Szerelmem I.

47.rész(+16)

Lilla POV

Kifulladásig csókolóztunk. És még azután is. Valahogy az ülőgarnitúrára keveredtünk és amikor végképp elfogyott a levegőnk, akkor pihegtünk összebújva. A fejem a vállán pihent, ő a hajamat, én a mellkasát cirógattam.
- Jiminie, hogy fogjuk ezt előadni a srácoknak? Suga tudja, hogy megcsókoltál...
- Mind tudják.- szólt közbe.
- Honnan?- emeltem fel a fejem és a szemébe néztem. Ő álmodozó szemekkel nézett rám.
- Gyakorlatilag rám parancsoltak, hogy szedjem össze magam.
- Elmagyaráznád? Mert nem igazán értem.
Kissé rémültnek látszott.
- Rendben, jagiya, de emlékezz, hogy igent mondtál, nincs visszaút- vicceskedett, de láttam hogy bizonytalan.
- Csak mondd el mi történt, jó?- adtam egy puszit a szájára. Éreztem, hogy húzna bele egy csókba, de ellenálltam. Lesz még rá lehetősége.
- Jiminie, csak mondd el.
- De ki fogsz akadni, jagiya.
- Majd lenyugszok. Szóval?- néztem rá várakozón. És akkor elkezdte. Az elejétől elmondott mindent. Az érzéseit és a gondolatait is. Nem szóltam közbe, hogy ne akasszam meg. Hümmögtem, néhányszor elmosolyodtam. Mikor végzett láttam, hogy fél, mit reagálok. A türelmetlensége persze nem hagyta el.
- Nagyon haragszol?
- Miért haragudnék?- kérdeztem csodálkozva.
- Hát hogy ilyen hülye vagyok.
- Nem vagy hülye.
- Meg hogy beavattam a srácokat.
Összevontam a szemöldököm.
- Szerinted haragudnom kéne, mert megbeszéltél valami számodra fontosat a barátaiddal?
Ő hitetlenkedve nézett rám.
- Tényleg nem zavarsz el?
- Mi van?- kérdeztem most én meghökkenve.- Őszinte voltál velük, velem és magaddal is. Ezért nem foglak elhajtani. Na ez szép, öt perce vagyok a barátnőd és már szabadulnál is tőlem.- duzzogtam. Fel akartam ülni. Nem engedte.
- Dehogy akarok megszabadulni tőled.- húzott vissza a mellkasára.- Na, hagy engeszteljelek ki!- simogatta meg az arcom. Adott egy puszit a homlokomra. Én még mindig bigyesztettem a szám. Aztán az arcomra. Átfordított, most én voltam alul. Adott még egy puszit. Aztán még egyet. Elhalmozott. Isteni érzés volt. Elmosolyodtam. Felemelte a fejét és ő is mosolygott. A híres szemmosoly. Imádnivaló és szexi.
- Ennyi elég lesz?- kérdezte lágyan.
- Ebből sosem elég- suttogtam csillogó szemekkel. Tényleg nem. Bárcsak örökké tartana ez a pillanat.
- De valamit kihagytál!
- Mit?
- Ide is kérek.- mutattam a számra.
- Máris pótolom, jagi. Nem szeretném, ha hiányt szenvednél bármiben is.- a hüvelykjével megsimította az alsó ajkam. Elnyílt a szám és ő birtokba vette. A keze a nyakamat simogatta. A pulzusom az egekben volt. Felnyögtem. Beletúrtam a hajába. Erre ő is felnyögött. Éreztem az izgalmát, ahogy félig rajtam feküdt. Forró volt és kemény. Elvette az eszem. Hozzá tapadtam és éhesen csókoltam.
- Jagiya...- nyögte a számba.- álljunk meg.
- Mi?- kérdeztem kábán.
- Álljunk meg. Nem akarlak a nappaliban elcsábítani. De ha így folytatjuk, akkor itt helyben a magamévá teszlek.
Elvörösödtem. Igaza van. Annyira belemerültem a csókjába, hogy elfelejtkeztem minden másról.
- Borzasztóan kívánlak, de nem akarlak siettetni.- nézett mélyen a szemembe.
Hát legalább ő észnél van. Még korai lenne, nagyon korai. Bár egy perccel ezelőtt még rohadtul nem érdekelt, hogy öt perce vagy öt éve vagyunk együtt.
- De azért azt sem mondom, hogy nem fogok próbálkozni- nézett kéjesen. Nevetve bokszoltam a vállába.
- Ó te!- ő is velem nevetett. Egy kis vihogás után nyomtam egy cuppanós puszit a szájára.
- Már alig várom!
- Mit?- kérdezte vidáman.
- Hogy próbálkozz!- haraptam be a szám. Biztos, hogy minden percét élvezni fogom.
- Szégyentelen nőszemély!- villant a szeme.- Tetszik.- érzéki mosolyra húzódott a szája.- Jagi, csak én haraphatom a szád. Add csak ide!- odahajolt és ő kezdte el csócsálni az ajkam. Mondtam, hogy minden percét élvezni fogom. Lusta, kéjes csókba merültünk. Feszegettük a határokat. Legalábbis én biztos.
- Jiminie, menjünk lefeküdni, jó?- cirógattam meg az arcát.
- Oké.- adott egy puszit a nyakamra.- Hozzád vagy hozzám?- kelt fel és húzott engem is.
- Hozzám.- válaszoltam.- Reggel korán kelek és nem akarom felébreszteni a srácokat. Majd megpróbállak téged sem.
- Engem kelts fel nyugodtan. Megyek veled.- adott egy puszit.
- De hát azt nem lehet!- néztem zavarodottan.
- Már hogyne lehetne.- húzott kézen fogva maga után. Megtorpantam. Ő is megállt és visszanézett rám.- Jagiya, veled megyek. Már beszéltem Namjoon-hyunggal és megengedte. Rajtam lesz a maszk, sapka meg minden. Minden oké lesz. Bízz bennem.- mosolygott.
- De nem akarlak bajba keverni.
- Nem fogsz. Majd vigyázunk. Utána úgyis menned kell be és nekem is jelenésem van délben. Csak szeretnélek elkísérni. Mint egy átlagos pasi.
Hallottam a hangján a vágyódást. A vágyódást egy normális élet után.
- Jól van, ha te mondod, hogy minden rendben lesz, én hiszek neked.
- Helyes. Úgy lesz. Na gyere, jagi, bújjunk össze!- indult el megint.
- Várj, a virág! Vízbe kell raknom.- visszamentem a csokorért. Ő követett a konyhába, ahol én kerestem egy nagy poharat. Vizet engedtem és beletettem a csokrot.- Kész, mehetünk.-  ő nyitotta nekem az ajtókat, mert a kezem tele volt. Leraktam a rögtönzött vázát a  komódra.
- Helyezd magad kényelembe. Mindjárt jövök, csak átöltözök meg fogat mosok.
Ahogy mentem el mellette elkapott és hátulról megölelt. Megpuszilta a nyakam és magához szorított.
- Siess!- súgta a fülembe. Megborzongtam.
- Öt perc- leheltem.
- Mérem az időt- most már ott is libabőrös voltam, ahol nem gondoltam volna, hogy lehetséges. -Tik-tak- engedett el és játékosan megpaskolta a fenekem. Huh, elvörösödtem.
Besiettem a fürdőbe és becsuktam az ajtót. Rekordidő alatt megmostam a fogam és átöltöztem. Az ő egyik pólóját vettem fel és rövidnadrágot. Visszamentem. Csak az egyik kislámpa égett az éjjeli szekrényen. Ő háton feküdt. Egyik karja a feje alatt, a másikkal felemelte a takarót. Gyorsan besiklottam mellé és hozzábújtam.
- Ez gyors volt.- simogatta meg az arcom.
- Azt mondtad siessek.- évődtem.
- Akkor minden kívánságomat teljesíted?
- Hát ha nem is mindet, de mondjuk azt ami jól esik nekem is.
- Szóval, ha kérek egy puszit...- nézett várakozón.
- Hova szeretnéd?
Egy ujjal megütögette az arcát jobb oldalt. Nyomtam egy puszit rá. Odatartotta a balt is. Oda is kapott. És aztán megint jobbra. Egyre közelítettem a szájához. Adtam arra is egyet. Befészkeltem magam az oldalához és a vállára hajtottam a fejem. A tenyerem a mellkasán pihent és cirógatta az ujjaim.
- Ugye ezt most nemcsak álmodom?- suttogtam magam elé.
- Hát ha te álmodsz, akkor én is.- suttogta ő is. Felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Elmerültem a szép szemeiben. Próbáltam a tekintetemmel elmondani mennyire szeretem, mert kimondani nem mertem. Még nem. Legszívesebben világgá kürtöltem volna, ugyanakkor óvtam volna. Hogy csak a miénk legyen. Hogy csak mi létezzünk, a saját kis világunkban.
- A tulipán- szólaltam meg.- A kedvenc virágom. Mondtad, hogy nem tudod.- tereltem a saját figyelmem, nehogy helyben szerelmet valljak.
- Jó, megjegyzem.- mosolygott. Aztán komoly lett az arca.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Semmi..jagiya...miért pont én?- el se hittem, hogy ezt kérdezi. Ennyire bizonytalan?
- A nyilvánvalókon kívül?- kérdeztem egy félmosollyal.
- Nyilvánvalók?
- Hát hogy észvesztően jóképű vagy és veszettül szexi?- kissé felderült, de a kérdés még ott volt a szemeiben.
- Mert néha, néhány fényképen és felvételen azt láttam a szemeidben amit az enyémben. Hogy tessék, ez vagyok én, miért nem szerettek így? Miért kell mást mutatnom, hogy kelljek. Hogy szeressetek.
A következő pillanatban már a hátamon feküdtem és csak csókolt és csókolt. Őrűlt hévvel. Mozdulni se tudtam, mondjuk nem is akartam. Lehengerelt. A keze végigsiklott az oldalamon és a combomon. Magához húzott. Áttért a nyakamra és csókolta, harapdálta, szívta. Éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek és a póló dörzsölte. Már a fájdalom határát súrolta az élvezet. Hangosan felnyögtem és a karjába markoltam. Lelassított, lassan visszapuszilta magát a számig. Lágyan megcsókolt és felemelte a fejét.
- Fájdalmat okoztam?
Kinyitottam a szemem, de a látásom még homályos volt. Csak megráztam a fejem.
- Nem...csak túl...túl sok volt hirtelen.
Lehajtotta a fejét.
- Nézz rám, kérlek.- súgtam. A szemeiben megbánás volt.- Fantasztikus érzés. Elégek. Csak több mint egy éve nem...szóval egy éve nem szexeltem.
Elkerekedett szemmel nézett rám.
- Hogy-hogy? Azt mondtad együtt éltél valakivel.
- Igen, ez így volt. A hangsúly a múlt időn van. Több mint egy éve szakítottunk és azóta nem volt senkim.
- Hát az meg hogy lehet?- őszintén csodálkozott.
- Hát úgy hogy nem- de kicsit bekönnyeztem.
- Jagi, mi a baj? Miért szomorodtál el?- cirógatta meg az arcomat.
- Én akartam szakítani vele, mert már nem volt jó. Gondoltam elmondom neki őszintén, hogy már nem érzem jól magam a kapcsolatban, mert megváltozott. Bántott. Nem fizikailag,- mondtam sietve, mert eltorzult az arca.- hanem lelkileg. Apró megjegyzésekkel. Aztán nagyobbakkal. De amikor leültem vele beszélni, akkor jött ki igazán a valódi énje. Nagyon megbántott.- elfordítottam a fejem. Szégyeltem.
- Jagiya! Mit mondott?- fordított vissza gyengéden.
- Hogy kiábrándító vagyok. Nem vagyok igazi nő. Nem vagyok kívánatos sem, ezért már talált is valaki mást. Aki sokkal szebb és szexisebb nálam. Nem ilyen közönséges meg átlagos mint én.- húztam el a szám.
- Az egy igazi idióta volt, jagi. Felejtsd el! Méghogy nem vagy kívánatos?- adott egy puszit a számra és mélyen a szemembe nézett.- Most már az enyém vagy. És én legszívesebben felfalnálak. Szőröstül-bőröstül.-perverz mosolyra húzódott az arca.- Lehet meg is teszem, most azonnal- azzal elkezdett harapdálni, játékosan. Az arcomat, nyakamat és a vállamat. Csikizett. Elnevettem magam.
- Na így már jobb. Most, hogy nevetsz el kell árulnom valamit. Megjelöltelek. Az előbb.
- Megjelöltél?- vontam össze a szemöldököm.
- Kiszívtam a nyakad. Most már mindenki tudja, hogy hozzám tartozol.- mosolygott büszkén.
- Miért? Aláírtad?- kérdeztem.
El kezdett nevetni.
- Nem, de mindjárt hozok egy tollat.
- Legalább jó nagyot csináltál? Hogy a holdról is látszódjon?- évődtem vele. Nem érdekelt, annyi ilyet csinál, amennyit akar. Engem nem zavar. Meg is mondtam neki.
- Csak azt sajnálom, hogy én nem csinálhatok neked.- simítottam végig a nyakán.- De majd a srácok kiszívják a véred helyettem.- vigyorogtam rá.
- Az biztos- vigyorgott ő is.
- Mennyi az idő?- kérdeztem. Elvette a telefonját és megnézte.
- Éjfél múlt.
- Huh, akkor már aludnunk kéne.- rémültem meg kicsit.
- Mikor kelünk?- kérdezte.
- Fél 8. Elég akkor. Úgyis taxival megyünk. Nem kockáztatok meg egy buszozást veled. Így is félek a lebukástól.- bújtam a nyakához.
- Majd óvatosak leszünk. Sokszor úgyse lesz lehetőségem elmenni veled valahová. Ki kell használni, hogy holnap van egy kis időm.- olyan szomorú volt a hangja. A szemébe néztem.
- Jiminie, engem ez nem zavar. Ez az életed. Ez vagy te. Ha nem lennél az aki, akkor nem is találkozunk.- megcsókoltam lágyan. A szemhéjamon keresztül láttam egy villanást. Kinyitottam a szemem és elhúzódtam.
- Te most lefotóztad ahogy csókolózunk?
- Igen. Kell egy új háttérkép. Ez tökéletes lesz.- nyomogatta a kijelzőt, hogy beállítsa.
- Mutasd!- jó kép volt.- Küldd át nekem is!- már pittyent is a telefonom.- Köszönöm.- adtam egy puszit az arcára.- De most már próbáljunk meg aludni, jó?- lekapcsoltam a lámpát. Elhelyezkedtünk.
- Jó éjszakát, jagiya!- nyomott egy puszit a homlokomra.
- Jó éjt, Jiminie!- cirógattam a mellkasát. Lassan álomba merültünk.