Szerelmem I.

45.rész

Lilla POV

Csendben ettünk, de már éreztem, hogy majd szétveti őket a kiváncsiság. Egyszercsak megszólalt Namjoon.
- Szóval, noona, hogy is volt ez a fanfiction dolog? Merthogy az egyik barátunk hívta fel a figyelmünket rá, hogy nagyon jó meg hogy egy-két részlet elég pontos. Még kis nyomozás is volt, hogy ki szolgáltatott ki belsős infókat.
- Mi?- kerekedett el a szemem. Láttam, hogy bólogatnak.- Nem, nem. Ártatlan vagyok, több ezer kilométerre voltam akkor. Mondtam neked, Namjoon-ah, általában jól tudok olvasni az emberekben. A főiskolán pszichológiát is hallgattam. Összerakod a kettőt és ennyi.- vontam meg a vállam.
- Főiskola? Milyen főiskola?- kérdezgették a túloldalról a fiatalok.
- Na álljunk meg egy pillanatra. Volt egy úgynevezett életem mielőtt ide kerültem. Meg egy karrierem.- néztem rájuk. Jó igen, nem tudják a három lépés távolság miatt.- Szálloda- és vendéglátóipari diplomám van. Consierge voltam egy nagy szállodában. Tudjátok mi az?- láttam a szemükön, hogy nem ugrik be.- Én voltam a problémamegoldó. Ha az egyik vendégnek este 11- kor jutott eszébe, hogy a feleségének másnap születésnapja van , akkor engem hívtak, hogy szerezzek ékszert, virágot vagy vonósnégyest reggelre. Vagy ha privát túrát szerettek volna egy múzeumban, akkor én szerveztem le. Jegyek az aznapi koncertre vagy romantikus lánykérés a tetőn. Megoldom.- grimaszoltam.
- De hogy jön ehhez a pszichológia?- kérdezte Jk.
- Ebben a szakmában tudni kell kezelni az embereket. Sokszor felindultak, kétségbeesettek vagy indulatosak. Rendhagyó helyzetben vannak és ez sok mindent kihoz belőlük. Sokszor nem a legjobbat. Ti is rendhagyó helyzetben vagytok. Itt vagytok heten, most már férfiak és az ami a ti korotokban normális, számotokra szinte lehetetlen. Mint egy kiképzőtábor. Nem számíthattok másra, csak egymásra, mert a kiképzőtiszt, ez esetben a közönség árgus szemekkel figyel. Istenként tekintenek rátok, ami elég hízelgő, valljuk be, de ti is emberek vagytok. Érzésekkel. És pont a státuszotok miatt ezt nem fejezhetitek ki más iránt, csak egymás felé. Az ember társas lény. Igényli az intimitást, az érintést vagy csak egy kedves szót valakitől. Csakhogy ezt a legtöbben nem akarják látni. Az emberi oldalt. Könnyebb nekik, hogy csinálják ezeket a ship-eket. Mert egy istent csak egy másik isten szerethet. Nehogy már egy egyszerű földi halandót szeressetek. Ne értsétek félre, rohadt tehetségesek vagytok és iszonyú sok munkátok fekszik abban, hogy ott vagytok ahol. De én azt szeretném, ha szabadon boldogok lennétek. Az hogy kivel, részletkérdés. Mert a koncert egyszer véget ér és a kamerák is leállnak. És a csend rohadt hideg tud lenni egyedül.
Jin felállt és kiment. Zavarodottan néztem utána. Aztán rögtön visszajött egy befőttes üveggel, amiben pénz volt.
- Noona, imádlak, de kétszer is káromkodtál. 10000 won. Be kell raknod.
- Ez most komoly?- tört ki belőlem a röhögés.
- Csapattag vagy. Kötelező.
- Igen, igen.- grimaszolt Suga.- Nekünk is be kell rakni.
- Oké, oké.- tettem fel a kezem- Hozom a tárcám.

Jimin POV

Nemhogy akarom, szükségem van rá. Remélem még nem csesztem el mindent.
- Basszus, majdnem elsírtam magam.- szólalt meg Jin- hyung.- Azért mentem ki az üvegért.
Körbenéztem, mind így voltunk vele.
- Én is.- mondta Suga-hyung halkan.- Pedig én ezt már hallottam tőle az első beszélgetéskor.
- Igen?- kérdeztük meghökkenve.
- Szerintetek miért öleltem meg és támogatom azóta is? Mert ez a legújabb bolondériám? Viszont Namjoon-ah, tereljük el a témát, mielőtt sírásba fullad az este!
- Igen, igen.- bólogatott a leaderünk.
Lilla-ya jött is vissza, a kezében a pénztárcájával. Mosolyt varázsoltunk az arcunkra.

Lilla POV

- Akkor 10000 won? Két kis szóért? Szerencsém, hogy nem vagy itthon napközben, amikor magamban beszélek. Mert akkor akár a bankkártyámat is betehetném.- nevettem Jinre.
- Noona, noona! Mit kell hallanom? Rosszalkodsz?- nevetett vissza rám.
- Nem, nem.- védekeztem.- Csak húzom az agyad, mert tudom hogy ugrasz rá.
Beraktam a pénzt és visszaültem a helyemre.
- Noona, és most mi van a szállodai munkáddal?- kérdezte Nam.
- Felmondtam, mielőtt aláírtam a szerződést hozzátok. Amúgy is fizetetlen szabadságon voltam, mert a szállodát átépítik. Ezért tudtam most jönni Ázsiába. Aztán az első reggel, miután beköltöztem, leültem és elgondolkodtam a jövőn. Írtam egy emailt, hogy köszönöm az eddigieket, de itt a vége. Eredetileg ugye az volt a tervem, hogy gyűjtök egy kis pénzt és folytatom az utat, aztán irány haza. De hacsak nem raktok ki, én maradnék.- néztem körbe rajtuk.
- Kirakunk? Hülye vagy?- mondta Suga felháborodott arccal. Jin felszisszent.- Írd a többihez!- grimaszolt neki.
- Jobb, ha tudod, hogy nem mész innen sehova, legfeljebb velünk együtt- fenyegetett meg tréfásan Hobi.
- Noona, miért mondasz ilyeneket?- biggyedt le Jk szája.
- Jól van, ez csak egy szófordulat. Tudom, hogy nem raknátok ki.
- És a karriered?- kérdezett megint Nam.
- A karrierem? Én abban a munkában azt szerettem, hogy segíthetek az embereknek és kapcsolatokat építhetek. Az én szememben én most is ezt teszem, csak nem cserélődnek a vendégek.
- Van benne valami.- bólogatott Nam.
- És mi volt még hátra az utazásból?- érdeklődött Tae.
- Japán. De az úgyis itt van nem messze. Majd átugrok valamikor.- vontam meg a vállam.
- Lesz majd ott koncertünk, eljöhetnél velünk. - mondta Jin.
- Tényleg, a KCON-on kívűl láttál bennünket színpadon?- kérdezte Jungkook.
- Persze.- nevettem.- A YOUTUBE- on. Amerika túl messze volt nekem és túl drága. Ráadásul a ti koncertetekre jegyet szerezni...pfff. Éhezők viadala.
- De most itt vagy velünk. Minden koncertre lesz jegyed, ha szeretnéd. VIP.- mosolygott Namjoon.
- Ú, az jó lenne, köszönöm szépen. De elég arra, ami itt lesz, Szöulban.- hálálkodtam.
- Végeztél?- kérdezte Suga Hobit.
- Igen, mehetünk.- állt fel.
- Hova mentek?- kiváncsiskodtam.
- Live-ozni. Ketten könnyebb.- húzta a száját Suga.
- Én meg végre elkezdem azt a könyvet, amit múltkor rendeltem.- jelentette be Nam.
- Én meg játszani. Holnap aludhatunk tovább egy kicsit. Ki kell használni.- heherészett Jin.
- Csatlakozhatunk?- kérdezte kiskutya szemekkel Tae és Jk őt.
- Persze.- mosolygott rájuk.
- Anyuci, reggel nem leszek itt, emlékszel? Neked kell ébresztened meg reggelit csinálni.- figyelmeztettem.
- Ne aggódj, nem hagyom őket éhezni.- grimaszolt.
- Tudom.- grimaszoltam vissza.- Egyébként lehet összefutunk bent a BIGHIT- nél holnap. Be kell mennem a kórház után. Kell egy papír a vízumomhoz.- mondtam Namjoonnak.
- A HR majd segít. Jó éjszakát!- köszönt el.
- Jó éjt! Nektek meg jó szórakozást!- intettem a gamerek után.
- Köszi- szóltak vissza.
Már csak Jimin maradt. Ránéztem. Ő komolyan nézett vissza rám.
- Beszélhetnénk akkor?- kérdezte.
- Persze. Csak adj 10 percet, amíg elpakolok, jó?- mondtam szomorkásan. Most véget ér valami, ami igazándiból el sem kezdődött.
- Rendben, úgyis nekem is van még egy kis dolgom.
- Akkor 10 perc múlva a nappaliban, jó?- kérdeztem. Ő biccentett és kiment. Elpakoltam, de minden gondolatom az előttem álló beszélgetésen járt.