Szerelmem I.

191.rész

Jimin POV

Feszült voltam. Elkezdődött a próba.
- Oppa, valami baj van?- kérdezte Dahyun-ah.
- Nincs.- vakkantottam- Csak fáradt vagyok.- próbáltam elvenni az élét, amikor láttam, hogy elszontyolodik. Nem ő tehet róla, hogy foshangulatom van.
Táncoltunk, láttam, hogy Hobi-hyung néz, de szakmai szemmel. Oké, lehet... nem, Jiminie. Azok a lapos oldalpillantások, amiket a többiekkel egymásra vetettek, elárulták őket. Ellenőrizni akarnak. A koreó ment, legalábbis nekünk. Néhány párnak azonban volt gondja. A koreográfus segített nekik. Újraindult a zene, újra letáncoltuk. Dahyun-ah dícsérni kezdett. Hogy milyen jól táncolok, hogy milyen jó partner vagyok. Jól esett. Most hazudjak? Eljött a szünet. A hyung-ék mondták, hogy hoznak innivalót. Én maradtam. Magamban fortyogtam azért továbbra is.
- Oppa, mi lenne ha...- kezdett beszélni Dahyun-ah. Megint volt egy ötlete. Tehetséges, jó táncos. Meghallgattam, megmutatta, aztán kipróbáltuk. A végén összenevettünk.
Aztán felémhajolt és megcsókolt. Meglepett. Nem viszonoztam. Nem csináltam semmit...
- Te ugye most szórakozol velem?!?
Ez... ez az angyalkám. Hátraléptem és az ajtóban álló, megfagyott alakjára meredtem. A szemei... istenem, az a fájdalom. Leírhatatlan. Én okoztam.

Lilla POV

Nézett. Nézett és nem szólt semmit. És mindenki más is rámmeredt. El innen...
Sarkon fordultam és Hobi-ya meg Jungkook-ah-t félrelökve kimentem. Egy pár lépés után a falnak dőltem. El ne ájulj, el ne ájulj...
- Angyalkám...- rebegte Jiminie és megfogta a vállam. Leráztam a kezét.
- Hozzám ne érj!- fordultam vele szembe, újonnan erőre kapva. Láttam, hogy megbántottam. Kibaszottul nem érdekelt.- Bűzlesz a parfümjétől és még ott a szádon a rúzsa. Hozzám... ne... érj!
Odakapott és megtörölte a száját.
- Én...- könnyes volt a szeme.
- Azt mondtad, nincs miért aggódnom. Azt mondtad, hogy ez csak munka. Azt mondtad...- elfúlt a hangom az indulattól. Vettem egy mély levegőt.- És én hittem neked. Hogy lehettem ilyen hülye?!?- ziháltam.
- Angyalkám...- futott le két könnycsepp az arcán.
- Mondj már valamit! Ne csak ezt ismételgesd!
- Hogy? Szóhoz sem hagysz jutni!
Elkerekedett a szemem. Ő is megrettent.
- Én... nem úgy...- habogott.
- Rendben, Jiminie. Hallgatlak.- néztem rá szájbiggyesztve.
Beletúrt a hajába. Ideges.
- Ő csókolt meg.- nyögte ki végül.
- És nem tudtad volna megakadályozni?- csöpögött a hangom a gúnytól.
- Váratlanul ért.
Ennyi? Ennyit tud mondani?!? Hogy váratlanul érte?!?
- Felteszek egy kérdést. Csak egy őszinte választ várok.- nyeltem egy nagyot. Meg fogok fulladni.- Akartad, hogy megcsókoljon?
Megrebbent a szemhéja. Lehajtotta a fejét. Nem tud a szemembe nézni.
- Nem tudom.- egy sóhaj volt a hangja, de akkor is hallottam. Az agyam nem tudta feldolgozni. Aztán minden letisztult.
- A jamais-vu, emlékszel?- kuncogtam. Felkapta a fejét és rámmeredt.- Annyiszor elmondtam, hogy szeretlek, hogy neked ez már nem jelent semmit.
- Angyalkám...
- Végeztünk. Szakítsunk!
Most ő fagyott meg. Kinyílt az ajtó és Dahyun-ah dugta ki rajta a fejét. Na már csak ő hiányzott. Hobi-ya, isten áldja, beállt kettőnk közé, hogy ne lássam.
- Menj, Jimin-ah. Már várnak. Holnapután felvétel és még be kell illeszteni az új mozdulatot. Biztos kibaszott nagy siker lesz.- szúrtam oda neki gúnyosan. Sarkon fordultam és a megmaradt méltóságomat összekaparva elvonultam. Nem jött utánam.
A liftből felhívtam Eunbi-ya-t.
- Szia, unnie!- vette fel.
- Szia! Figyelj, később elmondok mindent, de kéne egy kiadó lakás. Még ma. Tudsz valamit?
- Kinek kell?- kérdezett vissza.
- Nekem.

Jimin POV

Szakított velem.
- Dahyun-ah, menj vissza!- hallottam Hobi-hyung hangját. Gépiesen odafordultam és elindultam. Jungkookie fogott meg.
- Hyung, nem mész utána?- könnyes volt a szeme.
- Szakított velem.
- Csodálkozol?- ez már Hobi-hyung volt.
- Dolgom van.- ráztam le a kérdést. És a felelősséget. Megfagyott a világ. Szakított velem.
- Jimin-ssi, nagy barom tudsz lenni. Mind tudtuk eddig is. De ez... ez mindenen túl tesz.- engedett el a legfiatalabb. Nem válaszoltam. Visszamentem a terembe.