Suga POV
-Kezd már elegem lenni, hogy úgy viselkedik mint egy 5 éves.- célzott JiMinre NamJoon.
Nem volt vele egyedül. Néha, amikor rájött a bolondóra Jiminre, rohadt idegesÍtő tudott lenni. Már beszéltünk erről Hobival. Most is amit leművel ezzel a lánnyal. Oké, én se ismerem. Egyelőre kivárok, de azért bunkónak se kell lenni.
-Nam, tudod milyen.- mondtam.
-Azt hogy tudom még nem jelenti, hogy bele is nyugszom. Komolyan mondom, nem tetszik az irány amerre tart. Örülök, hogy a régi problémája már nem nyomja annyira, de nem eshet át a ló túlsó oldalára sem.
A hyungok, köztük én is, mind bólogattak. A két maknae nem tudta mit mondjon. Tae legjobb barátja Jimin. De nekünk is a barátunk, a testvérünk, a családunk.
-Majd kordában tartjuk. Rám számÍthatsz.- néztem Namjoonra.
-És rám is- szólt Hobi.- Oké, hogy ha tartózkodó, de ez...-csóválta a fejét- Tartson három lépés távolságot, de ez a viselkedés nem helyénvaló.
-Nem ez az első eset, hogy tiszteletlen- bólogatott Jin. Összenéztünk. Négyen valahogy majd csak kézben tartjuk.
-Köszönöm. Szükségem van rátok, és rátok is- nézett komolyan Tae-re és JK-re.
-Úgy lesz, leader-hyung.- hagyták jóvá.
De bizonytalanság volt a szemükben. Szeretik Jimint. Viszont mi is szeretjük és ezért szeretnénk visszaterelni a helyes útra, a régi önmagához.
-Ennyi?- kérdezte Jin.
Namjoon bólintott.
- Oké, srácok, segÍtsetek terÍteni. Én még befejezem amit be kell és tálalok.- nézett a két ifjoncra. Ők már mentek is, Hobi meg felment valamiért. Nam is elindult volna, de megállÍtottam. Kérdőn nézett rám.
-Azért az tetszett, ahogy helyre rakta- mosolyodtam el.- Én akarom az első angol órát, rendben?- néztem kérdőn Namjoonra. Elvigyorodott.
- Nekem jó. -felelte. Valami szöget ütött a fejemben.
-Miért bÍzol ennyire ebben a lányban?- tényleg kiváncsi voltam.
-Hogy őszinte legyek, nem tudom. Csak érzem.
-Namjoon-ah, csak nem...?
-Nem, arról szó sincs. Kedvelem, ennyi. Te nem voltál ott, amikor összefutottam vele. Értelmes, talpraesett lány. Kedves és jó a humora. Majd meglátod.
-Ha te mondod. Holnap majd én is megismerkedem vele egy kicsit. Kiváncsivá tettél.
-Csak ne vess be CIA módszereket. Egyébként majd mond el, mi a véleményed. Felszaladok én is még a szobámba, aztán jövök.- és elindult ő is felfelé.
Holnap este majd meglátjuk. Tényleg kiváncsi vagyok.Lilla POV
A komódba kipakoltam szerény mennyiségű ruhámat. Párra ráfér a mosás, de nem olyan vészes. Nem alkalmasak divatbemutatóra, de takarÍtani meg főzni bőven megteszik. Majd amikor megjön az első fizetésem, veszek egy pár új ruhát. Még volt 20 percem, Így gyorsan lezuhanyoztam. Utána leggings és egy bő fehér blúzt vettem fel. Gondolom ők sem szmokingban vacsoráznak itthon. A konyha üres volt, kiléptem a nappaliba. Bekukkantottam az ebédlőasztalhoz. Épp az utolsó simÍtásokat végezték. Jin perelt a fiatalokkal, játékosan csapkodott V és Jk felé, Jimin meg mosolyogva nézte őket. Aztán észrevett engem és mintha, mondom mintha bűntudat suhant volna át az arcán. Aztán lehajtotta a fejét. Namjoon is észrevett.
-Gyere csak, mindjárt ehetünk.- invitált beljebb.
Nyolc széket láttam az asztal körül, Nam rámutatott az egyikre, hogy oda üljek. lehuppantam és csak figyeltem őket. A közvetlenségüket, a barátságos ugratásokat, amikből egy szót sem értettem. De a jó hangulatuk ragadós volt. Lassan ellazultam.
Miután mindent elrendeztek, leültek ők is. Nam és Jin a két asztalfőre, mellettem Hobi és Yoongi. Szemben velem V, Jimin és Jk. Ahogy végignéztem az asztalon, összefutott a nyál a számban. Még nem ismertem a koreai konyhát olyan jól, vagy az ételek neveit, de minden nagyon gusztusos volt. Egy tálka leves már ki volt tálalva mindenkinek. Jó étvágyat kÍvántunk és neki láttunk. Finom, fűszeres, gazdag leves volt. Talán egy kicsit túl csÍpős egyeseknek, de én szeretem. Jó étvággyal kanalaztam.Jimin POV
Basszus, megeszi! Azt hittem, hogy majd az az első kanál után abbahagyja. Basszus, és ha rosszul lesz? A hyungok meg fognak ölni. De csak kanalazza tovább. Valamit csinálnom kéne. Írok Tae-nek, hogy segÍtsen. Gyorsan elküldtem az üzenetet.
Jimin: Taetae, hülyeséget csináltam, segÍts, teleraktam a levesét chillivel
Láttam ahogy elolvassa, aztán visszaÍr
Tae: te tényleg hülye vagy, kezdj el figurázni engem, elviszem a balhét
Vállon csapkodtam, amiért azért kaptam egy rosszalló pillantást, de nem tette szóvá.
-Ez nem jött be, Taehyungie, jobban bÍrja mint gondoltad!- erőltettem ki magamból egy kis nevetést. Nem voltam túl büszke magamra. Namjoon-hyung azonnal ránk nézett.
-Min nevetsz? Ki bÍrja jobban? És mit? Halljam!- szigorú volt az arca. Nyeltem egyet. Tae közbeszólt pirulva.
-Raktam egy kis extra chilit noona levesébe, csak hogy megnézzük, hogy bÍrja. Csak meg akartam tréfálni. -görbült le a szája. Jin-hyung felpattant.
-Hogy mit csináltál?- dörrent rá.
Láttam, hogy iszonyú mérges. Basszus! Az a nő megfogta Namjoon karját, gondolom hogy magyarázza el mi van. Hyung mondott neki valamit, ő meg egy kicsit szomorúan nézett Tae-re. ElfordÍtottam a fejem. Jin-hyung elindult, azt hiszem, hogy elvegye a tányért, de Namjoon megállÍtotta. Az a nő mondott neki valamit az ételről.
-Hagyd Jin, azt mondja finom, megakarja enni.
-Nem mondod- hitetlenkedett Jin.
-De. - csóválta a fejét- azt mondja ételt nem pazarlunk. Tae, te most szépen bocsánatot kérsz. Angolul. Köszönd a barátodnak meg a remek döntéseinek. Direkt nem mondom ki a nevét, mert nem akarom, hogy értse.
Végig Taehyungot nézte és hozzábeszélt, de a szavai nekem szóltak. Levágta. Elvörösödtem. Jin-hyung visszaült.
-Ha mégegyszer valaki szórakozik azzal az étellel, amit én vagy valaki más fáradtságos munkával készÍtett, az meg fogja bánni. Értve vagyok?
Biccentettünk.
-Gyerünk, Tae. Halljuk.- szólt rá Namjoon-hyung. Tae felállt.
-Noona, sajnálom. Kérlek...-segÍtségkérően nézett Namjoonra.
-Bocsáss...- súgta neki hyung.
-Bocsáss meg nekem.- nyögte ki. Látszott, hogy kÍnban van. Az a nő kutatóan nézte az arcát. Majd válaszolt.
- Semmi gond, el van felejtve. Együnk.- halványan rá mosolygott. Tae felvidult és meghajolt.
-Köszönöm. Nagyon köszönöm.- visszaült. Azért belém rúgott az asztal alatt. Megérdemeltem. Csendben ettünk tovább. Amikor végeztem felálltam, megköszöntem a vacsorát és felmentem a szobámba. Szégyeltem magam. Tényleg.Lilla POV
Tudtam, hogy Jimin volt. Csak Tae vitte el a balhét. Bosszút akart állni mert beszóltam neki? Ennyiért megérte beáldozni a barátját? Lopva oda-odapillantottam az arcára. Talán azért nincs még minden veszve, látszik, hogy szégyelli magát. Tehát azért még van lelkiismerete. Amikor végzett, halkan megköszönte és ki is ment. Mi is megköszöntük pár perc múlva Jinnek és felálltunk. Jin elkezdett elpakolni.
-Ha gondolod, majd körbevezetlek én , ha nem akarsz Tae-vel menni.- szólt Namjoon.
- Mind tudjuk, hogy Jimin volt. Tae csak szÍvességet tett neki.- néztem rá. Meghökkenve nézett rám, ahogy a többiek is.- Nem Tae-nek szóltam be. Neki semmi oka nem volt "vicceskedni". Ráadásul Jimin arcán látszott, hogy lelkiismeretfurdalása van.- elkezdtem én is pakolni, hogy Jin ne egyedül csinálja.
-SegÍtsetek ti is, aztán megmutatjátok a házat, jó?- néztem Tae-re és Jungkookra. Namjoon fordÍtott és ők elkezdtek hevesen bólogatni. Már hordták is kifelé a konyhába az üres edényeket.
-Miből jöttél rá?- kérdezte kiváncsian.
- Jók a megérzéseim. Ráadásul ismerem az embereket, ritkán tévedek. De ha tévedek, akkor hatalmasat.- az utolsó mondatnál úgy tettem mintha a pakolással lennék elfoglalva. Igen, ez az én keresztem. Egy szerelmem volt eddig, aki jól elbánt velem. Legalábbis érzelmileg. Erre tessék, másodjára is sikerült mellényúlnom és valakibe olyan tulajdonságokat beleképzelnem, amikkel nem rendelkezik. Na nem mintha bármi esélyem lett volna nála, elvégre ő az, aki. Egy idol, a világ leghÍresebb KPOP együttesének egyik tagja. Biztos, hogy nap mint nap a legjobb csajok ajánlkoznak fel neki. Válogathat kedvére. Szóval biztos meg se fordulna a fejében velem kezdeni. Csak jó lett volna...nem is tudom. Összebarátkozni vagy ilyesmi ha már sikerült ide keverednem hozzájuk. Ez van.
YOU ARE READING
Szerelmem I.
Fanfiction"-Na így már jobb. Most, hogy nevetsz el kell árulnom valamit. Megjelöltelek. Az előbb. - Megjelöltél?- vontam össze a szemöldököm. - Kiszívtam a nyakad. Most már mindenki tudja, hogy hozzám tartozol.- mosolygott büszkén. - Miért? Aláírtad?- kérdezt...