Szerelmem I.

28.rész

Lilla POV

A vacsora jó hangulatban telt. Viccelődtünk, nevetgéltünk. Olyan volt, mint máskor. Mint eddig. Ugyanúgy nem mertem Jiminre nézni. Csak néha. Lopva. Fél pillanatra. Làttam, hogy felszabadultabb. Örültem. A többiek is azok voltak. Utána mindenki felment. Reggel 7- kor kelniük kellett és be kellett pótolniuk az elvesztegetett alvást. Értem is jön 11- re Kim- nim. Reggel, ha nem is kipattantam, de jó hangulatban ébredtem. Megreggeliztek, elmentek. Megcsináltam a dolgom és 11- kor megérkezett Kim- nim.
- Jó napot! A hölgy Choi Yunseo, a szöuli rendőrség felügyelője. Ő fogja elkészíteni a fotókat, aztán felveszi a vallomását.
- Jó napot!- hajoltunk meg egymás felé.
A kórházban megvizsgáltak és kaptam még krémet. Aztán a nővér segített elkészíteni a fotókat a rendőrnőnek. Átmentünk a rendőrségre, ahol elmondtam mi történt.
- Rendben, kisasszony, ezzel végeztünk is. Szeretném tájékoztatni, hogy nem lesz tárgyalás. A bizonyítékok egyértelműek, így az elkövető ügyvédje lemondott a tárgyalásról. Gyorsított eljárásban elítélik és egy szigorúan őrzött pszichiátriai intézetben fogja letölteni a büntetését. A továbbiakban nem kell megjelennie.
- Köszönöm, ez nagyon megnyugtató.
- Gyors felépülést kívánok és további szép napot!- bocsájtott el meghajolva.
- Önnek is.- búcsúztam el én is.
Kiléptünk az épületből a biztonsági főnökkel.
- Köszönöm, hogy elkísért.
- Mi sem természetesebb. Jöjjön, bemegyünk a BIGHIT- be. Bang PD szeretne beszélni magával és az unokahúgom is szeretné megismerni. Ő a csapat egyik stylistja. Bemutatnám, ha beleegyezik.
- Rendben, menjünk- mosolyogtam rá. Fél 2- re ott is voltunk.
- Először bemegyek én, aztán ön.- bólintottam. Gondolom jelentést tett mi volt a rendőrségen. Negyedóra múlva kijött Kim- nim.
- Menjen be, én itt megvárom aztán megkeressük az unokahúgomat.
Bementem és meghajoltam.
- Jó napot, Bang PD- nim!
- Jó napot, kisasszony! Foglaljon helyet. Hogy van? Vannak még fájdalmai?
- Semmi komoly, köszönöm az érdeklődést.
- Kim tájékoztatott a fejleményekről. A rendőrség rendkívül együttműködő volt. Azt hiszem ezzel lezártnak tekinthetjük az ügyet. Köszönöm önnek is az együttműködést.
- Uram, nem csináltam semmi különöset, csak elmondtam az igazat. De nincs mit. Annak én is örülök, hogy nem lesz tárgyalás. Nem szívesen láttam volna mégegyszer azt az őrűltet.
- Igen, ez az egyik legjobb hír. Kim mondta, hogy bemutatja az unokahúgának. Eszembe jutott, amit Namjoon-ah mondott, hogy vásárolni meg fodrászhoz indult akkor. Nekünk van fodrászunk, sminkesünk, kozmetikusunk. Vegye nyugodtan igénybe. Roppant boldogok lesznek, hogy a sok hisztis férfi idol után végre egy nővel foglalkozhatnak.- mosolygott szélesen.
- Ó, az nagyon jó lenne! Köszönöm szépen. Uram, lenne egy kérdésem.
- Mondja!
- Amikor a fiúk elmennek turnézni, mi lesz velem? Kellene valami elfoglaltság, amíg nem lesznek itthon.
- Hmmm. Majd kitalálunk valamit. Ha mást nem, akkor majd bejár angolozni a gyakornokokhoz. Jót fog tenni nekik. Egy kis nevelés, ha érti mire gondolok.- nevetgélt.
- Meglesz, uram. Rajtam nem múlik.- nevettem én is.
- Ó, majdnem elfelejtettem: a fiúk hazamehetnek 5- kor. Mondja majd meg nekik.
- Nagyon boldogok lesznek.
- Azt elhiszem. Megbeszéltünk mindent? Igen?- bólintottam.- Akkor jó szépítkezést, kisasszony!
- Köszönöm, uram, önnek pedig további szép napot!- hajoltam meg és kimentem.
- Akkor menjünk, Seoyun-ssi a 6.- on van.- lépett oda hozzám Kim- nim.
Seoyun? Csak nem az a lány? Kíváncsi vagyok.
- Csak szólni akarok, hogy mivel titok, ezért nagyjából mindenki tudja mi történt és hogy ki maga. Az unokahúgom ott volt, amikor telefonált. Meg a sminkesek és a fodrászok is. Természetesen mindenkit köt a titoktartási szerződés, de nem kell megijednie, ha valaki esetleg megemlíti. Olyan ez itt, mint egy család. Egy összetartó család, ha érti mire gondolok.- nézett komolyan.
- Hmmm. Akkor gondolom elég nagy sokk volt mindenkinek, főleg önnek, hogy az az elmeháborodott mégis be tudott férkőzni valahogy. Jól gondolom?
- Igen.- szorította össze a száját.- Szigorítani fogunk, de egyelőre nem is veszünk fel senki újat. Még átmenetileg sem. Nem kockáztathatunk. Erre- mutatta az utat, amikor kiléptünk a liftből. Egy csodaszép, igazi koreai lányt láttam a folyosón.
- Lilla-ya, ő az unokahúgom, Kim Seoyun- ah!
Meghajoltunk egymásfelé.
- Szia!- üdvözöltem.- Tegeződhetnénk?
- Persze. - mosolygott.
- Én akkor itt is hagylak benneteket, beszélgessetek!- búcsúzott el Kim- nim. Meghajolt és elment.
- Nem innál valamit? Van egy nagyon jó kantinunk.- mosolygott kedvesen.
- Egy kávé mindig jól jön- mosolyogtam vissza. Tényleg nagyon szép, ahogy Hobi mondta.
- És mióta dolgozol itt?- kérdeztem séta közben.
- Egy éve nagyjából. Amerikában jártam ki a középiskolát és ott végeztem el a stylist képzést is.
- Amerika? Ez jól hangzik. Akkor te beszélsz angolul is, igaz?
- Igen. Majd átváltunk, ha nem akarjuk, hogy értsék mit beszélünk.- kacsintott. Határozottan kedvelem ezt a lányt. Kértünk egy kávét és leültünk.
- A fiúk már sokat beszéltek rólad.
- Remélem csupa jót.- nevettem.
- Persze. Hogy vagy egyébként? Ott voltam...- komolyodott el az arca.
- Jól, köszönöm. Hál'istennek, nem történt nagyobb baj.
- Hoseok- ah...a srácok nagyon megijedtek.
- Tudom. Én is, elhiheted. De jól gondomat viselték. Szoktatok egyébként beszélgetni? Hoseok- ah- val?- kortyoltam bele a kávémba.
Elpirult.
- Csak azért kérdem, mert az előbb mondtad a nevét. Ő is említette a te neved nekem.
- Szoktunk, igen.- még mindig pirult.- Nagyon kedves fiú.
- Igen az. És nagyon helyes is, ugye?
- Igen, nagyon helyes.
- Oké, hagyjuk egyelőre a témát. Ne haragudj, nem akartalak zavarba hozni. Csak nagyon kedvelem Hobi-ya-t. Szeretném, ha boldog lenne. Térjünk át másra. Nem tudsz a közelben valami jó ruhaboltot? Kéne egy új ruhatár. Olyan vagyok, mint valami menekült.- mutattam magamra.
- Tudok egy jó helyet itt a közelben. Gyere, körbenézünk!- állt fel.
Nem mentünk messzire, de nagyon jó volt a választék. Seoyun segített összeválogatni egy csomó jó cuccot. Tényleg jó szeme van a részletekhez. Épp egy ruhát próbáltam, de meggyűlt a bajom a cipzárral.
- Segítenél?- szóltam ki neki.
Bejött és sikkantott egyet. A hátam.
- Seoyun-ah, rosszul néz ki, de nem fáj.
- Hoseok- ah mondta, de... mindegy. Nézzük azt a cipzárt!
- Nagyon jól áll- dícsért amikor végre siker koronázta az erőfeszítését.- Szeretnék én is ilyen szép homokóra alakot.- forgatott körbe.
- Jaj, ne csináld! Én meg olyan vékony szeretnék lenni mint te. Egyébként meg gyönyörű vagy. Hoseok-ah is megmondta.
- Igen?- elpirult.- Ma azt mondta, nagyon csinos vagyok.
- Mert így is van. Csak hát ilyenek vagyunk mi nők. Ha egyenes a hajad, hullámosat akarsz és fordítva. Tényleg jól áll, ugye?- forgolódtam a tükör előtt.
- Igen. A következő randidra ezt vedd fel!- mosolygott pajkosan.
- Randi? Ugyan kivel? Nem ismerek itt mást, csak a srácokat.
- Hátha egyikük... nem tetszik valamelyik?
- Tetszeni éppen tetszik, de...reménytelen.- legyintettem egyet.- Nem baj, azért megveszem. Azt hiszem megvagyunk- néztem körbe a felpróbált ruhákon, miközben visszavettem a régi ruhámat.- Megyek fizetek. Bemutatsz a fodrászoknak? Bang PD azt mondta, hogy igénybe vehetem a szolgálataikat.
- Persze, már szóltak nekik. Várnak sok szeretettel.
- Akkor indulás- kaptam fel a kupacot.
A fodrászok és a sminkesek nagyon kedvesek voltak.
- Nagyon szép hajad van. Mit szeretnél, mit csináljunk? - kérdezték, mikor a bemutatkozás után beültem a székbe.
- Hát, kéne belőle vágni meg esetleg feldobni valamivel? Nem is tudom.Tudjátok mit, legyen meglepetés, ti vagytok a profik.
Összenevettek.
- Oké.
Elfordították a széket a tükörtől és munkálkodni kezdtek.
- Szóval, lányok, melyik a leghisztisebb?
- Min Yoongi.- vágták rá egyszerre mindannyian.
- Úgy tudtam!- nevettem.
- Minden túl sok, vagy túl sokáig tart. Pedig mi felső utasításra dolgozunk.
- Igazi pasi. Morog, de az csak álca. Jó ember.- legyintettem.- És a legkönnyebben kezelhető?
- Jungkook. Mindig kedves és udvarias.
- Hát igen, ő nagyon jó gyerek. De ha egyszer felnő...pfff. Végünk lesz.
Kellemesen elcseverésztünk. A munkájukról, Koreáról és persze az idol világról. Nem engedték, hogy megnézzem magam, amíg készen nem lettek mindennel. A sminkes lányok sem. Seoyun még ahhoz is ragaszkodott, hogy felvegyem az egyik új szettet amit vettem. Egy virágmintás, slim-fit nadrág a hozzáillő kabátkával és egy fehér pamut, passzos felső. Amikor megláttam magam a tükörben elámultam. Karamell balayage-t csináltak és volt egy enyhe frufrum is. Egész más lett az arcom. A sminkesek is kitettek magukért. Teljesen természetesen néztem ki, mégis az összhatás egy új ént mutatott. A ruha pedig tökéletes volt.
- Lányok, ti varázslók vagytok- ámuldoztam.- Én vagyok, de mégsem- forgolódtam a tükör előtt.
- Hozott anyagból dolgozunk. Szép a hajad és a bőröd hibátlan. Csak kellett egy kis frissítés.- mosolyogtak melegen.
- Hát rám fért, az igaz. Aranyosak vagytok. Nagyon szépen köszönöm.
- Tessék, ez a tiéd.- adtak oda a sminkesek egy kis táskát. Belenéztem. Mindenféle sminkcucc volt benne.- Csak egy kis alapfelszerelés. Színezett hidratáló meg egyebek.
- És gyere máskor is, rendben?- mondta az idősebb fodrászlán, Sujin.
- Mindenképp. Még egyszer nagyon köszönöm.- néztem körbe rajtuk.
- Viszont menjünk- fogta meg a karom Seoyun.- 10 perc múlva 5 óra. Vidd a jó hírt a srácoknak.
- További szép napot!- intettem búcsút és felmarkoltam a táskáimat. Jól éreztem magam a bőrömben és támadt egy nagyon jó ötletem.