Szerelmem I.

187.rész

Lilla POV

Betámadták Jiminie-t. Tavaly a FELSZABADULÁS ÜNNEPÉRE egy olyan pólót vett fel, amin egy atombomba gombafelhője volt. Az egyik neves japán show műsorvezetője ezért visszavonta a meghívást. Sokan mögé álltak és osztották a véleményét. Mire odaértem már magába roskadt és patakzottak a könnyek az arcán. A nagy tárgyalóban ültek mind. A srácok, Bang PD-nim, Sejin-nim és Mingyu-ya. Tae vigasztalni próbálta Jiminie-t, kevés sikerrel.
- Szerelmem, ne sírj!- vettem át Tae helyét.- Minden rendben lesz. Megoldjuk.
- De hogy?- szipogott.
- Azért vagyunk itt, hogy kitaláljuk.- elővettem egy zsepit és megtöröltem az arcát.- Próbálj megnyugodni, jó? Beszéljük át. Valaki azért gyorsan felvilágosítana? Mert a TWITTER kicsit zavaros.- néztem körbe. Sejin-nim elmondta a tényeket.
- Oké. Mi ez a FELSZABADULÁS ÜNNEPE?
Elmondta ezt is. Hmmm... gondolkodjunk csak egy kicsit. Talán... vagy nem? Vártam, hátha elkezd valaki ötletelni, de semmi.
- Kommunikációt tanulsz és nemsokára ilyen problémákkal kell megküzdened.- nézett rám a nagyfőnök.- Szerinted mit csináljunk?
- Uram, nem biztos, hogy...- hárítottam volna, de félbeszakított.
- Nincs kifogás. Mondd! Ha nem tetszik, mást találunk ki.- vonta meg a vállát.
- Kiadunk egy közleményt, amiben elnézést kérünk. Nem bocsánatot, elnézést.- nyomatékosítottam.- A cég kommunikál. Ti, legfőképpen te, Jiminie, nem mondtok semmit. Egy szót se!
- Ennyi?- hökkent meg Jiminie. A többiek is.
- Nagyjából. Élvezzétek az extra szabadidőt.- vontam meg a vállam.- Ja, a koncerteken sem említhetitek! Ha bármelyikőtök kiejti a száján a póló, gombafelhő és bocsánat szavakat, leveszem a hangot a mikrofonjáról és Choi levezeti a színpadról.
- Kifejtenéd nekik?- dőlt hátra Bang PD-nim.- Nem értik.
- Rendben. Dióhéjban a ti tragédiátok nem kisebb, mint az övék. Tiszteljük az áldozataikat, de ez csak úgy működik, ha ők is tisztelik az itteni áldozatokat. A hazád felszabadulását ünnepelted, amit ők 35 évig tartottak megszállva. Volt kisajátítás, kényszermunka és népirtás. Az, hogy történetesen atomtámadás kellett ahhoz, hogy felszabaduljatok, nos... tragikus, igen. De ők most úgy tesznek, mintha csak őket érte volna veszteség. Ezt pedig nem fogjuk hagyni. Ha pedig nem nyugszanak, akkor lemondjuk a koncerteket és kiadjuk közleményként ezt, amit most mondtam. Az értelmes rajongók pedig átjönnek majd ide, ha koncerten akarnak részt venni.
- Hallottátok. Ez a döntésünk.- közölte a nagyfőnök velük, miután összenézett a másik kettővel és ők is rábólintottak.

Jimin POV

- Jól vagy? Vagy legalábbis jobban?- simogatta meg az arcomat. Újra és újra lenyűgöz.
- Igen. Jobban.- lehunytam a szemem és csak élveztem a gyógyító érintését.

Namjoon POV

Hát 10 perce még nem gondoltam volna, hogy ennyi lesz. Összedugtuk a fejünket és megfogalmaztuk a közleményt. Noona és a többi főnök mégegyszer szavunkat vette, hogy nem reagálunk, nem kommentelünk. Rádiócsend. Jogos. Valószínűleg csak rontanánk a helyzeten.
- Uram, lenne itt még valami. Holnap lenne értekezletünk, de ha már így együtt vagyunk, gondoltam megbeszélhetnénk.- mondta noona, mikor épp végeztünk volna. Vajon mit akar?
- Halljuk!- nézett rá a főnök.
- Kaptam pár email-t. Londonból és Párizsból. A koncertszervezők érdeklődnek, hogy mikor megyünk legközelebb. Brazíliából is írtak. Hogy a rajongók csalódottak, hogy ott nem volt koncert.
- Hmmm...- gondolkodott el a főnök.
- London egyenesen odáig ment, hogy még stadiont is foglaltak, ha esetleg benne vagyunk.- nézett körbe rajtunk noona.- Mondtam nekik, hogy nem biztos és övéké az anyagi felelősség, de azt mondták, hogy megéri nekik. Én pedig azt mondom, hogy nekünk pedig megéri átgondolni.
- Melyik stadiont?- kérdeztem, mert volt valami a szemében... csak nem?!?
- A WEMBLEY-t.- válaszolta egy nagy mosollyal.
De. Beszélgettünk erről. Az ikonikus WEMBLEY. Basszus... összenéztünk a többiekkel. Mind álmodtunk erről.
- Mikorra foglalták le?- kérdezte Bang PD-nim.
- Június 1.-jére és 2.-ára. Megkérdezhetnénk Párizst, hogy előtte vagy utána tudnak-e valamit foglalni.
- Rögtön turnéval kezdenétek?- húzta fel a szemöldökét Sejin-nim, de vigyorgott közben.
- Nem mondom, hogy nem félek tőle, de ez a WEMBLEY. Minden előadóművész és együttes arról álmodik, hogy felléphessen ott. A srácok is. A felszerelést utaztatni viszont csak akkor éri meg, ha több koncertet is adunk.
- Ez igaz. Jó. Érdeklődjetek, informálódjatok, aztán csináljatok egy tervet Mingyu-ya-val. Időpontok, költségek, várható bevétel. Aztán újra összeülünk.- biccentett a főnök.
- Rendben, uram. Gyertek, menjünk enni!- állt fel noona.
- A legjobb manager!- pattant fel Jin-hyung.- Bocs, Mingyu-hyung.- hajlongott a másik felé.
- Én is éhes vagyok.- legyintett mosolyogva.