Szerelmem I.

179.rész

Lilla POV

A következő nap megjelent az ANSWER. Hatalmas siker. Az egekig magasztalták. Az IDOL klipjét is. Mi már viszont a koncert lázában égtünk. Én a legjobban, ha őszinte akarok lenni. Előbújt belőlem a rajongó. A srácok csak elnézően vigyorogtak rajtam. Meg persze szívták a vérem.
- Állítanunk kell melléd egy orvost...- csóválta a fejét a szerelmem.- Állandóan elfelejtesz levegőt venni.
Épp a hang- és fénybeállítást csinálták, nagyjából a felénél voltak, én meg csak ámultam-bámultam meg nagy erőkkel csápoltam.
- Jó, tudom. De olyan izgalmas...- bújtam a vállába.- Gáz vagyok?
- A leggázabb!- nevetett.
- Te...- bökdöstem meg az oldalát.
- A legjobb.- súgta a hajamra.- Szeretlek, angyalkám.
- Na azért... én is szeretlek. Nagyon-nagyon.
- Adj egy puszit gyorsan, mert már integetnek, hogy menjek!
Nyomtam neki egy nagyot és már ott sem volt. Amikor végeztek, kajáltunk és lefeküdtek aludni a felfújhatós matracokra. Én közben jöttem-mentem, intézkedtem, mert Sejin-nim és Mingyu-ya is lefeküdt. Este nekik dolguk van, én élvezni fogom a műsort.
- Örülök, hogy a turnén külön szobában leszünk.- biggyesztette a száját Jungkook-ah.
Már felébredtek, épp kávéztunk.
- Miért?- hökkentem meg.
- A barátod letapizott, aztán meg majdnem lerúgott a matracról.
- Engem is.- vágta a savanyú pofát Tae.
- Dehát... ó...- fuldokolva nevetni kezdtem, amikor rájöttem, hogy engem keresett.
- Szóval leesett?- húzott magához Jiminie.- Én mondtam, hogy nekik nincs ilyen finom illatuk. Meg nem ilyen jó puhák.
- Igen, mondtad.- adtam neki egy eszkimópuszit.
- Na, kezdődik...- grimaszolt Suga.
- És majd a koncert után folytatódik.- nézett ránk komolyan Namjoon-ah.
- Igenis.- biccentett Jiminie neki.- Megyek zuhanyozni, angyalkám.
- Jó, menj.
Beindult a gépezet. Lezuhanyoztak, melegítették magukat, öltöztek. Smink, fodrász, minden. Segítettem, ahol tudtam. Madárka is ott volt tapasztalatot szerezni. Sejin-nim végül hasznosította az ötletem. Ő marad, Lee Hyun-ah sminkese meg megy velük.
- Megyek, szerelmem.- mentem oda Jiminie-hez, mielőtt sminkelni kezdték.
- Jó.
Már sok sikert kívántam, kéz- és lábtörést és ezerszer felmagasztaltam, hogy ő a legjobb. Ő pedig megesketett, hogy visszajövök hátra a végén. Mintha bármi is megakadályozhatna benne. Csillogó szemekkel nézett, ismerem ezt a pillantást. Nem érdekelte ki látja( engem sem), lehúzta a fejem és megcsókolt.
- Szeretlek.- súgta a csók után.
- Én is szeretlek. BANGTAN! FIGHTING!- simogattam meg mégegyszer az arcát és otthagytam. Most dolga van. Átvergődtem a tömegen a kulisszák mögött és felmentem a céges VIP-szekcióba. Eunbi-ya már ott volt. Nevetgéltünk, nézelődtünk. Átintegettem a néninek a másikba, mert ott volt a segédjével együtt. Nagy mosollyal viszonozta. Volt egy idősebb, jólszituált pár is egy tinilánnyal. Á, ő lehet Suga specialistája. Intettem nekik is. Először meghökkentek, de aztán láttam a megvilágosodást a doktor arcán. Ment a fanchant ezerrel, mindenki fel volt spannolva. Megérkezett Bang PD-nim. Meghajoltunk felé.
- Hogy vagy?- jött oda mellém a korláthoz.
- Nagyon jól.- vigyorogtam. Már lázban égtem.- És ön?
- Kiárusítottunk minden albumot és promós cuccot.- kacsintott.- Szuperül. A céges party-n, 2.-án bejelentelek benneteket. Öltözz ki! Mingyu-ya-nak is szóltam az előbb, hogy húzzon szmokingot.
- Rendben, uram. Akkor nagyestélyi?
- Igen. Adjuk meg a módját!- vigyorgott tele szájjal.- Kezdődik!- intett a színpad felé. Transzba estem. A vérből, verejtékből, könnyekből semmi sem látszott. Csak a csillogás. Szó szerint ragyogtak. Őrjöngtünk, annyira jók voltak. Jiminie következett a SERENDIPITY-vel... mint egy angyal. Tökéletes, éteri. Mindenkiről lecsúszott a bugyi. Meg az alsónadrág, mert még a pasik is tátott szájjal nézték. Ment minden, mint a karikacsapás. Azért összenéztünk Bang PD-nim-mel, amikor Namjoon-ah kihagyott egy teljes versszakot a TRIVIA:LOVE-ból, de úgy tűnt, hogy nem vették észre, ő pedig profin kezelte. Jin-ah akkorát énekelt az EPIPHANY-ban, hogy szem nem maradt szárazon. Aztán jött a TRUTH UNTOLD. Taehyung-ah hamisan kezdett. Nem tragédia, de látszott, hogy csalódott. És akkor Jiminie-nek is elcsuklott a hangja és kiesett a hangszínből... rohanni kezdtem a backstage-be. Istenem, ne, ne, ne...tudtam, hogy kétségbe lesz esve, hogy elbaszta, hogy csalódást okozott, hogy nem elég jó...
A szám végére ott voltam a süllyedő színpadnál. Jiminie teljesen magába roskadva ült. Sírt.
- Jiminie...- szólítottam halkan.
- El... elrontottam.- nézett fel rám. Persze a stáb ott volt, forgattak. Seoyun-ah fogott meg, hogy ne öleljem meg.
- Nem rontottad el.- mosolyogtam rá biztatón.
- De... de elcsuklott a hangom.- a szemei... teljes letargia.
- Nem volt olyan vészes. Megesik. Két órája nyomod a nehezebbnél nehezebb koreókat és énekelsz egyszerre. Megesik.
- De most biztos...- lehajtotta fejét.
- Nem okoztál csalódást, megőrülnek érted. A SERENDIPITY-t hiba nélkül megcsináltad, pedig akkor még táncolsz is.
- Biztos? Nem is emlékszem... de nem hibáztam, ugye?- esdeklőn nézett fel rám.
- Nem. Akkor sem és most sem.
- Tudom, hogy csak felakarsz vidítani.- biggyesztette a száját, de már nem sírt, hál'istennek.
- Nem igaz. De azért sikerül?- évődtem vele.
- Kicsit.
- Mennünk kéne.- mondta neki Seoyun-ah.- Át kell öltöznöd a MIC DROP-hoz.
- Ú, a MIC DROP jön. Fel fogod szántani a színpadot.- bátorítottam.
- Ugye jössz velem?- állt fel.
- Persze.- bólintottam. Követtem az öltözőhöz. Intett a stábnak, hogy most már hagyjanak minket békén. Elmentek. Végre megölelhettem.
- Ne... izzadt vagyok.- tiltakozott, de csak megszokásból. Kiszorította belőlem a szuszt.
- Én is az vagyok.- sóhajtottam jólesően. Szeretek a karjaiban lenni.
- Nem tudom...
- Mit, szerelmem?- simogattam a haját.
- Hogy ki tudok-e menni a színpadra.- suttogta.
- Hogyne tudnál. Várnak rád és erre készültél hónapok óta. Imádod csinálni és a közönség pedig imádja, ahogy csinálod.
- Tényleg... tényleg így gondolod?- nézett a szemembe.
- Igen, tényleg. Szeretnek és te is szereted őket. Igaz?- cirógattam meg az arcát.
- Igaz. De téged szeretlek a legjobban.
- Én meg téged.- adtam neki egy puszit.- Kezdj el öltözködni! Véget ért a TEAR. Hallod?- mutattam felfelé.
- Igen... igen. Hol a... köszönöm.- hálálkodott Seoyun-ah-nak, aki ott állt készenlétben a ruháival. El kezdett átöltözni. Bejött Namjoon-ah. Ő már átöltözött.
- Mizu? Hogy vagy, Jimin-ah?
- Megvagyok.- biccentett. Nem volt még 100%-osan rendben, de határozottan jobban volt.
- Ne ostorozd magad. Ez csak kis döccenő. Én kihagytam egy teljes versszakot a LOVE-ból.- csóválta a fejét a leader-ük.
- Komolyan?- kérdezte a szerelmem meghökkenve.
- Igen. Nem tudom mi van velem... Kookie is sír. Azt mondja, hogy elrontotta az EUPHORIA-t.
- Már miért rontotta volna el?- rökönyödött meg Jiminie.
- Nem tudom, nem mondja, csak hogy szar volt.
Jött is az emlegetett. Jiminie elkapta és megölelte.
- Jaj, Jungkookie, ne csináld... tök jó voltál.
- De, hyung... hamis volt... és most...
- Nem volt hamis.- győzködte.
- Nem?- olyan szomorú volt. A nagy őzike szemei tele könnyel.
- De nem ám.- Namjoon-ah is odament és átkarolta mindkettejüket.