Szerelmem I.

125.rész

Lilla POV

Nem tértünk vissza Jungkook-ah-ra már aznap. Jobb elfoglaltságunk volt. De még milyen jó. A kocsiban végre megcsókolhattuk egymást rendesen. Vacsora után mégegyszer szeretkeztünk, de akkor már lassan, szerelmesen. Összefonódva aludtunk el. Reggel felkelt velem, pedig csendes voltam, de megébredt. Azt mondta hideg lett az ágy, amikor kiszálltam mellőle. Megcsináltam a kávéinkat és kimentünk a kertbe. Leültünk az egyik napozóágyra.
- Nem tudom mit gondoljak erről.- kezdte.- Hogy mindkettejüket áthívta.
- Sok minden lehet, szerelmem. Lehet félénk. Lehet Jungkook-ah nem volt egyértelmű. Lehet valamelyik tagnak tetszik Tae és megkérte a leader-ét, hogy segítsen. Én se tudom. Te ismered őket?
- Egyikhez se volt közöm, ha ez érdekel.
- Ha ez érdekelne, akkor azt kérdeztem volna.- biggyesztettem a szám.
- Oké, oké. Nem forog az agyam. Bocsánat.- nyomott egy cuppanós puszit a számra.- Ismerem őket, persze, úgy-ahogy. Nincs rossz hírük.
- Haemin-ah-nak se volt.- jegyeztem meg.
- Igaz.- biccentett.- Majd kérdezősködök kicsit. A hyung-okat amúgy is... nem is tudom... figyelmeztetni kéne?
- Talán igen.- gondolkodtam el.
- A JYP amúgy elég szigorú ügynökség.- dörgölte meg az arcát.- Jackson tudna mesélni.
- Közbeléphetnek?- kérdeztem.
- Van rá esély, igen. A szerződésükben meg van tiltva a kapcsolat. Persze vannak esetek, amikor eltekintenek tőle, de a legtöbbször... nos, nem olyanok, mint Bang-PD-nim.- húzta a száját.- De elég Jungkookie-ból! Gyere ide és bújj hozzám!- húzott a karjaiba.- Szeretlek.- súgta fülembe.
- Én is téged.- mosolyogtam a nyakába.- Nagyon-nagyon.
Így talált ránk Suga.
- Jó reggelt!- hallottuk a hangját a teraszajtóból.
- Jó reggelt!- mondtuk egyszerre.
- Mi van, Jimin-ah? Kidobott az ágy?- jött oda mellénk.
- Valami olyasmi.- ölelt szorosabban.
- Csinálok neki egy kávét, jó?- pusziltam meg a szerelmem arcát.
- Jó.- adott egy puszit az orromra. Bementem a konyhába, de hallottam, hogy ők is bejöttek a nappaliba és Jiminie a válláról kérdezi. Csinálok neki egy időpontot az orvoshoz, ha akarja, ha nem, döntöttem el. A szobámból kihoztam a csomagját és a kávéval együtt kimentem hozzájuk.
- Tessék és tessék!- adtam oda neki.
- Köszi, noona!- mosolygott hálásan. Jiminie-vel elmeséltük neki, hogy mi történt tegnap.
- Hmmm, szóval csajozik. Vagy legalábbis szeretne.- morfondírozott.
- Igen.- bólogattam.
- Akkor szemmel kell tartsuk, nehogy valami hülyeséget csináljon. Ne nézz így, noona! Nem eltiltani akarom, csak vigyázni rá. Tudod, hogy nem egyszerű az életünk, de mi még szerencsések vagyunk a céggel. Az ő ügynökségük viszont nem ilyen. Ki is rúghatják a lányt. Vagy komoly pénzbüntetést kap. És ez még csak az az eset, hogy a csaj normális. De mi van ha nem? Nem ismerjük őket közelebbről.
- Ezért is akartuk elmondani nektek.- mondta neki Jiminie.- Tegnap is csak egy pillanat volt és már el is tűnt.
- Vajon kitől tanulhatta?- gunyoros mosoly játszott Suga ajkain. A szerelmem elpirult, de aztán elnevette magát.
- Én mondtam: olyan akar lenni, mint te.- öleltem át a nyakát és adtam egy puszit az arcára.
- Olyan akar lenni, mint ti, egész pontosan. Szerelmes akar lenni.- jegyezte meg Suga.
- Ja, mondott nekem is valami ilyesmit. De mondtam neki, hogy majd megtörténik. Ez nem olyan, hogy akarom és akkor úgy is lesz. Én már csak tudom.- belefúrta a fejét a nyakamba.
- Hát belefutottál pár zsákutcába az biztos. Egyik rosszabb volt, mint a másik. Na jól van, megyek a dolgomra.- állt fel Suga.
- Mennyi az idő?- néztem a telefonomra.- Oké, nekem is ébresztenem kell a többieket.
- Jól van, angyalkám. Összekészülök én is, aztán jövök vissza.- csücsörített.
- Rendben, szerelmem.- pusziltam meg a száját.
A reggeli vidám hangulatban telt. Beszéltem Jin-ah-val az email-ről, amit Eunbi-ya küldött és a javaslatáról is. Áldását adta, hogy még várjunk. Miután elbúcsúztam tőlük, fel is hívtam Eunbi-ya-t és megbeszéltük, hogy várunk, hátha befut egy jobb ajánlat. Ezt pedig megpróbálja talonban tartani. A következő napok hasonlóan teltek. Elmentek, délután mentem utánuk a fellépésükre. Nagy élmény volt számomra, nekik viszont roppant fárasztó. Ki voltak, mint a kutya. Egyik nap még egy HANDSHAKE-EVENT-re is átrepültek Japánba. Agyrém. Álldogálnak egy box-ban és sorban jönnek a rajongók, hogy kezet rázzanak velük. A FANSIGN-okat viszont szeretik, ott több idejük és lehetőségük van kommunikálni, sokkal személyesebb. Bár ott is vannak olyanok, akik bár ne lennének ott. A sasaeng-ek és az akgae-k. Volt egy lány, akit ki kellett vezetni, mert durvaságokat kiabált a többiekre, mert ő csak Tae-vel akart beszélni. Odaült eléjük, de rájuk se nézett, csak Tae-t bámulta. A srácok próbálkoztak, mosolyogtak, viccelődtek, de az meg csak mint egy megszállott Tae-re figyelt. Szerencsére a biztonságiak tapasztaltak, már ismerik a jeleket és közbe is léptek, amikor rákezdett, mert szerinte nem haladt elég gyorsan a sor. A gyerekek viszont imádnivalóak voltak. Volt egy kislány... ó, olyan szép volt és kedves meg okos. A fiúk el voltak ájulva tőle. Össze is raktunk neki egy ajándéktáskát mindenféle cuccal.
Jiminie is fáradt volt. Próba, FANSIGN, interjúk, próba, hangbeállítás, fellépés, próba. Közben folyamatosan forgattak. 31.-én jött az ENCORE STAGE az MNET-en. Várták már, mert most fog igazán kiderülni, hogy megtérül-e a sok belefektetett munka és energia. Én biztos voltam a győzelmükben, de nem akartak előre inni a medve bőrére. Különleges nap volt, mert hazajöhettek pár órára előtte. Gondolom Sejin-nim látta rajtuk, hogy kivannak. Megebédeltünk, aztán mindenki elvonult pihenni. Nekem még ugye el kellett takarítani meg mostam is, így lent maradtam. Jiminie segíteni akart, de mondtam neki, hogy pihenjen. Beraktam valami zenét, ő meg a telefonján böngészgetett. Dudorásztam, táncikáltam, csináltam a dolgom.
- Felmegyek.- épp az alsószekrénybe pakoltam be a konyhában, amikor szólt. Biztos álmos vagy csak szeretné kinyújtóztatni a tagjait.
- Rendben, szerelmem. Pihenj le! Nemsokára megyek utánad.- mondtam neki, de nem álltam fel.
- Oké.
Nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hogy nem jött oda puszit adni. Lehet WC-re kell mennie. Jelzett a mosógép is, szóval mentem azt is rendezni. Minél hamarabb végzek, annál hamarabb mehetek utána, gondoltam.

Jimin POV

Olyan fáradt voltam. Ez a comeback és a promó nagyon intenzív volt. És még mindig volt vége. Az angyalkám mondta, hogy feküdjek le, de nem akartam egyedül hagyni. Leültem a reggelizőasztalhoz és hallgattam, ahogy dudorászik. Felmentem a netre, hogy kicsit körbenézzek. Olvasgattam, találtam pár vicces posztot. Aztán nem annyira vicceseket. És kommenteket... komolyan megpróbáltam nem foglalkozni velük, de nem ment. Megint elkezdték. Nem csak azt, hogy lányok vagyunk meg melegek, hanem... hanem hogy hogy nézünk ki. Leginkább én. Hogy biztos van valami oka, hogy nem én mutatom a hasam. Hogy... hogy biztos elhíztam. Fájt. Diétázunk most is. Állandóan. És mozgunk folyamatosan. Megtapogattam magam a pólón keresztül. Egyre rosszabbul éreztem magam. Igazuk lenne? A tudatalattimban tudtam, hogy nem, de akinek volt már étkezési zavara, tudja milyen ez. Elég egy rossz szó és az örvény már húz is magával. Valahogy ki kell belőle keverednem. Szerencsére a szerelmem nem látta milyen állapotban vagyok, térdelt a pult másik oldalán. Csak odaszóltam neki, hogy felmegyek. Azt hitte álmos vagyok szerintem. Mondta, hogy majd jön. Talán... talán addigra sikerül magamhoz térnem. Felsiettem.

Lilla POV

20 perc múlva kész is voltam. Még elmentem a szobámba és felfrissítettem magam. Csendben nyitottam be, hiszen lehet, hogy alszik. De nem volt az ágyban. Lehet zuhanyozik? Akkor csatlakozom, vigyorogtam már előre. Hát nem zuhanyzott. Amint felfogtam mit csinál, lehervadt a mosoly az arcomról. Nem hallotta, hogy bejöttem. A fürdőben állt a tükör előtt és magát nézte. A pólóját felhúzta és csípkedte a bőrt a hasán. Komolyan olyan volt, mint egy agár már a sok tánctól. Behúzta, megfeszítette, forgolódott a tükör előtt. Ami igazán megrémített, az az arca volt. Keserűség, szomorúság és teljes letargia. Megszakadt a szivem érte.

Jimin POV

Álltam a tükör előtt és néztem a hasam. Mintha tényleg... vagy nem? De. Nem láttam olyan élesnek, mint voltak. Megmértem magam. Mennyi is voltam legutóbb? Ó, 1 kilóval többet mutat... de miért?