Szerelmem I.

77.rész

Lilla POV

Féltékeny? De hát miért? Jin az egyik legjobb barátom.
- Ott a mérleg, idehozod?- kértem, miután megpuszilt bűntudatos arccal.
- Hozom, jagi.
Elővettem a hozzávalókat.
- Oké, akkor kell 500gr liszt- raktam a mixer tálját a mérlegre.- Megmosnád a citromot, légyszíves?
Már ment is. Kimértem a lisztet, a cukrot és a vajat. Hozta a megmosott citromokat.
- Köszönöm, szerelmem.- elindítottam a robotgépet. Érdeklődve figyelte. Beleütöttem a két tojást.
- Ennyi?- csodálkozott.
- Igen. A legtöbb jó dolog egyszerű. Csak tudni kell az alapokat meg az arányokat. Még lereszelem a citromok héját meg kifacsarom és hozzáadom. Ennyi.- mosolyogtam rá. Hozzá is láttam.
Jin közben leült a pulthoz.
- A borról jut eszembe- fordultam hozzá.- El ne felejtsétek, hogy Jungkook-ah nem ihat Amerikában. Vagy legalábbis nem a kamerák előtt. Ott 21 év a korhatár. Nehogy botrány legyen.
- Majd figyelmeztetem Namjoon-ah-t. Jó, hogy mondtad.- emelte a poharát. Visszatértem a reszeléshez.
- Jó, ez kész is. Kell egy kés meg a facsaró.- mentem a fiókhoz.
- Visszaírtál a kiadónak?- kérdezte Jin.
- Vissza. Megírtam, hogy beszélhetünk valamikor SKYPE-on meg hogy Dél-Koreában vagyok, szóval vegyék figyelembe az időeltolódást. Kiváncsi vagyok mit akarnak.
- Majd elmondják. Mi is kiváncsiak vagyunk, igaz, Jimin-ah?
- Igen.
- Beletennéd a citromhéjat, amíg kifacsarom ezeket?- már kaparta is.- Jó illata van, igaz?- kérdeztem amikor láttam hogy szimatol és elmosolyodik.- Úgy és akkor szép lassan adjuk hozzá a citromlevet, látod? Csak apránként, hogy nehogy folyós legyen. Hanem inkább olyan gyurma állagú.- nyomtam egy puszit az arcára.- Néha több kell, néha kevesebb.- kifacsartam még egyet és lassan beleöntöttem a felét.
- Ühüm.- kiváncsian figyelte.
- Szerinted jó már?- nem volt még jó. Még túl száraz, morzsalékos.
- Én nem... nem tudom.- nézett rám.
- Dehogynem. Azt mondtam, hogy olyan kell legyen, mint a gyurma. Ez olyan?
- Nem.
- Akkor még kell bele citromlé. Szólj, ha elég!- csepegtettem lassan a maradékot.
- Elég.- mondta határozottan.
- Ezt most letakarjuk és berakjuk a hűtőbe, negyed órára.- mosolyogtam rá.
- Miért?
- Mert ha hidegen adagoljuk ki és rakjuk a sütőbe akkor nem szárad ki. Hanem finom puha marad.
- Forr a leves, leszedem a habot.- állt fel Jin.
- Jó. Mindjárt előveszem a marhahúsleves-esszenciát.
- Én addig beteszem ezt a hűtőbe.- fogta meg a tálat Jimin.
- Köszönöm, szerelmem. Hova tettük már megint?- nyitogattam a felsőszekrényeket. Megláttam, persze a felső polcon volt. Nem értem el. Jin a levest habozta. Jimin meg a hűtőnél. Felmásztam a pultra és levettem, de egy kicsit meginogtam. Nem volt vészes, csak a tériszonyom beütött.
- Mit csinálsz?- ugrott oda Jiminie.
- Mi van?- fordult hátra Jin.- Jaaaa. Mindig ezt csinálja, ha valamit nem ér el.- legyintett.
- De miért nem szólsz? Valamelyikünk levette volna.- korholt Jimin.
- Akkor is szükségem lehet valamire a felső polcról, amikor nem vagytok itt. Most meg el voltatok foglalva.- ültem le a pultra.- A mi konyhánkban biztos nem lesz felsőszekrény.- lecsúsztam a pultról és becsuktam a felsőszekrény ajtaját. Megfordultam és mentem volna Jinhez, de Jiminie elkapott és alaposan megcsókolt. Kifulladtam, szinte felfalt. Párás szemekkel és nedves ajkakkal néztem fel rá.
- A mi konyhánk...- simogatta meg az arcomat. Nyeltem egyet. Kicsit előreszaladtam.
- Jiminie...
- Szeretlek- adott még egy puszit és elengedett.
- Én is szeretlek.- még mindig csak álltam és néztem rá.
- Jin-hyung vár.- megfordított.
- Igen. Megyek.- vettem egy mély levegőt. Lássuk azt a levest.- Jiminie, szólnál a többieknek? Hogy 15 perc múlva jöhetnek? Én meg elkezdek teríteni.
- Persze, szólok.- ki is ment.
Beletemettem az arcom a kezembe.
- Mi a baj, noona?- kérdezte Jin.
- Csak a nagy szám. Mindig előrébb jár, mint az agyam.
- Mert azt mondtad, hogy a ti konyhátok?- emelte fel a szemöldökét. Még vörösebb lettem. Hát persze, hogy ő is hallotta.
- Igen. Csak... nem úgy gondoltam, hogy... most... hanem majd valamikor. Érted? A jövőben...
- Nincs semmi baj azzal, ha tervezel valakivel. A szerelemben ez alap.- mosolygott.
- Tudom, de nem akarom erőltetni, érted? Fiatal még és csak pár napja jöttünk össze...
- Hidd el, hogy Jimin-ah-ra nehezen tudnál valamit ráerőltetni, amit ő nem akar. Tudja ő is, hogy nem holnapra gondoltad. De mindenkinek jól esik, ha a szerelme a közös jövőt tervezi.- elfelhősödött a tekintete.
- Eunbi-re gondolsz?- kérdeztem halkan.
- Igen.- húzta el a száját.
- Jin-ssi, valahol most egy lány éppen arra gondol, hogy miért nem találtál még rá. De elfog jönni az a nap is. És boldogok lesztek, mint a mesében. Hiszek benne, mert megérdemled.
- Te javíthatatlanul romantikus vagy!- nevetett.
- Vállalom.- vontam meg a vállam. A kezébe adtam a poharát és összekoccintottam az enyémmel.- A szerelemre!
- A szerelemre!- mondta ő is. Megittuk a bort.
- Megyek teríteni.- öleltem meg féloldalasan és a dolgomra indultam. Az ajtóban belefutottam Jimin-ékbe.
- Hoztam a felmentősereget.- mosolygott.
- Megyünk is teríteni, noona!- mosolygott Jungkook is.
- Köszi, srácok! Akkor gyere, kis kuktám- fogtam meg Jimin kezét- berakjuk a sütőbe a kekszet.
- Milyen keksz?- kérdezte azonnal Jungkook.
- Limonádékeksz. Rakjatok ki kést meg villát is, mert steak lesz a második fogás.- figyelmeztettem őket.
- Steak! Hurrá!- ujjongtak.
Visszamentünk a konyhába.
- Vedd ki a tálat, jó?- kivettem a két sütőlapot és előmelegítettem a sütőt. Sütőpapírt raktam rájuk és elővettem a fagyis kanalat.
- Látod, így kell. Helyes kis gombócokat csinálunk és kellő távolságra lerakjuk a papírra.- vettem ki egy kanállal és gyorsan kis gombócot görgettem belőle és papírra raktam.
- Hogy lesz lapos? Ha most golyó?- nézett.
- A sütőben elterül, ahogy a vaj olvadni kezd. A tenyeredben csináld, ne az ujjaiddal!- nyomtam egy félgömböt a tenyerébe.- Igen, így! Nagyon jó! Ügyes vagy!- dícsértem, amikor követve az utasításokat, tökéletes golyót formált.- Jin-ssi, hogy áll a leves? Kellek?- kérdeztem, miközben újabb adagot tettem Jimin és a saját tenyerembe.
- Minden oké. Maradj. Azt azért remélem sejted, hogy Jungkookie-nak nem esett le, hogy a limonádéban citrom is van.- grimaszolt.
- Majd most megjegyzi.- közben szorgosan gyártottuk a golyókat. Az első lap be is telt. Aztán a második is.
- És akkor most betesszük a sütőbe, 15 percre. Amikor lejárt megnézzük, és ha kell, rásütünk.
- Jó.- bólogatott.
- A leves kész, beviszem.- szólt Jin.
- Oké. Felrakom a serpenyőket, hogy melegedjenek és viszem a többit. Itt a kimchi.- nyomtam a tálat Jimin kezébe.- Bevinnéd, szerelmem?
- Persze.- mosolygott.
- Köszönöm.- adtam egy puszit a szájára. Befejeztem az utolsó simításokat és utánuk mentem. Már ki volt szedve a leves mindenkinek, csak a tojás, a nori és az újhagyma kellett, amit én vittem utánuk. Körbeadtuk a tálkákat és mindenki kedve szerint vett belőlük.
- Jó étvágyat!- mondta Namjoon mosolyogva.
- Jó étvágyat!- mondtuk mi is és neki láttunk. Pár perc hangtalan evés után Jin és én felálltunk.
- Jagi? Hova mész?- fogta meg a kezem Jiminie.
- Steak-et sütni.
- Igen. Nem sülnek meg maguktól, Jimin-ah.- mondta neki Jin.
- Jövök én is.- állt fel.
- Jó, de te is hozd a levesedet. Kint befejezzük. Mindenki a szokásosan kéri, ahogy szokta?- néztem körbe a többieken. Bólogattak tele szájjal.
- Oké, menjünk.- mosolyogtam Jiminre. Kivonultunk mind a hárman.

Namjoon POV

Jól elkapta. Mosolyogva néztem utánuk.
- Nem semmi.- grimaszolt Suga, de a szemén látszott, hogy örül nekik.
- Igen.- bólogattam.
- Mi volt a szüleivel? Te tudod?- kérdezte.
- Nincsenek elragadtatva. Kicsit kiakadtak, hogy nem koreai. Meg hogy idősebb.
- Összevesztek? Nem hallottam kiabálást.- mondta Hobi.
- Meglepő, de nem.- ráztam a fejem.- Annyiban maradtak, hogy majd amikor hazamegy, akkor leülnek és megbeszélik. Jimin-ah-t ismerve valószínűleg nincsenek tisztában a részletekkel.
- A támadást biztos nem mondta el nekik. Hogy ne aggódjanak.- grimaszolt megint Suga.
- Nem kárhoztatom érte. Az ilyen nem telefontéma. Belőlem is csak úgy kibukott, amikor a szüleimnél voltunk. De én se hívtam volna fel őket, hogy: Hé, képzeljétek, egy őrült rajongó beférkőzött hozzánk és...- elszorult a torkom.- És valaki kórházba került, velem meg ki tudja mit tervezett. Gondolom, ti sem.- legyintettem.
- Hát nem.- húzta a száját.
- Én se mondtam volna el.- helyeselt Hobi.
- És te? Te elmondtad már, hogy barátnőd van? A szüleidnek?- kérdeztem tőle.
- Igen.- bólintott mosolyogva.- Meg is hívták, hogy jöjjön el velem. Amikor hazamegyek. Hogy bemutathassam.- lelohadt a mosoly az arcáról.- Ne mondjátok nekik!- intett a fejével a konyha felé.
- Hobi-ya, fölösleges titkolózni. Gondolod, hogy Seoyun-ah nem fogja elmondani?- kérdezte Suga grimaszolva.
- Nem tud még róla. Meg akarom várni a megbeszélést Bang PD-vel. Hogy mi lesz.
- Félsz? Vagy kétségeid vannak?- szegeztem neki a kérdést.
- Kétségeim nincsenek.- rázta a fejét.- De igen. Kicsit félek. Hogy mit fog reagálni a nagyfőnök.- nézett egyenesen a szemembe.
- Nem tudom én sem, hogy mit fog szólni. A szerződés nem tiltja. Meglátjuk.- eszembe jutott a beszélgetés Bang PD- vel. Csak nem lesz semmi gond. Akkor pozitívan állt a dolgokhoz, de most már ketten vannak...- Meglátjuk.- ismételtem meg.
- Igen, meg.- biccentett.- De akkor se mondjátok még nekik.
- Ahogy szeretnéd.- biccentettem most én.
- Már csak egy kérdésem lenne: mindannyiótoknak van jó zajszűrős fejhallgatója? Mert én nagy hasznát vettem ma.- nevetett Suga hangosan.
Kirobbant belőlünk is a röhögés.