Szerelmem I.

121.rész(+18)

Lilla POV

Tényleg leszaggatta, ahogy hazaértünk. Egész úton sugdosott a fülembe, hogy mit fog velem csinálni. Betartotta az utolsó szóig. Utána összebújva beszélgettünk. Elmeséltem neki, hogy mit intéztem Jin-ah-nak, mivel ő nem hallotta.
- Akkor sikeres napod volt. Elintézted Jin-hyung dolgát meg a miénket is.- simogatta meg az arcom.
- Csak egy találkozó meg egy hívás volt.- vontam meg a vállam.
- Ne kicsinyítsd, hallod?- emelte fel az állam.- Nagyon laza volt, ahogy csak úgy előkaptad a telefont és elintéztél mindent. Sejin-nim is csak lesett.
- Szeretek szervezkedni. Élvezem a részleteket. Éppenséggel van egy ötletem az étteremmel kapcsolatban is, csak nem tudom, hogy adjam elő.- sóhajtottam.
- Miért?- vonta össze a szemöldökét.
- Mert a hyung-od azt mondta csak csendestárs lesz. És nem tudom a tesója mit szólna...
- Jagi, mond el a hyung-nak és ennyi. A többit ő rendezi. Elmondod mit találtál ki?
- Londonban van egy privát étterem csak hírességeknek. Arra gondoltam, hogy ha találnának megfelelő helyet, akkor ők is csinálhatnának egy ilyet. Lenne egy rész, ami mindenki számára nyitva áll és lenne egy külön terem, külön bejárattal. Csak tagságival lehetne bemenni. Hetente pár napot lenne nyitva és csak pár asztal. Ja és tagságit csak ajánlással lehetne szerezni. Hogy nehogy egy Haemin-féle bejuthasson és bajt keverjen. Mindenki hozhat magával egy vendéget, de felelősséget kell vállalnia érte és ha zűr van, akkor elveszti a tagságot. Valami ilyesmi.
- Jól hangzik. Mondd el a hyung-nak!- adott egy puszit.
- Jó, elmondom.- mosolyogtam rá.- Szeretlek. Mondtam már?- mókáztam vele.
- Már vagy 5 perce nem. Hiányzott is. Én is szeretlek.- szorított magához. Jelzett a telefonom, felültem és megnéztem. Eunbi-ya küldte, amit ígért.
- Felöltözünk? Meg kéne mutatnom neki.- néztem rá bocsánatkérőn.
- Ha kapok egy csókot...- tárta ki a karját. Rávetettem magam és megcsókoltam. Utána nevetgélve felöltöztünk és elindultunk Jin-ah-hoz. Lent volt a nappaliban.
- Helló!- vetődtem le mellé, Jiminie meg mellém.- Eunbi-ya elküldte, amit ígért. Nézd meg!- nyomtam a kezébe a telefont.
- Oké... jók ezek a képek... és jó a szöveg is.- nézte át alaposan.- Mehet.
- Jó, majd írok neki. Átküldjem a többit, amit küldött? És akkor tudod továbbítani a bátyádnak.
- Aham, köszi.- borzolta össze a hajam.
- Ó, te!- csaptam felé.- Jin-ah, lenne itt még valami...- kezdtem, amikor rendbeszedtem magam. Előadtam neki is az ötletet.
- Hmmm...- vakargatta az állát.- Van benne fantázia. Írd le és együtt elküldöm a többivel a tesómnak. Ez egy jó ötlet, határozottan.- merengett.
- Rendben, leírom.- mosolyogtam rá.
- Ha már a jó ötleteknél tartunk: nagyon menő voltál ma. Igaz, egy szót sem értettünk, amit beszéltél, amíg el nem mondtad, de még Sejin-nim is csak pislogott.- mosolygott ő is rám.
- Köszönöm.- pirultam.
- Látod, én is ezt mondtam, jagiya.- puszilt meg Jiminie.
- Igen, nagyon menő volt.- hallottuk Seoyun-ah-t megszólalni.- Hoseokie elmesélte. Már majdnem féltékeny lettem, úgy áradozott.- nevetett. Odafordultunk.
- Jagiiii, ne csináld...- sóhajtott Hobi-ya.
- Mondom majdnem.- puszilta meg az arcát Seoyun-ah.
- Tényleg, noona, miért volt érdekes, hogy hány emeletes a szemben lévő épület?- kérdezte Jin.
- Hát, jobb ha felkészültök, hogy az európai rajongók nem olyanok, mint itt.- csücsörítettem.- Követni fognak mindenhová.
- Itt is ez van.- mondta Hobi egykedvűen.
- Igen, 10-20-an. Ott lesznek vagy ezren, ha nem több. És pofátlanok. Üldözik az autókat, letáboroznak a hotelnál, felmennek a legközelebbi épület tetejére, hátha le tudnak fotózni és társai.- húztam a szám.- Azért is mondtam, hogy még ne mondják le a másik hotelt, hátha így tévútra tudjuk őket vezetni, de azért vigyázzatok. A függönyök mindig legyenek legalább félig behúzva. Este teljesen. A drónhasználat engedélyhez kötött minden nagyvárosban, de attól még csinálják. Ha esetleg észreveszitek, akkor szóljatok a hotelben és ők majd hívják a rendőrséget. Mi van még? Á, igen. Semmit ne egyetek vagy igyatok, amit valaki idegen a kezetekbe nyom. Megköszönitek, elrakjátok és amikor senki sem lát, mehet a kukába.
- Amikor senki sem lát?- hökkent meg Jiminie.
- Igen, szerelmem. Nincs szükség arra, hogy azzal legyen tele az internet, hogy bunkók vagytok, holott csak elővigyázatosak.- simogattam meg a combját.
- Van benne valami.- húzta a száját.
- Holnap beszélned kéne Kim-nim-mel ezekről. És Sejin-nim-mel is. Lehet a többi városban is változtatnunk kéne.- jött le Namjoon-ah.
- Jó, meglesz.- biccentettem.- Hogy lesz a holnap?
- Nekünk délre kell ott lenni, hangbeállítás és próba. Érted 4-re jön Choi.
- Oké, köszi.- mosolyogtam hálásan.- Na, lássuk azt a vacsorát.- adtam egy cuppanós puszit Jiminie arcára. Felálltam, jött velem. És a többiek is.
- Mi a mai menü?- kérdezte Jin.
- Mandu-jeongol-ra gondoltam és gimbap-ra, ha megfelel.- néztem körbe rajtuk. Bólogattak. Elővettünk mindent.- Figyeljetek, az előbbire visszatérve... vannak ott normális rajongók is. Én csak a legrosszabb forgatókönyvre készítelek benneteket. Jobb előre gondolkodni, mint utólag bánni.
- Tudjuk, noona. Amerikában is hasonlóak a viszonyok.- mondta Nam.
- Igen, de Európában már nagyon régóta várják, hogy koncertezzetek.
- Ezt is tudjuk. Ezért vettük bele a turnéba.
- Örülnek is neki. Mondom, nem elriasztani akarlak, csak felkészíteni. De most már lássunk neki, mert sose leszünk kész.- böktem oldalba Jin-ah-t.
Még beszélgettünk, felelevenítettek pár történetet az előző turnéról, mi közben megcsináltuk a vacsorát. Lassan lejöttek a többiek is, megvacsoráztunk, utána lazultunk. Egy nagy, boldog család. A következő reggel lázas izgalomban telt. Teljesen fel voltak pörögve. Fél 12-kor megjöttek az autók.
- Oké, akkor mi elmentünk. 4-re legyél készen. És ne felejtsd el hozni a BIGHIT-es belépődet!- ölelt meg Namjoon.
- Nem felejtem el!
Intett és kiment a többiek után. Már csak a szerelmem maradt bent.
- A bugyit viszont nyugodtan elfelejtheted...- ölelt meg hátulról.
- Ó, te szégyentelen...- sóhajtottam.
- Most miért? Mindig csak útban van.- csócsálta a fülcimpám.
- Ha nem csal az emlékezetem, akkor mindig ügyesen megoldod ezt a problémát...- megfordultam a karjaiban. Csábítóan mosolygott.
- Nem, nem csal. Most, hogy így mondod... meggondoltam magam. Vegyél fel bugyit!- nyalta meg az ajkait.
- Biztos vagy benne?- évődtem vele.
- Jagiya, te vagy a legrosszabb jó kislány az egész világon. Vagy a legjobb rossz kislány. Nem tudom eldönteni.- döntötte oldalra a fejét.
- Számít?- túrtam bele a hajába.
- Nem. Csak az számít, hogy az enyém vagy.- megcsókolt hevesen.- Szeretlek.- lihegte az ajkamra, miután dudáltak kintről.- Mennem kell.
- Én is szeretlek. Menj, nemsokára megyek én is utánad!
- Jó. Írj majd!- adott még egy puszit.
- Írok, persze. Te meg vigyázz magadra! És ne hajtsd szét magad a próbán! És egyél, amikor lehet!
- Oké, oké, oké!- nevetett.- Adj még egy puszit aztán szaladok!- csücsörített. Nyomtam neki egyet és már tényleg ott sem volt.

Jimin POV

Néhány apró kellemetlenségen kívül rendben lement a próba és a hangbeállítás. Közben persze folyamatosan szívták a vérem, de csak módjával, mert sok idegen volt körülöttünk. Kétszer is írt és persze húzta az agyam. Még nem tudta, hogy mit találtam ki. Már a gondolatra is beindultam, alig bírtam higgadt maradni. Aztán végre megérkezett.
- Sziasztok!- jött be az öltözőbe mosolyogva.
- Szia, noona! Helló!- köszöntötték a többiek.
- Szia, jagi!- mentem oda hozzá.
- Szia, Jiminie!- ölelte át a derekam.- Minden oké?
- Igen, minden oké.- adtam neki egy puszit.- Nagyon jól áll ez a ruha.
Az a tüllszoknyás, fehér ruha volt rajta a piros masnival, amiről délelőtt megkérdezte a véleményem, hogy jó lesz-e.
- Köszönöm szépen.- mosolygott édesen.
- Nagyon jókislányos.- néztem végig rajta. Mint egy elsőbálozó.- Gyere velem!- megfogtam a kezét és magam után vonszoltam.
- Jiminie?- loholt utánam.- Mi...
Behúztam egy üres szobába, amit már előre kinéztem. Becsuktam az ajtót magunk után és nekidöntöttem.
- Jiminie...- lehelte kifulladva. Várta, hogy megcsókoljam, de nem hagytam magam elcsábulni. Terveim vannak.
- Nagyon csini.- simítottam végig rajta, le a szoknya aljáig és felhúztam.- És még bugyit is vettél fel. Jó kislány.
- Még szép, hogy... Jiminie!- sikkantott, mert lehúztam a bokájáig.- Lábak!- azonnal engedelmeskedett. Először az egyik, aztán a másik lábát emelte fel. Felálltam és zsebre raktam. Csak nézett rám kikerekedett szemekkel és leesett állal.
- Kell egy kabala.- vontam meg a vállam.
- A bugyim?- hördült fel.
- Halkabban...- teljes testtel hozzásimultam. Nyelt egyet.- Csak te tudod meg én. A mi kis titkunk... noona.- súgtam a fülébe. Felnyögött.- Mennem kell sminkelni.- elhúztam az ajtótól, hogy kinyissam.
- Jiminie...- szólított meg halkan. Ránéztem, a szemei megvillantak.- Amikor végeztetek, szeretném, ha visszahoznál ide és megdugnál.- a hangja vágytól csöpögött. Aigoo, ha lenne idő, már most is azt csinálnánk. Nyomtam egy csókbahajló puszit az ajkára.
- Jagiya, a kívánságod számomra parancs. Örülök, hogy egy rugóra jár az agyunk, mert pont ez volt a tervem.- súgtam az ajkára és végigsimítottam a fenekén. Megint nyögött.- Viselkedj!- szóltam rá és igazság szerint magamra is.- Szeretlek.- nyomtam egy lágy puszit az arcára is. Lehunyta a szemét.
- Én is szeretlek téged.- sóhajtotta.- Jiminie, tudod miért meztelenebb egy meztelen férfi, mint egy meztelen nő?- kérdezte huncut mosollyal. Megzavarodtam. Mit akar ezzel?
- Nem, nem tudom.
- Mert a meztelen férfinak még a gondolata is látszik.- odanyúlt és végigsimított az ágaskodó férfiasságomon.
- Jagiiiii...- megfogtam a kezét.
- Rajtad legalább van alsónemű. Én meg mehetek tárgyalni Sejin-nim-mel és Kim-nim-mel bugyi nélkül.- kinyitotta az ajtót és otthagyott. Gyorsan megigazítottam magam és három lépéssel beértem.
- Ó, angyalkám, ez egy izgalmas este lesz!

Lilla POV

Az volt. A fellépés, istenem... őrült jó volt újra színpadon látni őket. Tökéletes, minden mozdulat és hang a helyén. A tömeg tombolt. A nézőtér széléről néztem Choi-jal, mert Jimine megkérte, hogy vigyázzon rám. Ezen vitatkoztunk kicsit, de végül engedtem a nyomásnak, mert a többiek is Jiminie pártját fogták. És a staff is. Nem mentem be a backstage-be Jiminie-ékhez a számok között, mert forgattak. Kihasználtam a lehetőséget és megkerestem a manager-t és a biztonsági főnököt. Megbeszéltük, hogy másnap bemegyek a srácokkal együtt és tartunk egy meeting-et nyugodt körülmények között. A második üresjáratnál elmentem WC-re, Choi pedig elment, hogy hozzon pár szendvicset meg innivalót. Megállapodtunk, hogy ott megvárom, aztán megyünk vissza. Álltam a falnál és néztem a rohangáló embereket.
- Hogy tetszik eddig a műsor, jagiya?- súgta a fülembe Jiminie hátulról.
- Nagyon. Nagyon tetszik.- sóhajtottam.
- Egy kicsit megtudtam lógni, de mindjárt mennem is kell.
- Megvan még a bugyim?- fordultam felé.
Zsebre tette a kezét és elmosolyodott.
- Meg.
- Vissza is kapom?- döntöttem oldalra a fejem.
- Tárgyalhatunk róla.- bólogatott.
- Oké. Mit szeretnél cserébe?
- Nem is tudom.- gondolkodott el.
- A jó kislányt vagy a rosszat?- haraptam be a szám.
- A rosszat.- válaszolta elfúlva, miután alaposan végigmért. Hurrá!
- Ahogy kívánod.- mondtam a legártatlanabb mosolyommal.
Hangosan felnyögött.
- Ki fogsz készíteni.
- Ez az enyém?- mondtam hangosabban, mert megérkezett a testőröm.
- Igen, kisasszony.- nyújtotta át a szendvicset és a vizet.
- Te...- néztem Jiminie-re újra.
- Már ettem.- forgatta a szemeit. Megint.
- Jó. A szemforgatásért később számolunk.
- Jimin-ssi, már keresnek.- szólította meg Choi.
- Már megyek is. Akkor utána találkozunk. További jó szórakozást!- mosolygott csintalanul, aztán elsietett. Ettünk gyorsan egy csendes sarokban, utána visszamentünk az utolsó számra. A végén köszönetet mondtak, mindannyian szóltak pár szót és jött a fényképezkedés. Kimentettem magam Choi-nál és elindultam a szobába. Majd ő is jön. Azért küldtem neki egy üzenetet.
L:"Itt vagyok a megbeszélt helyen. Kezdődhet a tárgyalás!💋"