
L:"Persze, hogyne tudnék. Ne idegeskedj, nemsokára találkozunk. Már előre bizsereg a szám, annyit foglak puszilgatni. Szeretlek. Nagyon-nagyon."
J:"Én is szeretlek téged. Jó, megpróbálom. Majd még írok, de sokat nem járkálhatok ki, mert akkor meg azzal lesz tele a net, hogy... á, mindegy, tudod te is milyenek."
Ja, kitalálnak valami baromságot...
L:"Tudom. Majd írsz, ha tudsz. Pár óra, szerelmem. Várlak. Nagyon-nagyon. Pihenj, ha tudsz."
J:"Rendben. Hiányzol."
Aú, nagyon kivan. Felhívtam Seoyun-ah-t.
- Szia! Beszéltél Hobi-ya-val? Mondta mi van?
- Szia! Igen, mondta.- fújtatott ő is.- Sejin-nim szúrta ki, hogy az ülések között fotózza őket.
- Akkor gondolom lőttek a meglepetésünknek...
- Üzent a nagybátyám. Azt mondta, hogy mehetünk. Csak annyi, hogy fekete ruhát kell felvennünk.
- Tényleg?- vidultam fel.
- Igen. Azt írta, hogy nem lesz gond és már le van szervezve.
- Hmmm, oké. Viszont akkor bemegyek hozzátok és akkor nem kell felvennetek. Nem bírok itthon ülni.
- Rendben, várunk. Akkor később! Szia!- köszönt el.
- Szia!- intettem, mielőtt megszakadt. Komótosan megkávéztam, megreggeliztem és felöltöztem. Nincs fekete felsőm és cipőm, szóval azt vennem kell. Elindultam a belvárosba. Jiminie még háromszor írt. Közben nézelődtem, megvettem ami kell, aztán bementem a BIGHIT-be. Seoyun-ah mérges volt.
- Hoseokie nemrég írt. Az a pasi... ó, istenem... odament hozzájuk, hogy nagy rajongó meg minden. És kérdezgette őket, hogy milyen volt Las Vegas meg az afterparty. Láttak-e szép lányokat. Vagy szép fiúkat.
- Atyaég!- fogtam a fejem.- Ez most volt? Mert Jiminie kb. egy órája üzent, de csak annyit írt, hogy szundikált kicsit aztán evett, szóval minden oké.
- Igen, olyan negyedórája írt.
- Ezt nem hiszem el.- húztam a szám.- És? Mit mondtak? Le tudták koptatni?
- Le. De volt egy fura megjegyzése és Hoseokie azt írta, hogy többet már nem tudnak kimászkálni. Szóval ne aggódj, ha Jimin-ah nem ír.
- Jó, mindegy.- legyintettem.- Két óra múlva leszállnak.
De akkor is szemétség. Hogy szinte soha nincs egy nyugodt percük. Lassan telt az idő, de eltelt. Elindultunk a reptérre. Leghátra ültünk és vártuk őket. A sötétített ablakokon keresztül láttuk, amikor kiléptek. Dobogni kezdett a szívem. Az utolsó perc. Kim-nim odament Jiminie-hez és Hobi-ya-hoz és rámutatott a kisbuszra, amiben ültünk. Ők biccentettek és odaindultak. Fáradt. És szomorú. Néztem, ahogy súg valamit a hyung-jának és Hobi-ya megölelte féloldalasan. Choi kinyitotta az ajtót és úgy állt, hogy ne lehessen belátni. Megszorítottam Seoyun-ah kezét aztán elengedtem. Jiminie lehajtott fejjel mászott be. Aztán meglátott.
- Jagi...- kerekedett el a szeme. A következő pillanatban rámvetette magát. Kiszorította belőlem a szuszt, de nem bántam. Én is belőle. És szerintem ő sem bánta.
- Végre...- puszilgattam a fejét és ittam magamba az illatát. Közben Hobi-ya is beszállt és Choi bezárta az ajtót. Félfüllel hallottam, ahogy felnyög ő is, amikor meglátta Seoyun-ah-t és szipogva ölelgeti.
- Jagiya... istenem, annyira hiányoztál...- zihálta a nyakamba.
- Te is nekem.- szipogtam már én is.- Szeretlek.
- Én is téged.- emelte fel a fejét.- Az előbb... az előbb pont azt mondtam a hyung-nak, hogy... bárcsak itt lennél... és itt vagy...- hevesen megcsókolt.
- Indulhatunk?- szólt hátra Choi a vezetőülésből. Észre se vettük, hogy Lee-vel együtt beszálltak. Jiminie megszakította a csókot és mellém ült, mert eddig előttem térdelt. Áthúzta előttünk a biztonsági övet és bepattintotta. Hobi ugyanúgy.
- Igen, mehetünk.- válaszolta. Odahúzott és megsimogatta az arcom.- Itt vagy... el se hiszem...
- Igen, itt... és te is...- megcsókoltam. Nem szakadtunk el egymás szájától, amíg a céghez nem értünk.

Jimin POV

Sikerült kicsit pihennem és ennem is. Nemsokára... nemsokára otthon vagyok. Láthatom, ölelhetem, csókolhatom. 4 óra. Már csak annyi. Írtam is neki, hogy ne aggódjon. Aztán az a hapsi odajött... kérdezősködött, mi udvariasan, de kitérően válaszolgattunk. Egy-két kérdése elég szemtelen volt, de ez a DISPATCH. Ennyit várhatunk tőlük. Láttuk, hogy csalódott, hogy nem sikerült beugrasztania bennünket. Mielőtt elment azért még beszólt egy gunyoros grimasszal.
- Ha rossz volt az étel a hotelben, tegyenek panaszt.- jegyezte meg Sejin-nim-nek, de aztán rám nézett. Hát igen, elég sűrűn kijártam a WC-re.
- Nem volt rossz, csak tegnap a srácok megviccelték egymást egy kis extra chili-vel, ha érti mire gondolok.- mondta mosolyogva Sejin-nim.- Mindig ugratják egymást, mit lehet tenni?- vonta meg a vállát.
- Hát igen. A fiúk már csak ilyenek. További sok sikert!- intett és visszament a helyére.
- Jimin-ah...- súgta oda Namjoon-hyung.
- Tudom. Nincs több WC.- súgtam vissza. Ránéztem Hobi-hyungra. Értette mit akarok. 10 perc múlva kiment ő. Nagy nehezen eljött a landolás ideje. Mosolyogtunk, pózoltunk a sajtónak, aztán kiindultunk az autókhoz.
- Jimin-ah, Hoseok-ah, ti azzal a busszal mentek.- mutatott az egyikre Kim-nim. Odaindultunk a testőreinkkel.
- Bárcsak itt lennének...- súgtam oda a hyung-nak.
- Igen, bárcsak...- húzott oda magához. Mindegy, már csak kb. 40 perc. Choi kinyitotta az ajtót. Beszálltam és akkor megláttam... valóra vált a kívánságom. Szó szerint ráugrottam. Ó, bassza meg, annyira hiányzott már a karjaimból! Csak szorítottam magamhoz és élveztem a melegségét. A puhaságát, ahogy hozzámsimul. A puszijait, a sóhajait és az édes illatát. Itthon vagyok. Végre.