Szerelmem I.

182.rész

Lilla POV

- Te támogasd a másik oldalról!- mondtam Suga-nak, miután kikanalaztuk az autóból.
- Már... már itthon vagyunk?- dünnyögte a szerelmem.
- Igen, itthon.
- Berúgtam.- kuncogott.
- Igen, be. Nem vagy rosszul? Nem émelyegsz?- kérdeztem.
- Nem...- kuncogott továbbra is.- Nem szoktam hányni.
- Jól van. Gyere, beviszünk.
A többiek is be voltak csiccsentve. Ott röhögcséltek mögöttünk, amíg betámogattuk a szobámba.
- Köszi.- hálálkodtam Suga-nak, amikor végre sikerült leültetni az ágyra.
- Nincs mit.- legyintett. Ő is ivott és kicsit dülöngélt is, de határozottan józanabb volt, mint a szerelmem.
- Gyere, levetkőztetlek.- fordítottam a figyelmem Jiminie-re újra.
- Nem, nem.- rázta a fejét.- Barát... barátnőm van. Nem vetkőztethetsz le csak... csak úgy.- tolta el a kezem. Elkerekedett a szemem, aztán nevetni kezdtem.- Ez... ez neked vicces?- méltatlankodott.
- Nem... nem az.- fulladoztam.- A barátnőd kért meg, hogy vetkőztesselek le.
- Ja... oké. Ha ő... de ne tapizz!- istenem, még az ujját is figyelmeztetőleg az orrom elé rakta.
- Nem foglak, nyugi.- levettem a cipőjét és a zokniját. Elkezdtem kigombolni az ingét. Ködös szemekkel bámult, de hagyta magát.
- Csinos lány vagy. Van pasid?
Meghökkentem kicsit. Oké, lássuk mi lesz ebből...
- Azt mondtad, barátnőd van.- jegyeztem meg.
- Van, igen. Az én... az én angyalkám. Nem ma... magam miatt kér... kérdeztem. Van pár szingli barátom. Jóképűek.- vigyorgott. A srácokból kitört a röhögés, mert persze ki nem mentek volna.
- Remélem valamelyikőtök veszi.- szóltam oda.
- Amióta kiszálltunk a kisbuszból.- vihogott Jungkook-ah.
- Jó. Igen, van pasim. Emeld fel a kezed!- adtam rá a pólóját.
- Aham. És szereted?- kérdezte.
- Még szép.- válaszoltam és hátradöntöttem az ágyon, hogy le tudjam venni a nadrágját.
- És ő... ő szeret?- folytatta a hátán fekve.
- Azt szokta mondani.- kuncogtam.
- Akkor jó.- sóhajtotta.- Azt... mondani?- támaszkodott fel a könyökére.- Azt... azt szokta mondani? Az nem... nem elég.- háborgott.
- Csak viccelek. Szeret. Nem csak mondja, érezteti is. Feküdj vissza!- parancsoltam rá. Vicces volt, ahogy hangos nyögéssel visszahuppant a hátára. Lehúztam a nadrágot róla, aztán elfektettem rendesen és betakartam.
- Köszönöm szépen.- hunyta be a szemét.- És milyen?... A pasid?
- Tökéletes.- simogattam meg az arcát.
- Hmmm... az angyalkám...- mormogott.- Ő... ő is ezt szokta mondani rám.
- Akkor biztos úgy is van. Aludj! Jó éjt!- pusziltam meg az arcát.
- Angyalkám, itt vagy végre!- nyitotta ki a szemét. Tiszta öröm csillogott benne, mintha nem látott volna hetek óta.
- Igen, itt, Jiminie. Hogy vagy?- mosolyogtam rá.
- Berúgtam. Ne haragudj!- rimánkodva fogta meg a kezem.
- Nem haragszom.- nyugtatgattam.
- Itt... itt volt egy... egy lány.- vágott rémült fejet.- Levetkőztetett. Azt mondta, hogy...- látszott, hogy elvesztette a fonalat.
- Hogy én kértem meg. Így volt.- segítettem ki.
- Nem engedtem, hogy tapizzon. Tényleg.- győzködött. Annyira szeretem.
- Nagyon helyes. Tudtam, hogy te vagy a legjobb pasi az egész világon.- puszilgattam. Elkapott egy nagy medveölelésbe.
- Szeretlek.- szuszogta.
- Én is szeretlek téged.
- Ne hagyd abba... még...
Puszit akar. Adtam párat neki, de megütötte a fülemet a srácok kuncogása.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy menjetek.- mondtam nekik.
- Igen, igen.- helyeselt Namjoon-ah.- Jó éjt!- terelte ki a többieket.
- Jó éjt!- búcsúztam én is.- Levetkőzök én is, jó?- mosolyogtam Jiminie-re.
- Jó. Várlak.- mosolygott ő is.
A fürdőbe mentem, villámgyorsan átöltöztem és lemostam a sminkem. Mire visszamentem, elaludt. Legalábbis azt hittem. Fogtam a törlőkendőket és elkezdtem letörölni az ő arcát is.
- Köszönöm.- suttogta, amikor végeztem. Hát mégis megvárt, ahogy ígérte. Annyira szeretem...
- Szívesen.- cirógattam meg az arcát. Bebújtam mellé és ráfonódtam.- Jó éjt!
Elnyomhatta az álom végül, mert nem válaszolt. Hallgattam a szuszogását. Fel kéne vennem, hátha segítene aludni, amíg nincs itthon velem. Visszanyeltem a könnyeim és a szíve ritmusára elaludtam én is.