Szerelmem I.

71.rész(+16)

Lilla POV

Csendben, a gondolataimba merülve elpakoltam a konyhában. Bízom benne, azt mondta nem fogja elveszíteni a fejét. Namjoon jelent meg egyszercsak.
- Hát te? Kevés volt a leves? Kérsz még valamit enni?- kérdeztem egy félmosollyal.
- Nem, csak erkölcsi támasznak jöttem.- megrémültem. Mi a franc történik odafönt?-  Ne vágj ilyen ijedt képet! Nem kiabálnak vagy ilyesmi. Csak gondoltam feszült vagy...- kisimult az arcom.
Megjelent Jin is.
- Még mindig fent van?- kérdezte.
Bólintottam.
- Hmmm. Elég csendes.- mondta töprengve.
- Az jó. Azt jelenti, hogy nem veszekednek. Nem vagyok naív. Biztos nem örülnek, de legalább Jiminie nem vesztette el a fejét.
- Hihetetlen, hogy megbízol benne.- ült le a pulthoz Namjoon. Jin követte.
- Kértek kávét?- kérdeztem. Bólintottak. Elkezdtem megcsinálni.
- Namjoon-ah, én másnak látom őt, mint ti. Te, amikor ránézel, akkor a 17 éves énjét látod. A hisztiket meg a problémákat. Azt, hogy tucatnyi alkalommal ki akarták rakni. De azóta eltelt pár év. Felnőttetek mindannyian. Ő is. És megígérte, hogy higgadt marad. Tudja, hogy azzal csak rontana a helyzeten. A szülei csak féltik. Nem ismernek, szóval számukra veszélyforrás vagyok. De igaza van. El kell mondania nekik, mert az nem járja, hogy Bang PD előbb tudjon rólunk mint az édesanyja és az édesapja.- letettem eléjük a kávéjukat.- Vagy te másként látod?- kérdeztem tőle.
- Nem, nem látom másképp.- rázta a fejét.
- Megkért, hogy menj velük a főnökhöz?
Bólintott.
- Jó. Térjünk vissza az előbbihez.- kortyoltam bele én is a kávémba.- Van nálunk egy mondás: teher alatt nő a pálma. Gyakorlatilag azt jelenti, hogy a felelősségtől formálódsz, erősödsz. Csak nézz végig a saját életeden eddig. Mennyi voltál? 16? Amikor leader lettél.- néztem rá kérdőn.
- Igen.
- Biztos, hogy nem ment minden simán, de nézd meg hol tartasz most. Kézben tartod a dolgokat. Vagy itt van Jin-ah. 20 évesen kapott a keze alá 6 gyereket. És helyt állt. Mert muszáj volt. Én 18 voltam, végzős a középiskolában, amikor ott maradtunk a húgommal ketten. De sikerült, megcsináltam. Mert nekem is muszáj volt. Neki eddig nem volt ilyen felelősség a nyakán. De attól még nem lehetetlen, hogy helyt álljon.
Ekkor végszóra bejött Jiminie.
- Kitalálom, rólam van szó.- a derekamnál fogva magához húzott és kihívóan nézett.
- Eltaláltad. Baj?- néztem én is kihívóan.
- Nem, nem baj.- adott egy puszit.
- Jimin-ah, elmondod végre mi volt?- nógatta Jin. Kicsit elhúzta a száját.
- Nincsenek elragadtatva. Apa szó szerint ezt mondta.- a homlokomnak támasztotta az övét és lehunyta a szemét. Két kézbe fogtam az arcát.
- Elmeséled mi volt?- kérdeztem halkan.
- Persze, jagiya.- sóhajtotta.- Üljünk le.
Elmondott mindent. Részletesen.
- Nehéz volt megállnod? Hogy ne akadj ki?- alaposan tanulmányoztam az arcát.
- Meglepő, de nem. Persze volt egy pillanat, amikor majdnem...- fintorgott.- Tudom, hogy csak féltenek. De majd leülünk, amikor otthon leszek. Addigra ők is megnyugszanak. Remélem legalábbis.
Belebújtam a nyakába.
- Szeretlek.
- Én is szeretlek téged.
- Akkor már csak a főnök van hátra.- szólalt meg Namjoon. Ránéztünk mind a ketten.
- Igen. Holnap kérek időpontot.- biccentett Jimin.
- Tudod már, hogy mit fogsz mondani?- kérdezte Jin.
- Nagyjából, de nem akarok rágörcsölni. Pontosabban: jobb, ha nem görcsölök rá. Különben meg: ott leszel te és Hobi-hyung is.- nézett újra Namjoonra.- Majd együtt megoldjuk.- mosolygott végre. Nyomtam egy puszit a pofijára.
- Annyira büszke vagyok rád.
Kicsit elpirult.
- Jagi...
- Nincs ellenkezés.- böktem meg a mellkasát.- Én döntöm el, hogy büszke vagyok-e rád vagy sem. Nem te.
- Igenis, értettem.- adott egy cuppanós puszit a számra mosolyogva.
- Na azért. Hol filmezzünk? Nálad? Nálam?
- Ti akartok filmezni?- fordult Jin-ékhez. Mi a franc?
- Nézhetünk valamit.- bólogattak.
- Akkor a nappalira szavazok, jó?- adott még egy puszit.- És mit nézzünk?- kicsit megvontam a vállam. Bevallom őszintén: csalódott voltam. De hát hosszú még a nap.
- Nekem mindegy, válasszatok valamit! Csinálok popcornt addig, jó?
- Keressetek valamit, oké?- szólt Namjoon-éknak, de közben engem nézett. Hmmm.- Mindjárt megyünk mi is. Nem kell kapkodnotok.
A szemem sarkából láttam, hogy vigyorognak. Ahogy kimentek megcsókolt.
- Valamelyik szobát kellett volna választanod.- lihegtem a mellkasába a forró csók után.
- Igen...- adott egy puszit a homlokomra.- Azt kellett volna. De nem azt választottam. Úgyhogy menjünk filmezni.- huncut szikra villant a szemében. Mire készül?- Hol vannak a pokrócok?
- A mosókonyhában.
- Hozok párat.
Összeszűkült szemmel néztem,
- Mi a terved, szerelmem?- kérdeztem.
- A tervem? Lássuk csak: összebújni a barátnőmmel és megnézni egy filmet.- mondta lazán.
- Ennyi?- valamiért nem hittem neki. Elmosolyodott.
- Igen. Csendben megnézni egy filmet, összebújva. A takaró alatt.- a végét már csak lehelte.
Elöntött a forróság ahogy mondta. A hangja... buja, sokat ígérő.
- Jiminie, ugye tudod, hogy a rossz kisfiúkat megbüntetik...- simultam hozzá.
- Jagiya, a rossz kislányokat is...- megsimogatta a nyakam és a fülembe súgta.- Szóval csendben kell maradnod, ha nem akarunk lebukni.
Felnyögtem, már a gondolatra is.
- Pontosan erről beszéltem. Csendben kell maradnod. Ez az első számú szabály. A kettes, hogy nem mozdulhat meg a takaró. Nincs mozgolódás.
- De hát...- tiltakoztam volna.
- Nincs ficergés. Csak játszadozunk.- simított végig rajtam. Bizseregni kezdtem. Vettem egy mély levegőt és lassan kifújtam.
- Rendben. Egy film. Komolyan. Ha utána felajánlod nekik, hogy nézzünk meg még egyet...- nyögtem.
- Egy film.- egyezett bele.
- És csak hogy tudd: egész végig a büntetéseden fogok gondolkodni.- adtam egy puszit a szájára.
- Legyél kreatív!- megnyalta az ajkát. Okééé.
- Az leszek. Viszont nekem is van egy szabályom. Nincs puszi. Se csók. Ha megcsókolsz nem fogok tudni nyugton maradni.
Elgondolkodott.
- Oké.- bólintott.
Életem legkeményebb két órája következett.
Szerencsére Namjoon-ék egy akciófilmet választottak. Sok robbantással, lövöldözéssel, kiabálással. Teljesen beleélték magukat és istennek hála, a szőnyegen helyezkedtek el. A film végére úsztam az izzadságban és nem azért mert a takaró alatt voltam. Hanem amiatt akivel a takaró alatt voltam. Az első negyedóra még nyugisan telt. Ellazultam, néztem a filmet, látszólag Jimin is. A vállára hajtottam a fejem és azon gondolkodtam minek is hoztam a nincs puszi szabályt. Bizsergett az ajkam, annyira a nyakára akartam tapasztani. Aztán megéreztem egy apró érintést, még pólón keresztül, a hasamon. Jimin nézte a filmet, én néztem a takarót, hogy látszik-e, hogy mozog a keze alatta. Nem látszott. Kicsit beharaptam az ajkam és a tekintetem visszaemeltem a TV-re. Vártam a folytatást. Nem sokat kellett várnom. Újabb érintés, most már kicsit erősebb. A film felére bebarangolt mindenhol. Hol lágyabban, hol erősebben. Aztán becsúszott a keze a pólóm alá. Összerezzentem, bár igazság szerint már érezni akartam a bőrömön. Egy pillanatra ránéztem. Kicsit megingatta a fejét egy félmosollyal, de nézte a filmet. Ó, oké. Lassan simogatta a hasam. Erősebben, minthogy csikizzen, de lassan. Őrjítő volt. És csendben kellett maradnom. Felhúztam az egyik lábamat, hogy több tere legyen a takaró alatt. Biccentett egy aprót és nyelt egyet. Én eddig nem értem hozzá. Direkt. Ugyanis kitaláltam a büntetését. Össze kellett szorítanom a combjaimat, ha csak eszembe jutott. Egy remegő kocsonya voltam a film végére. Majdnem elélveztem, amikor a melleimet gyötörte gyengéden. Szerencsénkre időben megállt, de azért láttam a macho mosolyát. Rossz, nagyon rossz kisfiú. Azért még végighúzta az ujját a lábam között.
- Ez jó volt. Nem tudjuk megunni ezt a filmet.- szedelőzködött Namjoon és Jin a végén.
- Igen. Nagyon izgalmas film, ugye, jagiya?- a vállamnál fogva átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
- Igen, elég mozgalmas. Először láttam, de nagyon tetszett.- gyakorlatilag egy szóra sem emlékeztem a filmből. Belecsíptem az oldalába.
- Örülök, hogy tetszett.- grimaszolt.
- Hagyjátok csak, majd mi elpakolunk.- mondtam Jin-éknek.
- Oké, akkor én megyek is fel. Még eldőlök vacsora előtt.- mosolygott Jin.
- Megyek én is.- indult meg Namjoon is.- Felhívom Jacksont, hogy mi volt az afterparty-n.
- Majd vacsoránál mond el mit mondott, rendben?- kértem.
- Persze. Jó ejtőzést nektek is!- intett búcsút.
Miután felmentek egymásra néztünk.
- Nos, kitaláltad a büntetésem?- húzta fel a szemöldökét.
- Igen, szerelmem. Menj fel, zuhanyozz le. Aztán várlak a szobámban. Póló és rövidnadrág. Alsó nem kell.- beharaptam a szám. Kitakartam magunkat. Szép nagy sátrat vert a nadrágjában.- Ja, nincs magánakció.- simítottam végig az erekcióján, de közben a szemébe néztem. Felnyögött. Hangosan.
- Természetesen. Kapok egy csókot? Az elmúlt két órában nélkülöznöm kellett.- csücsörített durcásan.
- Azt hiszed nekem könnyű volt az elmúlt két óra? Szétrobbanok.- csücsörítettem én is durcásan.
- Segíthetek rajta?- jött közelebb és a fülem mögé simította a hajam.
- El is várom.- hajoltam én is közelebb.- De először a bünti.- simítottam végig az ajkán. Éhesen megcsókolt.
- Várlak a szobámban!- húzodtam el egy idő után. Párás szemekkel nézett rám.
- Sietek!- lopott még egy puszit és felrohant.
Gyorsan kivittem a tálat a konyhába, a pokrócokat meg a mosókonyhába. Aztán siettem zuhanyozni.